NAPLÓK: Balázs K Attila
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 04:21 Összes olvasás: 25209| 11. | [tulajdonos]: utolsó bejegyzés | 2003-04-07 14:32 |
bogarak csillogó jelenléte
az est állványai alatt.
magány kocsonyás állagát
motozom körbe:
egy asztal egy szék
egy körző
(számbavett tárgyaim)
s a láz
ami e dús éjjelbe szerkeszt.
ennyi a mindenség
plusz
isten könnyed vonalai
egy távolban kéklő
vásznon.
délibábom függ fölöttem
gondolatok huzalán:
ki világa a valódi
látok.
rőzseláng lobog bennem:
talán a bordák
kanyargó vonala összeáll
s maradok magába roskadó
hordágy
miből ég felé fog
kibillenni létem.
most vándorlok tovább
reggelekbe szaladó
tundrán
bogarak súlyától
süllyedő tájon.
|
|
| 10. | [tulajdonos]: kilencedik bejegyzés | 2003-04-04 12:24 |
egyre közelebb tornyosulnak az esték
a tűzhöz egyre közelebb
kerülünk vacogva állatoktól
imbolygunk a hallgatás peremén
sosem látott tenger lapul
szemeink vásznán
hallani vélünk zaklatott
óceánt ami hullámaival
tornyokat csapdos
ropog a tűz s mi egyre beljebb
süllyedünk ánizs-szagú éjszakába
ülő ikonok földhöz szegecselt
nap körül keretül
mélység talán valami
közeli nádas poshadt
halízű tó iszap-partján békák
hangjuk mintha gyerekkorunk
falióráját idézné
itt fogunk ülni örökké
a felemás nyárban
űrből nézve talán mint
a szűz a bika és a halak
konstellációi
s a hold lángoló skarabeus
isten tenyerében
|
|
| 9. | [tulajdonos]: Köszi | 2003-04-03 10:37 |
| Köszi mindkettőtöknek a kritikát, több is jöhet. |
|
| 8. | [tulajdonos]: nyolcadik bejegyzés | 2003-04-03 09:40 |
eltűnik a szép a vonalakkal
észrevétlen
kézen fogva a láz vezet
odáig
rábukkannak tétlen testemre
a képek
hínár és halak lakják képzelgésem
szobáit
s ha majd betűk rácsa mögül
visszafele
távozom a kattogó időben
az égnek arccal
észrevétlen eltűnik
megszökik a kék
tollam nyomán halak játszanak
a kihűlt szavakkal
|
|
| 7. | [tulajdonos]: hetedik bejegyzés | 2003-04-02 15:33 |
már nem áll
csak fekszik zaklatott vonalak között
pórusain kilógnak az ércek
s én hiába nézem zöld árnyék
mögül. túl sok az énem
mi törzsemre kövül:
arcom előtti
színfoltok közül
valaki
sikoltoz.
~
a nyár
kockája enyhe.
mintha fölöttem lebegne
egy távoli nádas
ceruzarajza.
|
|
| 6. | [tulajdonos]: hatodik bejegyzés | 2003-04-01 15:25 |
csak tavak világa
sosem a tenger ülés
fekvés egyensúlya békahangú
félvak mezőkön
lázvilágom szárnya vaktában
csapdos
néha térdelés fura lények között
mik talán érkező álmok mélyülő
tájaimra ébredés festményben
~
langyosan heverő délelőttök
madarak iszonya súlyként szájamon.
halszerű létem nádasban kattog
várok
a bizonytalanra
figyelem messzi csónakok
konstellációit
|
|
| 5. | [tulajdonos]: ötödik bejegyzés | 2003-04-01 09:47 |
fehér madár úszik az ég
algás állagában
~
tavak nádlanak a csendben.
igék között szorongva vállig
a föld elreped
és egekké mállik
~
kagylók potyognak hajnalonta
a térbe
ahol létezem
megállok lebegek
alszom néha azon a furcsa sávon
haldokló dolgok között.
|
|
| 4. | [tulajdonos]: negyedik bejegyzés | 2003-04-01 09:46 |
(a nyúl leírása)
1.
sötétség barátja tompa arcú angyal
lángoló erdőn odvas űrben csörtet
algás tófenék vázlata a hajnal
húrra feszített
lebegve úszó könyvek tudását
makogva mondja iszap-
avarban félgömb orra dönget.
gyomrában szalma-töltés felbolydult
mágnes-körök völgyek remegnek
hátán füle teknője tornác
kikönyökölt csöndnek - -
2.
így ér vissza fújtatón
az éjben forró lepkék hömpölyögnek.
teste groteszk kupolája
a lombok közt döcögve csörtet.
bukdácsol sután-puhán. orra
föl-le föl-le
az avarban hatalmas pamacs-lába
dönget bújnánk tóba rögbe foga
bőrt lapátol
csontunk arcában örleg árnyunk
alkatából rögöt ércet görget
így ér vissza fújtatón
vizenyős orrával álmunkban bök meg - -
|
|
| 3. | [tulajdonos]: harmadik bejegyzés | 2003-03-31 10:46 |
ha majd átsodródunk innen a mélyülő
rét ugyanúgy
a kékülő táj halakkal puhán és
megmásíthatatlan lélegzik majd
csak láz-alakzataink sodródnak messze tavak
felett éjszakák magváig honnan majd állatokként
fognak visszajárni motozni körülrajongni
félelmet
~
sötét és fény között érzékelem
az állati lét equilibrumát
~
kik járnak vissza tó mögötti
csendből lélegezni álmunkon túli
lényekként nem ütni már csak
halkabban szeretni
|
|
| 2. | [tulajdonos]: második bejegyzés | 2003-03-31 10:45 |
egy lepkebáb torzója tornyosult
álmomban s az ég skarlát-
boltját törékeny állványok tartották ropogott
egy facsónak evezőtlen
~
a tó örökös közele
hangyacsapat nesze fekete mezőben
~
rongyok lobogtak arcom előtt
álmomban meleg szélben vetkőztem
s azt hittem a tenger
~
másik térben ébredtem
koponyámba fordult szemekkel
kínnal ütődtem homokra
de csak a nádas zenél
éjszaka dallamait lobogva
suttogja ne menj
ne még - -
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
