NAPLÓK: Angyal Bandi
Legutóbbi olvasó: 2025-01-15 09:57 Összes olvasás: 28974| 18. | [tulajdonos]: a puszta lét | 2003-04-03 00:54 |
Párizsban, a Saint-Sulpice-tér egyik padján töprengtem el, milyen különös koreográfia részese lesz, aki egy köztéren leül. Beláthatatlan következményekkel járó tett ez. Önkényes ponttá válunk, bárkivé, senkivé, s e minőségünkben nélkülözhetetlen statisztává. Figyelmünk hozzátartozik a tér belső életéhez. Kioperálhatatlanul. Valaki-énünk kiválik belőlünk, tovább ballag jól meghatározott célja felé, minket hátrahagyva. Ez a félhomályos esti figura, amint a szökőkutat és a párocskákat, a templom tömbjét és a magányosokat szemléli, már végleg a kompozíció eleme. A paradox az, hogy megtaláltuk helyünket a nagy Mindenben, mégpedig annak legmozdíthatatlanabb, mégis legfunkciótlanabb pontján. Marad mi-hi volt, a puszta lét énekli Petur a Bánk Bánban.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
