NAPLÓK: Angyal Bandi Legutóbbi olvasó: 2026-06-25 06:56 Összes olvasás: 30015| 25. | [tulajdonos]: Bush a Kecske-parkban | 2003-05-07 10:28 | | Seregély (vagy csalogány?) dalol észtveszejtő lelkesedéssel a házunk előtti parkban. Egész éjszaka változatosan és fáradhatatlanul gurgulázik. Az ember önkéntelenül valami romantikus nászdalra gondol, de egy madarász barátunk kiábrándít. Iszonyú erőszakos, diadalmasan területfoglaló üzenetek hangzanak el ilyenkor, céljuk, hogy az alkalmatlankodókat távol tartsák. Afféle diadalmas Bush-nyilatkozatok, tele arroganciával és erőfitogtatással. A madár (vagy madárcsapat, mert egyedül nyilván nem bírná tüdővel a három műszakot) minden percben bejelenti, hogy nagy erőket bevetve kiterjesztette uralmát az egész Kecske-parkra, és aki mást állít, hazudik vagy terrorista. | |
| 24. | [tulajdonos]: fél mezítláb | 2003-05-07 10:28 | Egy üzlet kapujában szürreális látvány: egy ember dohányzik az utcán, fél lábán fekete félcipő, a másikon semmi. A megoldás egyszerű: egy cipészet előtt ácsorog, nyilván készülő fél pár lábbelijére várva. Akkor is van a dologban valami kiolthatatlanul groteszk.
| |
| 23. | [tulajdonos]: belső udvar | 2003-05-07 10:25 | | Bérház belső udvara. Fa, pázsit, száradó ruhák, rothadó tűzfalak, igazi városi gyerekparadicsom. Egy kissrác próbál mindenáron felállítani egy lábatörött virágállványt. Egészen ősi hangulat a nagy nyárfával, a mohos, borostyánindás, füves kis grunddal. Elveszett Paradicsom, kicsit proletár kiadásban. a fiú észreveszi, hogy figyelem, riadt tekintete végig követ a folyosó üvegablaksorán át. | |
| 22. | [tulajdonos]: eladók | 2003-05-07 10:22 | Általában borzadok a magyar boltok szocializmuson/ban nevelkedett eladóinak stílusától. A honi intimpistáskodás, az ápolatlanság, a fűzős cipők, a vevő semmibe vétele, a fölényes bennfentesség érzékeltetése fokozódó idegességet és irtózatot keltenek bennem. Nem mintha tízéves spéci kapitalizmusunk kitermelte szörnyűségesen bamba kiscsajok rátarti tudatlanságával szimpatizálnék
Olykor viszont nagyon kedvesen személyes is tud lenni egy-egy ilyen hölgyemény, ahogy talán egy "profi" eladó sosem. Múltkor egy Amfora boltban nézegettem a kitett, akciós finn késeket, s az eladónő váratlanul rokonszenvesen, minden tolakodás nélkül elmesélte, melyik van meg a férjének otthon, s hogy időnként titokban ő is ellopja, olyan jó vágni vele
Persze, hogy megvettem a kést...
| |
| 21. | [tulajdonos]: fény-árny | 2003-05-07 10:20 | Egyik nap a templomban fény-árny-játék: egyik kislány az énekeskönyv különböző színű könyvjelzőit fonogatta. A magas ablakokon bevetülő napfény a fapadlóra vetítette a látványt: mint egy pókocska, sürgölődött a két kis kéz a láthatatlan szálakon.
| |
| 20. | [tulajdonos]: teher, bírás | 2003-05-06 17:17 | | Egyik barátunk Műegyetemet végzett, és fiatalkorában nyaranta építkezéseken dolgozott. Az egyik ilyen helyen, azt mesélte, fiatalos nyegleséggel próbára tették, mit bír az ember, mint strruktúra, mint szerkezet. Cementes-zsákokat pakoltak egymásra, s csak állni kellett vele egy helyben, amíg bírták. Azt mondta, döbbenetesen sokat bír az ember, ha nem kell emelni, felállni vele és egyebek. Persze ott, akkor rokkant meg az ő térde is végleg. A dolog ugyanakkor metaforikus: az ember, ha nem nyüzsög és izgágáskodik, ha nem pazarolja energiáit, elképesztő mennyiségű terhet elbír. Igaz, tönkre is megy bele: nem tartógerendának teremtették. Csengery Kristófnak van egy remek verse, melyben leírja, hogy már gyerekkorától irigyelte az oszlopok állhatatosságát. | |
| 19. | [tulajdonos]: kislány és mosógép | 2003-04-04 01:15 | Dorottya retteg a mosógéptől, amely valami csatornaprobléma miatt rendszeresen elönti szennyvizével a fürdőszobát. Egyszer még a gégecső is a földre esett, és a mosószeres lé gáttalanul kiáradt. Ezt nézte végig a lányom egy hokedlin állva, illuzórikus biztonságban (látta, hogy emelkedik a vízszint, de ő nem tudta, hol lesz ennek vége). Azóta fél mindig a lefolyóból feljövő habos bugyborgástól. Ismerem ezt az érzést: ilyesmi, amikor felkavarog az ember lelki szennye. A kitörés után hiába mosok fel újra és újra, az iszony marad.
| |
| 18. | [tulajdonos]: női hajszál | 2003-04-04 01:13 | | Érdekes a hosszú női hajszálak természete. Ha a ruhánkról le akarjuk őket tisztogatni, csodamódon mindig visszatérnek hozzánk. Ha a mosdóban akarjuk eltüntetni az ujjunk köré csavarodott szálakat, a víztől megváltozott hajlékonyságukkal fognak ki rajtunk. Csodálatos módon képesek megkapaszkodni mindenen, rágubancolódni egy gombra, egy kilincsre, szinte bárhová. Ha viszont sikerül egyet elkülönítenünk, és megpróbálunk csomókat kötni rá, virággá hurkolni azokat, roppant kényes dologra vállalkozunk: kitűnik, mozgékonynak hitt ujjaink mennyire ormótlanok, nehézkesek. A lefolyóban viszont szétbogozhatatlan hajgubancokat találunk, s a szekrény alatti porcicák is úgy tapadnak egy-két szál haj köré, mintha elektromos vezeték lenne. | |
| 17. | [tulajdonos]: városi nap | 2003-04-03 00:55 | | Kiakasztó városi nap, rohangászás egyik helyről a másikra. Négy különböző találka, négy külön téma, mindenhol hozni a magam-kitalálta imidzset, a dinamikus, robbanékony szellemi embert, akit annyi, de annyi minden érdekel. Akitől nem idegenek sem a vulgáris, sem a fennkölt dolgok. Akit foglalkoztat a magas művészet, de a fokhagymás lángos és a pállott lábszag is. Fárasztó önmagunkat alakítani. Közben pedig legszívesebben leülnék a zrityómra, és néznék magam elé békésen. Ennyit a létezés kényszer-dinamikájáról. A dolgok amúgy tényleg érdekelnek
| |
| 16. | [tulajdonos]: a puszta lét | 2003-04-03 00:54 | Párizsban, a Saint-Sulpice-tér egyik padján töprengtem el, milyen különös koreográfia részese lesz, aki egy köztéren leül. Beláthatatlan következményekkel járó tett ez. Önkényes ponttá válunk, bárkivé, senkivé, s e minőségünkben nélkülözhetetlen statisztává. Figyelmünk hozzátartozik a tér belső életéhez. Kioperálhatatlanul. Valaki-énünk kiválik belőlünk, tovább ballag jól meghatározott célja felé, minket hátrahagyva. Ez a félhomályos esti figura, amint a szökőkutat és a párocskákat, a templom tömbjét és a magányosokat szemléli, már végleg a kompozíció eleme. A paradox az, hogy megtaláltuk helyünket a nagy Mindenben, mégpedig annak legmozdíthatatlanabb, mégis legfunkciótlanabb pontján. Marad mi-hi volt, a puszta lét énekli Petur a Bánk Bánban.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
