NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
Legutóbbi olvasó: 2024-09-21 01:09 Összes olvasás: 20948| 176. | [tulajdonos]: ENGEM NEM KELL FÉLTENI! | 2024-04-13 22:37 |
Na végre.
A lényegre tapintottál.
ÌRNI.
Én vagyok a legtöbb karaktert Dokk-ba író már évek óta.
Naplók.
Leendő regényrészletek.
Érzelem és hangulatkonzervek.
"A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS ETOLÓGIÀJA."
Ilyen könyvet senki sem ír jelenleg a Dokk-on folyó majomsziklaharcról.
Mert a mi vitánk is ez végső soron.
Nem tudjátok, sosem tudtátok korábban sem, honnan a magas önértékelés.
Tisztára úgy viselkedik ez az ember, ez a senki - gondoltátok rólam, mintha máris jó kritikára számítana nem is létező kötetére. Nevetséges.
Erre mi történt?
Évekkel később MÉGIS elkészült a kötet és pont olyan kritikát kaptam rá, ahogyan régen - mint egy nagy senki - viselkedni mertem. És ez csípte a szemeteket.
Pedig én már akkorvis úgy viselkedtem, ahogy "kell".
Te ne rizsázz nekem az érvényesülésről, amikor a Zsille-botrány előidézésedben szereped volt.(Rám uszítottad, amiért Szokolayt visszaszavaztam a Dokk-ba. S ezért Zsille megtagadta késébbre kért segítségét (a kiadásra váró novellás kötet utàn), hogy ajànlon az "írószövibe". Mert irodalmi pàpaként elvárta, hogy hozzà legyek lojális. Az ő szavát használom. (Urakkodókhoz szoktak lojálisak lenni.) Szokolay meg azt írta róla, hogx kiugrott kispapként "drogos kurvával játszik négykezest". Viszont Szokolayval nálam több baja senkinek nem volt sem itt sem máshol. (Leszàmítva besúgottjait.) Én még pert is nyertem ellene. Még szép, hkgy vákaszul azonnal Szokolaynak adtam fele Dokk tulajdonomat. Majd úgy döntöttem, hogy többet nem írok magyarul. És belekezdtem a twitter-dadogásba.
És sikerem lett vele.
Olyan folyamatok indultak el, olyan élményeket és ismeretségeket szereztem, hogy nem hiszem el.
Hosszas kifejtéssel foglm tudnj csak feltárni. De egyelőre itt ülök a fonyódi hegyoldalon és azt a nagybereki békakoncertet hallgatom, ami itt felnőve kicsi koromban àlomba duruzsolt.
És most már "mégis ìrok" magyarul is.
Közben 30 év kihagyás utàn ismét színpadra àlltam Dévai Nagy Kamilla tanítványaként.
Edzméletlen élmény ezvnekem...
"Ifjúságod, amelyre annyira vágytàl visszatért. Most aztán látnod kell, hogy az idő nem old meg semmit." /Rilke/
Azt hiszem, tartok egy ősbemutatót az egyik új zenés versemmel a Dokk esten. Két gitáron játszom "egyszerre" úgy mondom rá a szöveget. Gyertek el!
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
