Blanche-t megtalálja a postásfiú
A Vágy villamosa elterelve jár.
És új útján sem áll meg
minden megállónál.
Egy vak nő mióta várja, hogy
jöjjön, de senki nem szól neki,
hogy hiába vár.
Egy fiú odamegy hozzá.
Blanche, karoljon belém,
átsegítem egy másik megállóba,
s míg megyünk, maga mesél.
Talán megismeri a hangomat,
én vagyok a postásfiú,
aki az Esti Csillag díjáért jött,
és maga megcsókolta,
az Ezeregyéjszaka
ifjú hercegének hívta.
Én voltam az.
Nem felejtem el soha.
Egy darabban szerepeltünk.
Ugye, emlékszik?
Annak vége lett.
De új nem kezdődik soha.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: OPUS, 2024/2.
Feltöltés ideje: 2024-05-20 08:17:51
Utolsó módosítás ideje: 2024-05-20 08:17:51
