NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS Legutóbbi olvasó: 2025-05-09 13:13 Összes olvasás: 23327| 140. | [tulajdonos]: A MŰVÉSZETBEN ÉN TE VAGYOK | 2022-06-09 11:45 | Irgalmas ég! Akkora marhaságot találtam Bártfai Attila Márknál, pontosabban a művészi szemlélet és "énérzés" olyan angyonideologizált ("tévbuddhista"?) félremagyarázását, hogy abba kell hagynom tervezett délelőtti munkámat, mert jobb ha gyorsan kifejtem az ellenérvemet.
Nézzük az ominózus álbölcsességet, amely - például egy írótanodában - teljességgel félrevezető!
"Az ember akkor kezdődik, amikor kivonja magát önmaga hatása alól. Ebben hasonlít a művészre. A művész is akkor kezdődik, amikor kivonja magát önmaga hatása alól. Tehát aki önmaga hatása alatt áll, az nem művész. Amikor végtelen szeretettel megsimogatod magad azzal, hogy 'nem vagy érdekes drágám', elindul valami, ami kétségkívül finom és eleven."
1.)
Sosem vagyunk, sosem kerülünk úgymond ÖNMAGUNK hatása alá.
Miért?
Mert kisgyerekkortól kezdve "nem önmagunkká" neveltek minket - sajnos több, mint kevesebb sikerrel. És végül azzá is kellett válnunk. Nem önmagunk lettünk - felnőttkorunkra. Hanem "mások", a "többiek", a "körülmények". És ezek összességének a hatása alatt kell élnünk.
Nem véletlenül szokás emlegetni művész körökben a gyermeké ént, a gyerneki romlatlanságot - értsd, a fentebb taglalt folyamat meg nem kezdődését, végérvényessé nem válását.
2.)
Az énhez fáradtságos és kitartó munkával kell eljutni, de mi is az valójában?
Tükör.
S mit látunk benne? Magunkat?
Nem.
A "dolgokat" - mivelünk együtt, meg külön... attól függ, hová - föntre, lentre, vagy oldalra tekintünk.
Ezért mondják, hogy a művész maradjon gyerek. vagy a művészek ezt így élik meg, igy fejezik ki ezt: ők gyerekek.
Csakhogy ez tévedés.
Akkor "gyerekek", amikor hagyják, hogy a körülmények tologassák őket, amikor - ha leültetik őket leülnek (pedig nincs is kedvük hozzá) majd felállnak... adnak-vesznek, menetelnek, majd viselkednek, viselkednek, viselkednek. Mint a jógyerek.
Amikor utoljára gyerekek voltak, az még a "felnőttség" volt. Ellenállással, önállósági akciókkal, önfeledt - és senki és semmi által nem befolyásolt - ősmegiímeréssel. (Víz, tűz, jég, hó, föld, késvágás, vérzés - és így tovább).
Hogy is írja Rilke?
"S ha egy nap belátjuk, hogy foglalkozásuk szegényes, hivatásuk megmerevedett és nem függ össze többé az élettel, miért ne nézzünk rájuk továbbra is gyernekként, saját világunk mélyéből?"
Ki, kik a "gyermekebbek" ebben a szövegben?
A gyerekek?
Nem.
A felnőttek?
Igen.
És a gyermek a "felnőtt" (a még romlatlan "paradicsomi" ember) - akit aztán egész életében folyamatosan infantilizálnak, hogy ne lehessen "Ő".
Ne juthasson vissza a gyermeknek mondott - még - nem infantilishez.
Ha művész is, hosszú út lesz, amíg végre sikerül.
Ebben az a megtévesztő, hogy sokana a modorosság és infantilizmus útján is jelentős gyakorlatot képesek szerezni valamilyen művészi mesterség űzésében.
Belőlük lesznek az akademisták.
A Dokk azonban nem azért jött létre, hogy bármilyen akadémiát, modort vagy viselkedési megalkuvást kövessen.
Erre csak a modorosai tesznek újabb és újabb kísérletet - eleddig siskertelenül.
S amikor mégis sikerrel, azonnal fantáziátlanabbá lesz a Dokk.
3.)
Vagyis az ember - de mondjuk inkább, hogy a művész - akkor kezdődik, amikor ki tudja vonni magát a társadalom kényszerítő elvárásai alól. Háborús pszichózisából és uszulásából (lásd Adyt). Mer "önmaga" lenni - aki mindig "te vagyok". Ha az énje nem tud "te lenni", akkor nem művész.
EZT LE KELL SZÖGEZNI!
Nincs is művészi ÉN.
Csak művészi "TE".
https://twitter.com/PalocziAntal/status/1530011049277247489/photo/1
Hiszen minden személyes átélést rögtön kivetítesz, sőt, esetleg már eleve a megírás miatt éled meg. James Yoyce összabarátkoztatta a feleségét a barátjával, majd így üvöltözött vele a trieszti mólón! - Maga megbaszta a feleségemet? Maga megbaszta a feleségemet?
Miért?
Mert írt valamit, ahová ezt szerette volna beiktatni.
S kíváncsi volt rá: milyen.
Miközben a feleségével is puszipajtások maradtak.
Ez egy alkotói módszer! Egy alkotói gondolkodás! Egy alkotói hozzáállás!
Hol vagyunk mi? A Dokk-on? Ez egy művészeti portál?!
HÁT AKKOR...?
Persze, hogy lehet ezt elutasító művészi gondolkodás, alkotói módszer és hozzáállás - de csak mindennek ismeretében nyilatkozhatsz egyáltalán művészetről, alkotásról, nyitottságról, egy művészeti fórum nyitottságáról, helyes művészi viselkedésről, emberségről - művészi ÉN-ről (aki TE vagyok) és mindenről, ami belefér!
De azt nem lehet, hogy a fenti írót kiátkozzuk, mert "csúnya dolgai voltak".
Naná.
Hiszen író.
És itt nem arról van szó, hogy tegyük normává az abnormalitást, hanem hogy egy írói fórumon ne lehessen norma a "norma", mert attól a kreativitás sérül.
Ez itt nem szalon, könyörgöm, ahol Filip Tamás a fehér ingét félti! Meg te is az ellustult kényelmedet az "elefáncső toronyban"!
Hanem MŰHELY! De nevezhetném "szülészetnek is". Nehogy a fájdalommal szülők találják magukat itt "rossz helyen", hiszen "tetszeni" máshová is át lehetne mennetek. Arra sok társasági/ társalgási fórum áll rendelkezésre.
Szülni a szülészeten kell. Forgácsolni a versműhelyekben. Fehér ingben "tetszeni" a szalonban.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
