NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 21:29 Összes olvasás: 55808| 818. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 69. | 2024-04-22 14:14 | Arról, hogy az értelem kevés a megértéshez
Sose tudtam mit kezdeni azzal a fogalommal, hogy: alázat. Talán csak azért, mert e szó mögé lehet bújni minden felelősség és minden törvény elől. Ha valaki netán renitens lenne, s nem osztja az uralkodó véleményt, meg lehet egy pillanat alatt vádolni azzal, hogy nincs alázta benne. Ha valaki kritikát fogalmaz meg (mondjuk épp a magyar emberekkel szemben), könnyen ráterítik a vádat: nincs benne a hazája iránt alázat. Ugyanilyen kiüresedett mondat lett mára a művészeteknél alkalmazott alázat szó is. S akiben nincs alázat, az képes valami újat, valami mást kitalálni, csinálni. Az úttörőkben sohasem volt alázat, mert ha lett volna bennük, soha nem lettek volna úttörők. Az alázat szó, fogalom egyértelműen a Gonosz találmánya, amivel elbizonytalanítja az embert, s elhiteti vele, mennyire kicsi, mennyire semmi-senki! Isten nem alázatot vár (azt csak a vallások várnak el a vallásosoktól), Isten a szabad akarattal egyenrangú társnak alkotott bennünket.
Minden ember értelemmel születik. Minden perce a halál felé vezet, és a földi lét elmúlását sietteti. A gyerek már mindent tud ami fontos, de beszélni nem tud róla. A tanítás közben aztán elvesszük ezt a gyermeki ártatlanságot tőle, és megtanítjuk fölösleges dolgokról elmélkedni, megtanítjuk beszélni, írni, olvasni. Szóval olyasmikre, amikre semmi szüksége nincs az embergyereknek. Így (irigységből) „csinálunk” belőle ugyanolyan „hústömeget”, mint amilyenekké mi lettünk. S ha mi ilyenek vagyunk, „nehogymá’” más jobb legyen!
Az ember értelme kevés ahhoz, hogy felfogja, érdeke az lenne, ha megmaradna gyereknek. Ha semmit sem hagyna magára ragadni a földi lét piszkából, a hús vágyaiból, a szerzés kínzó ösztökéléséből, a hatalom émelyítő ízéből. De mindig is azt keresi, ami érzékeit szolgálja. Lelkét háttérbe szorítva nagy garral beszél tudományról, értelemről, világuralomról, mások fölötti uralkodásról. Lubickol ebben a „tóban”, hagyja, hogy teste minden pórusába beigya magát ez a részegségszerű mámor, s azt sem veszi észre, amikor teste a rárakódott súlyok miatt elmerül a szennyes áradatban.
Mindegy, hogy „három méter mély, vagy harminc méter mély vízben fulladsz meg”. Mert, hogy megfulladsz, az kétségtelen.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
