NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 07:04 Összes olvasás: 55724| 816. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 67. | 2024-04-20 10:26 | A hősiességről
Néha nem árt hallgatni a Világra! Néha van haszna annak, ha meghallgatjuk azokat is, akik nem a jóbarátaink, mert egy jóbarát csak a szépet és a jót fogja mondani, azt, amit hallani szeretnénk: nehogy megsértődj azon szavaitól, amiben nem hősként tűnsz fel önmagad és a Világ előtt. Igaz, vannak olyan barátok is, akik arra szerződtek, hogy megvédjenek: önmagadtól! A rosszabbik énedtől, és ezért könyörtelenül a képedbe vágják az igazságot, vagy amit annak vélnek. Az ilyenek nem jóbarátok, EZEK az igazi BARÁTOK.
A kritikát hősiesen elviselni – mindennél nehezebb feladat! Nem a lövészárok penészes levegője a nehéz, hanem a mások (sokszor) megvető pillantásai, és a rólunk kialakított véleményük a nehéz. Mégse az a hős aki „állja” ezeket, hanem az, aki megállja azt, hogy ne válaszoljon, ne vágjon vissza! Ha visszavágsz, sosem lesz igazad! A düh és a másik „megsemmisítésének” akarása rossz tanácsadó, jobb lenne, ha kivernéd a fejedből. Úgy sosem lesz belőled hős, ha nem tudsz uralkodni sok alantas ösztönödön. Ha nem tudod legyőzni önmagadban az „őst”, a vadembert. Mert az a vadember soha sem volt „nemes”. Ő abba nőtt fel, hogy mindenkit el kell pusztítani, aki az érdekére tör, aki „ellene” van bármiben is.
Manapság nem kell harcolnunk. Maximum önmagunk ellen. Persze ehhez tudnunk kell, kik is vagyunk valójában. Tudnunk kell, hogy a hősök csak a filmekben és a legendákban „élnek”, s belőlünk is csak akkor lesz hős, ha már réges-rég nem leszünk.
Az atombombát nem felfedezni volt nagy cselekedet (hiszen csak meg kellett találni azokat a fizikai törvényeket, amik szerint az atommag meghasad), hanem le nem dobni lett volna az!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
