NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 09:26 Összes olvasás: 55308| 791. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 51. | 2024-03-28 10:24 | Arról, hogy emberi méretekben élünk
Igen, állandóan fáradt vagyok. Mindig is túl sokat vállaltam magamra, így a tartozásaim egyre gyűlnek. Mindenki felé, de elsősorban magam és családom felé. Ők sem arra számítottak, hogy ha kérnek egy táskát tőlem, akkor azt a saját gyermekem több hónap múlva kapja csak meg (igaz, közben adtam neki annyi pénzt, amiből öt táskát is vehetett volna, de azokat nem én csináltam volna).
A Világegyetemben nincs idő. Mert minden csak van. Az időt egyedül az ember méri, s mi is saját elképzeléseink szerint, a Nap útja szerint, a Föld keringésének ideje szerint. Ha ezek közül bármi másképp lenne, másképpen működne, nem így mérnénk mi sem az időt. Maga a fogalom is emberi „termék”. És mivel ember találta ki, ez sem lehet teljesen tökéletes, bár erősen annak tűnik. Hiszen szépen szabályozza életünket, rend szerint tudunk benne létezni, tervezni. Ám egy idő óta rádöbbentünk, hogy az egyik legértékesebb emberi kincs (az egészség mellett) az IDŐ.
A nap csak 24 órából áll, az csak 1440 percből, és 86400 másodpercből. Minden másodperc is értékes, bár annak múlását szinte nem is érezzük. Annyi mindent tervezünk, annyi mindent szeretnénk megoldani egy nap alatt, hogy mára már nincs időnk szinte semmire. Az emberi mérték a rohanás, a kapkodás, a „soha se leszek készen” gondolat stressze. Egyre kevésbé mondhatjuk erre az életre, hogy emberi. Hiszen mindet ennek a rohanásnak rendelünk alá. Minden csak azért van, hogy ott legyünk mindenütt, hogy megcsináljunk mindet, hogy ne késsünk le semmiről.
Vannak azért, akik ezt a helyzetet egyre inkább keservesen élik meg, és szabadulni szeretnének belőle. Megértem őket, én is. Igaz, nekem könnyű dolgom van, immáron 18 éve a „magam ura” vagyok, nem kell buszhoz járnom, nincs főnököm, akkor dolgozok amikor akarok. Ennek a szabad életnem azért ára is van, néha annyi a bevételem, hogy egy kutyavacsorára sem lenne elég.
De nem panaszkodom. Szép, értelmes életem volt eddig! Semmit sem bánok belőle, és még remélem sok jó dolog előtt állok, hiszen a gyerekeim gyerekei fejlődését és gyarapodását (testi, szellemi) végtelen nagy öröm szemlélni, s abban részt venni.
Mi kell ennél több így az élet alkonyán?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
