NAPLÓK: A vádlottak padján
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 17:09 Összes olvasás: 55689665. | [tulajdonos]: A tél hideg... | 2024-01-12 09:12 |
A tél hideg…
ezt tán mindenki tudja, s ha nem tudná, hát bőrén érzi, ha nem veszi fel a bundáját. A tél hideg, a hó ropog, és csak álom a tűz és a meleg a háborús világon!
Ódon, fűtetlen dácsák padlóján alva sokan reggelre merevre meg voltak fagyva. Ők jártak jól. Harcolniuk már nem kellett, s írni sem a kedvesnek oda, haza, messze.
Csak a tisztek csizmájának a patkóján csillant néha a remény. A muszka tarkóján látszott, hogy nincs még vége, nem lehet konyec. s fordult is serényen, karján több tiszti Rolex,
s mint a medve, kinek belép barlangjába az idegen betolakodó, és hazája létét védni nem volt rest egyik muszka sem. Ezt tettük volna mi is fordítva. Mondd, ha nem!
Ó, Don! Mily messze s régen voltál őshazánk! Milyen keservesen koppan itt a „Miatyánk”! Milyen messze ragyog az a csillagos ég, ami alatt anya, kedves, gyermek s faluvég!
Mit keresünk itt, óh Don, mondd, mit akartunk tőled? Mért akartunk egy részt elrabolni belőled? Mért gondoltuk balgán, a te fiad restebb? Testünk hátrahagyván, csak lelkünk száll feletted.
2024.01.12. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!