A vádlottak padján: Önként...

NAPLÓK: A vádlottak padján
Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 19:06 Összes olvasás: 55474

490.	[tulajdonos]: Önként...	2023-07-31 09:08
Önként.. amikor egyik barátom azt mondta van valamije a számomra örültem no nem őrülten örültem de rám telepedett az a bizonyosság hogy ha adok akkor előbb-utóbb mástól sokkal többet kapok vissza s lám lőn ímé újabb bizonyítékot láttam ennek a filozófiának a működésére persze mi is lehetett volna az ami a számomra van valamije mondat mögött rejtekezett hát persze több doboz könyv elterjedt rólam anno illetve valakinek azt mondtam hogy szeretem a pálinkát persze nem hazudtam valóban szeretem ha jó bár ha rossz akkor is megiszom no azóta évente tízliterszámra kapom az ajándék pálinkát legutóbb évtizedes barátom lepett meg fél liter körtével s azt kérte segítsek rajta olyan sok pálinkája van segítsek neki meginni jót nevettünk így is lehet adni a másiknak a könyvekkel is így vagyok elterjedt rólam igaz tettem is azért hogy elterjedjen rólam hogy mentem a könyveket a szeméttelepek feneketlen gyomra elől mert a könyv mégis a kézzelfogható tudás vagy legalább is számomra az és a kidobása olyan mintha valami nagyon fontosról és nagyon is kollektíven mondanánk le ilyenkor üvölteni tudnám mások fülébe hogy emberek ne tegyétek ezt magatokkal és ne tegyétek ezt velem sem legyen a könyvetek nektek is szent akár a kedves teste amit simogatni kell és nem csak akkor amikor friss és fiatal hanem akkor is amikor már meglátszik rajta az idő és vonalai gyűröttek lesznek mert tartály a test a lélek tartálya s ha a tartály romlik is a benne lévő lélek és ember és tudás és isten és te nem változik nem változtok valóban azt is mondhatná bárki hiszen a könyvek tartalma egy idő után annyira időszerűtlenné válik hogy semmi értelme nincs tartani mert a kutya sem fog belelapozni igen valóban elévülhetnek a könyvben lévő információk sőt kollektíven túlléphetünk ideológiákon nézeteken és gondolatokon a tudomány száguldását meg egyszerűen sem a könyvek sem az ember (aki a tudmányt önmaga építi fejleszti és bővíti) nem tud lépést tartani igen ilyenkor a könyv ami tartalmában ugyanaz hiszen egy jottányival sem változott a beltartalma időszerűtlen lesz de feladata átváltozik és kordokumentum lesz belőle ez is egy nemes feladat és nehéz élet önmagában bármit is őrizni a könyv ezt alapjáraton tudja szóval a könyv és az ajándék hiszen messze kalandoztam az eredeti mondanivalómtól (biztosan mert Huxley-t olvasok és én is olyan lettem mint a Vak Sámson) egy fiamos-unokázós vártúra előtt elgurultam a megadott címre a meglepetésért ilyenkor mindig oly erővel lesz rajtam úrrá az indulat (akárha valami valódi testi vágy lenne) hogy türtőztetni is alig tudom magam bele ne nyúljak a könyvkupacba és ujjaimat meg ne merítsem közöttük csak úgy maga az érzés miatt amit a papír közötti úszás okoz (persze mint a kódfejtő fejében nekem is végigfut ilyenkor ezer és ezer egyedi megoldás a betűk összeállításának módjáról és ez mind elraktározódik a fejemben s születnek majd belőlük saját gyerekek) bepakoltam a dobozokat a csomagtartóba és a kocsit a túraútvonal forrásánál hagytam lezárva benne a sok könyvvel együtt a túra jól sikerült mindent láttunk amit kell (erdőket fákat madarakat gombákat vízátfolyást és göröngyöket emelkedőt és lejtőt várat és az emberi munka hihetetlen kitartó eredményét 440 méter magasan) és mindent láttunk amit nem kellett volna (üres sörösdobozokat eldobott üvegeket kivágott lopnivaló fákat feldarabolva és szemetet szinte mindenhol szoktam mondani volt hogy a szarvasok már csipszet esznek sörrel ja és láttuk a mohovcei atomerőművet is a ragyogó napsütésben a távcső szépen behozta magát az erőművet is nem csak a hűtőtornyokat) aznap még nem nyúltam a könyvekhez tartogattam a várható kielégülést nyújtottam az élvezetet akár egy szeretkezés alatt igaz most nem volt másik akit meg kellett volna várnom de az ember legyen kitartó az elvei mellett igazam van vagy igazam van másnap délután kezdtem el kipakolni a dobozok tartalmát persze nem számítottam másra egy szabadban bár fedett helyen tartott könyvcsomagnál sok átnedvesedve meggörbítette a gerincét akár egy ember ha negatív dolgok vagy események érik poros volt mindegyik de ez a legkisebb rossz azonnal lekefélem az ilyeneket szeretek könyveket kefélni mert azonnali a munka eredménye és a felszín alól előbukkan az eredet a ma alól a múlt gyanús volt néhány könyvnél az hogy mintha bebábozódott légylárvák üres hüvelyeit találnám meg a könyvek között de egyelőre nem zavart mert a könyvekben nem tettek kárt egy-két helyen olvadt csak a könyvekre testnedvük s aztán odaszáradt de Konrád és népművészet és Szerb Antal és Bhágavata és Vujity Tvrtko és Petronius és Pa Csin és John Lennon és Morrison és Mitford és Adam Mickiewitz és Bella István nem sorolom tovább mert már most érzem a belőletek felém irányuló irigységet életem egyik legjobb könyvfogása lett ez a kidobott poros légylárvás csomag még az sem zavarta meg óriási örömömet hogy a doboz alján egy először szétrohadt majd maradványaiban összeszáradt veréb tetemét is megtaláltam a könyvkupac alján valószínűleg agyonnyomta a kultúra szegényt mert mindig is mondogattam magamban hogy a kultúra nehéz műfaj és aki előkészületlenül belecsöppen az így is járhat csak árt neki a tudás és eszembe sem jutott közben Tandori csak most ahogy ezeket a sorokat leírtam…

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!