NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 01:07 Összes olvasás: 55713| 424. | [tulajdonos]: Dokk est | 2023-03-03 15:08 | A Nagyorosziban tartott Dokk esten velem senkii sem kivételezett. Első alkalom volt ez, amikor a "stáb" jött le hozzám. A Dokknak ez nem sok pénzébe került, és ha többen összeállva Pestről autóval jöttek volna le, akkor egy főre vetítve az útiköltség sem lett volna annyi, mint egy egyszerű vonat, vagy autóbusz út!!
Hogy mennyire nem a Dokk "költött" rám:
A "stábért" elmentem saját autómmal Verőcére (tehát nekik egy Budapest-Vác utat kellett venniük), és elhoztam őket Orosziba. Itt szerényen ugyan, de a Nyitott Műhely Galériánknak megfelelően megvendégeltük a résztvevőket: bor, pálinka, ásványvíz, rágcsálnivalók, zsíros kenyér. Adtuk az áramot a felvételhez, én magam készültem mikrofonos erősítéssel is. Aztán a Dokk est után elvittem a "stábot" Vácra, hogy ne kelljen idegeskedni az átszállás miatt. (Tehát kétszer jártam meg az utat értük/velük.) Nekik két jegyre volt szükség Budapest-Vác oda-vissza viszonylatban, plusz a pesti tömegközlekedés.
Mondhatni, a Nagyoroszi Dokk est a Dokkra nézvést Dokk-takarékos-gazdaságos volt. Természetesen szívesen fogadtam mind a négy hozzánk látogató barátot, embert!!! Mást is szívesen láttunk volna, ha eljöttek volna!!! Például a Dokk résztulajdonosait is, vagy ikonikusnak nevezhető tagjait. Nem az én bűnöm, hogy ezt így találták ki Imréék. Én csak szívesen vettem a látogatásukat!
Ezzel szemben a két résztulajdonos elhallgatja ezt az estet, említésre méltónak sem tartották, nemhogy reklámozásra méltónak.
És most az egyikük megszólal, és azt mondja. hogy résztulajdonosként ott lenne a helye, és javasolja, hogy a Dokk estek főszereplői utazzanak Pestre, mert ez így olcsóbb!! (Csakis e mondat miatt fejtettem ki a fentebbieket!!) Ráadásul kivételezésnek tartja azt, hogy leutaztak Nagyorosziba!!
A Dokknak eddig is tellett volna mindenre!!! Magam őriztem 1,3 millióját!!
Szóval, szomorúan olvastam, hogy a Dokk résztulajdonosa ilyen gondolatokkal terheli a Dokk amúgy se békés vízfelszínét!!! | |
| 423. | [tulajdonos]: bevás | 2023-03-03 13:27 | Tegnap bevásárolni voltunk a határ túloldalán, mert ez is, meg az is elfogyott idehaza. Az eurót 380 forintért vettük, tehát ezen az áron számoltunk összehasonlításként.
Adaát a 3,3%-os tej 0,9 euró, azaz 342 forint.
A kifli 0,13 euro, azaz 49,4 forint.
Ugyanennyibe kerül a friss sütésű zsömle, vagy szendvicszsömle.
A gömbülyű (összeállós) rizs 1,4 euró azaz 532 forint.
A literes kefír 0,8 euro, azaz 304 forint.
A barnacukor olcsóbb mint a fehérített, ára 1,3 euro, azaz 494 forint, korlátlanul vehető.
Az egész csirke 800 forint körül, a sertéstarja 1800 körül, az edámi sajt 3200 körül (a magyar trappista viszont 4000 körül).
Az olivaolaj változatlan áron 1600 forint körül, van repceolaj(!!) náluk kb. 800 forintos áron, és a magyar napraforgóolaj a legdrágább náluk, az még most is 1000 forint körül van.
A tészták a magyar árak fele, a kenyér sokkal olcsóbb, az ásványvíz változatlanul 0, 22 euró, igaz, a coca kóla és a pepsi náluk is drága, a coca 1,7 euró a két literes!
Babkonzerv náluk 340 forint (nálunk 460), csicseriborsó változatlan áron van, a halkonzervek drágábbak lettek, de a mi árainkhoz képest minimum 150 forinttal olcsóbbak. A gin változatlan áron, a finom vörösborok változatlan áron.... de nem sorolom tovább. Szerintem az itt megejtett nagybevásárlásunkkal minimum 20, de inkább 30 ezer forinttal kevesebbet fizettünk ugyanannyi áruért, mint idehaza.
Ja, és a gázolaj náluk 1,55 euró, ami azt jelenti, hogy a határszélen (ahol mindig is drágább az üzemanyag) 589 forint!!! A rétsági MOL kúton ugyanez (ugyanattól a cégtől) 617 forint.
Lehet, hogy nem igazán hazafi döntés, de mi az ÁFÁ-t továbbra is a túloldalon fizetjük a fogyasztásunk után... mert a "középosztályból" már rég lecsúsztunk nem is az alsó-középosztályba, hanem az alá... és ÉLNI KELL, EZ A LEGFŐBB PARANCS ILYEN HELYZETEKBEN!
Oszt jónapot!
| |
| 422. | [tulajdonos]: Dokk est | 2023-03-01 14:44 | Mély fájdalommal és szomorúsággal jelzem, hogy a Nagyorosziban tartott Dokk estre eddig egyetlen visszajelzést sem kaptam, mint bemutatkozó Dokkos szerző.
Még fájdalmasabb dolog, hogy a két résztulajdonos említésre méltónak sem tartotta az estet, nemhogy a vendéglátó-bemutatkozó szerzőt, pedig elméletileg az ő szekerük is az, amit tolunk mi, szerzők.
Már most elnézést kérek minden jóakaratú Dokkos szerzőtől, ugyanis nem balhét akarok, hanem egyszerűen csak normális életet a Dokkon, amibe pl. az is beletartozik, hogy egy tulajdonos pl. megköszöni a felvételt, az estet stb.
| |
| 421. | [tulajdonos]: hogy hogy | 2023-02-25 12:00 | Olvasgatva a naplók között azt látom, hogy ezen a planétán amit nekünk a dokk jelent, csak "egyeseknek" lehet idehozni csetoldali politikai vitát verstannak álcázva!
És még Bátai Tibor sem szól egy szót sem... most.
Vaoooooo.... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 420. | Gyurcsi: üzen | [tulajdonos]: Ki mondta... | 2023-02-22 09:57 | nagykálló bekúszott
honunkba már mélyen
városi is kell hogy
kállóiként éljen
megtalálhatsz bent a
pultnál ahol állok
csapos a barátom
nem úri pohárnok
gond a pálinkával
torkomnál van szinten
feljebb nincsen skála
mert az már az isten
*
a költők az égben
külön pultot kapnak
a gondot nem nézik
errefelé bajnak
minden vers üzenet
mit megírok nektek
égigérő akác
levelei lesznek
| |
| 419. | [tulajdonos]: Ki mondta... | 2023-02-22 08:27 | Ki mondta Neked…
(Ratkó József emlékére)
Ki mondta azt Neked, hogy Nagykálló
azonos a végekkel nálunk?
Ki mondta azt Neked, hogy az nem jó,
ha engeded, hogy rád találjunk ?
Ki mondta, hogy beülj a kocsmába,
ha gondunk már felér a szádig?
Senki nem mondta, hogy a pálinka
nem iható, csak a halálig?
Koszlanak ma már a kocsmapultok.
Lefeküdt nyárfa is rengeteg.
Nagy baj van. No, de inkább nem morgok.
Fenébe is! Innék pár felest.
Elmúltál, József, akár egy álom.
Ébredni kell! Jaj, nagyon nehéz.
Te általestél már a Halálon,
utolsó sorod is régen kész.
Nem hiábavaló, hogy elmentél?
Fenn írod most a verseket?
Meglesz általuk az, mit terveztél;
Minket az Isten majd megszeret?
Sírodról akác tör fel az égre.
Nem temetheti be a homok.
Törzséből hazánk felépül végre.
Nélküled csend van. Szótlan romok.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 418. | Gyurcsi: A költőmadarak tollával | [tulajdonos]: A költő... | 2023-02-22 04:14 | A költő…
(Karaffa Gyula olvasása közben)
Azt hiszed, a költő a rímet
a kisujjából rázza csak?
Ír úgy is – bár áhítja - nincsen
mámort kínáló víg csapat?
Könyv és kenyér – a test és lélek
tápláléka – ha kiapad,
segít-e mást - és véle téged,
ha csak versed sír, s nem magad?
Őseid vére - sűrű tinta.
Szó - Gábriel-lángpallosa.
Lelked égeti, annyira
a Pokoltűz sem fog soha.
Jégszoborrá dermedt lángokon
meg se hallják, ha kérdezel.
Máglyád lesi sok barát, rokon.
Nézd! Még anyád se térdepel.
| |
| 417. | [tulajdonos]: A költő... | 2023-02-22 00:52 | A költő, nemcsak úgy költöget
(Ratkó József olvasása közben.)
A költő nem csak úgy költöget,
nem kapja könnyen az ihletet,
s ha nem fogadja be egy akol,
ha nem segíti már az alkohol,
ha hiába koldul kenyeret,
hiába kéri a könyveket,
a papírra sírja könnyeit.
Azt hiszi az tán rajtunk segít.
Versében ott van minden őse,
apja, anyja. S nem érti ő se,
hogy az élete, mi úgy lángol,
miért nem űzi a világból
ki a deret, a fagyott lelket?
Nincs már egy szó, és nincs lehelet?
Nincs már semmi, ami emberi?
Örökké csakis ezt kérdezi.
Miért nem válaszolunk neki?
2002.10.21. 22:15. | |
| 416. | [tulajdonos]: igaz... | 2023-02-21 09:06 | Vigyél magaddal!
(Igaz történet)
Meleg nyarunk volt. A kaszárnya ablaka sarkig kitárva sem tudta a megrekedt, fülledt levegőt kisöpörni az emeletesre összepakolt ágyak nyikorgó lábai közül. Napjaink monoton egyhangúsággal teltek, szigorú napirend és parancs szerint. Éjszaka a nyikorgó ágyakon az otthonról, a szeretteinkről álmodozva forgolódtunk. Ki a puha, illatos ágynemű után, ki a gőzölgő kedvenc étele után, ki a szerelme után sóhajtozott vágyakozva, várva, hogy a meleggel együtt letelik végre a ránk kimért másfél év is. Egy napon kultúros törzsőrmesterünk lépett körletünkbe:
-No, emberek! Megkérdezem, ki az, aki szeretne kiszabadulni kicsit a laktanyából?
Szinte egy emberként üvöltött fel a szakasz:
-Én! Én is!
-Arról van szó, hogy Cégénydányádon van egy lánynevelő intézet. A vezetője régi ismerősöm, aki megemlítette, a gyerekek örülnének, ha egyszer ellátogatnánk hozzájuk egy hétvégén. Lehetőleg egy egész napra. Munkát nem kell végezni, csak a lányokkal együtt részt venni az általuk szervezett programokban. Már nagyon készülnek ám ! Várják a katona "bácsikat" !
Mindnyájan lázas izgalommal kezdtünk a készülődésbe. Tiszta egyenruhát vételeztünk az ellátó tiszttől, bakancsot takarítottunk, körletet rendeztünk, ha "hazaérünk", ne padlósikálással kelljen befejeznünk a napot. A laktanya igen bőkezű ajándékot készített össze a lányoknak. Bár katonás logikával, de valóban ésszerű dolgokat vittünk magunkkal: Több zsák krumplit, "madárlátta" katonakonzerveket, takarókat, apró szekrényeket, társasjátékokat. Mindezt felpakoltuk egy öreg Csepel teherautóra, amelyiken nekünk is el kellett még férnünk. Az utazás a zsúfoltság, a zötykölődés ellenére is vidáman telt, számunkra ismeretlen utakon, még sosem látott falvakon vezetett végig. Megérkezésünket valóban örömmel várták. Az intézet kapujában tízesével álltak a lakók, óvodáskorúaktól a nyolcadik osztályos iskolás lányokig. A barátkozás, a beszélgetés könnyen indult meg közöttünk, mindegyikőnk azonnal három-négy önkéntes "kísérőt" kapott, akiket a nap végéig "levakarni" sem lehetett volna magunkról. Az ajándékokat apró kiáltásokkal, nevetve fogadták. A krumplit, konzerveket, takarókat, szekrényeket helyükre raktuk. A játékokat azonnal kiterítették az asztalokra s ki ezzel, ki azzal a játékkal kezdett új élmények, új kalandok kipróbálásába. Az igazgató ajánlatára a falu iskolájába vonultunk át ebédre. A sétaút alatt lakodalmas menet hömpölygött végig a főutcán, felszalagozott botú vőféllyel, a közös jövőt akaró ifjú párral, danolászó lakodalmi néppel, cintányéros, szaxofonos, hegedűs zenészekkel. Teli üvegekkel kínáltak bennünket is a vonulók, minden effélétől elzárt "szegény" katonákat, s ha meghúztuk netán egy-egy korty erejéig a felénk nyújtott flaskát, hát törzsőrmesterünk félrefordította fejét. Az iskolaudvaron legnagyobb meglepetésünkre szinte a falu egész lakossága bennünket várt már. Itt terítettek a nagyszámú gyülekezetnek. Az ebéd igen finomra sikeredett, és bőségesen jutott mindenkinek. A közös falatozás megelégedett hangjai zeneként csenghettek a szakácsnők fülében, mert mosolygósan kínáltak még. Aztán kezdetét vette a víg forgatag, akadályversenyek, fogócskázás, játék, játék, játék. Bár még magasan járt a nap, de a tábortüzet most kellett meggyújtanunk, hiszen időnk rövidre szabott volt. Hatalmas fahasábokból épült a máglya, tüze az égig ért s körötte csendes áhítattal lesték a lányok a pattogó szikrákat. Hozzám egy első osztályos, fekete szemű, hosszú copfos kis cigánylány ragaszkodott a legjobban, szinte az egész idő alatt el nem engedte volna a kezemet, bármerre is jártunk, bármit is csináltunk; szorította, mintha az élete is a kezemtől, ettől a neki felnőtt, meleg katonakéztől függött volna. Bár nem sokat beszélgettünk együtt, mégis mintha egymáshoz tartoztunk volna, mintha régtől ismertük volna egymást. A játék elcsendesedett, a tábortűz elhamvadt, parazsa szelíd sustorgással köszönt el nézőseregétől. Feladatát elvégezte. Melegséggel töltötte tele az apró szemek tulajdonosainak lelkét s a mienkét is. Visszaballagtunk az intézetbe kocsinkhoz, indulnunk kellett, ha nem késő este akartunk visszaérni a laktanyába. A búcsúzkodás fájdalmasra sikeredett, egyikünket sem akarta elereszteni a ránk akaszkodó kis "kullancs"-lány.
-Vigyél magaddal! - mondta nekem a feketeszemű cigánylány.
-Vigyél magaddal! - zúgott a hazaúton végig a fülemben a könyörgés. Talán ezért, talán valami másért, amit még nem tudtunk megmagyarázni magunknak, de a visszautat alkohol nélküli részegségben, vad énekléssel töltöttük, a sírást sem szégyellve egymás előtt. Talán a lányok a búcsút, a "szakítást" hamar kiheverték. Reménykedem benne. Hiszen hozzászoktak már az örökös csalódáshoz.
De hogy közülünk sokan aznap értünk felnőtté, férfivá, emberré, az bizonyos!
2003.10.07. 20:20 | |
| 415. | [tulajdonos]: Aktualizált '89-ből... | 2023-02-17 12:00 | Hallom, hogy volt valami ötszáz velszi
kissé kótyagos és ütődött pimasz!
Volt merszük magukat bárdnak nevezni
mi több, elhitte mind magáról, hogy az!
Önjelölt volt mind, tetszettek a népnek;
büszkén ment máglyára a sok velszi bárd,
(röhej, de legendáik máig élnek)
s mindezt ennyiért: "Éljen Eduárd!"
Nos, hát én mondom: Éljen, éljen, éljen!
Hisz általa virágzott ki az ország,
nagy ember ő, csak ő az én Vezérem!
Bár van ki mást mond. Ha mondják hát mondják,
Én meg sem hallom az ily beszédeket.
Most élek. Sokkal jobban, mint bármikor.
Dolgom; csak írni hőskölteményeket,
miknek refrénje: "Éljen ..... ......! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
