NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-11-01 11:36 Összes olvasás: 153811Olvasói hozzászólások nélkül| 1270. | weinberger: nem véletlen | KMara: re verzió | 2018-06-25 20:50 | | Kedves Mara, örülök, ha bármi kicsit is segíthetek. Kérdésedre válaszolva: valóban új címet javasoltam, ezt a kifejezést köztudottan a Facebook használja, és hátha ad egy apró új értelmezést a történetnek. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1269. | KMara: re verzió | 2018-06-25 20:25 | Miklós, egyre jobban tetszik amit írtál. Nem tudom elegendő-e a szövegátvitel, mármint az ihlető műből, meglehet kellene még valami, de a tagolás biztos, hogy jó. Kicsit gondolkodom még, hátha eszembe jut valami és ha nem bánod felteszem, így tagolva, masinásan :)
Ja a címet csak elírtad, vagy javaslod változtatni ?
Köszönöm addig is,
üdv,
mária | |
| 1268. | [tulajdonos]: verzió | Kosztolányi M.: re | 2018-06-25 13:13 | Kedves Mária, a nagy vitát kavart kitűnő szövegedre - mások ötleteire is alapozva - felteszek ide egy lehetséges verziót. Ha bármi használhatót találsz benne, őszintén örülök.
idővonal
délelőtt tizenegykor leállt a légkondi
kitüremkedtek derékban az ingek
elsőként most is a kövérek jöttek
csípős tajvanit ettek
egykor megállt a lift
kettőkor megérkeztek a szerelők
nők gyerekek nagy volt a zaj
csak a mammoni masinák működtek:
pénztárgép pénzautomata pénzváltó
háromkor felálltak a meghatározások
a falélek azt mondták: gráf
de nem figyelt senki
négykor bezáródtak az ajtók
és egyre melegebb lett
megindultak a találgatások
először a csokoládék olvadtak meg
majd a polcok a falak végül az oszlopok
félkor eltűnt a lépcső és a főbejárat
fázom – szólt Margaritának a Mester
és összehúzta magán az inget | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1267. | Kosztolányi M.: re | 2018-06-23 20:10 | Kedves Miklós!
Hozzád hasonló következtetésre jutottam én is. Középszernek nem jó lenni, most úgy érzem az vagyok, beközepeztek rendesen . Persze ez nem feladás a részemről, valószínűleg publikálok még, de most szüneteltetem. Esetleg keresek másik felületet, de egyenlőre ahhoz sincs kedvem.
Kibújni a bőrömből nem tudok, nem is akarok. Volt itt pár kedves, kedven és példakép , akiket megaláztak, megsértettek. Jobban fáj, mint a sajátom.
Remélem, találkozom még velük, veled valaha, valahol. Elég széles ez az internet .
Addig is minden jót,
üdvözlettel,
Mária | |
| 1266. | [tulajdonos]: továbbgondol | 2018-06-23 19:51 | M reggel a "kovácsoló" nevű naplóban a következő bejegyzés látott napvilágot:
"És győz a középszer.
Sokaknak legszívesebben megmondanám, hogy felesleges erőlködni, mert sosem lesz belőlük költő, de nem hinnék el, mert elhitették velük pl. amatőr szerkesztők is, hogy van keresnivalójuk a pályán. Így aztán hiába akad néha egy-egy szerkesztő, aki tényleg érti a dolgát, neki sem hisznek, sőt degradálják, ami azért nagyon vicces."
A véleményt tisztelem, és hadd fejtsem ki az általa kiváltott gondolataimat:
1. Korábban már leírtam: ha az, akit bírálatra kértek fel, minden tételt akár konzekvensen engedékenyen, akár konzekvensen szigorúan ítél meg, akkor a relatív értékrendje nem torzul. Különösen igaz ez testületi döntés esetén.
2. Nem a "szigorral" van baj, hanem azzal a szakmainak szánt lila halandzsával, amelyet előszeretettel használnak a bírálók a véleményük alátámasztására. Nem minden szavuk tartozik ide, de szerintem túl sok. Mindenkinek joga van ezekre eltérően reagálni; én maradok a megmosolygás mellett. Írásos válaszra amúgy sem kíváncsiak többé.
3. Ha egy termékeny szerző verseinek többségét rendszeresen jónak találják, attól ő még nem válik költővé, marad, aki volt: kőfaragó vagy balett-táncos, bérelszámolónő vagy kazánkovács.
4. Régen rossz, ha egy szerző egy saját művének saját megítélését attól teszi függővé, hogy egy adott fórum adott bírálóinak közössége egy fiktív és mozgó minőségi színvonalnál magasabbnak vagy alacsonyabbnak találja.
5. Végkövetkeztetés: újabb szövegek beküldése részemről határozatlan időre felfüggesztve. | |
| 1265. | [tulajdonos]: ki-vonat | 2018-06-22 10:01 | Az előző bejegyzésem túl terjedelmesre sikeredett, elriaszthatta a kedves olvasót. Ezúttal csak a lényeget igyekszem megismételni, hátha inspirál valakit további gondolkodásra:
A Dokk terjedelme […] gyakorlatilag korlátlan, minden beküldött mű azonnal megjelenik. Ezzel én feltétlenül óvatosabb lennék. Bármely beküldött szövegben előfordulhat törvénysértő, becsületsértő, rágalmazó tartalom, de akár csak egy megnevezett írótárshoz fűződő kritikus személyes adat, amelynek védelme az utóbbi időben szigorítottan előtérbe került. Ha ezt nem egy szerki vagy egy jó szándékú olvasó észleli elsőként, hanem egy "éberszem", abból kellemetlensége származhat a portálnak. Inkább rövid-, mint középtávon elengedhetetlennek tartom tehát az oldalra szánt összes szöveg előzetes moderálását, továbbá bármely szöveg szerzőjének azonosíthatóságát, vagyis a regisztrációt.
Az utóbbi időben egyetlen egy [szerkesztőségi tevékenység] érzékelhető, amely nem is szerkesztői feladat: a kritikusi funkció. Vagy látott bárki is úgy május közepe óta példát arra, hogy bármelyik szerki odahagyta volna kritikusi palástját, és nem szerki, hanem egyenrangú olvasó- vagy írótársi szerepkörben hívta volna fel egy-egy szerző figyelmét a bírálat alatt levő szöveg vélt hiányosságaira? Vagy észlelte-e bárki is ugyanezen időszak alatt, hogy bármelyik gyűjtőbe kerülő verseket átnézte és javította volna bárki a nyelvhasználat, helyesírás, de akár az elütések hiányának szempontjából?
[Mostantól, ha el nem felejtem, feljegyzem a megnyitásszámláló pillanatnyi állását a bejegyzés elküldése pillanatában: ez most 90559] | |
| 1264. | [tulajdonos]: szerkesztők? | 2018-06-21 14:10 | Aktualitása miatt előbányászok saját naplóm múltjából két, részben egymást átfedő korábbi fejtegetést. Jöjjön tehát két korábbi bejegyzésem aktualizált tartalma, egy-egy bekezdésben.
„Dolgoztam „hagyományos” kiadói szervezetben, megpróbálok visszaemlékezni, hogyan is működött. A döntésre arról, hogy egy beküldött kézirat megjelenjék-e, egy lektor tett javaslatot, és ha kedvező volt a megítélése, akkor a lektori véleményében már te(hete)tt bizonyos javaslatokat a majdani szöveg struktúrájára, az elhagyandó szakaszokra, a kívánatos kiegészítésekre stb. Ezt követően egyfajta közös munka kezdődött meg a szerző és egy kijelölt szerkesztő között, míg kialakult a nyers szöveg. Az aprómunkát – olykor beleértve a korrektor munkáját is – az olvasószerkesztő végezte el. Része volt a folyamatnak a levonat elküldése a szerzőnek, majd a szerzői módosítások után egy végső korrektori menet következett; ezután került a szöveg a műszaki szerkesztőhöz.”
„Ha a Dokk tehát nyomtatott időszaki folyóirat lenne, akkor a szerkesztő elsődleges feladata lenne azt eldönteni, hogy milyen beküldött művek kerüljenek be egy-egy aktuális számba. Ez nagy felelősséggel járó feladat, hiszen - esetleg a lektor támogatásával - döntenie kell elfogadásról, elnapolásról és elutasításról is. A legkedvezőbb esetben a közlés időpontjáig még hátralevő feladatokat mások hajtják végre: olvasószerkesztő, korrektor, műszaki szerkesztő. A Dokk terjedelme azonban gyakorlatilag korlátlan, minden beküldött mű azonnal megjelenik. Talán ezért is született meg a Dokk-specifikus megnevezés, a játékos, laza hangulatú "szerki", akinek egymagának kell ellátnia a fent említett összes feladatkört, ráadásul műkritikusnak és olykor cenzornak is kell lennie.”
Eddig tartott a korábbi leírásaim felidézése; most összevetjük azok tartalmát a jelenlegi gyakorlattal, idézeteket segítségül véve belőlük. Itt van mindjárt ez: „A Dokk terjedelme […] gyakorlatilag korlátlan, minden beküldött mű azonnal megjelenik.” Ezzel én feltétlenül óvatosabb lennék. Bármely beküldött szövegben előfordulhat törvénysértő, becsületsértő, rágalmazó tartalom, de akár csak egy megnevezett írótárshoz fűződő kritikus személyes adat, amelynek védelme az utóbbi időben szigorítottan előtérbe került. Inkább rövid-, mint középtávon elengedhetetlennek tartom tehát az oldalra felkerülésre szánt összes szöveg előzetes moderálását, továbbá bármely szöveg szerzőjének azonosíthatóságát, vagyis a regisztrációt.
Számos szerkesztőségi funkciót érintettem az előzőekben; közülük az utóbbi időben egyetlen egy érzékelhető, amely nem is szerkesztői feladat: a kritikusi funkció. Vagy látott bárki is úgy május közepe óta példát arra, hogy bármelyik szerki odahagyta volna kritikusi palástját, és nem szerki, hanem egyenrangú olvasó- vagy írótársi szerepkörben hívta volna fel egy-egy szerző figyelmét a bírálat alatt levő szövegének vélt hiányosságaira? Vagy észlelte-e bárki is ugyanezen időszak alatt, hogy bármelyik gyűjtőbe kerülő verseket átnézte és javította volna bárki a nyelvhasználat, helyesírás, de akár az elütések hiányának szempontjából? | |
| 1263. | [tulajdonos]: miért nem | 2018-06-20 13:08 | Csak remélhetem, hogy sikerülhet durva logikai döccenők nélkül végigvinnem azt a gondolatsort, amelynek összetevői régóta kristályosodnak már bennem. Ha mégsem, majd kiegészítitek.
Minden egészséges felnőtt ember világának önmaga a középpontja. Igyekszik minden cselekedetét úgy irányítani, hogy az egyetlen és megismételhetetlen életét önmaga és a szerettei számára kellemesebbé, kényelmesebbé, gazdagabbá tegye anyagi, lelki, szellemi szempontból. Eközben ügyel arra, hogy ne kerüljön feloldhatatlan konfliktusba se hatályos törvényekkel, se más embertársaival, akik szintén joggal tekintik önmagukat saját világuk középpontjának.
A kérdésemet így fogalmazom meg: vajon a saját hazájuk távoli zsákfalujában élő közmunkástól, és annak hetedik gyermekétől miért tagadják meg ugyanezt a jogot? Vajon a harmincöt éves és harmincöt kilós eritreai útrakelőtől miért tagadják meg ugyanezt a jogot? Talán mert mélykeresztények?
Válaszokat szeretnék, nem minősítéseket. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1262. | weinberger: vacogok | Vadas Tibor: ijesztgetős | 2018-06-19 14:01 | Kedves Tibor, Önnek minden megjelenése szerény hasábjaimon (bár... kezdenek gömbösödni...) örömünnep a számomra. Megnyugtatásul: a szépirodalom iránti olthatatlan vonzódásom nem szűnt meg olthatatlan lenni (bizonyság: szégyenében lehajtott fejjel ballag el a közelből Sam, a tűzoltó), csupán műfajt látszik változtatni: arccal a próza felé. Van ennek egy, a személyemre specializált jellemzője: nem próbálom meg az ilyen irányú próbálkozásaimat versnek hazudni.
Nyári rímhiányban nem szenvedek, amiről ékes bizonyítékot nyújt Pofakönyv (Facebook) oldalam, ahol naponta többször is napvilágot lát egy-egy blőd kuplém, jelenleg a növényvilág különbnél különb egyedeiről.
Különösebben nem tartom magamat jogjártasnak, de annyit tudni vélek, hogy sikeresen perelnie engem annak van esélye, akit vagy amit hivatalos bejegyzett megnevezésével azonosítottam a kifogásolt megnyilvánulásomban. Ezzel arra utalnék, hogy ezen fenyegetés hatására megfigyelhető reszketésem amplitúdójának mind maximális kitérése, mind átlaga és szórásnégyzet-összege zéró.
Summa summárum: találkozunk mi még akár ezen, akár más oldalakon. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1261. | Vadas Tibor: ijesztgetős | [tulajdonos]: alvó ügynök | 2018-06-19 13:44 | Kedves kedvetlen Miklós!
Maga csak ne ötöljön-hatoljon itt. Pontosabban, ne heteljen. Még pontosabban, ne hivatkozzon holmi hétéves közmondásokra. Mivel, ha lenne bármilyen valóság alapjuk, akkor azoknak is hétévente meg kellene változniuk. Ellentétes tartalomra ébredni, vagy új köntösbe bújni, vagy egyszerűen csak megszűnni.
Stb..!
Na és, és ezt még maga is beláthatja, hány évesek is ezek a mondások?
Elnézést, de muszáj volt a logikai alapvetések szem előtt tartására figyelmeztetnem ezen a kíméletes módon. A szem előtt tartás pedig csak annyit jelent, hogyha már vette a fáradtságot, felemelte és odatartotta, akkor ijedtében nem csukja be ártatlan (itt értetlent akartam eredetileg írni, de a mostani szituációban erre nem vitt rá a lélek) szemeit.
Ennyit a hét évekről! Én inkább valami kedvetlenséget, deprimáltságot érzek ki soraiból. Mivel a tavaszi levertség és vitaminhiány időszakán sikeresen túl vagyunk immár, inkább nyári rímhiányra gyanakszom. (Annyira szép szavunk az immár, hogy gondolkodóba estem, hogy innentől versben folytassam. Csak ezért döntöttem a prózában való folytatás mellett, mert félek, hogy nem venne elég komolyan.) Mivel én komolyan vettem a beírását.
Már, hogy abba akarja hagyni a dokkolást. Ne tegye. Azt hiszem, talán most jött el a kedvező alkalom, hogy figyelmeztessem a megújulás hét éves ciklusaira Inkább ezt tartsa a szeme elé. Van mit tanulnia tőlük!
Meg azért se tegye, mert ebben az ügyben az itt dokkoló ismerőseinek is van némi beleszólása. Valahogyan ők kimaradtak ebből a lila halandzsák és a pusztába kiáltott suttogás opusból...
Pedig érdemes tudnia, akár perelhetnek is, akár egyénileg, akár egy laza perszövetségben, aztán járhat majd a bíróságra évekig...
(Remélem most jól megijedt.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
