Gyere...

Gyere, sétáljunk kint a kertben Éva
Kart karba fonva, lassan, s oly puhán,
Hogy a tücsökdalt léptünk se zavarja,
E forró, fülledt, nyári éjszakán.

Gyere, üljünk le itt a fűben Éva,
Ölembe hajtsd le a fejed puhán,
Betakar a csillagvilág, a néma
Mereng a lét, örök titok talán.

Ölelj, ölelj, ölelj meg engem Éva,
Tedd homlokomra hűs kezed puhán,
A karjaidban hadd feledjem el ma,
Hogy ősz majd tél is lesz e láz után.

Folyj most körém, boríts el engem Éva,
Mint virág kelyhe ringass oly puhán,
Nézd, ez már a csillaghullások hava,
S e nyári éj is emlék lesz csupán.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-10-25 12:12:28
Utolsó módosítás ideje: 2024-10-25 12:12:28