NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-11-02 13:27 Összes olvasás: 154111Olvasói hozzászólások nélkül| 108. | Ujvári Csenge: az idő rostáján | 2012-03-05 11:36 | Valamiért a név mágikus hatással bír. Mint olvasom, létezik a Donka-jelenség. A szerkesztői indoklás szerint lényege az egyszerűség, báj, hitelesség, őszinteség.
Olyan ez, mint Duchamp, aki egy WC-csészét kiállítván, ezt elnevezve szökőkútnak, művészetet teremtett. Hogy ez művészet-e, máig vita tárgya. Vagy mégsem?
Összegezve: kell a távlat, majd az utókor..., stb., stb.
(Na, most jól lelepleztem magam.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 107. | don kamizi: Donka nem | [tulajdonos]: játék | 2012-03-05 11:23 | | Donka nem költő, a versei nem versek, dalszövegeknek is kevesek, mert nincs bennük semmi eredetiség. Mégsincs aki őszintén megmondaná neki ezt, hagyják, hadd játssza a költőt. És ez eléggé tisztességtelen. | |
| 106. | [tulajdonos]: játék | 2012-03-05 11:06 | Előre bocsátom, hogy a bejegyzés nem a benne megnevezett versíró-társ, rokonszenves fiatalember ellen szól, remélem, ezt mások is így érzik majd. Szerintem érdekes játékot játszanak velünk, mi meg belemegyünk. A lépések:
1. Donka István név (vagy újabban annak verziói) alatt megjelenik egy (vagy három, vagy egyelőre hat) beküldött szöveg.
2. Egy adott vagy egy másik adott szerkesztő az egekig magasztalja.
3. Egy-két-három földhözragadt versíró-társ visszakérdez: mitől csúcs ez?
4. Vagy van „magyarázat”, vagy nincs. Ha van, lényegében akkor sincs.
5. A játék nem „nulla összegű’”, mert egyetlen vesztese azért van: Donka István.
Nincs kizárva persze, hogy tévedek, sok a dologban a szubjektivitás. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 105. | kz: kiadás, kiadás | 2012-03-04 19:03 | Írnék egy keveset a saját tapasztalatomról a témában. Jó pár éve már, hogy írtam egy regényt, amivel megkerestem több kiadót is. Az egyik kiadó adott elsőre egy jó kritikát, ugyanakkor nem vállalta fel a könyvet, mert hozzátette, hogy stílusa miatt csak szűk olvasói réteget vonzana. Mindenesetre a tanácsukra próbálkoztam máshol, pár évet eltöltöttem ezzel a kiadó keresgetéssel, és közben rengeteg olyan magánkiadási ajánlatot kaptam, amit két okból mindig elutasítottam. (Ezalatt az olyan kiadóktól érkező ajánlatokat értem, ahol a költségeket - nyomtatás, korrektúrázás, stb. mind nekem kellett volna állnom ilyen vagy olyan formában.)
Egyrészt nem olcsó mulatság, én pedig nem kívántam pénzt fektetni bele, mert tudtam, hogy nem térülne meg, másrészt pedig annyira azért nem vagyok magabiztos, hogy ilyen szinten finanszírozgassam magam (volt ahol 600 000 forint lett volna ez az összeg, bár azért a legtöbb helyen ennél kevesebb lett volna). A másik dolog, ami zavart a magánkiadásban, hogy nincs szűrő, úgy gondoltam, már az is sokat nyom presztízsben, hogy van-e egy kiadó, ami felvállalja az írást, ha nincs, az azt az üzenetet hordozná, hogy csak a szerző nyomatja jóhiszeműen.
A végén igen szerencsésen oldódott meg a dolog. Sok év után nyertem a regénnyel egy pályázaton, ez is adott némi biztatást, hogy csak kezdhetek valamit az ekkora már majdnem elfelejtett írással. A nyeremény az lett volna, hogy megjelenik a regény egy vaskos antológiában, más írásokkal együtt, de én jobban szerettem volna önálló könyvként viszontlátni. (Ennél a pontnál talán rám lehet fogni, hogy némiképp önző voltam.) Megkerestem tehát még egy kiadót, ami egyébként magánkiadások technikai megoldásával és saját kiadványokkal egyaránt foglalkozik, és a kiadó értékesnek találta a regényt, ezért felvállalta a saját nevével. A másik érdekesség, hogy nem hagyományos kiadásban jelentették meg, azaz nem gyártottak le belőle x példányt, hanem a Magyarországon még viszonylag új POD (Print on Demand) kiadási eljárással jelent meg. Ez röviden a következőt jelenti: a könyv tördelt anyagát a saját nyomdájuk digitálisan tárolja. A könyvet interneten lehet megrendelni, ha érkezik egy rendelés, a nyomda legyártja az 1 db könyvet és kipostázza. És így tovább. Előnye: nincsenek felesleges példányok. Hátránya: csak interneten, online webshopban van forgalmazásban. Nekem viszont jól jött ki a dolog, mert széleskörű forgalmazásban szerintem a regényem nem állná meg a helyét, a néhány ember számára pedig, akit érdekel, elérhető bármikor, nincs olyan, hogy elfogyott, épp nincs készleten.
Nemrégiben egyébként érdeklődtem a kiadónál, hogy vállalnak-e még ilyenfajta kiadást, úgy tűnik, hogy időközben sok negatív tapasztalatot hozhatott a dolog, anyagilag alighanem nem érte meg annyira, ezért most már csak akkor vállalnak el efféle kiadást, ha a szerző biztosítani tud egy adott vásárlói számot. Ezt nyilván meg lehet érteni, a kiadó nem jótékonysági szervezet, valamiből élnie kell.
Más: egy plusz adalék a kiadók gyorsaságáról. Az egyik kiadónak két évébe telt elolvasnia a kéziratot amit küldtem nekik. Két évvel utána (amikor már máshol megjelent a könyv) írtak nekem, hogy nagyon jónak találták a regényt és szíves örömest kiadnák. Csatoltak hozzá egy rendkívül pozitív kicsengésű kritikát a Magyar Írók Szövetségétől is. Persze ekkor már teljesen mindegy volt, így meg se érdeklődtem a kiadás részleteit.
És még valami: a magánkiadásnál én is azt látom problémának, hogy sok nem túl
igényes írás melegágya is egyben - akinek van pénze, bármikor lehet könyve. Ugyanakkor olvastam olyan magánkiadásokat is,
amikről csak a legpozitívabban nyilatkozhatok, mind tartalmilag, mind kiadványszerkesztési szempontból kiemelkedő könyvek. Jórészt tehát így kerülnek kiadásra azok a könyvek is, amik bár nagyon igényesek, ugyanakkor egy kiadó üzleti szempontból nem tartaná eladhatónak. Vannak írások, amik nagyon szűk olvasókört vonzanak, de ez nem minőségi kérdés.
És még egy plusz dolog: nemrégiben olvastam a statisztikát, hogy - ha jól emlékszem - egy magyar ember átlagosan 0.8 könyvet olvas el évente. Ezt figyelembe véve lehet gondolkodni, jó ötlet-e a nyomtatott könyv kiadás vagy sem. Ami engem illet, a jövőbeli írásokat én e-könyvbe gyűjtöm, ami aztán mindenki számára ingyenesen hozzáférhető lesz, az olvasónak és nekem is kényelmesebb így. | |
| 104. | [tulajdonos]: a titok nyissa | három könyv: magánkiadáshoz | 2012-03-04 11:12 | | Lám, vannak pozitív tapasztalatok, ehhez csak gratulálni lehet. Azért egy részletet hasznosnak tartok idézni: "... 80 %-ban országos lapokban megjelent verseket szerkesztettem bele." Ez nekem azt mondja, hogy a kötet tartalmának túlnyomó része már átment legalább egy sikeres megmérettetésen, vagyis semmiképpen nem kezdő poétáról, "sötét lóról" lehetett szó. Az említett nagy könyvterjesztő megajánlott "árrése" elég durva... Ezzel szemben áll a saját terjesztés munkaigényessége. Amúgy én az ajánlatokból azt tapasztalom, hogy a kiadás költségéhez kért hozzájárulás a 0% és a 100% közötti folytonos skálán mozog; vagyis nem igazán lehet megvonni azt a határt, amelynek egyik oldalán a magánkiadás, másik oldalán a "normál" könyvkiadás áll. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 103. | három könyv: magánkiadáshoz | Kérdőjel: Magán-ki-adás | 2012-03-04 10:34 | | A verses könyvemet magánkiadásban jelentettem meg 500 példányban. 80 %-ban országos lapokban megjelent verseket szerkesztettem bele. A megjelenéshez kaptam némi támogatást (kb, a költség 1/5-ét), a könyv két év alatt elkopott. Párhuzamosan, a versessel egyidőben jelent meg ugyancsak magánkiadásban az első meséskönyvem 700 példányban. Ezt családi költségvetésből adtam ki. A versessel együtt árusítottam, mára teljesen elfogyott. Egy neves könyvterjesztőhöz szerettem volna beadni terjesztésre a mesést, a rajta lévő 2000 forintos áron árusítva nekem egy könyvön (a költségeim levonása után) maradt volna 140 forint. Mindez a fizetsége lett volna az írásnak, a szerkesztésnek, a kinyomtatásnak, a boltba beszállításnak. A könyvesbolt 1170 forintot tett volna zsebre a könyv árából!! Akkor miről beszélünk? És miért alacsonyítjuk le a magánkiadást, főleg, ha a József Attila díjas költő is csak pénzért jelentethetné meg a verseit egy-egy könyvkiadónál? Aki vállalja a veszteséget csak azért, hogy a nevét nyomtatva láthassa, lelke rajta. Nem ettől függ az, hogy a könyvesboltokban vesznek-e nagynevű költőktől verseskönyvet, vagy sem!! | |
| 102. | [tulajdonos]: selejtezés ? | Kérdőjel: Magán-ki-adás | 2012-03-04 10:18 | | Jó felvetés. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy vajon ha a Nagy Nemzeti Idol, akinek összegyűjtött művei meglehetősen vastag kötetet tesznek ki (ja, Petőfi Sándor), és aki talán ha tíz éven keresztül volt aktív versíró, megélt volna mondjuk ötven évet, akkor annak a tíz aktív évnek a terméséből mennyit hagyott volna meg, ha rábíztak volna egy saját életmű-válogatást. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 101. | Kérdőjel: Magán-ki-adás | 2012-03-04 09:30 | | Na, szóval, van ennek egy másik oldala is... Anno nagyon imádtam a rossz írásaimat. Nagyon szerettem volna kötetet. Lépéseket nem igazán tettem ennek ügyében, de vártam a csodát. Aztán jött a csoda. Megkerestek. Nem olyan régen volt. Számomra ritkaságnak tűnő felállás, nem én keresek - engem keresnek fel. Hű, de csoda érzés. Leültem, átgondoltam. Vissza az időbe "Kérdőjel" módra. Mekkora szerencsém volt, hogy anno nem keveredtem magán-ki-adósságba. Utálnám látni azt a sok rossz korábbi művemet egy könyvecskében. Most ott tartok, hogy írok, mondják is, hogy alakulok, de még mindig azt érzem, hogy van hová fejlődnöm. Milyen kellemetlen lenne évek múltán leülni a kis kötetemmel, ami tele van félkész dolgokkal. Szóval, már azt is kérdezem; Nem kellemetlen olvasgatni saját kötetben mai fejjel silánynak ítélt korábbi verseket? ...hiszen a fiúkból előhalászva is adhat jó-érzést, mosolyt, kacagást... Ja, és az ajánlat! Nem állok erre készen. Lehet, egyetlen kötetet szeretnék majd, kicsit, benne 5 jó verssel! :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 100. | Janáky Marianna: Pénz beszél.... | 2012-03-04 09:24 | Kedves kérdőjel,
kérdésed kicsit naiv: "Nincs az országban valami magánkiadásokra specializálódott bizottság? Ezeket senki sem felügyeli?" Bár vannak példák:
http://www.irodalmijelen.hu/node/12915
Tudod, József Attila díjas költő és író szájából hallottam, hogy egy neves kiadó többszázezret kért tőle, hogy kiadják a kötetét. Olyanról is tudok, aki közepes szinten ír, és nem kis összegért megjelent egy másik jelentős kiadónál. Nem akarnak a kiadók csődbe menni. | |
| 99. | [tulajdonos]: magány-kiadás | Kérdőjel: Magán-ki-adás | 2012-03-04 08:14 | | Örülök a beírásnak, mert akár hosszú vita is kialakulhat a témájában. A rendszert én is kipróbáltam két kötettel, így aztán hosszú ideig van ajándékozni valóm az ismerőseimnek, és - aki úgy van beállítva - küldözgethet folyóiratoknak is. Bolti forgalomban három év alatt az összesen kettőszáz példányból öt kelt el. Amúgy az ilyen-olyan módon kötetbe szervezett magánkiadásokon felül ott van maga az internet is mint közzétételi felület. Azt hiszem, egyrészt még olyan szintű mecenatúra sem alakult ki mostanára, mint amilyen a XX. század elején volt, a valódi szépirodalom kiadása pedig még nagynevű, befutott alkotók esetén sem üzlet. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
