Ez itt a dimenziókapu

Mindig akad gáncsoló láb,
mindig vannak extatikus zörejek,
bocsánat, hősugárzó, amiért a margarin nem idevalósi.

Surrog az átlátszó buborékos
fólia,
lecsitul a temetői raj,
hordágyakat varjak cipelnek,
sötét ez az óceán,
jaj, de sötét.

A krikettes babzsák kiforogja
az intimitást,
a születésnapi dátumokat feldönti egy lajhár,
a megosztások meg eltévednek a tribünön.
A sáfrányoknak pókerarcuk van,
dobfelszerelésüket
a festőállványnak ajándékozzák,
mondván, a jegyek elfogytak.

A rúd henceg az erejével,
mindig az a fránya turné, ha az ótvar
feszengeni kezd,
a zsaroló levelek talicskája tűri még a bigott fémjelzők
konkurens cégeit, mikor is utálod a környezetbarát torokcsempészetet,
szaunázni vagy feltúrni a szikrázó fagylabdát
muszáj.

Az uszítás szüneteiből kiragadni
egy pardont,
két parázsló szem egy gyufásdoboz oldalán,
a pohár alján vívómérkőzés,
a barátságuk szimfonikus,
tépőzáras agyagkatonák chipje megérzi a szivárogtatást,
s a hátratekert fej szalmonellás
anyacsavar.
A kókadozást kipróbáltuk, s erőnlétünk sebezhetetlen.

Kérem, kérem,
ez itt a dimenziókapu,
tessék csak besétálni,
s a féltékeny ládikákat szétmállasztani,
szolgáljon eleségül a varjaknak!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-12-25 18:29:30
Utolsó módosítás ideje: 2024-12-25 18:29:30