NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2026-09-18 22:48 Összes olvasás: 181278| 206. | [tulajdonos]: Becsey Zsuzsa A rózsaszín nyúl | 2012-09-17 20:19 | Nincs időm mostanában. Vagy inkább energiám. Se írni, se olvasni. Se dokkolni, nagyítózni. Inkább be se lépek, nehogy elcsábuljak. Pókerezni? Arra azért mindennap kerítek időt. Nekem az olyan most, mint a keleti kultúrában forgolódóknak a jóga.
Emlékeimben kotorászva felrémlett a rádzsa jóga, ami bennem úgy csapódott le, mint a tudat egy irányba állítása. Már annakidején is abban maradtam magammal, hogy inkább megkeresem azt, ami ott és akkor érdekel, és akkor ez az egy irányba állítás spontán módon megtörténik.
…
Kezdem az ötödik lépcsőfokkal, ami -
A Pratjahara
… az érzékek visszavonása, vagyis a koncentráció fejlesztése. Ezen a lépcsőfokon a gyakorló szüntelen erőfeszítéssel már megtanulja kizárni elméjéből a zavaró gondolatokat, így tovább léphet a hatodik lépcsőfokra, a DHARANA-ra, ahol tovább fejleszti a koncentrációs készségét. Figyelmét megtanulja egyetlen tárgyra, például egy virágra vagy a gyertya lángjára összpontosítani, teljesen elmerülve a látottakban. Így vonja teljesen uralma alá a tudatát, és megismeri annak működését.
A koncentrációt, az egyhegyűséget ékágrának nevezzük.
Enélkül a koncentráltság, egyhegyűség nélkül semminek a mesterévé nem válhatunk.
A dharana a meditáció első fázisa, vagyis a hetedik lépcsőfok
A Dhyana
A dhyana, a meditáció akkor következik be, amikor képesek vagyunk összpontosított állapotban maradni két és fél percig. Patandjali szerint ez a lépcső nem annyira módszer, mint inkább egy tudatállapot, melynek leírására nincsenek megfelelő szavaink.
A Samadhi
A jóga útját járó célja. Ebben az állapotban a jógi teljesen tudatos és éber. Itt már megszűnik a tér, az idő, az ok, az okozat, és a látó önmagába fordul, a meditáló eggyé válik a meditáció tárgyával, megszűnik a dualitás, a kettősség. Ez az igazi jóga, ahol a tiszta tudatosság, igazság és leírhatatlan boldogság megtapasztalása van. Ezt az állapotot csak a mély hallgatás tudja kifejezni. A jógi, aki erre a lépcsőfokra feljutott, elhagyja az anyagi világot, és az örökkévalóságba merül.
http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20040524/a_radzsa_joga_nyolc_lepcsoje/
Ezt az élményt minden elmélyüléssel járó tevékenység megadja, amennyiben vesszük magunknak a fáradságot, hogy megkeressük, egy adott időszakban milyen tevékenység művelése közben vagyunk erre képesek.
Igazából nem is erről szándékozom írni, ez csak egy hosszabbra sikeredett bevezető, amolyan magyarázom a bizonyítványom.
Egy könyvhéthez kapcsolódó élményemre szeretném felhívni a figyelmet. (Ez a pesti könyvhét, amin én sajnos nem voltam, de a lányom szerint „anya feltétlen el kell jönnötök, olyan eleven, olyan jó a hangulat, olyan, mint a vásár Debrecenben, csak itt könyvek vannak”) A lányomra bíztam, hogy Becsey Zsuzsa két könyvét, A rózsaszín nyúl – 13 mese, és a Nyuszi álma versekben címűeket (Megjelent a Napkút Kiadó közreműködésével), vegye meg nekem. Ez megtörtént, és amikor legközelebb Pesten jártam, magamhoz vettem a könyveket. Az első, a 13 mese volt hazafelé az úti olvasmányom. Nem tudtam letenni; ez a férjemnek is feltűnt, aki belelapozott a másik könyvbe (később ő is elolvasta mind a kettőt).
Szerinte a két könyv unikum, különlegesség, Zs. a magyar Sylvia Plath (mert természetesen Plath regényét, Az üvegburát is elolvastattam vele), aki minden sorát vérrel írja. Szó került elismertségről és hasonlókról, mikor beszélgettünk róla. Nincs benne a fősodorban, mert vájtfülűeknek való. Ez volt a konklúzió.
Pedig a könyv nyomot hagy az emberben. Beleég a lelkébe, úgy, ahogy van, szövegestől, versestől, képestől, vers és kép, könyv és szöveg egymástól szét nem választható különös egységet alkot. Azt az egyediséget hordozza, amire olyan sokan vágyakozunk, akik írással valamilyen szinten foglalkozunk, és ami olyan ritkán sikerül.
Hadd idézzem Maugham-ot (kamaszkorunkban sokan olvastuk Az ördög sarkantyúját; ezt a részletet más is idézte már a neten, belém is belém ragadt annakidején, mint a bogáncs a gyerekkori ruháinkba):
„Miért hiszitek, hogy a szépség, ami a legbecsesebb értéke az egész világnak, csak úgy hever, mint kavics a parton, hogy a közönyös járókelő hanyagul fölszedegesse? A szépség csodálatos és különös valami, amit a művész hív életre a mindenség káoszából, lelki vívódások és gyötrelmek között, és nem adatik meg mindenkinek, hogy felismerje. Hogy megértse az ember, át kell élnie a művész élményét. Dallam a szépség, amelyet a művész énekel nekünk, és hogy a dallam visszahangozzék a szívünkben, ahhoz tudás, fogékonyság és fantázia kell.” | |
| 205. | [tulajdonos]: Tud-e valaki segíteni? | 2012-06-10 19:42 | Nem tudom a bemásolt linkeket aktiválni. Pedig láttam már naplókban aktív linket, biztosan nem lehetetlen.
Tudna valaki segíteni? | |
| 204. | [tulajdonos]: Az üvegbúra | 2012-06-10 19:34 | Radics Zina verse kapcsán (J.T.Gondozó) a napokban olvastam Sylvia Plath Az üvegbúra (The Bell Jar) című regényét. Egészen különös élmény volt.
Az interneten keresgélve ráakadtam a könyv egy, nekem nagyon érdekes elemzésére. Kissé szokatlan volt az esztétikai tolvajnyelv, de megérte. A probléma, amit körüljár, engem is régóta foglalkoztat.
A regény előzetes ismeretét javaslom a link olvasásához.
http://epika.web.elte.hu/doktor/magyaria2.pdf | |
| 203. | [tulajdonos]: A váza | 2012-05-14 20:05 | Fekete kerámia
Érdekes ez, amikor elkezd egy témával behatóbban foglalkozni az ember, akár csak úgy, hogy elgondolkozik rajta. Addig-meddig gondolkoztam a fekete nádudvari vázán, míg egyszer csak rájöttem, nem is nádudvari. Miért kaptam volna én nádudvari vázát a lányomtól?
Lassan – lassan eszembe jutott, hogy egy erdélyi kirándulásról hozta ajándékba. Felemelem a vázát, és valóban, az alján ott van, hogy Ambrus Ferenc, Korond.
Aztán rájöttem, azért rögzült bennem rosszul a váza származása, mert a fekete kerámiát nekem a nádudvari váza jelentette. Van egy nagy, fényes, fekete padlóvázánk, amivel az ismeretet is kaptuk, hogy a fekete kerámia nádudvari népművészeti különlegesség.
Érdekes volt kicsit utánaolvasgatni, és látni, hogy a különböző (nem túl nagy számú) helyen előállított feketekerámia mindenhol hasonló eljárással készül. A módszer lelke a redukciós égetés. Elég nagy a valószínűsége, hogy vegyészként anno tanultam erről, de régen volt, később egészen más területen dolgoztam, ezért az újdonság erejével hatott. Muszáj leírnom itt is az egyik, jellegzetes módját a kivitelezésnek, akit nem érdekel, nem olvassa el.
redukciós (v. feketére) égetés a fazekasságban - az égetés menete az utolsó fázisig megegyezik az oxidációs égetésével, itt azonban a kívánt égetési hőfok elérése után a kemence valamennyi nyílását betapasztják, miközben még jól éghető anyagot (tűzifa, ganéj, napjainkban autógumi) raknak bele. Oxigén hiányában redukáló füst keletkezik, a kemence megtelik el nem égett, kolloid szénszemcsékkel, amelyek átjárják a cserép minden pórusát és kívül-belül feketére festik azt. Vigyázni kell azonban, mert ha a szén gyulladási hőmérséklete felett bontjuk meg a nyílásokat, a fekete szín eltűnik! A mohácsi fazekasok 1000 °C körül grafitszürkére égetik feketeedényeiket, az Alföldön ezek színe az alacsonyabb égetési hőfok miatt mélyfekete. A feketeedény díszíthető fésűvel, karcolással, de sikálással is.
http://terebess.hu/keramia/lexikon_r.html
A sikálás nádudvari jellegzetesség, az égetés előtt álló, már száraz edényre alkalmazzák. A közönséges folyami kavics által dörzsölt felületek fényessé válnak, melyek az égetés után csillogó fekete felületet eredményeznek.
http://www.nadudvarifazekas.hu/
A hivatkozás részletes leírása a nádudvari fekete kerámia készítésnek, a termékeket bemutató galéria impozáns. (Fazekas Ferenc honlapja)
Érdekes a korondi fekete kerámia bevezetésének története. Egy oldalas visszaemlékezés
Id. István Lajostól, az alábbi linken olvasható:
http://epa.oszk.hu/01200/01214/00006/pdf/024.pdf
És egy kis költészet:
„Ezt a fazekas mesterséget úgy tartják, hogy ördögi mesterség.
…. Ezért hívják ördögi mesterségnek, mert a cserépnek víz a lelke, tűz égeti ki belőle.”
Fenti szöveggel együtt a korongozás folyamata is látható:
http://www.fazekasistvan.hu/
Azt hiszem, nem kifejezetten Flaubert elképzelése szerint jártam el. :)
Igaz, akkor még nem volt internet. A magam részéről általában fárasztónak találom az internetes ismeretszerzést, az egyik linkről másikra vándorlást. De ez most az egyik fekete kerámiától a másikig, érdekes volt. | |
| 202. | [tulajdonos]: A váza | 2012-05-05 10:21 | Bevezetés
Maupassant nagy becsben volt nálunk. Keményfedelű kötésben, két kötetben megvoltak az összegyűjtött novellái; nagyon szerettem, kamaszkorom egyik meghatározó élménye. A regényei közül (az Olcsó könyvtár puhafedelű, 11x15 cm-es könyvét olvastam először) A szépfiú ott van a tíz legkedvesebb könyvem között. A többi regénye nem volt számomra különösebben érdekes.
Édesapám időnként emlegette, hogy Maupassant-t Flaubert vezette be az írómesterségbe, és elmesélte azt a történetet, hogy egy váza virágról kellett neki többször egymás után írnia, így arra kényszerült, hogy az adott témában mindig mást és mást vegyen észre, olyan újabb és újabb részleteket is, amelyek először elkerülték a figyelmét. Az írásra kényszerítésnek ez a módja rendkívüli módon megmozgatta a fantáziámat, többször vissza- visszatért, mint megoldandó feladat, és mindig arra jutottam, nemhogy 7 alkalommal, de egyetlen egy alkalommal sem lennék képes egy váza virágról 3 mondatnál többet írni.
Most, hogy máshonnan megközelítve ezt a kérdést, újra nekiveselkedem a problémának, először is megpróbáltam ellenőrizni a történetet. Az interneten rákeresve meg is találtam, az interjú, amelyben L.J. elmeséli, az alábbi linken elérhető.
http://www.kreativ-iras.hu/node/42
Kicsit más, mint édesapámé, egy fáról kell Maupassant-nak írnia, és a végén egy összefoglaló zárónovella megírása még a feladat.
Ami az én vállalkozásomat illeti, arra jutottam: valószínű nem a konkrét váza virágról/fáról írt kedves szerzőm, hanem a hozzá kapcsolódó asszociációkról, és az ügy már nem is tűnt annyira reménytelennek. Hogy így volt-e, nemigen tudható, nekem legalábbis nincs erre vonatkozó információm, és úgy gondolom, mivel a probléma folyamatosan bennem élt, felfigyeltem volna rá, ha valahol írnak erről, mármint magukról az elkészült vázlatokról.
Megmaradhatok abban a hitemben/tévhitemben, hogy a megírás módja az általam feltételezett módon történt. Így fogok eljárni, azzal a különbséggel, hogy zárónovella helyett ezt a bevezetést írom. Egyelőre csak végiggondoltam, össze tudok-e szedni annyi, a kiválasztott tárgyhoz kapcsolódó képzettársítást, hogy a szándékomat végigvigyem.
(Ez az óvatosság indokolt, nem tartozom a végrehajtó típusok közé, a szándék gyakran erősebb, mint a tett. Egy példa az ifjúkoromból: a várva várt, és aztán nagy csalódásként átélt pszichológia órák egy feladata volt valamiféle fogalmazvány megírása. A téma érdekes volt, én magam is elgondolkoztam rajta, fel is vázoltam magamban a történetet, de a megírásig nem jutottam el. Egyik osztálytársam megírta, felolvasta, én csak a vázlatot mondtam el. Mind a ketten ötöst kaptunk, az osztályban valószínű fel voltak háborodva, és joggal. Ma sem szívesen emlékszem erre. És bár azt hiszem, az általam vázolt ötlet nem volt sablonos, nem kellett volna érdemjeggyel honorálni, hanem ösztökélni kellett volna a téma megírására.)
Úgy tűnik igen, 6 alkalomra való anyagot látok lelki szemeim előtt.
A kiválasztott tárgy egy fekete nádudvari váza (26cm magas, alsó átmérője és szájának átmérője 10-10cm, a vállánál 16cm), amelyet, ha jól emlékszem, idősebb lányomtól kaptam egyszer, benne a férjem által részben a vásárban, részben a debreceni Medgyessy teremben vásárolt kerámia virágokkal, és a lakás legtöbbet látogatott szobájában van elhelyezve, kismértékben, de még éppen elviselhetően akadályozva néhány használati funkciót.
| |
| 201. | [tulajdonos]: Fintor | 2012-05-02 18:08 | A levegőben száll a kombinált por
Lerakódik mint a guanó
Takart arcú idegen a sors
De nem végrehajtó nem bakó
Csak az érzékenység fintora
Jóval mindig együtt jár a Rossz
Nem egy borzasztó tragédia
Csak front ami fejfájást okoz
A rossz gének mellett ott a jó
S a kettőt szét nem választhatod
A köthető mindig oldható
Ruhád adott célra átszabod
Pete (lárva) hernyó (báb) bogár
Fejed felett épp egy lepke száll | |
| 200. | [tulajdonos]: re: | [tulajdonos]: Guanó | 2012-05-01 06:02 | Elnézést kérek az idelátogató kedves (jóhiszemű) olvasótól, ez nem lett jó. Beleerőltettem egy - amúgy szellemes - vicc poénját , nem volt jó ötlet, más hibái is vannak. Igaz, naplóvers, ami sokszor inkább csak ötlet, vagy egy indulat kifejezése, de mégiscsak nyilvános, nem törölhető. Más, mint egy íróasztalfióknak szánt napló.
Majd igyekszem.:)
Lehet örülni a szép időnek. :) | |
| 199. | [tulajdonos]: Guanó | 2012-04-30 08:47 | A levegőben száll a kombinált por
És lerakódik, mint a guanó
Takart arcú idegen a sors
De nem végrehajtó, nem bakó
Csak az érzékenység fintora
A jóval mindig együtt jár a rossz
Ez még nem az élők nagy tora
Csak front, ami fejfájást okoz
A rossz gének mellett ott a jó
S a kettőt szét nem választhatod
Rossz, hogy hánykolódik a hajó,
Jó, hogy tengerre nyílik ablakod
Lószart, ha kap, minden optimista
Póni rejtőzik valahol, azt gyanítja
Debrecen, 2012. április 30. | |
| 198. | [tulajdonos]: „Ez szobor” | 2012-04-25 22:50 | Írtam már szerelmi háromszögről
Nem volt se háromszög, se szerelem
Leképeztem egy szituációt
Én a színeket újrakeverem
Mikor leírom, ami eszembe jut
S bár minden igaz, sosem úgy - azám
Azért kedves, hogy elhiszitek
És faggattok, hogy ki volt az anyám
Bosszúból írok szerelmes verset
És csöndben maradok, ha szeretek
De az is lehet, világgá kiáltom
Praxisomban már minden megesett
Szamarak, nem életrajz a vers
„Ez nem ló, ez szobor” - nem ismeritek?
Meglehet, nem is vagytok szamarak
Csak egyszerűen - rossz kibicek | |
| 197. | [tulajdonos]: ... | 2012-04-23 13:03 | Ha a butaság fájna
Leáldozna a napja
De a butaság nem fáj
És nem fogja a szablya | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
