Az összes nevem
A követ, amit utánam dobtatok,
még mindig a kezemben tartom,
önző vagyok, és nem hallom
lépteim koppanását, talán nincs
cipőm, talán lábam sincs,
de enyém a kert, amit minden
éjjel feldúlnak és enyém a
kéz, ami egy hideg zsebben él.
Álmaimban bérlő,
emlékeimben házmester vagy,
halaid az én kenyerem eszik,
de ha elbújok, ne keresd a nyomom,
ha elszökök, ne gyere utánam,
csak mondd ki egyszer az összes
nevem, mert én egyre
sem emlékszem már.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Magyar Napló, 2005/6
Kötetben: Az összes nevem (Budapest, 2006)
Kiadó: Széphalom Könyvmûhely
