NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2025-11-01 12:40 Összes olvasás: 130581Olvasói hozzászólások nélkül| 99. | Bátai Tibor: RE: ki a profi? | 2019-02-12 16:55 | | A másodikat; vagyis azokat, akik képesek többé-kevésbé egyenletesen profi színvonalon írni. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 97. | Bátai Tibor: RE: Kérdeződés | 2019-02-12 16:43 | .
.
Durva becsléssel tudok csak szolgálni (adataim nem ellenőrzöttek, így nem is feltétlenül egzaktak): szerintem jelenleg kb. 5 és 10 közötti profi (a szám valószínűleg közelebb van az öthöz) van jelen a portálon (beleértve a szerkesztőket is); a félprofik vagy „billegők” száma valahol 40 és 60 között lehet, a fennmaradó 110–135 jól azonosított dokkoló tartozhat az ígéretes vagy kevésbé ígéretes műkedvelők / amatőrök közé, azzal, hogy ez utóbbi számból egy általam még közelítően sem megbecsülhető csoport valószínűleg csak olvasója és esetleg kommentelője a Dokknak, de nem tölt föl a portálra verseket.
.
A regisztráció bevezetésével szerintem a korábbinál élesebb lett a megkülönböztető határvonal a Poet.hu típusú oldalakhoz képest, a Dokk versenytársainak inkább az olyan internetes irodalmi folyóiratok tekinthetők, mint amilyen – a következő felsorolás a teljesség igénye nélkül készült – az A Hetedik, a Holdkatlan, a Litera-Túra művészeti folyóirat, az Impetum független irodalmi fórum; a Lenolaj kulturális műhely vagy a Szózat (elektronikus) folyóirat, amelyek szerzői gárdájának összetétele arányaiban a Dokkéhoz hasonlítható.
.
Ennek megfelelően úgy vélem, hogy a Dokknak minimálisan eme arányok megőrzésére, de inkább lehetőség szerinti javítására kell(ene) törekednie.
.
. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 96. | Frady Endre: félprofi? | Bátai Tibor: RE: A bábu | 2019-02-12 15:43 | Én ezt nem így látom. Inkább úgy, mint amikor a balhés Jose Mourinho elment a Real Madridhoz edzőnek, attól a pillanattól fogva a játékosainak vért kellett inniuk a Barcelona ellen és a talajba döngölni őket. A sportból háborút csinált. Egymásnak próbálta ugrasztani a válogatottban egymásért játszókat. Iker Casillas azért lett kegyvesztett, mert nem volt hajlandó parancsszóra gyűlölni a más mezben játszó honfitársait.
Szerintem a Dokk nem profibb pl. a Héttoronynál, csak itt valahogy sosem volt szégyenletes a másikba belerúgni és jól kioktatni:
Ne írjál rímeset, ne írjál könnyedet, ne érezd jól magad, ne akarj megnevettetni másokat! Ne tartsd be a magyar nyelv szabályait, ne használj nagybetűket, ne központozz, ne használj írásjeleket!
Legyél közönséges, írj érthetetlenül, használj sms nyelvet, legyen téted (bármit is jelentsen ez!) és legyél könyörtelen! Ez a kőkemény profizmus!
Na, én így éltem meg. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 95. | Duma György: Vers vs. antivers | 2019-02-12 15:34 | Fontos kérdéskörre világítanak rá a legutóbbi hozzászólások.
Nevezetesen arra, mi is a költészet? Vagy, precízebben fogalmazva, ki mit tart költészetnek.
A megidézett szerkesztő, és lám Bátai Tibi is –akit egyébként emberként, és költőként is nagyra tartok- úgy véli, hogy Frady Endre munkássága nem költészet, nincs benne veríték, kabaréba való.
Én viszont úgy vélem, hogy több mint bűn, hiba a saját magunk által művelt, vagy általunk nagyra tartott formákat elvárni minden egyéb mű esetében is.
A DOKK alapszabályából idézek: A Dokk, a kortárs költészetért elhivatottságot érzők közösségének színtere.
Akkor következzen két kérdés, amit meg is válaszolok, ha valaki vitatni akarja, ám tegye, lelke rajta:
Kortársunk Frady Endre? Persze.
Elhivatottságot érez a költészetért? Persze.
Akkor miért is ne lenne itt a helye? Személy szerint kifejezetten nagyra értékelem azt a fajta nyelvtörési készséget, amit Endre kiugróan magas színvonalon űz, és amivel különösebb megerőltetés nélkül, néhány perc alatt képes verseket faragni/turmixolni.
Kevesellje ezt az, aki képes utánacsinálni.
Mint minden hasonlat, persze, ez is sántít, de egész gyerekkoromat végigkísérte Apám megrögzött idegenkedése a „könnyűzenétől”, mert ő csak a „komolyzenét” tartotta zenének. Vele ellentétben, én nem csak Bachot, Beethovent, Ravelt, Debussyt vagy Puccinit hallgatok szívesen, de akárhányszor felcsendülhet a Beatles, a Pink Floyd, vagy az LGT is. Ugyanígy felületesnek, rigorózusnak érezném, ha valaki kategorizálni szeretné a verseket, hogy ez most „komolyvers”, vagy „könnyűvers”.
A DOKK önmeghatározásában se leltem nyomát se ilyenfajta különbségtételi szándéknak.
Nem szükséges, hogy mindenkinek minden válfaja, variációja, megközelítése tessék az itt fellelhető verseknek, azonban óva intek mindenkit, legyen az tulajdonos, szerki, vagy mezei szerző, hogy a saját értékrendjét kívánja ráerőltetni mindenkire.
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 93. | Bátai Tibor: RE: A bábu | 2019-02-12 15:22 | Nem szeretném a kettőnk vitájává változtatni ezt a naplót, csupán erre a mondatodra reagálok: „Ennek ellenére az általuk máshol megdicsért irományaimat itt ugyanők elég keményen leszólták.”
.
Én is abban az időben jöttem először a Dokkra, és már előzetesen is sejtettem (mivel beleolvasgattam a művekbe és a meókba is), időjövetelem után pedig hamarosan egyértelműen megbizonyosodtam róla, hogy a Dokkon más magasságra tették a lécet, mint – mondjuk – a Poet.hu-n meg a Héttoronyban (stb.) Ezért méltánytalan az érintett szerkesztőket hibáztatni, nem ízlést vagy személyiséget cseréltek, hanem egy virtigli amatőr szerkesztői státust egy – fogalmazzunk így – FÉLprofira. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 92. | Frady Endre: A bábu | Bátai Tibor: Hát, ez most tényleg OFF..,. | 2019-02-12 14:50 | "A versnek tétje kell, hogy legyen" - jól hangzik. Kérdés, hogy kinek mi a tét.
Az akkori főszerkesztő által épp leszólt vers (A bábu - http://fradyendre.blogspot.com/2009/09/babu.html) a pekingi olimpián szerintem egyértelműen doppingoló Michael Phelps kapcsán a doppingról, a sikerért dróton rángatott sportolókról szólt. Persze miért is számítana tétnek egy rengeteg embert átverő és megnyomorító jelenség?
Kétségtelenül könnyed volt a hangneme és összecsengtek a rímei, ami nyilván zavar olyanokat, akiknél ez nem megszokott.
Az ügy előzménye egyébként, hogy amikor több éves szünet után 2010-ben visszajöttem a Dokkra (mert hívtak), akkor kezdetben olyan versek feltöltésével próbálkoztam, amelyek más fórumokon tetszettek olyan személyeknek, akik 2010-ben a Dokkon szerkiskedtek. Ennek ellenére az általuk máshol megdicsért irományaimat itt ugyanők elég keményen leszólták. Mintha Dokk szerkivé válásukkal személyiséget és ízlést cseréltek volna... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 91. | Bátai Tibor: Hát, ez most tényleg OFF..,. | 2019-02-12 14:33 | .
.
...de ha már feltetted a kérdést, válaszolok rá.
.
.
Bizony, szerintem probléma (nem csak lenne, hanem kifejezetten az), mert nemcsak a versét nem veszed komolyan (ez, ha nem tetszik valamiért, természetesen szuverén jogod), hanem alapos, részletes, és – most kapaszkodj meg – határozottan empatikus műbírálatát sem, amely ráadásul annyira egyszerű nyelven íródott, hogy lényege egy mondatban összegezhető: „A versnek tétje kell, hogy legyen”. (Részletesebben e témáról lásd e poszt alján a lábjegyzetet.)
.
Ha ezt nemcsak egyszerűen nem tudtad, hanem meg sem próbáltad kiolvasni Mátyás soraiból, akkor azt gondolom, lexikon-hosszúságú bírálatokból sem igen tudnál bármit is hasznosítani...
.
.
És akkor jöjjön a lábjegyzet: „A költészet nem csupán játék. A líra épp annyira játék, mint amennyire maga az élet az. A versnek tétje van. A lírának tétje és sorsa van. Sorsfonálból szövődik. Teóriákból csak könnyen szakadó szálat képes fonni az alkotó. Sorsból téphetetlent. A kiérlelt, megszenvedett igazság, mint a kert létkörforgása, önmagába való visszatérése, szakíthatatlan.” (Hétvári Andrea: „A kert retorikája” című kötetének fülszövegéből.)
.
.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 90. | Frady Endre: miért nem vettem komolyan? | Bátai Tibor: OFF, ami mégis ON... | 2019-02-12 13:55 | Örülök, hogy említed ezt a kritikát. Olyan valaki elemezte ott az írásaimat, akinek a Dokk-on jelenleg ez a "verse" található:
Nyikolaj Glazkov, a léggömbgyáros
Nyikolaj Glazkov egy szót írt fel a borítóra: SZAMIZDAT.
Piros, kék, sárga és zöld luftballonokat préselt
a kötetébe,
kemény lufikat.
Nyikolaj Glazkov nem volt szomorú.
Megértette a korát.
Orra két oldalán már elmélyültek a ráncok,
le, a szájszeglete felé,
mint a sokat üvöltő,
harctéri katonáknak.
Tekintetéből nem sugárzott senki,
mert mindig csukva volt a szeme.
Nyikolaj Glazkov hős volt.
A szovjet nép hőse.
A szovjet nép persze leszarta őt,
maximum néha feljelentette,
ilyenkor elkapták, bezárták kicsit,
megverték,
aztán újra elengedték.
Mit akarunk mi Nyikolaj Glazkovtól?
Miért beszélünk Nyikolaj Glazkovról?
Ki ez a Nyikolaj Glazkov?
Persze megvannak az indokaink,
aki érti a versem,
az hallgat
és lecsukja szemeit.
Az lenne a probléma, hogy a szerzőjét nem tudtam komolyan venni? Hogy nem akartam olyan valakinek megfelelni, aki szerint ez a fenti valami egy vers? Bocs! :) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
