NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2025-05-11 19:08 Összes olvasás: 115726Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 85. | Francesco de Orellan: Szum Mary | 2019-02-12 04:21 | Elég sokan kifejtettük a véleményünket. Összefoglalnám:
A fő probléma gyakorlatilag mindannyiunk szerint a meozással van (meg a személyeskedő vitákkal de az az online tér direkt következménye, szerintem).
Sok probléma merült fel a meozással kapcsolatban, de azt gondolom hogy mindegyik egy dologra vezethető vissza az alacsony aktivitásra.
Ha van elég "szerkesztői munkaóra" akkor van idő a beküldött művek alaposabb átolvasására, értelmezésre, véleményírásra és a szerzővel való kommunikációra.
Mi lehet erre a megoldás?
Felsorolásszerűen:
1. Több szerkesztő, több szabadidővel, lelkesedéssel stb.
Kérdés hogy honnan? Kívülről? Belülről (e.g. volt szerkesztők, aktívabb szerzők stb)
2. Kevesebb bírálandó vers
Verslimit tovább csökkentése vagy valamilyen előszűrés bevezetése? Ez utóbbi átvezet a következő pontra.
3. Más rendszerű elbírálás
Én személy szerint nem örülnék a verslimit csökkentésének, ugyanis én főként tárhelyként tekintek erre az oldalra mint hely és némi motiváció hogy begépeljem és felpakoljam a margaságaimat. A meo csak bónusz, bár nagyon hasznos bónusz.
Akkor marad az előszűrés. Nekem valami közönségszavazás/társadalmi zsűri szerű dolog jár a fejemben.
De nyilván vannak jobb ötletek/megoldások. Lehet folytatni! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 84. | Iványi Mónika: tapasztalat | 2019-02-12 01:53 | Még nincs másfél esztendeje annak, hogy először verset küldtem be a Dokkra.
Rengeteg olyan irodalmi művel találkoztam itt, amelyek véleményem szerint megállják a helyüket a kortárs irodalom legjobbjai között. Hálás vagyok a Dokknak, mert új barátságot is köthettem általa.
A szerkesztőknek, és a költőtársaknak is hálás vagyok, amiért aktívan közreműködnek véleményükkel a szövegeim jobbá tételében. Imrének is külön köszönettel tartozom, mert minden egyes alkalommal amikor segítségre volt szükségem, ő készségesen igyekezett megoldani a problémát.
A sok pozitívum mellett sajnálatos módon negatív dolgokat is tapasztaltam. A legzavaróbb számomra a folytonos, vég nélküli vitázás. Ez elveheti az alkotókedvét az ide érkezőnek. A vitán túl az is rendkívül megterhelő, hogy szinte ugyanazokat a dolgokat kell végigolvasnunk újra és újra, a vitapartnerek elbeszélnek egymás mellett.
A Dokknak nem egyenletes a működése. Gyakorta kerül hullámvölgybe, amit bizonyos időközönkénti hirtelen fellendülése próbál egyensúlyba hozni. A legfontosabb a stabilitás lenne. Az, hogy lehessen rá számítani. Azt, amit vállal nem mindig tudja teljesíteni. Ennek az együttműködés hiányában látom az egyik okát. Ha valaki tanulni jön ide, az mutasson tiszteletet az iránt, akitől segítséget vár. Az aki elvállalta hogy segít, legyen elérhető annak az embernek aki rászorul. A versek beküldésének heti limite van. Kellene egy heti limit a meóknak is. És itt érkezünk el arra a pontra, ahol mindannyian csak hálásak lehetünk a szerkesztőknek, akik ingyen elvállalták ezt a feladatot.
Gyakran mégis elégedetlenek vagyunk, mert kevés alkalommal szólítanak meg minket, esetenként egy rövid visszajelzés után kerül a szöveg egyik, másik kategóriába.
Túlságosan sok az elbírálandó versek száma, és ezzel szemben alacsony a szerkesztői létszám. Nem támaszthatunk irreális elvárásokat a szerkesztőkkel szemben. Talán segíthetne az a megoldás, ha mindenki csak egy verset tehetne fel havonta. Több idő maradna egy-egy vers alaposabb elemzésére. Sajnálatos módon azt veszem észre, hogy nagyon sokan félnek véleményt nyilvánítani a szövegek alatt. Az elején én is próbálkoztam vele, aztán hamar rájöttem, hogy ezt egyfajta negatívumként értékelik egyes dokkolók. Miért ne lehetne egy-egy vers kapcsán meghallgatni más véleményét is?
A nagyító gyakorta válik perpatvar színhelyévé. Kár érte. Alapvetően izgalmas az eredeti funkciója.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 83. | Pálóczi Antal: AZ ELME LEGYŐZI A HÜBRISZT | 2019-02-12 00:35 | "A hangsúly a szakmai tudáson van. Aki ennek híján, sőt az alapvető anyanyelvi és stilisztikai ismeretek nélkül vág bele - akár önkéntesként - mások verseinek elbírálásába, az több kárt okoz, mint hasznot. - írja Szokolay Zoltán. Én valóban önkéntesként vágtam bele a dokk/tul meózásban. Amire kezdetben maga Tóth Csilla akkori főszerkesztő bátorított. Majd egy összeveszés tántorította el ettől (míg végül maga is eltántorodott). Csakhogy speciel én szakemberként tettem dokk/tul meóztam. Az ELTE magyar szakán Szepes Erika vizsgáztatott verstanból, és arra kötelezett, hogy ne a Nagyverstanból készüljünk a szabadvers meghatározására, hanem az akkor megjelent új Kecskés András A vers hangzásvilága cíímű könyvből. Abban 20 oldal foglalkozik a szabadverssel, a "nagyverstanban" pedig csak három. (Pedig utóbbi társszerzője maga Szepes Erika volt, vagyis szinte "maga ellen" tanította az új Kecskés könyvet.)
Ez csak egyetlen pici példa az egész falas könyvespolcról arra, hogy mindent, de mindent, amit irodalomelméletből szakmáztam a Dokkon, vagy mondtam versről, szabadversről, azt én az ELTÉ-n tanultam. Illetve a Magyar Író Akadémia mesterszakán. Ezt követően a költészetet tanító Rilke kisregény, A levelek egy fiatal költőhöz , illetve az amerikai írótanár, Júlia Cameron, A művész útja című könyvének"összedolgozásával" gondoltam ki a Veterán Költői Kurzus "tantervét". S 200 itteni próbameóval egy kicsit alapoztam is rá. Majd folytatom, ha megjelent a kötetem. Bővítem vele a Dokk-szolgáltatások körét, de ki akarom egészíteni a felolvasások begyakoroltatásával is. Máris vannak érdeklődők rá!
Irodalmár végzettségű szakembert nem szokás ledilettánsozni - Szokolay mégis ezt tenné velem (ha szó nélkül hagynám), de mindenki mással is, aki kritikával illeti "fülemből képzelt vér folyik" költészetét. Zavaró persze, hogy a kötetem évek óta késik, de a szövegeim minőségét jól jelzi az a pár éve megjelent verscsomag az Élet és Irodalomban, amelyben egy stilisztikai hiba, egy nyelvtani szabály megszegés sem volt. Szokolay mégis ilyesmire célozgat velem szemben. Összetéveszti a szépirodalmat a hevenyészve összerótt, gépelütéses kommentröfögésekkel, amilyen ez is itt... Nem tudja (de főleg nem akarja) "helyesen olvasni" a gépelütésese szöveget. Vérszemet kap tőlük. Pedig könyvben majd, miután a korrektorok figyelemmel átbogarásszák, még az is JÓL (!) fog megjelenni. Kellenek a korrektor a VERSHEZ IS! (Ők nem kreatívok, ahhoz nincs tehetségük, de észreveszik a hibát - amit a szerző meg sem lát, mert ő HALLJA a művet (szavalja magában), de közben szövegvaksága van.)
Nem... A mű nem ez, hanem ---- AZ!
Azt mondja lentebb Szokolay, rám célozva, nélkülem a Dokk sokkal erősebb lenne.
Nem.
A Dokk velem - és más aktív, új verset szívesen feltöltő, felolvasásokra szívesen eljáró, verset, prózát, filmet író, verstanodát indító kreatívokkal lesz erősebb!
Hiába a szakmai féltékenység!
Hiába minden karaktergyilkossági kísérlet. A teremtő elme legyőzi a hübriszt, s a Dokk tovább tisztul: "Az élet él és élni akar". | |
| 82. | [tulajdonos]: végrehajtottam | 2019-02-12 00:19 | | Mindkét törlési kérést (Gyuláét és Miklósét) végrehajtottam. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 81. | karaffagye: szabályzat | [tulajdonos]: igen | 2019-02-11 23:34 | ""A tárolt személyes adatok teljes vagy részleges törlését az adatszolgáltató kérésére a lehető leghamarabb, de legkésőbb öt munkanapon belül el kell végezni.""
Semmi sem indokolja, hogy az email elküldése után (hivatalossá téve a kérést) a szabályzat szerinti leghamarabbi időpontban, azaz MOST, AZONNAL töröld a regisztrációmat! Én nem fogom meggondolni magam, te meg helyettem nem gondolhatod meg magam...
Köszönöm!!! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 80. | Szokolay Zoltán: szerkesztők | 2019-02-11 22:44 | Igaza van Bátai Tibornak, a jó költő és a jó szerkesztő ritkán jellemző ugyanazon személyre. Vannak persze kivételes példák, ilyen volt Kormos István, aki nemcsak költőnek kiváló, hanem szerkesztőnek is. Ilyen volt Nagy László, Tornai József, avagy az egykori Kortársnál Takács Imre.
Hosszan sorolhatnánk viszont azokat a kimagasló szerkesztő-egyéniségeket is, akik szépirodalmi alkotásokat nem, vagy csak igen ritkán tettek közzé, de a szerkesztői tekintélyük és szakmai tudásuk vitathatatlan volt: Ilia Mihály a Tiszatájnál, Pete György a szombathelyi Életünknél.
A hangsúly a szakmai tudáson van. Aki ennek híján, sőt az alapvető anyanyelvi és stilisztikai ismeretek nélkül vág bele - akár önkéntesként - mások verseinek elbírálásába, az több kárt okoz, mint hasznot. Ha kellően erőszakos és önhitt, még akár kialakíthat egy új normát is, hiszen a kezdő szerzők hozzá, az ő vélelmeihez fognak igazodni és elhiszik, hogy az a költemény, amit az illető annak nevez.
Véleményem szerint a Dokkon a döntéseket nyíltan kellene meghozni, a szerkesztői szavazatokat láthatóvá tenni, akár pontszámokká alakítva.
A műhelymunka ettől függetlenül folyhatna.
A szerkesztői tekintély nem a kinevezéssel vagy az önjelölt magánmeókkal jön létre, hanem a megalapozott szakmai tudással. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 79. | Bátai Tibor: Már elnézést... | 2019-02-11 22:28 | .
.
...ezen a portálon szerény véleményem szerint nem költőket célszerű összemérni más költőkkel (sem a szerkesztők, sem pedig a szerzők és a portált használó más személyek részéről), hanem műveket művekkel, jó esetben verseket versekkel.
.
A szerkesztők alkalmasságának pedig – ismét csak: szerintem –- köze nincs költői teljesítményükhöz. A kettő között semmilyen releváns kapcsolatot nem látok, gondoljunk csak pl. Pomogáts Béla, Vasy Géza vagy Görömbei András kritikusi--szerkesztői ténykedésére és nem létező költői–írói életművükre.
.
Ezért azután úgy gondolom, a hiányzó kapcsolat feszegetése legalább is gyanakvásra ad okot a feszegető személy elfogulatlanságát, a személyeskedést kerülő, ténylegesen szakmai meglátások megfogalmazására törekvését illetően.
.
Sajos, igazat kell adjak adjak Farkas Györgynek: a hozzászólók jelentős része (és különösen az ismétlődően, mondhatni, nótóriusan hozzászólók) esetében magam sem látok itt „semmi kreatív, jobbító szándékot”.
.
. | |
| 78. | [tulajdonos]: verseket | furim: re | 2019-02-11 22:10 | Kedves Mari!
A Dokkon verseket bírálunk el, nem embereket. A szakmai megjegyzések a versekről szólnak, így aki a verséről szóló kritikát magára érti, az legalábbis téved.
Aki pedig a jelenlegihez hasonló helyzetben nem valamely hibás tettre vagy annak következményére hivatkozva érvel, hanem a személy jellemzőit emlegeti lekicsinylő módon, azt olvashatóan, de moderálni fogom.
Ebben a naplóban bizonyosan képviselni fogom a személyeskedés elleni határozott álláspontomat. Sajnos a Dokk egészén ugyanerre nincs kapacitás, itt is csak időlegesen tudok rá elegendő energiát fordítani, remélve a személyeskedők önkorlátozását. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
