NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2026-10-17 01:01 Összes olvasás: 159395Olvasói hozzászólások nélkül| 147. | Farkas György: - | 2019-08-03 19:51 | csak nehogy megint jöjjenek a sértődések:
te nem érted, amit írok
miért szólsz bele
őszintén írtam, ami velem történt, mi a bajod a versemmel
te talán jobban írsz?
nevetséges, amit mondasz, ezen csak nevetni tudok
stb, stb.
| |
| 146. | [tulajdonos]: hasznos | Francesco de Orellan: Közösség (le/fel) építés | 2019-08-03 19:17 | Szerintem is hasznos lenne, ha a szerzők egymás munkáihoz írnának olyasféle hozzászólásokat, amilyeneket a szerkesztői meókban elvárnak.
Nem lesz egyszerű dolog, pedig ennek kettős előnye lenne: egyrészt a szerkesztők számára kitisztulna, hogy milyen szerzői minták és elvárások élnek egy kritikát illetően, másrészt a kritikára érzékeny reakciók hangneme is csiszolódna, és ösztönözné a szerkesztőket.
Júliusban részt vettem a Hajdúböszörményi Írótábor egyik alkotócsoportjának munkájában, amelyiket Deres Kornélia vezette. Megbeszéltük a csoporttagok által a táborba hozott - vagy ott írt - szövegek erősségeit és gyengéit, de a csoportvezető csak azután szólalt meg (modhatni: meózott), amikor már elakadt az értékelő párbeszéd.
Valahogy így lehetne itt is megpróbálnunk... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 145. | Francesco de Orellan: Közösség (le/fel) építés | 2019-08-03 16:09 | | Ha már csapatszellem és ha már felmerült (igen, megint leírtam:)) a meo-zás, akkor vegyük észre hogy közösségépítő lehet ha egymás verseit is véleményezzük ( szigorúan anyázás nélkül) és nem csak a szerkiktől várjuk. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 144. | Farkas György: 142-re | 2019-08-03 14:14 | | Hát igen, nincsenek már egy ideje ÉRDEMI meók. "Nálam marad", "Ez így kevés", ilyenek vannak. Ezekből okulni, tanulni nem lehet. Én a miértekre vagyok kíváncsi, nem csak a magam, hanem a többiek esetében is. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 143. | Burai Katalin: Krízis líra | 2019-08-03 14:05 | A DOKK-on mindig voltak korszakok, a mindenkori alkotó társaság összetétele szerint hullámok, vitás időszakok, hierarchia küzdelmek és alfa-hím harcok, periódusok, és az állandósuló krízis líra.
Jelenleg sok a pszichotikus, neurotikus szerző. | |
| 142. | [tulajdonos]: makacsul | 2019-08-03 12:15 | Itt reagálok Ötvös Németh Editnek a Hetedíziglen című naplóba írt kritikus szavaira, bár a címzettjük talán nem én voltam. Azért válaszolok, mert szeretném, ha érdektelenség vagy személyeskedés mentesen magáról a tárgyról szóló párbeszéd alakulna ki itt, megválaszolandó az olyan kérdéseket, hogy milyen csapatszellem is felelne meg nekünk, hogy miért nehéz a megértő hangot megtalálni egymással, milyen tennivalónk van, hogy a problémáinkat közösen oldjuk meg. "Igazából furcsállom ezt az érdektelenséget, vagyis nem értem." - írta Edit, és valóban, az építő csapatszellemet én is hiányolom a Dokkról, azonban érteni vélem az okát, és erről az okról írok most, vitaindítóul.
Tapasztalhatjuk, hogy posztmodern korunkat az érdektelen vagy rosszabb esetben romboló csapatszellem uralja (szinte minden ideában csalódtunk, sajnos - ki ebben, ki abban), mégis néhányan makacsul és helyesen hisszük, hogy a bukdácsolás ellenére folyamatosan fenn kell tartanunk ezt a helyet, a Dokkot, amelyet egy épületnek látok. Építménynek, amit nem hagyunk magára, van villany, és várjuk, hogy kialakuljon vagy beköltözzön a jövőt látó csapatszellem. Abban biztos vagyok, hogy ezt a szellemet nem akarom mesterségesen kialakítani, mert ahhoz Jónás Tamás és Lackfi János építő szellemének emléke is kevés, hogy elegendő maradjon itt belőlük a mindenkori csapatnak. Bár tudjuk, azok szellemek hatalmasak voltak, de nem oszthatók, és már nem itt aktívak.
Szerintem a Dokk lényege (más irodalmi portálokkal összevetve), hogy azonnali publikálási lehetőséget biztosít bárkinek, azoknak is, akik ma még ismeretlenek, legyenek akár tehetségtelenek vagy kezdő tehetségek. Az én személyes célom sosem volt az előbbiek kritikátlan elfogadása, de a kizárásuk sem, inkább a közzé tett alkotások megkülönböztetése, ami persze komoly szerkesztői hozzáértést és erőfeszítést kíván. Ha zaj helyett irodalmat akarunk, akkor muszáj a jobb verseket kiemelni a többi közül, de a lényeglátó és kritikusan segítő megszólalást ugyanúgy meg kell tanulni a szerkesztőnek vagy más bírálónak, ahogy a szerzőnek a saját minőségi hangját megtalálni. Ehhez pedig folyamatos, de nem problémamentes kommunikáció szükséges, amire a portál lehetőséget biztosít.
A dokkos internetes publicitásnak megvan az a sajátossága, hogy a közlés szinte akadálymentesen és gyorsan végrehajtható, miközben a tartalom által érintettek a társasági vagy társadalmi hatást hosszabb ideig élik meg intenzíven. Egy irodalmi alkotás esetén másodlagos kell legyen a nem esztétikai tartalom, de a hozzászólások esetében már szükséges a figyelmes hozzáállás, azaz minden megszólalónak figyelembe kellene venni, hogy az általa leírtak milyen indulati hatást (szorongás, düh) váltanak ki azokban, akik a leírt szöveg érintettjei. Hozzászólást írva a fejünkben levő igazság leképezése helyett fontosabb kell legyen az igazságunk megértetése (nem feltétlenül elfogadtatása) az olvasókkal, így megfelelő gondossággal elérhető, hogy a megszólított is ugyanazt értse a leírtakból, amit a hozzászólást író gondol. Ehhez néha több körben is kell gondolatokat cserélni, de ne sajnáljuk az időt, és akkor talán az érdektelenséget okozó gátlások is oldódnak! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 141. | furim: re | Gyurcsi: javittástás | 2019-04-18 16:18 | | Ez eddig nekem azért volt gond, mert a mobilomon nem jött fel a versjavítós link. Most feljön. Csaknem mindig mobilon ügyködök. Egy-két szót, elírást tudok javítani. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 140. | Gyurcsi: javittástás | furim: Javítás | 2019-04-18 15:22 | Kedves Mária!
Én nem olyan változtatásokra gondolok, ami egy verset alapjaiban módosítana, csak mondjuk egy elütésre, egy szóismétlésre meg ilyenekre.
Azzal én se értenék egyet, hogy a régi verseket kitöröljék vagy átírják. Én azokra a verseimre, melyeket ma már csak megmosolyogni tudok, úgy nézek, mint a gyerekkori képeimre. Azokon én voltam, akkor olyan voltam. Senki nem gondolja, hogy hatvannyolc évesen, százharminc kilósan születtem.
Amit a versekről, a versírásról tudok, azt úgy tanultam. Tizenöt éve sokkal kevesebbet tudtam a versekről, mint most, és tizenöt - nem az sok, mondjuk öt - év múlva remélem, még okosabb leszek. Lehet, hogy akkor jókat kacagok a mostani verseimen. Vagy sírok... :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 139. | furim: Javítás | 2019-04-18 15:14 | | Elszállt, amit írtam. Gyurcsinak: akkor a verset üzenőfalra kell feltenni. Nem támogatom, hogy élesben feltett verset javítgassunk. Többek közt azért, mert elvész az eredeti verzió, meg az egésznek a komolysága. És ha mondjuk én jónak tartok valamit, nem biztos, hogy a másik szerkesztő is jónak tartja. Szerintem nem is szabad a különbsègeket elmosni. Nem vagyunk szavazógépek. De adott esetben szívesen elmondom üzenőfalon is a véleményem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 138. | Pálóczi Antal: KORR | 2019-03-04 05:49 | | "Itt alig találunk magánéleti kiteregetést - leszámítva Szokolay Zoltán Filip Tamást szekírozó..." | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
