NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-01-24 11:19 Összes olvasás: 100531| 929. | [tulajdonos]: kötelező | 2023-01-31 20:37 | 2011. december 15-i naplóbejegyzésem:
"Ugyan az is lehet, hogy vannak olyan szobák, amelyekben bent kel föl a nap, és belülről süt kifelé a világra." Ennél a mondatnál tartok a Kincskereső kisködmön olvasásában, amikor a kisebbik fiam (öt éves) felkiált:
-- Képzeld, anya, én olyan vagyok, hogy látom, amit nekem olvasnak.
-- Ez nagyon jó – felelem. -- Képzeld, én is ilyen vagyok.
Azért a Kincskereső kisködmön-t „olvassuk”, mert a kilencéves középső fiamnak ezt adták fel olvasmányként, de egyedül nem halad vele.
Mindez arról jutott eszembe ma 2023. 01. 31-én, hogy az M5-ön a kötelező olvasmányokról van szó. Egyedül Kukorelly Endre képviseli azt, hogy számít a minőség, hogy nem mindegy mit olvasnak, néznek a gyerekek, és hogy kicsi korban kell úgy „huzalozni” őket, hogy hozzászokjanak az olvasáshoz. Réz Pál is, mekkora baromságokat. Ha K. E. nem ülne ott, már rég kikapcsoltam volna a tévét.
| |
| 928. | [tulajdonos]: árnyék | 2023-01-31 08:11 | 2023. 01. 31.
Ezt több, mint tíz éve -- 2012. augusztus 18-án – írtam valakinek:
„ÁRNYÉKSZEMÉLYISÉG
Az árnyék saját „elfogadhatatlan” énrészeink eltagadása és kitagadása önmagunkból. Az, hogy mögénk kerül, még csak hagyján, de többnyire másokra vetül. Ez a szaknyelven projekciónak nevezett folyamat vezet az előítéletek kialakulásához, a bűnbakképzéshez. Saját eltagadott-kitagadott negatív vonásainkat szívesebben látjuk viszont másokon, mint hogy elfogadjuk: mi is ilyenek vagyunk. Minél inkább elfojtjuk az árnyékunkat, annál sötétebb és erőszakosabb lesz; annál sötétebbnek és elviselhetetlenebbek látjuk azt, akire rávetül. Fehér árnyék is van – írja Jung. – Az elfojtott pozitívum. A szeretet, az odaadás képessége, az önzetlenség, a tiszta szépség – minden, ami jó, kívülre kerülhet.
Milyen lehet az ördög árnyéka? Elviselhetetlenül fényes, vakító fehérség, mely éppen arra vetül, akit leginkább tagad: az Istenre. Az állandó Nem helyett a mindig Igenre.”
| |
| 927. | [tulajdonos]: vasárnap | 2023-01-30 12:09 | 2023. 01. 29.
"Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük; és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. Ahová a lélek akart menni, oda mentek; ahová a lélek akarta. És a kerekek is fölemelkedtek velük, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. Ha azok jártak, ezek is jártak, ha azok megálltak, ezek is megálltak; és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket.” (Ezékiel 1, 19-21) [Károli Gáspár fordításában az „élőlények”=”lelkes állatok”]
Debrecen, Nagytemplom, istentisztelet. A bevezető ige Ezékiel könyvéből. Szépséges, irodalmi igénnyel megkomponált szöveg, mintha minden sora egy zenei alkotás nyelvi megfelelője volna. A hangjegyek helyén betűk és szavak. Előző nap a vonaton éppen ahhoz a fejezethez érkeztem az újonnan lefordítandó könyvben, amelynek „Ezékiel” címe. Egy sorozatgyilkos neve, aki azt hiszi magáról, hogy ő jó ember, és hogy bármit tesz, azért teszi, hogy másokat is a jó útra tereljen. Nem tudom, mi az üzenete az egybeesésnek. Szívesen hinném azt, hogy igazolást kaptam: érdemes volt elvállalni a könyv fordítását. De lehet, hogy csak azt üzeni: nem vagyok épeszű.
A prédikáció Máté evangéliumának 17. fejezetéből az 1-től 4-ig tartó részre épül. Jézus maga mellé veszi Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felviszi őket egy magas hegyre. Szemük láttára elváltozik, arca fénylik, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyog, mint a fény. Majd megjelenik előttük Mózes és Illés, és beszélgetnek Jézussal. Péter egy idő után megszólal „Uram, jó nekünk itt lennünk.” Összeszorul a torkom, amikor ez elhangzik, mert ezt érzem én is, hetek, hónapok óta először, hogy jó nekem itt lennem. Ebben a templomban. Ennek a lelkésznek a prédikációját hallgatva. Találkozni azzal is, akivel a mi templomunkban csak ritkán szoktam (az erdőben egyedül mászkálván hamarabb összehoz vele a sors), pedig elvileg miatta jár Isten házába az ember fia/lánya.
Késő délután zoom-meetingen sikeresen megvédem a bibliodráma-vizsgadolgozatomat egy litván, egy finn és egy amerikai sorstársammmal együtt. Három kiscsoportra osztottak bennünket (a tavalyi brommai alapképzés részvevőit), a többiek már túl vannak a dolgon, mire mi sorra kerülünk. Vizsgáztatóink egyike német hölgy, a másik lengyel, mindketten a Nemzetközi Bibliodráma Társaság elnökségének prominens tagjai. Vizsga előtt Kenézy-kórház sürgősségi ügyeletén ücsörgünk Anyuval a jobb kezén kiújult seb miatt. Tenyészetre mintavétel. Rohanás vissza, becsekkolni a meetingre. Meeting után rohanás a hazafelé tartó vonathoz. Útközben Karaffa-versek tanulmányozása után, a fordítandó spanyol krimi (La Reina Roja) újabb fejezetei. Útieledel: fahéjas csiga, amit a középső húgom utolsó pillanatban nyom a kezembe. Legyen valami a gyomromban is.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 926. | vajdics: jav. | [tulajdonos]: Helga/hallga | 2023-01-26 12:45 | Kár, hogy csak utólag néztem utána, hogy helyesen lett-e idézve a Facebook-on:
„fényes palástodba öltözve kelek át a végtelen / havazáson, ami az evilág" (Győrffy Ákos) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 924. | [tulajdonos]: Helga/hallga | 2023-01-26 12:33 | 2023. 01. 26.
Tűzpiros, bársonyos bundájú macska szegődött mellém álmomban a Rákóczi utcán azon a ponton, ahol a valóságban kb. tíz éve egy janurvégi estén kishíján kitörtem a nyakamat, mert a frissen esett vastag havat az autók kerekei jégpályává alakították. A metodista templomból tartottunk hazafelé a férjemmel és a gyerekeimmel egy koncertről, és mivel azon a szakaszon nincs járda, az úttesten voltunk kénytelenek haladni. Káprázatos fehérség vett körül bennünket, lelkesen beszélgettünk a férjemel, a fiúk csúszkáltak, a zene és hó mindenkit felvillanyozott. Azon a bozonyos ponton úgy csúszott ki a lábam alól a talaj, hogy esélyem sem volt esés közben megtámaszkodni. Elvágódtam, mint egy fatörzs. Napokig fájt utána a hátam. Megyünk haza, kérdeztem az álombéli cicát, és ő üdvözlésképpen nagyot ugrott a levegőben. Először találkoztunk, mégis úgy viselkedtünk mind a ketten, mintha régóta ismernénk egymást, sőt, mintha összetartoznánk. Ő az enyém, én az övé, és most megyünk haza. Na, és hogyan? Szánkóval, hó nélkül. Láttam én, hogy nincs hó az aszfalton, csodálkoztam is, hogy mégis haladunk, egy idő után el is fogott a kétely: nem kellene megtolni, vagy húzni a járgányt? A kétely hatott: a szánkó azonnal megállt az érdes aszfalton, és nem mozdult egy tapodtat sem. Nem haladunk, szóltam a cicának, és fel akartam állni, de akkor már újra csúszott alattunk a szán. Hogy lehet ez, pattantam fel. Akkor vettem észre, hogy a piros cica felpúposított háttal támasztja alulról a szánkót több méter magasan az úttest felett. Ó, hát persze, örvendeztem, ha repülni is tudunk, mi szükség lenne hóra a szánkózáshoz. Ma Helga napja van, vagyis: hallga! – ezzel a mondattal ébresztet ma a Hang.
2023. 01. 25.
„Schicksalgesetz ist dies, daß alle sich erfahren,/Daß, wenn die Stille kehrt, auch eine Sprache sei.” (Hölderlin)
2023. 01. 24.
Pump-trumpet
Gunhild Carling. Elképesztő nőszemély. És nem csak azért, mert WC-pumpagumit használ trombitatompító gyanánt. Luis Armstong vigyorogva nézi a túlvilágról. Mit nézi! Megállás nélkül veri a taktust.
2023. 01. 20.
Úgy bámultam ma a szállingózó hópelyheket, mint aki életében először lát hóesést. "(…) fényes palástodban kelek át a végtelen/ havazáson, ami az evilág" (Győrffy Ákos). Ezt Bánki Éva tette fel a Facebook-oldalán, nagy örömömre, mert pont azt fogalmazza meg az idézet, amit éreztem. Hogy fekete kabátban, ami a hópelyhektől olyan mint a csillagokkal teli égbolt, át lehet kelni a végtelenen ezen a világon. Néhány másodpercre. Aztán megszokod. Ezt is. Mint mindent. Mint Szilágyi Domokos a hideg vacsorát.
| |
| 923. | [tulajdonos]: ed-è-subito-sera | 2023-01-17 15:37 | | Ha vonattal érkeznénk Körösújfaluba (mert még járna vonat, és nem lenne a falu gyakorlatilag megközelíthetetlen annak, aki nem vezet autót, és én nem vezetek), a temetődombot látnánk meg legelőször. Annak tetején állt valaha annak a zsidónak a kocsmája, akinek az üknagyapám a cimbalmát eladta. Most ravatalazó citerázik a helyén. Fagyos, mint a verem a legnagyobb nyári melegben is, így képzelem, tudni nem tudhatom, mert Papát ősz elején, Mamát tavasz végén temettük, kint a sír mellett akkor még/már elég meleg volt, de a ravatalozó kövén százfejű kígyóként kúszott fel a lábszáramon a hideg. Visszatérő álmom, hogy megérkezem a faluba, leszállok az aznapi utolsó vonatról, repes a szívem az izgatottságtól, mint gyerekkoromban, amikor több hónap elteltével végre újra láthattam a Mamát (és persze Papát is, kettőt az egyben), de nem vár senki az állomáson, az utca is üres, Mamáék háza zárva, vagy, mintha a föld nyelte volna el, nincs ott, ahol lennie kellene. Az egyik álomváltozatban egy kocsma áll a helyén. Az ablakai mögött söntéspult, ismeretlen arcok bámulnak ki mögüle üres szemmel, mintha nem látnának. De én látom őket, és csak ácsorgok ott. „És már megy le a nap.” | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 922. | vajdics: romantik | nélküled : előző 2x | 2023-01-16 23:44 | No, lám, ez meg sem fordult a fejemben. :) Köszönöm az észrevételt, "nélküled".
Biblia- és versolvasó algoritmusok. Szép.
Ez az állásajánlat továbbra is izgat. Kezdő órásmesternek állni 58 évesen, a rossz szememmel -- regénybe illő fordulat lenne.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 921. | nélküled : előző 2x | [tulajdonos]: vizes/órás | 2023-01-16 15:55 | | Itt a naplóban az előző bejegyzés (ráadásul 2x) Filip Tamás versének 2. vszaka órával foglalkozik, s azt firtatja jár-e még. Ezt esetleg nem neszelhette meg az algoritmus? | |
| 920. | [tulajdonos]: vizes/órás | 2023-01-16 11:50 | Tucatnyi új álláshirdetést talált számomra mára egy hirdetésszervező. Az amúgy tulajdonképpen testhez(vagyis inkább: lélekhez)álló ajánlatok (Tréning Specialista, Recepció Csoportvezető, Front Desk Manager és hasonlók) mellett érkezett két érthetetlen, ám meglepően izgalmas javallat: a felhasználási szokásaim alapján jelentkezhetnék Vízvezetékszerelő-nek a 7Seasons Apartments Kft.-hez (VI. kerület, Paulay Ede utca 3. D. ép. VI. em. 2.), avagy Kezdő Órásmester-nek a Petite Geneve Petrovic Kft.-hez (ugyancsak VI. kerület, Andrássy út 10.).
A Vízvezetékszerelő-t értem (vagy legalábbis sejtem). Bibliodráma-vezetésre készülök napok óta, a textus a Teremtés bölcsességéről szól, a játszi kedvű, táncos lábú Hokmáról (görögül: Sophia) -- Példabeszédek Könyve 8, 22-31. „Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét.” -- ez a szövegrész tetszik a leginkább; ennek megfelelően kerestem plakátképet a meghívóhoz, a bemelegítő játékhoz előkeresett zenék is vizes témájúak: Ludovico Einaudi: Oltremare, Madredeus: O mar. Nyilvánvaló, hogy a vizes blokk az érdeklődési területem.
De a Kezdő Órásmester honnan jön? „A kezdet kezdetén” – ezt a mondatot választottam az alkalom mottójául, ez került a plakátra, amit Canva-alkalmazással készítettem. Ennyi? Vagy valami mást is megneszeltek az algoritmusok? Vagy nem jól olvastam, és valójában Kezdő Óriás Mester-nek lehetne jelentkeznem. Szabó Lőrinc szelleme, segíts!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
