NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-11-03 06:06 Összes olvasás: 94824| 461. | [tulajdonos]: az-amatőr-ciklusból | [tulajdonos]: ... | 2019-10-03 15:33 | Milyen
nyugtalanító
ez a felfelé törekvés
ahogyan napról napra
éjszakáról éjszakára fel-
épülnek bennem a tornyok,
amelyeknek minden köve, minden
téglája zuhanni akar, mert a földre vágyik.
Milyen megnyugtató ez a lefelé törekvés,
ahogyan kőről kőre, tégláról téglára
leomlanak bennem a tornyok,
amelyeknek romjai alatt
mindig akad valami,
ami élni akar,
s a fényre
vágyik.
| |
| 460. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-03 13:50 | 2019. október 3.
Épületes
Nyugtalanító ez az égbe
törekvés,
ahogyan napról napra
éjszakáról éjszakára
felépül bennem a torony,
amelyben minden kő,
minden tégla
zuhanni vissza
a földre vágyik.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 458. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-02 12:53 | 2019. október 2.
Veszélyben voltunk álmomban, én és a családom. Valami gonosz kis öregember csónakban akart leereszteni bennünket egy sziklás hegyoldalon. Vigyázzatok a nyakatokra, tartsátok egyenesen, neki fogunk ütődni a sziklafalnak, kiáltottam a többieknek, mert már indultunk is le a mélybe egy keskeny vájatban. Előttünk egy kő ide-oda verődve mutatta az utat, és a sorsot, ami ránk várt. Ám ekkor felülről kezdtem látni a csónakot, amiben én is ott ültem a gyerekeimmel és a férjemmel, de az akkor már olyan volt, mint egy hatalmas kagylóhéj gyöngyházfényű, fehér belsővel. És mintha többen ültünk volna benne. És nem csúszott, hanem lebegett, mint egy égen úszó léghajó. Megnyugodtam: ránk, úgy létszik, más sors vár, mint a hegyoldalon legördülő, ide-odacsapódó kövekre.
| |
| 457. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-01 15:16 | Az utolsó pillanatban írtam a Hetedíziglen-be egy rémes rímes vers helyett, amiről hosszas töprengés után lemondtam. (Nem a rímek miatt.)
Őszülő játszóterek.
Elgurult labdák.
Pöttyek.
Vagy pöttyök?
Mindegy. A lényeg
mindig mindenütt
ugyanaz: az elveszés.
Abban, ami talán csak
bújócskának indult.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 456. | vajdics: ama-napon | [tulajdonos]: ... | 2019-09-30 00:01 | Azon a napon, amikor nem találkoztunk Harrison Forddal, a húgom és én, a születésnapomat ünnepeltük. Az ötvenkettediket.
| |
| 455. | [tulajdonos]: ... | 2019-09-29 22:44 | 2019. szeptember 29.
Azon a napon, amikor nem találkoztunk Harrison Forddal, a húgom és én biciklit béreltünk egy óbudai kerékpár-kölcsönzőben. A Szent Lélek téri esernyős szobrok mellett előnyös és előnytelen fotókat készítettünk egymásról, aztán áthajtottunk Szentendrére. Már ahol a sétálóktól hajtani lehetett. Egyszer megálltunk pisilni a Duna parton. Szentendrén lángost ettünk, aztán sütit. Kávét is ittunk. Beszélgettünk is, de nem sokat. Elég volt aznapra a szél, a víz, a napsütés, a sok ember, a kevés ember. Visszafelé a Római parton meggysört ittunk a Fellini-söröző homokján. Nyugágyban feküdtünk, mellettünk egy-egy kis asztalon a szívószálas sörös korsó. Jólesett a pihenés, mert addigra már szétültük a fenekünket a biciklin. Jólesett a sör, mert addigra már nagyon szomjasak voltunk. Csajos buli volt. Nem hiányoztak a pasik. Még Harrison Ford sem.
2019. szeptember 28.
Kb. tizenegy kivetítőt számoltam össze. A Kodály köröndtől a Hősök teréig legalább ötöt, a színpad két oldalán hármat-hármat. A színpad mögötti kivetítőről nem is beszélve. Tudom, hogy a kampány része ez: az ingyen mulatság, a rengeteg ember, a méregdrága látvány, a profi háttérmunka. Itt vagyok mégis. A fiaimtól tudom, hogy van ez a program, a Skandináv Lottó születésnapja, amelyen Bryan Adams fellép. A férjem keresztfia, Noel hívta el WhatsAppon a srácokat, akik végül mind otthon maradnak, én viszont eljöttem, pedig nem is engem hívott Noel, de pont úgy alakult, hogy a koncert előtt próbáltam az új playback–társulatommal, az Ultraviolával a Viola utcában. Hatkor végeztünk, fél hétig beszélgettünk, hétre épp odaérek, gondoltam. És ideértem. A dobok már az Andrássy elején is hallatszanak. De ez még nem a Bryan Adams-koncert, ez még csak az előzenekar, a Wellhello. Elég falsul énekelnek, a rádióban jobbaknak tűnnek. Mert a stúdióban kijavítják a hangjukat autotune-nal, mondja itthon a fiam, de az majd később lesz. Gyalog megyek az Oktogontól a térig, mások is jönnek velem kiscsoportokban, lehet, hogy nem is jár a kisföldalatti. Már a Köröndön is sokan állnak, aztán egyre sűrűbb a tömeg. Mintha fordítva ömlene bele egy tölcsérbe az emberáradat, hogy a koncert végén visszacsoroghassanak a városba. Nem elégszem meg a kivetítőkkel, közel akarok menni. Ha nem érzem a mellkasomon a hangszórók dübörgését, nem hiszem el, hogy koncerten vagyok. Egy lámpaoszlop mellett telepszem le, annak neki tudok támaszkodni, ha elfárad a lábam. Elfárad. Egy óra is eltelik, mire a Wellhello után átszerelnek a másik együttesre. A visszereimnek és a hátamnak: annyi. De látni akarom. Tudni akarom, ki az a Bryan Adams, akiért érdemes ingyen cirkuszt rendezni a népnek. Amíg várakozom, a körülöttem lévő embereket figyelem. Mindenki csoportban vagy legalább párban van. A világ egyetlen különálló emberének érzem magam. Tőlem balra egy külföldi társaság fényképeszkedik különféle pózokban. Öt fiú, egy lány. Mintha testvérek lennének. Nem tudom eldönteni, melyik arab nyelvű országból származnak, lehetnek irániak, irakiak, egyiptomiak, szírek. A lány odaadja a mobilját a legidősebbnek látszó fiúnak, hogy fényképezze le a tömeggel és a színpaddal a háttérben. A kisebb fiúk közül hol az egyik, hol a másik tolja oda vigyorogva a fejét a lány arcához. A lány bosszankodik, a gesztusaiból kiderül, hogy ő egyedül szeretne a képen lenni. Ami ekkora tömegben eleve lehetetlen. Az átszerelés alatt lottóreklámok mennek a képernyőkön. Én majd összeesem már az oszlop mellett. A próba után bort is ittunk, jó erős vöröset, B. hozta Dél-Afrikából. Mindjárt elalszom. Jobb, ha leguggolok amíg az első szám elkezdődik. Épp hogy lehunyom a szemem, amikor feldübörög a basszusgitár hangja. A tömeg ujjong: kezdődik végre. Egy-két szám után rájövök, hogy tudom, mindig is tudtam, ki az a Bryan Adams. Nem fiatal már, de a hangja ott van, nem fals, a többiek is vérprofik. Az arab fiúk hol összefogózkodva táncolnak, hol a telefonjukat lengetik. A lányt nem látom, eltűnt közben valahova. You know it's true, everything I do, I do it for you, énekli Bryan Adams. A fiúk átszellemült arccal hallgatják. Látni rajtuk, hogy elhiszik: minden értük történik.
2019. szeptember 26.
Egy jól ápolt hipszter sörénye
gondozottabb, mint a
Buckingham-palota sövénye.
| |
| 454. | [tulajdonos]: ... | 2019-09-27 20:35 | Mint aki víz alá...
Hűvös volt aznap.
A ribizlibokor leveleit
össze-vissza lengette a szél.
Te kendert irtottál. Én ott
ácsorogtam melletted.
El akartam mesélni,
hogy a kórházból jövök,
elvégeztem az összes
a tesztet, de a hangom hirtelen
olyan lett, mint aki víz alá
merült, és ez neked valószínűleg
nem tetszett, mert csak annyit
mondtál, egy férfi nem sír, és
tovább gyomláltad a kertet . | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 453. | vajdics: recept | [tulajdonos]: NPU | 2019-09-24 13:02 | Rájöttem, mi az üzenet: ha bármi eszembe jut, pihentessem hűtőben, mielőtt kisütöm. Az mindig jót tesz a még nyers gondolatoknak.
| |
| 452. | [tulajdonos]: NPU | 2019-09-24 12:43 | 2019. szeptember 24.
Gyerekkoromban az egyik kedvenc sütim a napraszúrt volt: omlós vajassütemény két oldalt tojáshabbal bevonva, középen baracklekvárral összeragasztva. Olyan volt, mint egy hóval behintett napocska, közepén izzó maggal – nem is értettem, miért nem napraszórt a neve. Felnőtt koromban tudtam meg Horváth Ilona szakácskönyvéből, hogy a sütemény eredeti neve Non Plus Ultra, ami szó szerint azt jelenti: „ne tovább”.
Kicsit utána jártam a kifejezésnek, és megtudtam, hogy Jób könyvéből ment át a közbeszédbe. Az Úr a világ teremtéséről szólva mondja ezt Jóbnak: „Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből, s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába, amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat? Mondtam neki: „Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!” Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét, hogy zárja le szegélyként a földnek szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla? Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab. A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik. El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén?”
Nem tudom, honnan másznak elő, és miért, bizonyos szavak, amikor álmodom. Ma ez a „napraszúrt” ébresztett. Talán Isten üzen általa, hogy „ne tovább”. Ha igen, miben sértettem már megint határt? Vagy inkább azt üzeni, hogy jussak el végre a tenger forrásáig, sétáljak bátran a tengerfenéken? De az is lehet, hogy a csak gyomrom akart figyelmeztetni, hogy lement a vércukrom, be kell vinnem egy kis szénhidrátot, különben megfájdul a fejem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
