NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2026-09-25 13:48 Összes olvasás: 115463| 462. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-04 16:11 | 2019. október 4.
Katonai autóval jött értem valaki álmomban, és elszállított egy ismeretlen helyre. Nem ellenkeztem. Vártam. Egy betonhangár mellett ácsorogtam engedelmesen. Köröskörül üres pusztaság. Tudtam, hogy ez most büntetés. S hogy egyhamar nem szabadulok.
Négytől Otherside-koncert „lesz” a Műv.házban. Már hallani a dobokat. A keresztlányom öccse is fellép. Láttam, amikor megszületett. Most hosszú hajú, gitáros kamasz. Már lent kellene lennem. Nyolctól Beatrice. Sosem láttam még őket élőben. Indulás!
| |
| 461. | [tulajdonos]: az-amatőr-ciklusból | [tulajdonos]: ... | 2019-10-03 15:33 | Milyen
nyugtalanító
ez a felfelé törekvés
ahogyan napról napra
éjszakáról éjszakára fel-
épülnek bennem a tornyok,
amelyeknek minden köve, minden
téglája zuhanni akar, mert a földre vágyik.
Milyen megnyugtató ez a lefelé törekvés,
ahogyan kőről kőre, tégláról téglára
leomlanak bennem a tornyok,
amelyeknek romjai alatt
mindig akad valami,
ami élni akar,
s a fényre
vágyik.
| |
| 460. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-03 13:50 | 2019. október 3.
Épületes
Nyugtalanító ez az égbe
törekvés,
ahogyan napról napra
éjszakáról éjszakára
felépül bennem a torony,
amelyben minden kő,
minden tégla
zuhanni vissza
a földre vágyik.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 458. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-02 12:53 | 2019. október 2.
Veszélyben voltunk álmomban, én és a családom. Valami gonosz kis öregember csónakban akart leereszteni bennünket egy sziklás hegyoldalon. Vigyázzatok a nyakatokra, tartsátok egyenesen, neki fogunk ütődni a sziklafalnak, kiáltottam a többieknek, mert már indultunk is le a mélybe egy keskeny vájatban. Előttünk egy kő ide-oda verődve mutatta az utat, és a sorsot, ami ránk várt. Ám ekkor felülről kezdtem látni a csónakot, amiben én is ott ültem a gyerekeimmel és a férjemmel, de az akkor már olyan volt, mint egy hatalmas kagylóhéj gyöngyházfényű, fehér belsővel. És mintha többen ültünk volna benne. És nem csúszott, hanem lebegett, mint egy égen úszó léghajó. Megnyugodtam: ránk, úgy létszik, más sors vár, mint a hegyoldalon legördülő, ide-odacsapódó kövekre.
| |
| 457. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-01 15:16 | Az utolsó pillanatban írtam a Hetedíziglen-be egy rémes rímes vers helyett, amiről hosszas töprengés után lemondtam. (Nem a rímek miatt.)
Őszülő játszóterek.
Elgurult labdák.
Pöttyek.
Vagy pöttyök?
Mindegy. A lényeg
mindig mindenütt
ugyanaz: az elveszés.
Abban, ami talán csak
bújócskának indult.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 456. | vajdics: ama-napon | [tulajdonos]: ... | 2019-09-30 00:01 | Azon a napon, amikor nem találkoztunk Harrison Forddal, a húgom és én, a születésnapomat ünnepeltük. Az ötvenkettediket.
| |
| 455. | [tulajdonos]: ... | 2019-09-29 22:44 | 2019. szeptember 29.
Azon a napon, amikor nem találkoztunk Harrison Forddal, a húgom és én biciklit béreltünk egy óbudai kerékpár-kölcsönzőben. A Szent Lélek téri esernyős szobrok mellett előnyös és előnytelen fotókat készítettünk egymásról, aztán áthajtottunk Szentendrére. Már ahol a sétálóktól hajtani lehetett. Egyszer megálltunk pisilni a Duna parton. Szentendrén lángost ettünk, aztán sütit. Kávét is ittunk. Beszélgettünk is, de nem sokat. Elég volt aznapra a szél, a víz, a napsütés, a sok ember, a kevés ember. Visszafelé a Római parton meggysört ittunk a Fellini-söröző homokján. Nyugágyban feküdtünk, mellettünk egy-egy kis asztalon a szívószálas sörös korsó. Jólesett a pihenés, mert addigra már szétültük a fenekünket a biciklin. Jólesett a sör, mert addigra már nagyon szomjasak voltunk. Csajos buli volt. Nem hiányoztak a pasik. Még Harrison Ford sem.
2019. szeptember 28.
Kb. tizenegy kivetítőt számoltam össze. A Kodály köröndtől a Hősök teréig legalább ötöt, a színpad két oldalán hármat-hármat. A színpad mögötti kivetítőről nem is beszélve. Tudom, hogy a kampány része ez: az ingyen mulatság, a rengeteg ember, a méregdrága látvány, a profi háttérmunka. Itt vagyok mégis. A fiaimtól tudom, hogy van ez a program, a Skandináv Lottó születésnapja, amelyen Bryan Adams fellép. A férjem keresztfia, Noel hívta el WhatsAppon a srácokat, akik végül mind otthon maradnak, én viszont eljöttem, pedig nem is engem hívott Noel, de pont úgy alakult, hogy a koncert előtt próbáltam az új playback–társulatommal, az Ultraviolával a Viola utcában. Hatkor végeztünk, fél hétig beszélgettünk, hétre épp odaérek, gondoltam. És ideértem. A dobok már az Andrássy elején is hallatszanak. De ez még nem a Bryan Adams-koncert, ez még csak az előzenekar, a Wellhello. Elég falsul énekelnek, a rádióban jobbaknak tűnnek. Mert a stúdióban kijavítják a hangjukat autotune-nal, mondja itthon a fiam, de az majd később lesz. Gyalog megyek az Oktogontól a térig, mások is jönnek velem kiscsoportokban, lehet, hogy nem is jár a kisföldalatti. Már a Köröndön is sokan állnak, aztán egyre sűrűbb a tömeg. Mintha fordítva ömlene bele egy tölcsérbe az emberáradat, hogy a koncert végén visszacsoroghassanak a városba. Nem elégszem meg a kivetítőkkel, közel akarok menni. Ha nem érzem a mellkasomon a hangszórók dübörgését, nem hiszem el, hogy koncerten vagyok. Egy lámpaoszlop mellett telepszem le, annak neki tudok támaszkodni, ha elfárad a lábam. Elfárad. Egy óra is eltelik, mire a Wellhello után átszerelnek a másik együttesre. A visszereimnek és a hátamnak: annyi. De látni akarom. Tudni akarom, ki az a Bryan Adams, akiért érdemes ingyen cirkuszt rendezni a népnek. Amíg várakozom, a körülöttem lévő embereket figyelem. Mindenki csoportban vagy legalább párban van. A világ egyetlen különálló emberének érzem magam. Tőlem balra egy külföldi társaság fényképeszkedik különféle pózokban. Öt fiú, egy lány. Mintha testvérek lennének. Nem tudom eldönteni, melyik arab nyelvű országból származnak, lehetnek irániak, irakiak, egyiptomiak, szírek. A lány odaadja a mobilját a legidősebbnek látszó fiúnak, hogy fényképezze le a tömeggel és a színpaddal a háttérben. A kisebb fiúk közül hol az egyik, hol a másik tolja oda vigyorogva a fejét a lány arcához. A lány bosszankodik, a gesztusaiból kiderül, hogy ő egyedül szeretne a képen lenni. Ami ekkora tömegben eleve lehetetlen. Az átszerelés alatt lottóreklámok mennek a képernyőkön. Én majd összeesem már az oszlop mellett. A próba után bort is ittunk, jó erős vöröset, B. hozta Dél-Afrikából. Mindjárt elalszom. Jobb, ha leguggolok amíg az első szám elkezdődik. Épp hogy lehunyom a szemem, amikor feldübörög a basszusgitár hangja. A tömeg ujjong: kezdődik végre. Egy-két szám után rájövök, hogy tudom, mindig is tudtam, ki az a Bryan Adams. Nem fiatal már, de a hangja ott van, nem fals, a többiek is vérprofik. Az arab fiúk hol összefogózkodva táncolnak, hol a telefonjukat lengetik. A lányt nem látom, eltűnt közben valahova. You know it's true, everything I do, I do it for you, énekli Bryan Adams. A fiúk átszellemült arccal hallgatják. Látni rajtuk, hogy elhiszik: minden értük történik.
2019. szeptember 26.
Egy jól ápolt hipszter sörénye
gondozottabb, mint a
Buckingham-palota sövénye.
| |
| 454. | [tulajdonos]: ... | 2019-09-27 20:35 | Mint aki víz alá...
Hűvös volt aznap.
A ribizlibokor leveleit
össze-vissza lengette a szél.
Te kendert irtottál. Én ott
ácsorogtam melletted.
El akartam mesélni,
hogy a kórházból jövök,
elvégeztem az összes
a tesztet, de a hangom hirtelen
olyan lett, mint aki víz alá
merült, és ez neked valószínűleg
nem tetszett, mert csak annyit
mondtál, egy férfi nem sír, és
tovább gyomláltad a kertet . | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 453. | vajdics: recept | [tulajdonos]: NPU | 2019-09-24 13:02 | Rájöttem, mi az üzenet: ha bármi eszembe jut, pihentessem hűtőben, mielőtt kisütöm. Az mindig jót tesz a még nyers gondolatoknak.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
