NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-10-24 02:40 Összes olvasás: 94270Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 522. | [tulajdonos]: együtt-a-család | 2019-11-02 15:32 | 2019. november 2.
„Imádom, amikor apa meg akarja hekkelni az univerzumot.” (Középső fiam)
Mindegy, hogy a fenti mondat mivel kapcsolatban hangzott el. Csak rögzítem, mert bájosan találó. És elnéző. Ahelyett, hogy káromkodna. Mint amikor a nagyobbik fiam azt mondta nekem – mindegy, mivel kapcsolatban, mert nem emlékszem, csak valami téblábolásra, tötymörgésre –, azt mondta: "Anya, neked újra kellene installálnod az operációs rendszeredet." Először nem is értettem, mire utal. Azt hittem a számítógépemről beszél. Időbe került, amíg elértettem a célzást. A fiam vigyorgott: "Hát erről, beszélek."
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 520. | vajdics: Tutto quello che vuoi | 2019-11-01 11:53 | Francesco Bruni rendezte a filmet az édesapja emlékére, aki a második világháborúban Toscánában harcolt.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 518. | [tulajdonos]: ... | 2019-11-01 11:30 | 2019. november 1.
Hogyan kerülhet kölcsönösen kellemes, szeretetteli kapcsolatba négy műveletlen, de alapvetően jóindulatú, számítógépes játékokon és joysticken felnőtt fiatal és egy aggastyán költő, akin az Alzheimer-kor kezdeti tünetei mutatkoznak – erről szól Amit csak akarsz („Tutto quello che vuoi”) című filmje, amit tegnap este a kisebbik fiunkkal néztünk meg a Dunán. Nem látom, hogy sok Oscart kapott volna a film, nálam tízpontos. Azért rögzítem, mert nem akarom elfelejteni a címét. Most megnézem azt is, ki rendezte.
| |
| 517. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-31 10:22 | 2019. október 31.
Kedves Naplóm!
Szakadt az eső álmomban. Én mintha bent is lettem volna meg kint is, egy árkot figyeltem az ablakból, de egyúttal ott álltam a sodró erejű víz mellett, figyeltem, hogyan telik meg vele az árok. Egyszer csak megvillant valami a hullámok között. Valami fehér. Mintha toll lett volna, liba vagy kacsa tolla. Na, tessék, itt a baj, szólt föntről egy hang. Segíteni kellene, gondoltam, nem fulladhat meg az a szegény állat. Zokniban voltam, féltem, hogy nedves lesz a lábam, mégis közelebb mentem a mederhez, oda, ahol a villanást láttam, és nyakig belenyúltam a vízbe. Liba nagyságú, fehér tollas lényt sikerült kimenekítenem. Alig volt benne élet. Óvatosan letettem a földre, és elrendezgettem a tagjait, a nyakát, a fejét, a vállát…
Amikor a rendezgetést elkezdtem, még csak egy elalélt baromfira hasonlított, de ahogy sorra megtapogattam a tagjait, egyre emberszerűbb lett. Le kell vágni, gondoltam, nem láttam semmi esélyt arra, hogy életben maradhat. Nem akartam meghosszabbítani a szenvedését. Keresnem kellett valakit, aki vállalja, hogy feldolgozza. Körülnéztem. A semmiből hirtelen ott termett egy utca magas homlokzatú, régimódi polgárházakkal. Kihaltnak tűntek, nem lehetett tudni, ajtót nyit-e valakit, ha bármelyikbe bekopogtatok. A legszélső háznak vastag fakapuja volt, csak rá kellett néznem, máris kinyílt előttem. Tágas belső udvar fogadott, ahogy beléptem Szemben tekintélyes, háromszög alakú, „hátsó homlokzattal” egy másik épület tűzfala.
Volt valami jelzés a háromszög közepén, aminek a jelentését nem tudtam megfejteni, de azonnal éreztem, amikor megpillantottam, hogy szent helyen járok. És mintha nem először láttam volna azt a jelet. Mintha jártam volna már a házban a kapu mellett, ahova be szerettem volna jutni, hogy felajánljam a kimenekített lényt, mint egy áldozatot, mielőtt meghal. És láttam magam egy előálomban, amit gyorsan legyártottam magamnak, ahogyan kinézek a ház ablakán, és a szemben lévő tűzfal tetején lévő díszítéseket figyelem. Ez megnyugtatott: Nem fenyegethet semmi veszély, ha egyszer már jártam odabent.
És bent voltam újra. Valaki beengedett. Kinyitottam egy hűtőgép ajtaját, üres papírlapokat szerettem volna benne elhelyezni. Az egyik lappal sehogyan sem boldogultam. Folyton elakadt, mint egy nyomtatógépben. Lejjebb kell tenni, mondta egy hang. Akkor vettem észre, hogy a hűtőgép valójában egy kandalló, és a papírlapok, amelyekről azt hittem, hogy hűvösre kerülnek, el fognak benne égni. Nem számítottam erre a fordulatra. A meglepetés örömével ébredtem.
| |
| 516. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-30 13:48 | 2019. október 30.
(…) úgy tudott bánni a szavakkal, hogy inkább elleplezte, mint kimondta velük a dolgokat.
Nem kellene újra és újra abba a hibába esni, amibe Bayardo San Roman esett. Őt végül megölték. Előre bejelentett módon.
| |
| 515. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-29 11:35 | 2018. október 29.
nem fértem el az ágyon
a szoba is mintha összement volna
ki kellett mennem az ég alá
hogy ne fulladjak meg
de nem volt ajtó
ablak sem
csak a szűkülő csupasz falak
az egyik sarokban találtam egy apró rést
kisebbet mint amekkora egy egérlyuk lehet
azt kezdtem el tágítani mint a kutyák
ha lyukat akarnak kaparni maguknak a kerítés alatt
végre kint voltam
el kellett volna szaladnom
de nem mozdultam
fehér hálóing volt rajtam
abba törölgettem ráérősen az ujjaimat
hova is sietnék, gondoltam
a Tejút egymilliárd éve halott
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
