NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 14:01 Összes olvasás: 71629Olvasói hozzászólások nélkül422. | Gyurcsi: ciceva helyett | [tulajdonos]: ... | 2019-08-17 11:55 | Tudod, kedves Anikó, megálmodtad. A jövőt. De lehet hogy a jelent is sok családnak. Biztos, hogy álmodtad? Tán utazgattál és a szemed sarkából láttál dolgokat, de azt hitted, hogy csak kedveskednek a babával, meg, hogy a kötődés miatt - tudod, az érintés fontossága - pedig csak ki kell húzni valahogyan a kegyelemkenyérig. Egy kegyelemkisujj.
| |
421. | [tulajdonos]: ... | 2019-08-17 09:56 | „Neked kell beleverni a szöget.” Ez a mondat ébresztett ma. Álmomban egy jó húsban lévő latin-amerikai fiúnak próbáltam segíteni. Előadást tartott, de nem figyelt rá senki. Rajtam kívül. A mondatait viszont én sem értettem jól, mert halkan, unalmasan, motyogva beszélt. Felajánlottam, hogy lefordítom a közönségnek, amit mond szóról szóra, magyarról magyarra. Kiderült, hogy a fiú szakács, és az ételeit szeretné bemutatni. Csupa finom, izgalmas dolgot. Na, ez már érdekelt mindenkit.
A következő jelenetben egy kisbabát kellett táplálnom az ujjammal. Régóta sírdogált már szegény. Egy nő, aki mintha a főnököm lett volna, azt mondta, dugjam bele az ujjamat a szájába, az megnyugtatja, amíg ő élelmet szerez. Először a hüvelykujjammal próbálkoztam, de az túl nagy volt ahhoz a kicsi szájhoz. A kisujjamra úgy cuppant rá, mintha mellbimbó lenne. Oké, ez működik, gondoltam. De meddig?
| |
420. | [tulajdonos]: javított | 2019-08-16 19:25 | 2019. augusztus 16.
Szerette azt a házat, a térre néző ablakaival, félig behúzott függönyeivel, amelynek résein át a napfény reggelente úgy köszönt be, mint egy régimódi tejesember, adj’isten, esténként meg a Hold, mint egy vén lámpagyújtogató, jóccakát – így képzelte, nem tehetett róla, tele volt a feje hasonlatokkal. Szerette az ilyen beköszönős pillanatokat, most, hogy jobbára odalent tartózkodott a ház legalsó pincéjében a többi nővel és a gyerekekkel együtt, talán jobban is, mint azelőtt, amikor nem csak a képzeletében, de a valóságban is még léteztek olyan dolgok, mint reggeli napfény, felkelő Hold, tér és ház. Hideg volt odalent, és az idő nagyobb részében sötét; takarékoskodniuk kellett a gyertyákkal, a hideg ellen meg magukra kellett szedniük a teljes ruhatárukat, a gyapjúharisnya fölé még egyet, a ruhájukra még két másikat, mellényt, kötött kardigánt, mindent, amit odafent találtak, és még időben lehoztak, plusz a halott katonákról leszedett kabátokat, amelyek félig fekhelyül, félig takaróul szolgáltak. Késő este volt, mindenki aludt már, csak egy kisbaba nyöszörgött, akit egész nap cukros vízbe áztatott kenyérrel etettek, mert az anyjának elapadt a teje. A mai napot átvészelte így, de a végtelenségig nem bírná tovább. Tápszert és cumisüveget kell szerezni valahonnan. Még vár egy kicsit. Megvárja, amíg a Hold bedugja a fejét a ciszterna vízébe: jóccakát, aztán elindul a pincéből kivezető Z-alakú folyosón át a város alatti labirintusba, amelynek kijáratát rajta kívül nem ismeri senki, mert csak a képzeletében létezik, mint a reggeli napfény, a felkelő Hold, a tér és a ház.
| |
419. | [tulajdonos]: ... | 2019-08-16 19:11 | 2019. augusztus 16.
Szerette a házat, a térre néző ablakaival, félig behúzott függönyeivel, amelynek résein át a napfény reggelente úgy köszönt be, mint egy régimódi tejesember, adj’isten, esténként meg a Hold, mint egy vén lámpagyújtogató, jóccakát – így képzelte, nem tehetett róla, tele volt a feje hasonlatokkal. Szerette ezeket a pillanatokat, most, hogy jobbára odalent tartózkodott a ház legalsó pincéjében a többi nővel és a gyerekekkel együtt, talán még inkább, mint azelőtt, amikor még nem csak a képzeletében, de a valóságban is léteztek olyan dolgok, mint reggeli napfény és felkelő Hold, tér és ház. Hideg volt odalent és az idő nagyobb részében sötét – takarékoskodniuk kellett a gyertyákkal, a hideg ellen meg csak magukra kellett szedniük a teljes ruhatárukat, a gyapjúharisnya fölé még egyet, a ruhájukra még két másikat, mellényt, kötött kardigánt, mindent, amit odafent találtak, és még időben lehoztak, plusz a halott katonákról leszedett kabátokat, amelyek félig fekhelyül, félig takaróul szolgáltak. Késő este volt, mindenki aludt már, csak egy kisbaba nyöszörgött, akit egész nap cukros vízbe áztatott kenyérrel etettek, mert az anyjának elapadt a teje. A mai napot átvészelte, de a végtelenségig nem bírná tovább. Tápszert és cumisüveget kell szerezni valahonnan. Még vár egy kicsit. Megvárja, amíg a Hold bedugja a fejét a ciszterna vízébe: jóccakát, aztán elindul a pincéből kivezető Z-alakú folyosón át a város alatti labirintus kijárata felé, amelyet rajta kívül nem ismer senki más, mert már csak a képzeletében létezik, mint a reggeli napfény, a felkelő Hold, a tér és a ház.
| | Olvasói hozzászólások nélkül418. | vajdics: jav. | 2019-08-15 12:49 | ...de még napok múlva is úgy járkál az ember, hogy ott van a fenekén a szék, ami a moziban hozzá tapadt. | |
417. | [tulajdonos]: ... | 2019-08-15 12:43 | 2019. augusztus 15.
Bárkit lehet szeretni. Még egy náci bűnöst is. Ha van hely, idő és alkalom arra, hogy megszeressük. Egy életre is akár. Erről szól A felolvasó”. Erről is.
A stricit is szeretik. A félelem és a ráutaltság, a valahova tartozni akarás keveréke erős habarcs. Kettős kötés. Néha erősebb és elszakíthatatlanabb, mint a tiszta kötődés, ha van olyan. Látom eleget a „nyócker” lányait, milyen nehezen szabadulnak meg azoktól, akik visszaélnek a ragaszkodásukkal. Az ambivalencia röghöz köt, odatapaszt a másikhoz. Üss, ha szeretsz. Egy egész életet le lehet így élni. Téglaként a habarcs közeiben. A többi: annyi (Tandori). Avagy: néma csend (Arany).
Nagyon árulkodó az a mozdulat, amellyel Hanna Schmitz a tárgyaláson az asztalra csap. Rendnek kellett lennie, különben elszabadult volna a káosz, magyarázza, miért nem nyitotta ki a bombatalálatot ért, lángoló templomot, amibe háromszáz zsidó volt bezárva. Ön mit tett volna a helyemben, kérdezi a bírót, és az zavarában nem tud mit válaszolni. Zavarban vagyunk mi is. Egy pillanatra egyszerre látjuk Hannát angyalnak és ördögnek, pedig nem angyal ő, soha nem volt az, nem is maga az ördög, csak egy ember, aki úgy nőtt fel, hogy nem tanult meg írni és olvasni. De szeretni tud. Egyszerű, ösztönös, már-már állati ragaszkodással. A gondoskodás képességével is rendelkezik. Nem kevésbé ösztönös alapon, ahogyan egy állat eteti, tisztogatja a kölykeit. Vagy az idegen kölyköt, akivel párzani is lehet, ha már ivarérett. Lassabban, kölyök, lassabban. Sok minden eszünkbe juthat, amikor Hanna Michaelt mosdatja, subickolja, a kislábujjától a feje búbjáig – nekem az jutott eszembe, hogy olyan, mint egy macska, akinek időről időre tisztára kell nyalogatnia a kölyökmacskát, ez van a génjeibe programozva. Ebből a programozott, ösztönös létből emeli ki őt az olvasás. A fiúval való kapcsolata is így kerül át egy másik szintre. Az olvasmányok világába, ahol „csak” betűk és szavak léteznek. Bekezdések, fejezetek. Első és utolsó mondatok. És ha egy történet véget ér, mindig újra lehet kezdeni. Le lehet így élni egy egész életet?
Megszeretjük ezt a két embert. Michaelt feltétlenül, de Hannát is, nem feltétel nélkül, „csak” azzal a habarcsos, ambivalens kötődéssel, amit nehéz megérteni, de még napok múlva is úgy járkál az ember, hogy ott van a fenekén a szék, ami a moziban a fenekéhez tapadt. Nem lehet tőle aludni. Ámde. Áltatni azért nem áltatjuk magunkat, legfeljebb csak egy-két röpke pillanatra, helyenként hosszú percekre is, mert tényleg lehet szeretni ezt a nőt, akit Hannának hívnak, és aki Auschwitzban az őrtársaival együtt háromszáz ember halálát okozta, de azt nem gondoljuk, hogy meg kellene úsznia az életfogytiglant. Nem mentjük fel, csak, mert szeretjük. A stricit sem menti fel, hogy kötődnek hozzá. A bántalmazó szülőt vagy házastársat sem oldozza fel a tény, hogy az ambivalensen hozzáhabarcsolódók nem tudnak tőle elszakadni.
Hanna egyébként addig is „börtönben” élt a maga kis mikrovilágában. Az igazi börtönévekkel jobban járt. Ha felmentik, vagy, ha csak négy évet kap, mint a többiek, olyan marad, amilyen volt: beszűkült és beszürkült. A börtönben viszont lehetősége van túllépni önmagán; megtanul írni és olvasni, megismerheti a világirodalmat, ami majdnem ugyanaz, vagy inkább több, mintha azt mondanánk: a világot. A teremtés bármilyen széles,/ ólnál is szűkösebb./ Innét odáig. Kő, fa, ház./ (…) És mégis, olykor belép valaki… A világűrben egy kisszoba hirtelen benépesül.
Tegnap este filmklub után társasoztunk. Blokus. Nem a kedvencem, gyenge vagyok benne, de szívesen vállalom az utolsó helyet bármilyen játékban, amivel a fiúkat egy asztal mellé lehet terelni. Mindenki Aliciának udvarolt. Ki-ki a maga módján. L., aki annyi idős, mint a filmbéli Michael, infantilis videókkal próbálta elbűvölni a vendéget. Batman Seizure 10 órára végtelenítve. „Oh, no! It’s an old joke!” – tiltakoztam. „But it still works”, mondta Alicia rejtélyesen. Elnéztem, mennyi finom erő van ebben a törékeny kis lényben. És beleborzonganék a gondolatba, hogy mi mindenről maradtam le azzal, hogy nem született lányom – ha az ilyen gondolatokat bölcsnek találnám.
Ma este tanítás. Az utolsó órák egyike. Aztán vissza a nem teljesen önkéntes száműzetésbe. A könyvek közé. Elemeire bontani az egyiket, felépíteni belőlük a másikat. A habarccsal vigyázni, ne kössön meg túl hamar, de tartson. | |
416. | [tulajdonos]: ... | 2019-08-14 17:50 | 2019. augusztus 14.
Alicia még annál is törékenyebb, mint amilyennek a képeken látszott. Finom hangja van, fogékony a humorra és jó társalgó. Nem csoda, hogy a fiam beleszeretett. „A vendég fényt hoz a házba”, hallottam évekkel ezelőtt egy Iránról készült dokumentumfilmben. A mi családunkban, ahol a férfiak vannak döntő többségben, ez sokszorosan igaz, amennyiben a vendég nő. Mindenki meg van szelídülve. A kisebbik fiam ragaszkodik ahhoz, hogy ő főzze az ebédet. Sebaj, legalább haladok ma is a fordítással. A gyilkos már lesben áll a következő áldozathoz. El kell kapnom időben a grabancát.
Este filmklub a Rathauskellerben. „A felolvasó.” Kötelező mindenkinek, aki még nem látta. Alicia még nem látta. Balu sem. Megkérdeztem a klub vezetőjét, le tudnák-e feliratos változatban is vetíteni a filmet. Persze, írta. Dziękuję! Jön mindenki, a két kisebbik fiam is. Ott lesz a férjem is. De jó, ilyenkor úgy érzem, én mozgatom a világot. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerűen az, hogy létezelt2qh. Igen: Te. Aliciát a szél hozta ma reggel. Egy kiadós zápor kíséretében.
| |
415. | [tulajdonos]: ... | 2019-08-14 00:42 | 2019. augusztus. 13.
Olyan vagyok, mint a csiga, ha meg akarnak érinteni, visszabújok a házamba. Csak énekszóval lehet előcsalogatni. Talán. De nem azzal, hogy kerék alá tesznek
A „házam” pillanatnyilag egy székből és egy asztalból áll, rajta a gép, a gépben a könyv, amit fordítok, és a másik, amire fordítom. Az egyik gombolyodik le, mint egy kötött kabát, amin megrántottak egy szálat, a másik ugyanabból a szálból gyarapszik folyamatosan valami nyúlós, ragacsos kötőanyag segítségével, amit magamból húzok elő, mint a pók.
Ma egész nap főztem, takarítottam. Holnap reggel érkezik Balu és Alicia Heidelbergből. Először találkozunk. Mármint én és Alicia. Izgulok. Emlékszem, amikor megérkeztem a házba. Éppen annyi idős voltam, mint most ő. A fiúk is lázban vannak. A két kisebbik. Mintha az ő barátnőjük érkezne.
Egyébként meg tartozom egy vallomással: Mélyen tisztelt Publikum! Kedves újságírók, drága olvasók! Rájöttem, hogy Donáth Anna zaklatott. Nem ő, dehogy, ne értsék félre, nem ő a zaklatott – bár lehet, hogy most már ő is az, amióta róla is kiderült ugyanaz, ami az apjáról, hiába nem is esik messze az Anna a fájától –, de most rólam van szó: engem zaklattak. Vagyis zaklatott. Ő. Donáth Anna. Egy éve történt az eset Batchunsból hazafelé jövet a Feri-hegyi repülőtér parkolójában. Nagyon fáradt voltam, így történhetett meg a dolog. Egy négy napos konferencián vettem részt (14th European Bibliodrama Conference) a távoli alpesi településen a nevezett személy édesanyjával, Ildikóval. Túl voltunk a visszafelé vezető három órás nyakgyötrő repülőúton, begyűjtöttük a poggyászainkat, megtaláltuk és használtuk a mosdóhelyiséget, és már a repülőtér kijáratánál jártunk, ami egyben a bejárat is, az utazás kezdetekor legalábbis annak használtuk, na, szóval, a be- és kijáratnál egyszercsak elém lépett ez a Donáth Anna nevezetű fiatal lány, és minden tiltakozásom ellenére, megragadta a bőröndömet, majd a parkolóba cipelte, ahol is berakta az édesanyja autójának csomagtartójába. Nagyon felzaklatott a dolog, mert ez a lány nem csak fiatal volt, de szép is. Emiatt engem, kérem szépen, a sárga irigység környékezett. Ha valaki túl van az ötvenen, higgyék el, arra az ilyesmi nagyon is zaklatóan tud hatni. Az utastársam bőröndje is hasonló sorsa jutott, bekerült az is a csomagtartóba, de ez nem vigasztalt. Mindennek tetejébe, egyszer csak azon kaptam magam, hogy már én is ott vagyok az autó belsejében, ahol is kiderült, hogy Donáth Anna nem csak fiatal, nem csak szép, hanem okos is. Egész úton. Hazafelé. Mert hiába tiltakoztam, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy hazáig szállított az a fiatal, szép és okos lány. Azóta sem tudom kiverni őt a fejemből. Na nem úgy, ahogy gondolják, nem úgy, ne ijedjenek meg, csak, mint jelenséget. Hogy hiába tiltakoztam jót tett velem. Na, erről van szó. Ezért vagyok én zaklatott. Vagyis ő zaklatott. Fel. Vagyis le. Egészen Budakesziig.
| |
414. | [tulajdonos]: ... | 2019-08-13 00:11 | 2019. augusztus. 12.
Nem lebecsülni az alig látható, halovány fényű csillagokat. Ellesni tőlük a távolmaradás művészetét. Tanulni. Ahogyan az izgága inas tanul a mester hallgatagságából és mozdulatlanságából – mintha az lenne a beszéd és a mozgás.
| |
413. | [tulajdonos]: ... | 2019-08-12 00:27 | 2019. augusztus 11.
Ha nekem kellene meghatároznom, mi a bölcsesség, azt mondanám, az, amikor az ember szótárában a „nyilvánvaló” helyére olyan szavak kerülnek, mint a „valószínű”, az „elképzelhető” vagy a „nem biztos”. Vagy amikor látunk valakit, akinek minden szava, minden mozdulata gyönyörűséggel tölt el bennünket, mégsem borzadunk el azon, hogy mi mindenről maradtunk volna le, ha soha az életben nem ismerjük meg.
Elbóbiskoltam fordítás közben. Színes fonalak jelentek meg előttem a képernyőn, ami addigra már a padló volt – ívesen tekergő piros, sárga, kék vonalak, a közeikben fehér gyöngyök.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|