NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 21:31 Összes olvasás: 71748| 419. | [tulajdonos]: ... | 2019-08-16 19:11 | 2019. augusztus 16.
Szerette a házat, a térre néző ablakaival, félig behúzott függönyeivel, amelynek résein át a napfény reggelente úgy köszönt be, mint egy régimódi tejesember, adj’isten, esténként meg a Hold, mint egy vén lámpagyújtogató, jóccakát – így képzelte, nem tehetett róla, tele volt a feje hasonlatokkal. Szerette ezeket a pillanatokat, most, hogy jobbára odalent tartózkodott a ház legalsó pincéjében a többi nővel és a gyerekekkel együtt, talán még inkább, mint azelőtt, amikor még nem csak a képzeletében, de a valóságban is léteztek olyan dolgok, mint reggeli napfény és felkelő Hold, tér és ház. Hideg volt odalent és az idő nagyobb részében sötét – takarékoskodniuk kellett a gyertyákkal, a hideg ellen meg csak magukra kellett szedniük a teljes ruhatárukat, a gyapjúharisnya fölé még egyet, a ruhájukra még két másikat, mellényt, kötött kardigánt, mindent, amit odafent találtak, és még időben lehoztak, plusz a halott katonákról leszedett kabátokat, amelyek félig fekhelyül, félig takaróul szolgáltak. Késő este volt, mindenki aludt már, csak egy kisbaba nyöszörgött, akit egész nap cukros vízbe áztatott kenyérrel etettek, mert az anyjának elapadt a teje. A mai napot átvészelte, de a végtelenségig nem bírná tovább. Tápszert és cumisüveget kell szerezni valahonnan. Még vár egy kicsit. Megvárja, amíg a Hold bedugja a fejét a ciszterna vízébe: jóccakát, aztán elindul a pincéből kivezető Z-alakú folyosón át a város alatti labirintus kijárata felé, amelyet rajta kívül nem ismer senki más, mert már csak a képzeletében létezik, mint a reggeli napfény, a felkelő Hold, a tér és a ház.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
