| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |

| Új maradandokkok |  |

| FRISS FÓRUMOK |  |

| FRISS NAPLÓK |  |

| VERSKERESő |  |

| SZERZőKERESő |  |

| FÓRUMKERESő |  |

|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 03:46 Összes olvasás: 373655Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül1038. | [tulajdonos]: Játékvezetés | 2019-11-05 07:04 | Hát, megizzasztottatok. Ki más néven, ( négyen ) mások két verset küldtek ( hárman ). A problémát úgy oldom meg, ahogy tudom. Közzéteszem, szavazásra bocsájtom azokat a verseket, amelyeket beküldtetek - a következőképpen. 1. Mindenki azon a néven fog majd a záráskor szerepelni, amilyen néven beküldte a művét. 2. A másodiknak beküldött műveket gesztusverseknek neveztem el, külön fognak itt szerepelni. A gerincjátékban nem vesznek részt. De, mint extrára lehet tetszést nyílvánítani róluk is. Ennyit megérdemelnek, akik kétszer is elküldték az értékes gondolataikat. Nekem kicsi plusz munka kibogarászni, de öröm is. Az enyémmel együtt pillanatnyilag 14 alkotás érkezett. Még kicsit várunk. Egy szerző hiányzik. Ha mégis megérkezne, akkor 15 csodás verset olvasgathattok majd. És eldönthetitek, melyik áll legközelebb a szívetekhez. Addig is szép napot mindenkinek!
Annátok | | Olvasói hozzászólások nélkül1037. | fejlakó: játék | 2019-11-04 22:26 | Eszmélet
Korunkban, Androgün emberek, Ember testben szétzilált szellemek.
Jellegtelenül, nemtelenül mászkál, Tolakszik, kábít és divatba jön. Öltözete olykor lárva, máskor báb. Hókifli, meg szalmabáb. Gyöngédsége fordított, Valaki ordított,
Kifordított!!!
Az idő gép, gépies, Az űr, mélységes. A távolság nő, S egyben csökken is, Lüktető metamorfózis | | Olvasói hozzászólások nélkül1036. | Kosztolányi M.: :) :) | 2019-11-04 22:18 | Kosztolányi Mária
Orion ü.h.
a küldetést úgy képzeltem hogy volt egy időgép az udvaron a szalmabálára ültem és felragyogtam mint az űrben a csillagok két szalmabáb volt az űrutas vagy androgün magam már nem tudom de akkor ott láttam a hókifli belsejét kifordítva repült be az ablakon ennyi gyöngédség hogy fért nagyanyám szívébe áthívta Pannit a szomszéd leány hogy vigyázzon délután reám na ő volt az igazi lökött liba két cigit hozott és három meztelen képet
| |
1035. | [tulajdonos]: csócs | 2019-11-04 22:04 | Kedveseim! Ami a beküldött versek számát illeti. Csúcs. Még két szerzőre várunk. Holnap este zárok. Nem lesz egyszerű dolgom. Az extrák miatt. Némelyik jobb, mint az eredeti-első. Jó éjt mindenkinek! Anna | | Olvasói hozzászólások nélkül1034. | Vincze Sándor: Apád, anyád | 2019-11-04 21:13 | A szalmabábnak se csontja, se izma, s te mégis őt püfölöd? Nem tudod, hogy a szalmabábnak égetés a sorsa? Ülj az időgépbe, ne is lássalak, indulj a múltba és próbálj valamit helyrehozni, hogy könnyebb legyen most ebben a kifordított világban. Hidd el, valami androgün gyöngédség beszél belőlem, amikor elküldelek az űr hidegébe. Apád, anyád idejöjjön, de ha mégse, feltarisznyállak helyettük is: a hókifli legyen neked a hamuba sült pogácsa. | | Olvasói hozzászólások nélkül1033. | Ötvös Németh Edit: Extra | 2019-11-04 19:44 | Extra
Ötvös Németh Edit
Extra zabpehellyel
Egy kifejlett androgün zabálta tele szájjal a hókiflit a piacon, zabpehellyel készült a pántja, belefőzve mellé, a tejbe némi maláta, szalvétával megtörölte cakkos száját, majd pössentett egy spriccelőset a szomszéd ház falánál.
Aranyapám időgéppel akkor szállt fel, magosra, látta Jóskát és Máriát osonni, a laposra, táskájukban gyöngédséget cipeltek egy jókorát, kifordított pörlekedés háromnapos sógorát, űrmértékkel meríthető szirupszagú boldogság, csak nem tudja soha senki, szalmabábja merre jár. | | Olvasói hozzászólások nélkül1032. | Simf: Játék | [tulajdonos]: új szó | 2019-11-04 12:39 | Simf:
Az androgün
Emlékszünk, mikor először néztünk egymás szemébe, s az űr foszlott pendelyéből kipotyogtak a csillagok?
Emlékszünk a kifordított zsebekre hó végén? A mindig üres zabpehely dobozra? De nem számított, mert akkor még jóllaktunk pusztán egymással.
Emlékszünk a hókiflire, a porcukor a bajszomra ragadt, és azt mondtuk, együtt várjuk ki, hogy magától is fehér legyen?
Emlékszünk a gyöngédségre, amikor először vehettük kézbe? Nyaklott mindene, mint szalmabábé, s mivé nőtt! Másunk, és mégis más-unk.
Emlékszünk még az időgépre? Amibe újra és újra beülünk, visszautazni a csillaghullás előttre, hogy elkezdjük ismét, mindörökké.
| | Olvasói hozzászólások nélkül1031. | Oláh Imre: Vers | 2019-11-04 09:44 | Oláh Imre: Kirakati báj
A test vagy a lélek androgün? Kifordított űrben szalmakalapban, hókifli szájú tegnapok között, szalmabáb arcán kirakatlan?
kificamodott gyöngédség és zabpehelynek tál, mit lát a vándor idegen. Suhint, mint botjával a nyár, mint gőg, báj, külsőség, részeglő semmi sem
mindent befogadó port felköhög, szólamokat zeng, velem időz, időgép karján csak heteket él, s hamisan röhög, mert nem lehet mindig szép, nem lehet örök.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|