| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 09:25 Összes olvasás: 374835Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 6781. | Edit: voks | 2023-10-10 06:06 | 1-0.5p
5-0.5p | |
| 6780. | [tulajdonos]: szavazásra | 2023-10-09 21:40 | Kedves Játékosok! Öt versünk van, három jó megfejtésünk. Mivel senki sem jelezte, hogy időt kér, ezért nem várok tovább. Íme a versek:
1.
Rezignáltan
Szájadban keserű íz a szó, törmelék,
kiköpöd ezt is, hisz hullt porba épp elég.
Beesett mellkasod, meggörnyedt a vállad,
vak kutya nyála sem csorog már utánad.
Batyudban ezernyi elütött dél, éjfél,
idővel elporlad, amire csak néztél.
Nem maradt már semmi, ami mégis, hitvány,
koldusok kezével kaparász a nyűtt vágy.
Remélsz-e még bármit, szeme vesztett látnok,
nyirkos homlokodon ráncba borult álmok.
Mögötte ott szuszog a fáradt fénysugár,
többet gyűjt magába egy szentjánosbogár.
Lompos kutyánk, a hit, még mellettünk csahol,
cipeljük, hátha még lesz haszna valahol.
Mikor túlleszünk az utolsó adáson,
vajh ott ülünk jobbján, vagy sülünk a rácson?
2.
Őszi disztichon
Lompos cserge az ég, fényrácson nyirkos ökörnyál.
Elkaparászgat a szél, s hűsre szuszogja batyunk.
3.
Konyhában
Nyirkos az éj, mint a hirtelen leszedett ruha, aminek nem hagynak elég száradási időt.
A rácson hagyott kenyér, amit hűlni hagytam egészen beráncosodott a párától.
Szuszogok, a temérdek munkától
elfáradt bennem az idő, lompos macskaként kergeti a farkát.
Ledőlök a lócára, batyuba kötött vétkeimet a fejem alá teszem,
nyálam kifolyik fogatlan ínyem kerítésrácsán kaparászik valami
álmomban.
4.
indulj el...bármerre...is
csak egy csepp nyál
alig nyirkos
kint kaparász
közben szuszog
rozsdás a rács
kicsit lompos
nagy batyu jár
elöl foltos
5.
Ősz
Lompos öregasszony az ősz,
a vaksi ködből lép elő.
Hajába ökörnyál fonódik,
szája szögletéhez még
odatapadva a nyár morzsái.
Szuszogva cipeli hátán
összekötözött batyuját.
A nyirkos avarban kaparász,
rőzsét gyűjt télire, hiszen hideg lesz.
Egy kerítésrács mögül
rácsodálkoznak a krizantémok.
Arcán halvány mosolyba futnak a ráncok,
mikor megüti orrát
a sírvirágok kesernyés illata.
| |
| 6779. | [tulajdonos]: Helyzet | 2023-10-08 21:48 | Kedves Játékosok!
Öt versünk van és továbbra is három jó megfejtésünk. Holnap estig meghosszabbítom a határidőt, hátha kedvet kap még valaki a versíráshoz. /Kati | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6778. | Simf: Játék | [tulajdonos]: Szavak | 2023-10-07 12:27 | Simf
Rezignáltan
Szájadban keserű íz a szó, törmelék,
kiköpöd ezt is, hisz hullt porba épp elég.
Beesett mellkasod, meggörnyedt a vállad,
vak kutya nyála sem csorog már utánad.
Batyudban ezernyi elütött dél, éjfél,
idővel elporlad amire csak néztél.
Nem maradt már semmi, ami mégis, hitvány,
koldusok kezével kaparász a nyűtt vágy.
Remélsz-e még bármit, szeme vesztett látnok,
nyirkos homlokodon ráncba borult álmok.
Mögötte ott szuszog a fáradt fénysugár,
többet gyűjt magába egy szentjánosbogár.
Lompos kutyánk, a hit, még mellettünk csahol,
cipeljük, hátha még lesz haszna valahol.
Mikor túlleszünk az utolsó adáson,
vajh ott ülünk jobbján, vagy sülünk a rácson? | |
| 6777. | [tulajdonos]: Helyzet | 2023-10-06 19:20 | | Kedves Játékosok! Négy versünk és három jó megfejtésünk van eddig. Időnk is van még bőven, ha kell, hosszabbítunk. Írjatok..., írjatok...! /Kati | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6776. | Moha: javítás | 2023-10-06 07:59 | Kedves Kati, kérlek cseréld le a pályázmányomat erre.
Köszönöm,Moha
Moha
Őszi disztichon
Lompos cserge az ég, fényrácson nyirkos ökörnyál.
Elkaparászgat a szél, s hűsre szuszogja batyunk.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6775. | Edit: vers | 2023-10-05 19:45 | Ötvös Németh Edit
Konyhában
Nyirkos az éj, mint a hirtelen leszedett ruha, aminek nem hagynak elég száradási időt.
A rácson hagyott kenyér, amit hűlni hagytam egészen beráncosodott a párától.
Szuszogok, a temérdek munkától
elfáradt bennem az idő, lompos macskaként kergeti a farkát.
Ledőlök a lócára, batyuba kötött vétkeimet a fejem alá teszem,
nyálam kifolyik fogatlan ínyem kerítésrácsán kaparászik valami
álmomban.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6774. | Edit: vers | 2023-10-05 19:44 | Ötvös Németh Edit
Konyhában
Nyirkos az éj, mint a hirtelen leszedett ruha, aminek nem hagynak elég száradási időt.
A rácson hagyott kenyér, amit hűlni hagytam egészen beráncosodott a párától.
Szuszogok, a temérdek munkától
elfáradt bennem az idő, lompos macskaként kergeti a farkát.
Ledőlök a lócára, batyuba kötött vétkeimet a fejem alá teszem,
nyálam kifolyik fogatlan ínyem kerítésrácsán kaparászik valami
álmomban.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
