Lehet engem megkövezni, de mielőtt a Dokkon szóba került, életemben nem hallottam vagy olvastam Szepes Erika nevét.
Most meg már úgy vagyok vele, mint a cápauszonylevessel, biztosan jó lehet, hiszen rengetegen vagyonokat fizetnek érte, de én akkor se kérnék, ha ingyen kínálnák.
Aztán az is biztos, hogy az ELTE-re se fogok már járni, és ennek csak az egyik oka, hogy egy féléves odajárás félmillió forintba kerül, de azt is látom, hogy akinek még én fizettem a tandíját, nem tanulta meg, hogy a hatásszünetet egybe kell írni, a főszerkesztő-helyettest meg kötőjellel.
Engem nagyon elborzaszt az AMWAY-ügynöki tempó, a tolakodás, a mantrázás, hogy akik nem úgy látják a lehetőségeiket, mint ő, az mind hülye. Közben úgy tolják előtérbe a saját elképzelt, vagy remélt jövőjüket, mintha az a valóság lenne.
Visszatérve Szepes Erikára, én nagyon sajnálom, hogy nevét – amiért biztosan sokat tett – adta olyan célra, amire úgy tűnik, csak hivatkozni lehet, hiszen szemmel láthatólag szerkesztői munkát nem végez. Nekem úgy tűnik, arra használják csak, mint a teleshopok a NASA-t vagy a brit tudósokat, hivatkozni lehet rájuk, amikor a gagyit árulják.
A Dokkon a szerkesztés, mint olyan, nem működik, tökmindegy, hogy kik szerepelnek az IMPI-ben, Bak Ritán és furimon kívül mástól nem olvastam kétszavasnál hosszabb meót, Köves nem segít, csak pár szóban osztályoz, Renáta havonta egyszer-kétszer szólal csak meg, Szepes Erikáról – aki még be se köszönt főszerkesztő-helyettesként – meg csak annyit tudok, amennyit PA mantrázik róla, de az meg olyan hatást vált ki nálam, mint Piszkos Fred szeretete.
Direkt nem a párbeszédre létrehozott naplóba írtam, mindamellett, hogy nagyra értékelem a tulajdonos szándékát, nagy összegbe mertem volna fogadni, hogy a Dokk felkent trollja félnapon belül ellehetetleníti a szabad beírást, most szegény naplótulaj kénytelen volt lezárni, várhatnak a beírók, hogy mikor ér rá elolvasni a beírásokat, mikor tudja nyilvánossá tenni azokat, olyan lesz a „párbeszéd”, mintha két Mikes Kelemen levelezne egymással. El lett véve az azonnali reakció lehetősége.
Viszont nem is tudtam volna kivel fogadni, hiszen aki az utóbbi néhány évben figyelemmel volt a Dokkon zajló folyamatokra, közel ugyanazt láthatta, mint én, és rettentően sajnálom, hogy minden jobbító kísérlet a jövőben is kudarcra lesz ítélve, nem tudom – csak sejtem -, hogy kik tehetnének ez ellen, de az nyilvánvaló, hogy impotensek, azt nem tudom, hogy szándékosan vagy nemtörődömségből ilyenek, de nem is igazán érdekel, ha a fejemre esik egy tégla, az igazi lényeg akkor nem az, hogy véletlenül ejtették-e rám, vagy dobták, az csak akkor lesz – számomra – fontos, ha túlélem.
És amit nem mulasztanék el semmiképpen, tessék minden bekezdés, vagy akár minden mondat elé odaképzelni, hogy „szerintem”!
Már jóideje nem írtam igaziból a Dokkra, persze, ha neadj’isten kiesne belőlem egy-egy vers, felteszem, nem igazán érdekel, hogy hogyan dönt róla a főítész, viszont arra a Dokk kiválóan alkalmas, hogy verseimet itt tárolhassam úgy, hogy egy-egy sorával is tudja keresni köztük, ahogy vénülök, úgy felejtek, néha bizonytalan vagyok, hogy egy-egy témáról már írtam-e valaha, nos, itt meg tudom nézni, szóval a naplóba a jövőben se szándékozom írogatni. Ez nem fenyegetés vagy ígéret, lehet, hogy holnap meggondolom magam, de az majdnem biztos, hogy aki erre a bejegyzésre - kiszámíthatóan - reagál a tőle megszokott arroganciával és mindenféle logikát vagy értelmet nélkülözően, nos, arra biztosan nem reagálok, olyat úgyse ír, amit már ezerszer ne írt volna le, olyat meg pláne, aminek egyáltalán köze lenne ahhoz, amit én írtam.
milyen jó hogy vagytok anyák feleségek lányok hogy nélkületek üres
már reggel virág korán kellett lemenni érte ilyenkor jó drága de hát egyszer van egy évben érezzétek milyen nap ez gondolunk rátok szeretet megbecsülés hála
hát ez az háromszázhatvannégy nem nőnap pedig az anyák satöbbi akkor is azok
ha nem lennétek nemcsak nyolcadikán lennék szomorú
„Elindult a hír, hogy a Samsung vásárolta meg” – milyen üzem létesül az őrbottyáni téglagyár helyén?
Őrbottyánnal gyakorlatilag összeérünk, a távolság közöttünk az egyik irányban negyvenezer kilométer, a másikban nulla - bár a helyiek ismernek ennél rövidebb távolságot is.
Engem az nyugtatna meg igazán, ha azt mondanák, hogy akkumulátor-újrarobbantóüzem épül, ehhez az én kutamból vezetik a vizet, és a ménkűt arról a trafóházról veszik, ahonnan én kapom az áramszünetet.
Ennyi év után ugye nem most kezdenének igazat mondani?!
Ahogy Filip a napokban jelezte, a DOKK FAQ-ban két kezeletlen üzenet volt hetekig, nos, az egyik az enyém volt, én kíséreltem meg hivatalosan segítséget kérni Pálóczi folyamatos zaklatása ellen.
Sajnos a főszerkesztő úgy törölte, hogy semmiféle intézkedést nem foganatosított, de nem is reagált, választ se kaptam.
Így aztán feljogosítva érzem magam arra, hogy megtoroljak bármilyen támadást, cáfoljak vádakat, visszautasítsak hazugságokat, korrigáljak tévedéseket, és megszégyenítsek bárkit, aki ártó szándékkal dehonesztál akár engem, akár mást.
Ennyit bevezetőnek, lássuk, mire reagáltam!
„ROSSZ ÉRZÉS NEM MEGGYŐZŐ FELKÉSZÜLTSÉGŰ VERSMŰHELY INDÍTÁSÁRÓL ÉRTESÜLNI A DOKK-ON: PLÁNE, HA ITT HIIRDETIK MEG”
Karaffa közel negyven éve jelent meg először irodalmi lapban, azóta szinte folyamatosan jelen van úgy a lapokban, mint antológiákban és irodalmi portálokon. Kötetei kedveltek az olvasók között, tudok olyan könyvhétről, amelyik az ő egyik kötetének bemutatásával kezdődött. Nem mondható tehát, hogy élete egyetlen, spaklival a tepsi aljáról összekapart kötetével házalt kiadótól kiadóig, míg végre valamelyik nagy nehezen kiadta, és ő nem szelfizett annak gusztustalan borítójával számos helyen, vagy nyomta a kezébe valódi irodalmároknak, legalább addig, míg le nem tudta velük fotózni.
Karaffa irodalmi lapokat indított, szerkesztett. Egyről már harminc éve tudok, akkor közölte egy versemet. (Nekem ez volt az első ilyen, és azt hiszem akkor ő indított el abba az irányba, hogy kényelmesebb nekem, ha nem én házalok írásaimmal, hanem a szerkesztők kutatják fel azokat, engedélyt kérnek a közlésre és küldik a tiszteletpéldányokat. Olyan ötven versemmel jártam már így, de ez most mellékes, beírásom ezen része nem rólam szól, hanem Karaffáról.)
Szóval a fentiek alapján is érthető Pálóczi irigykedése Karaffára, arról nem is beszélve, hogy ő úgy volt a Dokk szerkesztője, hogy arról lemondott, és nem kibaszták onnan heteken belül, mint Pálóczit.
Ja, és ő nem cigánykodott a dokkos tulajdonrészével, hanem eladta, és a befolyt pénzt egy – az éhezés szélén álló – költőnek adta.
És akkor jön ez erőszakos, tolakodó, szerintem tehetségtelen önjelölt igazságosztó, és fényképpel illusztrálja, hogy ő viszont milyen felkészült, hiszen egy könyvtári asztalon ott van egy csomó könyv, gondolom, percekig igazgatta azokat a fotózás előtt, meg van ott egy számítógép is, a képernyő szerint azon bekapcsolása óta nem volt egy művelet sem megindítva.
Karaffának, ha olvasni akar, nem kell elbattyogni a könyvtárba, hiszen csak a bőrösműhelyében van vagy négy-ötezer kötet, a háza többi helyiségéről nem is beszélve. És ő valóban sokat olvas, és a szakkönyvekből tanultakat alkalmazni is képes.
Én tegnap azon, amit Pálóczitól olvastam, nem is lepődtem meg, ő erre képes, csak hozta a formáját, féltékeny, beleugat mindenbe, amihez semmi köze, kettős mércével él, ez van, ő a Pálóczi. Röhögőgörcsöt akkor kaptam, amikor a fotót láttam meg, szegény, mintha az, hogy ő hozzáférhet néhány könyvhöz, feljogosítaná arra, hogy mást lealázzon, szakértelmét megkérdőjelezze.
Na, erre írtam egy haikut, szerintem jó lett, de hát szerintem minden versem jó, mindenki más eldöntheti, hogy tetszik-e neki, vagy sem, de arra büszke vagyok, hogy tizenhét szótagba összesürítettem, amit lényegesnek tartottam.
Erre egy irodalmi műhely társtulajdonosa nem a tőle elvárható módon értékeli a verset, hogy mittudomén, a haikunál elvárható, hogy ez vagy az, hogy az első sor miért kezdődik névelővel, ilyenek, hanem:
„A proletkult válasz rögtön egy habakukutyin. Ennyi telik a "munkástagozattól". Nem vette észre, hogy hallgatni arany.”
Proletkult. Munkástagozat.
Tegerész segédkapitányként feleltem egy – mai értéken – sokmilliárdos értékű hajóért, a hasonló értékű rakományért, vagy harminc ember életéért, a szolgálat tevékenységéért.
Tipikus munkástagozat.
Telepvezetőként én vittem az ország legnagyobb kavicstelepét, én döntöttem el, hogy a nagy építkezések mennyi sódert, milyen bontásban, hány kocsival kapjanak, de úgy, hogy a kis építkezőknek is jusson.
Mi ez, ha nem munkástagozat?
Hajózási diszpécserként én döntöttem el, hogy a BKV huszonegynéhány vízibusza hova és mikor, milyen menetrend szerint közlekedjen, azokon ki legyen a személyzet, alkalmanként ötven-hetven ember beosztásáról döntöttem.
Munkástagozat.
Nyomozóként felderítettem az elkövetőket, ha valakinek az élete, testi épsége, vagyona sérelmet szenvedett, vagy fenyegetve volt.
Ügyeletes rendőrtisztként én feleltem Újpest közbiztonságáért, helyetteseimen keresztül irányítva a rendőrök tevékenységét.
Munkástagozat a javából!
Az ország egyik legmodernebb, legnagyobb - a hadiipart is kiszolgáló – gyárában osztályvezető-helyettesként, majd villamosmérnökként erősítettem a munkástagozatot.
Évekig voltam egy, mintegy tízezer főt foglalkoztató cég egyik értékesítési igazgatója, kb. kétezerötszáz ember tevékenységét irányítottam. Persze, munkástagozat.
Voltam egy gyár egyik művezetője. Tessék mondani, az belefér a munkástagozatba?
Volt saját kereskedelmi cégem. Az jó oda?
Magamról még annyit, hogy tizennyolcévesen azzal a ruhával, ami rajtam volt, és egy megtömött tengerészzsákkal hagytam el ideiglenesen – majd húszévesen végleg – szüleimet, most pedig egy nyolcszobás házam van, soha nem loptam, nem kaptam ingyen senkitől semmit. és csak amióta a nyugdíjrendszer működéséből következően minden reggel szegényebben ébredek, mit ahogy előtte elaludtam, valóban kénytelen vagyok fizikai munkával kiegészíteni a bevételeimet, ezzel lassítva házam állagának a romlását, és mérsékelni azt a folyamatot, hogy abból a komfortból, amit megteremtettünk magunknak, ne kelljen egyszerre túl sokat feladnunk.
Dolgozom, de s saját újításaimat, saját ötleteimet valósítom meg, konkurencia nélkül. Amit én csinálok, azt rajtam kívül senki. Ha már munkás az ember, adja meg a módját!
De ha már Pálóczi osztályharcot vízionál, és ha én, akit, ha megköveteltem volna, 74. óta hívhattak volna mérnök úrnak, én vagyok a munkástagozat, akkor ő, aki ilyen szempontból ellenségemnek tartja magát, vajon melyik osztályba tartozik?
Én tudom, hogy ki és milyen vagyok. Gyűlölöm a törvényszegőket, lenézem a törvényhajlítókat, a személyre szabott törvényekkel is visszaélőket, kiállok azokért, akik arra önmagukért képtelenek, a kiszolgáltatottakért, viszolygok a tolakodóktól, a tévedhetetlenektől, a mások véleményét leugatóktól, a szégyentelenektől, a sommás ítéletekek csípőből megalkotóktól, a humortalanoktól.
Mindegy, pontosan tudom, hogy egy beszűkült tudatú ember ebből az egész írásból egy kukkot se fog megérteni, szokás szerint ír valami faszságot – no nem mondjuk egy haikut, ahhoz az ő tehetsége kevés, vagy legalább egy hét „alkotói szabadságot” kéne hozzá kivennie -, aztán hónapokig szórakozik a nevemmel, voltam már Turcsi, Görcsi, leszek proletár, fekete anyag, előhozza ugyanazt a húsz-harminc fényképet, amivel már évek óta traktálja a Dokkot, ismét beszámol arról hogy melyik hírességet zaklatja idióta „poémáival”, szóval marad Pálóczi, esély sincs arra, hogy valami normális irányt venne, mégis megírtam ezt, mert most jól esett. Azt mindenesetre fenntartom, hogy szerencsés lenne, ha az illetékesek valahogy meggátolnák ennek a „bármely mosópornak” a fékevesztett habzását!
-Jaj, gyerekek, rohanásban vagyok, egy órája szálltam le, de hatkor már megint indulok, mondtam is a pilótának, ne állítsa le a motorokat, erre nekiállt hepciáskodni, hogy akkor nem tud tankolni, mondom akkor töltsék meg a marmonkannákat, Fruzsikám engedd meg a vizet, 36,2 °C, de most figyelj, a múltkor majdnem leforráztam magam, harminchatés fél volt, ez neked könyékmeleg? miből van a te könyököd, teflonból? milyen papírokat dugdosol itt nekem, ja, kegyelem, kik ezek, ti olvastátok? na, nézzük, Fruzsi, folyik már a víz? ez itten elitélt, jaj, tudom, ezek baszták fejbe vascsővel a Csintalant, nem eléggé, jó, írjátok oda, hogy már túl sokáig tartott a vegzálása, az mégse járja, mit? fehér lovat? ne má, ne ássuk ki neki a Kincsemet? jó neki a foltos is, virágot a virágnak, ha a Semjénnek jó volt, neki is legyen az, a fehér egyébként is wellnessezik, ez a nő meg mit csinált, ja, ő fotózta a bírósági iratokat a pestisrácoknak, írjátok, hogy egyébként azóta sincs olyan tisztaság a bíróságon, mint amikor ő takarított, közben én beállok a zuhany alá, Fruzsikám hangosabban, zubog a víz, igazgatóhelyettes? gyerekotthonban? aki a gyerekeket szereti az rossz ember nem lehet, ráadásul Bicskén, mindent odáig hosszabbítunk egyébként is, minden (kisvas)út Bicskére vezet, zsarolás? az nem is bűncselekmény, az egész külpolitikánk arról szól, ja, a Jucus nem javasolja? láccik, hogy sose volt családvédelmis, hívd föl kislányom baloghzolit és hangosítsd ki, Zoli, mi van ezzel a káendrével, ja, hogy jó református, sehány milliárdot, egyáltalán hogy jutott el az ítéletig? Poltpetbácsi bekávézott? na mindegy, engedjük ki, ja, hogy kint van és csak pár hónapja van hátra, látszik, ti nem érzitek át, egy hónap nagyon sok lehet, nekem ötmillió, Fruzsi adj egy tollat, bazmeg a kupakot nem vetted le, nem látod, hogy a másik kezem még vizes? huszonkét aláírás, nem lehetne egybe? hívjátok fel a pilótát, kiengedheti a kéziféket, indulunk Dubájba, ja, hogy ott most voltunk és Katarba megyünk, nekem mindegy, csak süssön a Nap, Fruzsi csomagold be azt a kiskosztümöt, ne azt, amelyik egyszer már volt rajtam a Csárli koronázásán, na ez jó lesz, tud ez a Dorina, akkor indulok, csókpuszi, az utolsó oltsa le a villanyt és tegye a kulcsot a lábtörlő alá!
* - Mi van, Fruzsi? tudod, hogy nem szeretem, ha a repülőn zavarsz, ilyenkor relaxálok, hogy mi? az a káendre valami pedofilbuliban volt?!! és a Baloghzoli ezt nem tudta? Jézusom, Janikám, fordítsa vissza a repülőt, te meg Fruzsi szólj be az M1-be, megyünk rendkívüli adásra!
*
Így indulna egy olyan ügy, ahol az érintett hibázott, és ezért elnézést kér.
De valójágban ott volt a hiba, hogy lebuktak. Ha megússzák, sose kérnek bocsánatot.
Az ájtatos manó is csak azért kért elnézést, mert kárt okozott az egyházának.
A Jucus meg rábaszott a szervilizmusára. Már azóta tudja, hogy tényleg senkit nem hagynak az út szélén, - van, akit az árokba löknek.
Mintha egy tomésdzseris jelenetet látnék, ahogy a falka elől menekülő figura húsdarabokat hajigál maga mögé, az üldözők ilyenkor azokra rácsapva mindig lemaradnak kissé, de aztán újból beérik, na akkor dobja a következőt, az utolsó konc viszont nem akar konc lenni, szar van a palacsintában (homok került a fogaskerekek közé, szőr került a köszörűbe, légy van a levesben, botot dugtak a küllők közé, nem kívánt törlendő).
De tudjuk, ez nem fogja kisiklatni a mozdonyt. az imádkozó sáska (egyébként az ominózus rovar nem a sáskafélék, hanem inkább a csótányok rokona) le fog mondani, és csak sejtheti az ember, hogy az ő egyházának támogatása látná a kárát, ha nem, ez csak egy zökkenő, az utasok szinte észre se veszik.
Egy vicc jut az eszembe, a fogorvos a beteg fölé hajol a fúróval, amikor megdöbbenve megszólal.
- Asszonyom! Ön megmarkolta az én nemiszervemet! - Így igaz, doktor úr! És mostantól mindketten gondosan ügyelünk arra, hogy ne okozzunk fájdalmat a másiknak!
És ezzel most néhány sorban összefoglaltam a rendszer működését.
*
Amiről a napokban szó van, szörnyű és gyomorforgató. Ami még szomorúbb, hogy igazán újat nem tudtunk meg, ez az ügy nyilvánosságra került, de a nyitott szemmel járók tudhatták, hogy ilyen dolgok tömegével fordulhatnak elő, ezt viszont nem lehetett letagadni. De igazán rémülettel a HVG-ben olvasottak töltöttek el, pici hír Trumpról – kiemelés a cikkből:
„Rendesen felforgatta az európai politikát Donald Trump volt amerikai elnök és jelenlegi republikánus elnökjelölt-aspiráns szombaton egy dél-karolinai nagygyűlésen tett kijelentése. Trump ugyanis azt mondta, nem lenne hajlandó megvédeni a NATO-tagországokat egy esetleges orosz agresszióval szemben, amennyiben azok nem teljesítik pénzügyi kötelezettségeiket a szövetség felé. Azt is megjegyezte, beszélt egy „nagy ország” vezetőjével arról, hogy Oroszország megtámadjon ilyen országokat. -Nem, nem védenélek meg benneteket. Igazából bátorítanám őket [Oroszországot], hogy tegyenek azt, amit csak akarnak. Fizetni fogtok” Erről viszont semmilyen vicc nem jut az eszembe.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
