míg élni vágyom halnék minden percben az észt felül írja minden gyötrelem
keserű ki meg soha nem éli de ha ajkon csókol édesen is szomjat olt vele
templomok kövén mirtuszvirágos léptek mind fűszálon ringó harmat hajnalon érintésük sebet nem ejthet inkább enyhít szerelemtől hevült szívfalon
szavak ívébe hogy is foglalhatnám szemvillanások tüzét ruhák ráncain a tiszta fényt amint kapaszkodik időt szakítni vágyak selyem-fehér jázmin szirmain
hasonlíthatnám-e mi bőrön át vezet a szívhez ha csobogásba halkulva erekben neszez vagy gondolatnyi félsz tört része alatt robajjal ítél halálra szép reményeket
ha egzotikus ilang-ilangos esten sejtek diszkrét parfümje lebeg szabadulni nem hagy hiába küzdesz vele s érte inkább elepedsz
mint fákra csorgó napfényt rezzenetlen lombja fogva tart az érzés mindegy áldás vagy átok tovább az vezet
olyan hiábavaló kérdés a miért és a meddig ne is firtasd
Éjszakai kígyójárat /A fotót az FB-n találtam./ Igaz1929
"- Kérjük utasainkat, hogy a kígyósínek mellett vigyázzanak! Siklójárat indul Nádasbrekekébe. Az utasok kényelmét szolgáló kígyóbőrös üléshuzatok karmolászása, csiklandozása kerülendő! A járaton, akarom mondani a siklókon a vartyogás, bűvölés tilos!"
Robot Robi a család kincse belefáradt hogy bilincse ő szív mindíg s a világból annyit lát amin más táncol megunva a cselédvoltát otthagyta ezt a létformát kiszökött a nyitott ajtón s végigpörgött kerten tarlón sajgó aksival körözve az irányt csak rögtönözve idegen tájra vetődött a történet itt tetőzött megíjedni sem volt kedve arra nem volt kiképezve így amikor már lemerült kutyaól mellé települt most is ott van arra várva a család ha rátalálna felkapná és hazavinné s mindörökre megigérné ha Robinak rossz a kedve sepregetnek majd helyette így tisztelve szívós múltját követik majd Robi útját.
Mi fájna jobban, mintha nem fáj semmi, ha a táj, akár a megfagyott zene, az ébredését sincs kedv észrevenni, hol akácsoron a szél csak bút feledt. Mi fájna, ha már jégbe zárt világunk, a szívünkön dermedt sok szimfónia, s már napközelben oldja égre álmunk anyánk őszbe vegyült kékítő haja.
Félpár zoknin cetli: régen párra várok, ezért lógok megint a koszos párkányon. Öngyilkos már hányszor próbáltam így lenni, de csak itt maradtam, nem merek leesni.
Ahogy már írtam: Volt időszak, amikor zenék ihlettek versírásra, s volt, hogy azzal játszottam, hogy szöveget találtam ki dalokhoz. Ahogy az alábbi kedvencemhez is. Ezeknek a szövegeknek semmi köze a költészethez. Még dalszövegnek is lehet gyengusok, de kikapcsolódásnak időnként jó volt ilyennel is foglalkozni. Most ismét megosztom - már előttem van, hogy vannak, akiknek kezd rángatózni a szemöldöke, esetleg a tikk kerülgeti.. :-) - mert megtaláltam azt az előadót, aki még jobban interpretálja a szövegemet... :D :D :D Ez az előadó: Marc Broussard. Evidens, hogy a szövegem Solomon Burke ~ Cry To Me dalára nem fordítás, és az is, hogy a szöveg csak a zenével együtt hallgatva "él". Címe(m): Csak a vágy ;)
jó vagy bébi, nyomd ide a szád ne rohanj még, hosszú az éj csak a vágy kiált rád csak a vágy kiált rád ha hibáztál, hát tagadd, de add magad
veled álmodok rég átitat a kéj, szerelmes fény ami szemeidben ég csak a vágy kiált rád csak a vágy kiált rád csak a vágy kiált rád gyere, gyere, ölelj még
vaóó ki a szívemnek kellene de rég nincs itt már ó nincs
gyere te, gyere te gyengén ölelj át
óhó je gyere hamar nagyon akard ó, vigyázok rád
nekem nem kell más csak a zene ritmusos vágy
gyere bébi, ne hezitálj ó
te csak szoríts üvölts és ne bánd őrült vágy ölelj csak tovább
csak a vágy kiált rád csak a vágy kiált rád csak a vágy kiált rá-rá-rá-rá-....................rád csak a vágy kiált rá-rá-rá-rá-....................rád
