NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 07:37 Összes olvasás: 629654Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 5891. | karaffagye: egyet ért | [tulajdonos]: antológia | 2025-03-26 16:07 | Kedves Baltazar!
Szinte minden mondatoddal egyetértek. A megjegyzéseidre nem reagálok, bár a demokráciát én sem látom a Dokkon.
Az viszont sajnálattal tölt el, hogy te ezt írtad: """""A főszerkesztő úrnak van két magyar hangja. Általában Busznyák Imréé ez a szerep, ezúttal Pálóczi Antal vállalta ezt magára, tőle tudjuk, hogy az elmúlt öt év terméséből válogatott Köves István.""""" - és erre ilyen választ kaptál:
"""""Filip Tamás vállalhatna egérirtást is, hozott szalonnával, mert csak rá kéne kennie mérgező epeváladákát, s a hatás biztosan nem maradna el.
Kirúgat a Dokk-ból, félévre, elvakult túlérzékenységből (s egyben belekényszerítve a felelőtlen és hátsó gondolattal terhelt „oroszlántulajdonost” egy kétes kimenetelű jogvitába), majd merészel a szájára venni a sunnyogva készült Dokk-antológiával kapcsolatban, amelynek előzetes „megvitatására” pont abban a félévben kellett – és lehetett volna – sort keríteni, míg én a saját tulajdonú „Dokk-omból” ki voltam zárva.
Ez arcátlanság."""""
Remélem, a Dokk másik két tulajdonosa ismét meglátja, hogy a harmadik társuk épp (és) ismét téged támad nemtelen módon, holott csak a nevét említetted meg mindenféle jelző nélkül.
Remélem a Dokk másik két tulajdonosa moderálja és ismét meginti/figyelmezteti harmadik társukat, mert a Dokk esetében a tulajdonjog nem ruházza fel a résztulajdonost arra, hogy a Dokkot használó költőket zaklassa, szidja és szapulja. Főleg nem ha azzal a költővel nincs is egy súlycsoportban, és a tudása sem akkora.
Együttérzéssel: karaffagyé | |
| 5890. | [tulajdonos]: jaj | 2025-03-26 16:05 | Attól tartok, Pálóczi Antal nem szedi rendesen a gyógyszereit.
Több gyógyszer, kevesebb fröcsögés.
Antal, te semmiből nem vagy képes tanulni. Aljas, ocsmány, gusztustalan hadjáratot folytattál ellenem, féléves csendkúrára fogtak, és most nem hogy ugyanott tartanál, még teszel rá egy lapáttal.
Reménytelen neked bármit is megmagyarázni, láthatóan szövegértési nehézségeid vannak. Az, hogy K. I. magyar hangja vagy ezúttal, mindössze arra vonatkozik, hogy tőled tudom, és tudja a Dokk közönsége, hogy a főszerkesztő miként válogatott. Ha számodra ez sértő, azzal nem tudok mit kezdeni.
Egy biztos, ezt az egész antológia-ügyet elszúrtátok. Csendben, a nyilvánosság kizárásával csináltátok, a szerzőket megfosztottátok az együttműködés lehetőségétől. Adtok egy almát, de fonnyadt és kásás.
Ami pedig a velem való örökös törődésedet illeti, nyilvánvaló, hogy rajongásodat igyekszel ezekkel az unalmas, kínos, sértő nyelvi panelekkel tompítani. Átlátok rajtad, kis hamis! Ja, és nemcsak átlátok rajtad, de baromira unlak is. | |
| 5889. | [tulajdonos]: antológia | 2025-03-25 20:39 | Olyan furcsa az élet: mintha történt volna valami jó, de az ember a fejéhez kap, mert rájön, hogy dehogy.
Régi vágy volt a Dokk-antológia létrejötte, az impresszumban a mai napig olvasható a 2019-es céldátum.
Mint valamiféle váratlan ajándék lenne, sok szerző levelet kapott arról, hogy hamarosan megjelenik a rég várt antológia.
Nem tudtunk róla, hogy készül.
Nem tudtunk, róla, hogy ki szerkeszti.
Nem tudunk semmit a szerkesztés szempontjairól.
Mintha lakatot tettek volna a szájukra, nehogy bármi is kiszivárogjon, mert akkor… Tényleg, mi lett volna, ha tudunk róla, ha minden érintett értesítést kapott volna arról, hogy megjelenik az antológia, amelybe verset választottak tőle, és hozzájárulását adja-e a megjelenéshez? Úgy kezelnek bennünket, mint a kiskorúakat: „Nicht vor dem Kind”.
Felteszem, az antológia körül bábáskodók mindegyike hatalmas demokrata és igazságbajnok az országos kérdésekben, éppen csak itt, a saját közösségében nem tudja felmutatni a demokratikus gondolkodásmódnak, a méltányos bánásmódnak, a másik fél tiszteletének a minimumát sem.
A főszerkesztő úrnak van két magyar hangja. Általában Busznyák Imréé ez a szerep, ezúttal Pálóczi Antal vállalta ezt magára, tőle tudjuk, hogy az elmúlt öt év terméséből válogatott Köves István. Fő elvnek ez nyilván vállalható, de például miért nem lehetett gazdagítani akként, hogy mindenki, aki a múltban szerkesztője volt a Dokknak, szerepeljen benne? Ha ez túl sok, akkor legalább azok a szerkesztők, akik már nincsenek az élők sorában. Zápor György, Nyírfalvi Károly, Czékmány Sándor.
És lehetne folytatni, de abbahagyom, várom a kötetet. És nagyon számítok arra, hogy a kötet végén lesz egy utószó a főszerkesztő-helyettes asszonytól, amely az általa birtokolt tudományos eszközrendszerrel elemzi ezt a minden bizonnyal sokarcú, érdekes válogatást. | |
| 5888. | [tulajdonos]: kíváncsi | 2025-03-18 22:13 | Kíváncsi voltam, olvasható-e a Dokkon A tó filmje, és elkezdtem keresgélni, de úgy látszik, nem töltöttem fel, a Dokkon nem lehet megtalálni.
Viszont rábukkantam Az első tanúk című versemre, melyet nagyon jó volt újraolvasni. Gyakorlatilag már idegen szöveggé vált, nem kellett éreznem semmilyen izgalmat, aggodalmat, hogy vajon, nincs-e benne zavaró hiba...
Azért érdekes számomra a dolog, mert ez is felkérésre íródott vers; ezúttal Lackfi János kérte, hogy... | |
| 5887. | [tulajdonos]: egy hete | 2025-03-18 21:57 | Filip Tamás - Kégl Ildikó: Kétszemélyes ország.
Feleségemmel közös kötetünk a magyar költészet napjára fog megjelenni.
Hangoskönyv is lesz belőle, amelynek a felvétele pontosan egy hete zajlott a Nemzeti Színházban.
Ildikó verseit Kubik Anna, az enyéimet Rátóti Zoltán adta elő. Jelen voltunk a stúdióban, brutálisan jó élmény volt.
Rátótinak amúgy fontos helye van az életemben, ugyanis A tó filmje című versemet húsz évvel ezelőtt ő interpretálta az Első Közlés című műsorban, ahol a nyomtatásban való megjelenés előtti verseket lehetett meghallgatni. Reményi József Tamás (Isten nyugosztalja) volt a szerkesztő.
Ez a vers azért is érdekes, mert ez volt az első, amit felkérésre írtam. Ferencz Győző vont be ebbe a körbe, ahol is mesterét, Jánosy Istvánt köszöntöttük 85. születésnapján.
Azóta nagyjából harminc felkérésre írott versen vagyok túl, de az elsőre mindig emlékszik az ember. | |
| 5886. | [tulajdonos]: rémes | 2025-03-18 20:44 | Vasárnap délután, M3 autópálya.
A forgalom nagyjából 110-120 km/h tempót enged, de van, aki ezt kevesli. Mindig van ilyen, ebben nincs meglepő, de az, aki melletted a leálló sávban eldönget úgy százötvennel, majd ahol van egy kis rés, visszarántja a kormányt, és a külső, majd a belső sávba vágódik be, azért csak megérdemelne egy szigorított ejnyebejnyét. Én megszavaznám, hogy tíz évig ne ülhessen autóba még utasként se. Szlovák rendszáma volt, de ez voltaképp lényegtelen. | |
| 5885. | [tulajdonos]: Nyugat Plusz 2025/1. | 2025-03-18 07:32 | Kés, vaj, kenyér
Hirtelen kinyitja magát,
kiugrik belőlem az ablak. Ő
darabokra törik, hogy én
valahogy megmaradjak.
Átjár a fény, szilánkjaimat
összeragasztja. Az utca zúg,
lemegyek elvegyülni, de kés
vagyok a vajban, pedig inkább
kenyérré válnék boldogan.
Ám senki nem éhes, keserűségtől
jóllakottan várják, hogy ne
jöjjön a villamos, úgysem
visz sehova. Hazamegyek hát
kivilágított önmagamba, és
anyámnak, ki már a földben
úszik fejét magasra tartva,
megírom, hogy téged megtaláltalak.
Nem kell gyorsan írnom,
minden pillanatban úgyis
eszembe jut valami rólad. | |
| 5884. | [tulajdonos]: Halmai Tamás köszöntése | 2025-03-17 20:44 | Közelítések Halmai Tamáshoz
(1)
Csak ellesni lehet, eltanulni nem.
Tudod, a maszk átformálja
azt is, amit szabadon hagy.
A fény pedig úgy ostromolja a házat,
hogy tiszta lesz tőle az ablak.
(2)
Utadat állja egy nyitott kapu,
és nem tehetsz semmit:
addig nem léphetsz rajta át,
míg ki nem nyitod
magadban is a párját.
(3)
A tűz visszapillantó tükrében
ott a gyújtatlan gyufa,
a kéz, a mozdulat, a sercenés;
a tűz látja magában,
és lángokkal takarja be
önnön kezdetét.
Mert eléghet minden,
és el is ég, de maga a tűz
éghetetlen ország.
(4)
Versekben lakni, vagy zenében?
Otthont adni magamban nekik?
Ébredni velük, ha itt a reggel,
kávét főzni, vendéget fogadni.
Elköltözni, ha ideje van, és itt
hagyni mindent az új lakónak,
hogy majd ő dobja ki.
(5)
Úr-ebéd. Sok üres pohár és
tányér várja a hosszú asztalon,
hogy learassák a búzát,
leszüreteljék a duzzadt fürtöket.
Most érik minden.
Növekszik a szomj és az éhség.
Készülődik a kegyelem.
| |
| 5883. | [tulajdonos]: HALMAI 50 | 2025-03-16 23:01 | Halmai Tamás, ennek az évtizednek az egyik legnagyszerűbb költője tegnap volt ötvenéves. Születésnapi köszöntésére Szondi György egy csapatot toborzott, amelynek egyik tagja én lehettem. Isten éltesse a költőt, aki sok évvel ezelőtt néhány szép verssel gazdagította a Dokkot.
http://www.naputonline.hu/2025/03/15/halmai-50-szuletesnapi-koszontesek/ | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
