felhők
nálam maradt szemceruzáddal
felhőket rajzolok az arcomra,
de ezzel csak feketét lehet.
valahol most egészen távol vagy,
és azt hiszem, már tudom, milyen lehet,
mikor egy fantomvégtag fájni kezd.
hiúságom és hiányod inflálódnak:
egyre nagyobb mennyiségük ér
ugyanúgy semmit.
hogy az életet kigúnyoljam,
a tükörben próbálgatom grimaszaimat.
közben odakint tényleg beborult.
nézem az összegyűrt, sötét felhőket.
esni fog.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Új Forrás, 2010/8.
Feltöltés ideje: 2012-02-09 00:56:07
Utolsó módosítás ideje: 2012-02-09 00:56:07
