valamiről 2
az égbolt pont olyan mint máskor
fényes mezők alatt
fodros bárányokat terel a szél
de lenn a föld tüdején
már látszik
milyen izzó volt a nyár
és nem tudjuk mit hoz a tél
az idő porló tarlót és
kiszáradt kutakat hagyott
de az ember csak játszik
pedig inségre készül az élet
nagysága elmúlt
és megperzselt holnapot hagy
a semmiségnek
végül meglehet
csupán Napisten trónja marad
és mi kozmikus ködbe zárt
nyarak
vajon vallhatunk valami fontosat
az utánunk érkezőknek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-09-22 23:24:49
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-22 23:53:29
