még párszáz
nem emlékszem a hajad illatára.
a szantálfás tusfürdőd még őrizgetem,
bár a fényképeket az előszobatükörről levettem.
a kertedet felverte a gaz, a nagyfejű tulipánjaid,
amit Hollandiából rendeltél, már nem léteznek.
a Vilmoskörtefára egy méhcsalád költözött.
próbáltam velük harcolni. reménytelen.
nem az én fám.
kipakoltam a szekrényből a különleges
teafűgyűjteményed és a kávéőrleményeket,
nekem semmit sem jelentett, neked szinte
ez volt az élet. keserűn szerettél engem is,
ez igaz. jól van így.
a minap egy ideges férfi érdeklődött
a hollétedről. azt mondtam neki
hogy Skandináviába utaztál,
és épp felméred a tengert, a terepet,
hátha felcsillan bennetek egy
következő élet reménye.
hazugság, hogy szerettük egymást.
miért vágsz minden nehezet a fejemhez?
a közösen vett kanapé igencsak meg tud sebezni.
szeretnélek jól szeretni egy rossz kapcsolat után,
és már nem emlékszem a hajad illatára.
fogadd el, hogy te nyertél.
még pár görbeút vagy
pár száz év
és megint találkozunk.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-09-22 16:38:36
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-22 16:38:36
