A spicli

Csendesen hazaballagtam
és leültem a konyhában.
At asszony kezét vállamra tette.
Valami baj van, papa?-kérdezte.

Csak billent a fejem, hogy nem
s fölöslegesen figyeltem,
mily lassan jár az óramutató.
Mint egy félig leengedett roló,

vékonyan otthon voltam már,
vissza kellett nyúlni hozzám,
elérjenek széttört darabjaim.
Rövid ujjú élvezet csak itt

a lakás szokott kelleme.
A spicli járt a fejemben,
az, akit még nem üthettem agyon.
Sziszegve mondtam, de szép hangon:

Semmi. Fáradt vagyok, éhes.
Látom- és mintha hinné el,
oly szépen tette a levest elém,
mintha fájó szívét merítené.

2006.május





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.