A spicli
Csendesen hazaballagtam
és leültem a konyhában.
At asszony kezét vállamra tette.
Valami baj van, papa?-kérdezte.
Csak billent a fejem, hogy nem
s fölöslegesen figyeltem,
mily lassan jár az óramutató.
Mint egy félig leengedett roló,
vékonyan otthon voltam már,
vissza kellett nyúlni hozzám,
elérjenek széttört darabjaim.
Rövid ujjú élvezet csak itt
a lakás szokott kelleme.
A spicli járt a fejemben,
az, akit még nem üthettem agyon.
Sziszegve mondtam, de szép hangon:
Semmi. Fáradt vagyok, éhes.
Látom- és mintha hinné el,
oly szépen tette a levest elém,
mintha fájó szívét merítené.
2006.május
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
