DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38668 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Tóth János Janus: pillanatok
Tóth János Janus: Hol az Isten?
Tóth János Janus: Szeptember
Vezsenyi Ildikó: 2021.03.04-re virradóra
Tóth Gabriella: gyász
Tóth Gabriella: körök
Tóth Gabriella: bohócságok stb.
Tóth Gabriella: én így
Filip Tamás: Akiket szerettem
Vasi Ferenc Zoltán: Az életerő misztériuma
FRISS FÓRUMOK

Bátai Tibor 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Csombor Blanka 4 napja
Tóth Gabriella 5 napja
Filip Tamás 5 napja
Pataki Lili 5 napja
Pálóczi Antal 5 napja
Szilasi Katalin 5 napja
Karaffa Gyula 6 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
DOKK_FAQ 9 napja
Bájer Máté 10 napja
Szücsi Csaba 11 napja
Vasi Ferenc Zoltán 12 napja
Dezső Márton 12 napja
Ötvös Németh Edit 19 napja
Egry Artúr 21 napja
Gyurcsi - Zalán György 26 napja
Kiss-Péterffy Márta 26 napja
FRISS NAPLÓK

 négysorosok 6 órája
Bátai Tibor 6 órája
- haikukutyin - 7 órája
A HÁRMAK 16 órája
Hetedíziglen 23 órája
A vádlottak padján 1 napja
Minimal Planet 1 napja
A fény nem publikus 1 napja
Zúzmara 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
Gyurcsi 4 napja
az univerzum szélén 5 napja
Janus naplója 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
A HÁRMAK bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: A HÁRMAK
Legutóbbi olvasó: 2024-02-27 18:28 Összes olvasás: 13421

Korábbi hozzászólások:  
188. [tulajdonos]: VIZSGÁLÓDÁS2024-02-27 02:13
Tévedés ne essék!
Nem politikai szándékból hoztam át ezeket ide a facebookról, ahová eredetileg (évekkel ezelőtt) készültek. Akkor még politizélési szándékkal. A karikatúrák mindenképpen, a twitter-poéma pedig talán (de nem biztos) tévedésből.
Ezek facebook emlékek. Az algoritmus dobja ki őket időről időre. Nem tudom milyen szisztéme szerint.
Tehát nem pártoskodás miatt hozom ide, hanem épp a politizélési problematika kitárgyalása végett. Annak illusztrálására: miért lehet káros.

1.) Az elfogult szemlélődés miatt.
2.) Elidegeníti a másképp gondolkodó olvasót. (Pedig én egyszerre a Trump és a Biden szavazóknak is írtam a Meghalsz, nagyi-t, csak még le kell angolra fordíttatni, de e twitterpoémám az egyik tábort "megőrjítené" és azonnal ellenem fordulnának.)
3.) Lehet, hogy tévedek (az 1. pontból következően).

Illetve még a rajzkészség miatt publikálom itt is, mert az mindenképp a sajátom és íróilag is kezdenem kell vele valamit.
Legyen a twitter-képeskönyvem mellett valamilyen rajzos-könyvem is?
Kéne lennie.
Nem úgy, hogy én illusztrálom, hanem talán az alteregóm rajzos kedvét kifejezendő.
Mint amikor a főhős dúdol valamit egy filmben, de nem az a filmzene.

------------------------------------------------------------------

MA MÁR EZT IS MAGYARÁZNI KELL. ORBÁN MINISZTERELNÖK VISELT ILYEN INGET, MINT A RAJZOMON A "KOCKAHAS". HOGY MIÉRT NEM ORBÁNT TÁMADOM? MAJD HA ELFÁRAD. MOST MÉG AZ ELLENZÉK A TEHETSÉGTELENEBB

8 éve
Nézd meg az emlékeidet.

Pálóczi Antal

(Szöveg:)
TANÁROK, HA NEM HALLJÁK ŐKET

- Nem jön le az ing a hasamról!
- Nem baj, addig is Orbánt reklámozod!

12744649-10206190184929746-5985261901496036630-n

-----------------------------------------

MA VAN A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA. EZZEL A KÉPMONDÁSSAL EMLÉKEZEM MEG ERRŐL (A KOMMUNISZTIKUS AMERIKAI RADIKÁLIS BALOLDAL "ORWELLI 2084"-ÉRE UTALVA)
----------------------------------------

274607432-10220954841916943-7462333088377660069-n


81.
When I watched the siege of the Capitol, I remembered this old cover.
I know the siege is seen by the American elite as an attempt on democracy. Ok. Our communist elite called 1956 a fascist.
We wanted communism to end.
The Americans wanted it never to begin?


81.
Amikor a Capitolium ostromát néztem, eszembe jutott ez a régi borító.
Tudom, hogy az amerikai elit az ostromot a demokrácia elleni merényletnek tekinti. Rendben. Kommunista elitünk 1956-ot nevezte fasisztának.
Mi azt akartuk, hogy vége legyen a kommunizmusnak.
Az amerikaiak meg azt, hogy soha ne kezdődjön el?


187. [tulajdonos]: POLITIZÉLÉS? AKKOR EGY PICIT!2024-02-11 13:07
IGEN.
Az alacsony színvonalú politikai hörgésről le kéne szokni a Dokk-on, de úgy látom egyesek nem bírnak parancsolni maguknak.
Vagy talán nem is akarnak.

Hát lengyen!

Akkor én is idehozom vonatkozó politikai karikatúrmat a facebook-ról.
Nem azért, mintha mégis politizélni akarnék a Dokk-on, hanem mert újból óva szeretném inteni a tagságot: NE KEZDJÜNK BELE!

Sokal nagyobb dolog a költészet a politizélési "tökfogdosásnál". Ráadásul most nők is érintettek ebben, pedig nincs is testisük.

Nyolc évvel ezelőtt egy női "álomtitkárt" akart megbuktatni az ellenzék.

Sikerült.

Most magát a köztársaásgi elnökasszonyt akarta megbuktatni - és ez is sikerült.Sőt, ráadásként vele bukott még egy női politikus.

Nyolc év után majdnem napra pontosan azonos időben - legalábbis így adta ki facebook-emléknek ezt a 8 évvel ezelőtti rajzomat a rendszer.
Pedig már el is felejtkeztem róla.

Magamtól biztosan nem kerestem volna elő.

Azért teszem feli ide, mert a gyerekkoromat idézi, amikor annyit rajzoltam, hogy az írószerboltban az eladó azt hitte iskolás vagyok, pedig még csak óvodás voltam.
Kisgyermekkori rajztudásomat elevenítem fel hébe-hóba, amikor politizélési karikatúrákat rittyentek.
Mert e téma nem érdemel többet.
A Dokk-on a politika sem.

Gúnyolódni viszont jól lehet ezekkel. Kiken is?
Azokon, akik azt hiszik: ezek a lényeges ügyek.
Nem.
Az ezeknél sokkal fontosabb ügyek a lényegesek.
Erre akarok megint, és ezzel is emlékeztetni!

------------------------------------------------
FACEBOOK:

ALACSONYAN SZÁLLNAK A NŐI POLITIKUSOK MÁR MEGINT (NOVÁK, VARGA). CSAK AZ ELLENZÉK MOST NEHOGY AZZAL JÖJJÖN MINT NYOLC ÉVE, AMIKOR A TANÜGYI ÁLLAMTITKÁR VÉRÉT KÍVÁNTA, DE KROKODILKÖNNYEKKEL MEG IS SIRATTA
(Akkori karikatúrám) Ezt egyben női-kvóta-túlzás kritikának is szánom. Ugye, hogy nem az számít ki nő, ki férfi a politikában? Aki hibázik: mennie kell. Akármilyenek a kromoszómái. Megválasztani sem szabad valakit kvóta-arány miatt!)

10426695-10206101058301636-4562779972206676212-n

MÉG MACSÓBB KORMÁNY

A minap Szelényi Zsuzsa Bokros Lajos társaságában, egy fórumon kijelentette, ez egy macsó kormány és hogy az étert nálunk fociöltőzők szaga lengi be. (Talán 30 évvel ezelőtt Szelényinek kevesebbet kellett volna szagolgatnia az akkor még csak leendő magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort, aki akkoriban leigazolt focista is volt. Lásd alább, a kommentben föltett fotót.)
Szelényi szavait a poén kedvéért adtam új karikatúrámon Bokros Lajos szájába.
Így még nagyobbat szól.
P.A.

270289285-463737598442418-1314344512583272557-n-840x723
(Képaláírás:)
Szelényinek tehát kevesebbet kellett volna szagolgatnia az akkor még csak leendő magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort, a leigazolt focistát.

186. [tulajdonos]: A MŰ FOROG AZ ALKOTÓ PIHEN2024-02-09 13:49
Ma kinyitottam a Libri könyvterjesztő ajánlatait és ez találtam.

Ilyen az, amikor a könyved már nem a "tiéd". Amikor már a saját önálló életét kezdi élni.

És nem az számít már, ki adta ki, vagy magánkiadású-e, amiben a saját pénzed van benne, hanem az, hogy milyen a szkmai fogadtatása.

Mert jó kritikát úgysem fogsz tudni vásárolni, ha a könyved nem az. (Ha valaki pénzért jót írna róla akkor sem, mert az akkor "kettős lebukás".)

Hogy az irodalm szakmai közvéleménye hogyan fogadja be a könyvedet (ha befogadja egyáltalán), nem a szerzőtől függ.
Örülök, hogy ma ezt találtam... Nem tőlem függött. (Ezért is örülök neki).

426494863-754555306599954-9124259715442000962-n


185. [tulajdonos]: KORR2024-02-04 22:32
Ők csak a szemük sarkából néztek

184. [tulajdonos]: INKÁBB VALAHOGY ÍGY2024-02-04 22:09
A KÉPEN egy zalai kisfaluból származó parasztlányt látunk. Édesanyámat, Huszár Irént és Mamit.
Új osztálygyűlölőimnek mondom, hogy anyám nem tehetett arról, hogy három éves korában örökbe adták gyermektelen nagynénjének, Huszár Zsófiának, vagyis Maminak, aki Budapesten, Andrássy úti három szobás lakásában úri nőt szeretett volna belőle nevelni.
Ha már ő nem nevelődhetett annak. Hanem csak úri cselédnek, akit tizenhárom éves korában ejtett teherbe a kastély erőszakos ura. Ugyanabban a zalai faluban, ahol később anyám született.

Etfjdxs-WYAYm-SG3

15.

My mother attended Italian kindergarten and German school, later danced group
ribbon at the opening of the Stadium.
She couldn't do the dishes to protect her hands.Then their stores have been
nationalized.
Her foster father fled to Canada, my mother into marriage.

---

Édesanyámat olasz óvodába, német iskolába járatták, később csoportos szalagtáncot táncolt
a Népstadion megnyitóján.
Nem volt szabad mosogatnia, hogy így óvja kezét.
Majd államosították az üzleteiket.
Nevelőapja Kanadába menekült, anyám a házasságba.

---

A küret tette meddővé Mamit. (Aki a meghalsz, nagyi! című versemben szerepel. S aki valójában anyám mostohaanyja volt.)
Anyámnak tényleg tilos volt mosogatnia, hogy vigyázzon a kezére, és nem tanulhatott meg főzni sem. Csak fiatalasszony korában, az anyósától. Viszont olasz óvodába és német birodalmi iskolába íratták be, s 14 éves korában csoportos szalagtáncot kellett lejtenie a Népstadion megnyitóján, mert kiválasztották és kötelezték rá. Tornatanárnője egyik olimpikon volt.
Tizenhét évesen ismerkedett meg apámmal. Aki villanyszerelő tanulóként került a fővárosba Hajdúnánásról, ahol kamasz korában olyan jól focizott, hogy az ifi meccs után be kellett állnia a felnőtt csapatba is, mert nem nélkülözhették.
Ettől lett később szívnagyobbodása.
Pesten is úgy kapott állást, hogy „befocizta magát” az egyik gyári csapatba. Sajnos 20 éves korában egy izzó vasreszelék a szemébe pattant amikor a gyorsvágót kezelő munkatársának segített. A szemét megmentették, de a térlátása leromlott. A focizásról le kellett mondania. Helyette sztahanovista villanyszerelő lett, akit a május 1-jei ünnepségen a nagy tribünnél tüntettek ki, s később olyan magas beosztásokat kapott, mintha elektromérnöki végzettsége lenne. Így került később Irakba, ahol gyárak létesítésében vett részt.

Emubpkm-W4-AAl-QE2

16.

When I was six, my father electrified factories in in Baghdad.
And when the U.S. later bombed these, and people lost their livelihoods and began the migration, it hurt me in particular.
How strange: I open a family photo album - and I enter the World History.

------

Hatéves koromban apám gyárakat villamosított Bagdadban.
És amikor az Egyesült Államok később lebombázta ezeket, és az emberek elvesztették megélhetésüket majd megkezdték a migrációt, az nekem különösen fájt.
Milyen furcsa: kinyitok egy családi fotóalbumot – és belépek a világtörténelembe.

---

Apám megdolgozott tehát a fiatal házasként elért polgári életszínvonalért, ha az hosszabb távon fenntarthatatlannak bizonyult is. A polgári lét emlékét gyerekkora óta hordozta.
Emelkedni!
Ezt hozta magával Hajdúnánásról.
Ahol anyai nagyanyja családja (a Pálóczi ág) a város első három személyautójából kettőt birtokolt. (Az írói nevem felvételében azonban nem ez inspirált, hanem Pálóczi nagymama saját arcmásával készült képes levelezőlapja. Amit megszületésem hírére nekem címezve küldött azzal, hogy ha egyszer el tudom olvasni, gondoljak őrá, aki most rám, a kis újszülöttre gondol.
Ha ezt a lapot nem találom meg kamasz koromban és nem hatódom meg tőle, akkor ma nem Pálóczi lennék.
Hiába birtokolt a család kettőt a város első három személykocsijából.

Persze van egy másik oka is, hogy miért ezt válassztottam.
A jelentése miatt.
A Pálóczi név a palóc = polovec = vagyis „mezőlakó” = kun szóval illetve fogalommal is "összehozható".
Vagyis a lovasijászattal is, ami érdekel.
Van ilyen versklipem. ("Búcsú a szonettől". Címre névre kiadja a youtube.)

//S közben ironikusan azt mondhatom: nem „magyarkodást” láttok, hanem egy töröknyelvű asszimilálódott kisebbség „sportját”. Törökül is tanulok. Bár ezt Balassi és Bartók miatt. Előbbi tudott törökül és írt is verset török bejtre, utóbbi tanult törökül, és rokon dallamokat talált 1936-os törökországi népdalgyűjtő útján. Amiből ő egy 1000 névnél régebbi szoros török-magyar együttélésre következtetett. (Nem a mai modern, hanem az akkori nyugati törökséggelállhattunk szoros kapcsolatban, akiktől a több száz török jövevényszavunkat is átvettük.//

Mint tudjuk az a kun, aki annak vallja magát.
„Anyám kun volt, apám félig székely félig román vagy tán egészen az.”
S nekem is lehetnek, illetve feltehetően vannak, közép-ázsiai génjeim.
Abból sejtem, hogy kamasz koromban későn kezdett nőni a szakállam és akkor is nagyon ritkás és kevés. Amit először férfiatlanságnak hittem, és irigyeltem a már 14 évesen barkót növesztő, meditterán arcú osztálytársaimat.
Csak később, amikor a japán filmek szőrtelen szexuális jeleneteiben felismertem a saját „nem európai” szenvedélyességemet, döbbentem rá, hogy keletiesen kerek arcommal együtt mit örököltem. (Amíg a többi srác kisfröccsökkel bátorította magát a nyári kerthelységekben, engem a szenvedély már az asztalok közé űzött. Ahol a lányok ültek barátnőikkel. Hogy előre kifigyeljem ki tetszik nekem. Aki „MINT ÉLELEM, ÉHEZŐT KERESŐ: CSAK NÉZ ÉS NÉZ”. (Benedetti) S ha megkezdődik az élőzene, én kérhessem fel elsőként táncolni. S ha lehet, akkor az első szünetben már az erkélyen csókolózzunk.(Persze hangsúlyozom: a Balatonnál, és csak nyaranta. Nem a hűvös, városi „egyéb napokon”.)
Attól kezdve a többi srác kezdett engem irigyelni.

Fh-R6z-LBWAAAZ-Fy

17.

(To Czarina Russell)

When I was young, men turned on me on the street, not just on you.
Certain men.
Girls don't.
They peered out of the corner of their eyes and walked into my personal space on purpose. As I approached them, they pretending to see me in this minute first.

---
(Czarina Russellnek)

Amikor fiatal voltam, a férfiak utánam is megfordultak az utcán, nem csak teutánad.
Bizonyos férfiak.
A lányok nem.
Ők csak a szemük sarkából, majd szándékosan besétáltak a személyes terembe. S amikor közeledtem feléjük, úgy tettek, mintha akkor látnának először.

---

Ez nálam „az antropológia diszkrét bája”, de vissza kell kanyarodnom apámhoz, azzal a Bereményi idézettel, hogy: „Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én!”

Mert apám hiába hozta magával a polgári felemelkedés igényét és lehetőségét, ahhoz szükséges vitalitásával és tehetségével együtt a hajdúvárosából, s hiába indult úgy a házassága ahogy elképzelte, a folytatás egyre rosszabb lett. Ő pedig fokozatosan ráment minderre.
Ami talán magával hozott poszttraumás lelki sérüléseire is visszavezethető.
Tizenkét évesen vesztette el az apját, aki ugyan élve hazajutott a Don-kanyarból, de itthon végül 42 éves korában belehalt abba, amit a fronton át kellett élnie, meg abba amit itthon várta őt.
Nem kapott munkát.
(És ha nemrég jól értesültem, akkor családi segítséget sem a Pálócziaktól.
Nem tudtam író nevem felvételekor, hogy családi „darázsfészekbe” nyúlok, de már nem akarom „visszacsinálni”.)
Az sem használt apám lelkivilágának, hogy 14 éves korában nem tudta megvédeni anyját, Szabó nagymamát, a II. Ukrán front szovjet katonáitól.
Pedig megkísérelte, de a hajánál fogva a földre vitték. S géppisztolyt szegeztek rá, azzal fenyegetve meg az anyját, hogy lelövik, ha nem enged nekik. S apámnak végig kellett hallgatnia az egészet.
Ez mind-mind hatott rá, aminek furcsa módon részben a haszonélvezője voltam, mert amikor szerelmes lett a titkárnőjébe és úgy volt, hogy válnak, akkor végül engem választott. Rádöbbenve, hogy ő is 12 évesen vesztette el az apját és én is annyi voltam akkor.
A munkahelyéről azonban a botrány miatt el kellett jönnie.
Magánvállalkozóként pedig csődbe ment.
Becsapták, kihasználták - és tönkrement 42 éves korában. Épp annyi idősen, mint amikor szintén tönkrement apja elhalálozott.
Akkor lett szenvedélybeteg alkoholista.
S többé már nem is állt igazán talpra. 56 évesen temettük.

Anyám nevelőanyja, Mami, az egy generációval korábbi „békeidőben” sokkal sikeresebben elérte és meg is tartotta a kispolgári életnívót. Egészen az államosításig.
Faluról jött "Édes Annaként" kezdte a fővárosban, minden félretett pénzét összegyűjtve. S végül egy pénztelen, jóképű könyvelőhöz ment feleségül, aki tudott franciául meg németül. Az ő pénzéből és a férje nyelvtudása segítségével kezdtek cipőkészítő vállalkozásba, s végül sikerült két üzletet is nyitniuk a Rákóczi úton. Közel a Keleti pályaudvarhoz. Ami azért volt előnyös, mert az ügyeket intéző vagy bevásárolni Pestre érkező vidékiek könnyen útba ejthették, de német vevőik is voltak. Néhány sikeres év után az Andrássy útra költöztek, de végül vidéki telket és autót is tudtak vásárolni.

Csak gyerekük nem lehetett.

Ezért kellett nekik anyám.
Mami bátyának, zalai nagyapámnak negyedik gyereke az ötből.
A legszebb.
Aki a kiváló táplálás és a sportos nevelésnek köszönhetően fél fejjel nagyobbra nőt a testvéreinél. S végül „Karády Katalinosan” dekoratív, pesti nővé érett.
Csak erről nem volt szabad tudnia.
Mami módszeresen rombolta az önértékelését.

Mert „Hófehérke – Gonosz mostoha” szindróma fejlődött ki közte és anyám között.
"Szép vagy szép vagy, de Hófehérke százszor szebb tenálad!"

Amikor apám először járt náluk az őket kifosztó és tönkretevő államosítás után, már rossz egzisztenciális körülmények között éltek. Apus, a volt üzlettulajdonos, villanyszerelő segédmunkáskét tudott csak elhelyezkedni Dunaújváros (akkor még Sztálinváros) felépítésénél. S apám brigádjába került, aki a művezetője lett. Neki kellett Apus fizetését hazavinni a Mamihoz. Mert elitta volna. Nagy pácban volt akkoriban. Mert tettlegesen bántalmazta az egyik államosító ügynököt és úgy dobta ki a cipőüzletből, hogy az úttestre repült, éppen az ott közlekedő villamos elé. Majdnem az életét vesztette.
Apus úgy tudta csak elkerülni a retorziót, hogy a nálunk állomásozó szovjet hadsereg két tisztjét, s befolyásos emberét, befogadták albérlőnek a képen látható nagy, akkor még szépen berendezett nappaliba. Míg ők, Mamival, a hallból a fürdőn keresztül is megközelíthető hálószobát lakták. Anyám már addig is a cselédszobából kialakított saját szobájában aludt. Ott olvasta ki takaró alatt, zseblámpával világítva, titokban a fél világirodalmat. Mert Mami el akarta tiltatni az erkölcstelen modern könyvektől.
A szovjet tisztek később elköltöztek és a retorzió is elmaradt.
A nagy étkezőasztal lapján azonban jól látható felhólyagosodást hagyott „valami” – feltehetően a feldőlt borosüveg leve. És az asztal lábai is ki voltak – ki vannak – lazulva: ez a két gyengéje öröklött bútorunknak mindmáig megmaradt.
Ez ihletett az alábbi sorokra a Vörösalakos váza című szonettemben (nem saját élmény):

„Feldőlt a bor, oda a terítő,
Bortócsában hajad megmerítő.
Eleped a száj, észt veszt a tekintet”

350107384-1577638319397229-1269025887063767640-n

18.

What about me?
Why did the destructions of pre-1956 communism begin to hurt?
Because it ruined my mother's family by nationalizing their shoe stores?
Her foster father beat an communist agent, had to flee to Canada.
My inherited table cries this when it creaks.

---

Mi van velem?
Miért kezdtek fájni az 1956 előtti kommunizmus pusztításai?
Mert anyám családját tönkretette, hogy államosították a cipőboltjaikat?
A nevelőapja megvert egy kommunista ügynököt, Kanadába kellett menekülnie.
Örökölt asztalom ezt sírja el ha recseg.

---

Most nem akarok erről hosszan írni – bár sok a mesélni és megírni valóm, de majd a műben…

Legyen elég annyi, hogy amikor Mami rajtakapta nevelt lányát, hogy apámmal randevúzik és hogy a mozi előtt mindketten cigarettáznak, akkor ököllel úgy megverte anyámat, hogy kék monokli keletkezett a szeme körül. Aki erre hazabuszozott, összeszedte egy-két holmiját és azonnal hazautazott az igazi szüleihez Zalába.
S a nevelőanyjával 15 évig nem találkozott.
Faluról üzent apámnak, hogy ha még fontos neki, akkor érte mehet. Várja!
Apám rohant utána – és megkérte a kezét nagyapámtól. Mivel anyám 17 volt még csak, korengedmény kellett, hogy összeházasodhassanak.


Et-FRKDTXEAcc-Zt-T

19.

My mother slapped me at times. It did not cause any trauma.
I only mention it because the feminist Inquisition constantly condemns men for domestic violence but my father was indulgent and mother Amazon.
She gave quick unexpected slaps as the miss beats the insolent maid.

---

Anyám időnként megpofozott. Nem okozott semmilyen traumát.
Csak azért említem, mert a feminista inkvizíció folyamatosan elítéli a férfiakat a családon belüli erőszakért, de nálunk apám volt az engedékeny és anyám az Amazon.
Gyors váratlan pofonokat adott, ahogy a kisasszony üti meg a pimasz cselédet.

---

Azonban nem volt hova menniük.
Illetve apám védőnői végzettséget szerzett nővére és édesanyja időközben Hajdúnánásról Fonyódra, a Balaton mellé költöztek, ott kapott a nagynéném szolgálati lakást egy polgári villából kényszerleválasztott szoba-konyhában. A két helység nem nyílt egybe, az udvaron kellett körbemenni, ha a konyhából be akartál menni a szobába.
Ide vitte anyámat apám, míg maga Budapesten dolgozott. Hétvégeken találkozhattak.

Ide születtem végül. S itt, Fonyódon nőttem fel.

Nagynéném közben elvégezte az orvosi egyetemet is, ahol Czeizel Endre évfolyamtársa volt. (Aki emlékezett rá, egyszer megkérdeztem Czeizelt, mellékesen, amikor interjút készítetem vele örökléstani témában.) Végül Várpalotán kapott újabb szolgálati lakást s oda költöztek nagymamával, és a férjével, aki egyébként annak a villatulajdonosnak legényfia, későbbi keresztapám lett, akinek a villáját laktuk.
S aki az életét köszönhette orvostanhallgató menyasszonyának.
Egy őszi csónakbaleset után ugyanis órákig kapaszkodtak a csónak peremébe, míg a hullámok ki nem sodorták őket, hogy megfázott és TBC-s lett. Majdnem belehalt: a fél tüdejét ki kellett operálni. Épp akkoriban kezdték forgalomba hozni a penicillin injekciót, de még nem volt általánosan elterjedt. Medikus nagynéném ebben tudott segíteni.
Ezt a fotót is ő, a keresztapám készítette, épp a hajóra várunk nagynénémmel és az unokahúgommal. a badacsonyi hajóállomáson.

20664552-10210379548061206-3261231430895607617-n

Nagynéném a harmincadik érettségi találkozón azzal ment oda rég nem látott osztályfőnéhez, latin-magyar tanárjához.
– Képzelje tanár úr, orvos lettem!
– Csak?! Margit, én azt hittem, hogy magából író lesz! Olyanok voltak a dolgozatai!
Végül így maradtunk – mi – ott, abban a „szolgálati” lakásban. De már mint „rokon albérlők”. Később a háziak megengedték, hogy a konyhát és a szobát egybenyissuk.

---

19.

Neomarxists! Such is the real face of communism in a bourgeois environment.
"Hungarian Cuba".
When the state robbed everyone and only the collaborators received extra benefits.
We weren't good enough.
This sad bourgeois villa building at Lake Balaton was finally destroyed.

---

Neomarxisták! Ilyen a kommunizmus igazi arca polgári környezetben.
"Magyar Kuba".
Amikor az állam mindenkit kirabolt és csak a kollaboránsok kaptak juttatásokat.
Mi nem voltunk elég jók.
Ez a szomorú balatoni polgári villaépület végleg elpusztult.

Ev3yafw-Wg-AA5xwk

Ezt a villát ábrázolja twitter fotóm.
Anyámmal apám motorján ülünk. Meglep, hogy szemmel láthatólag jól öltözettek vagyunk. „Pestiesek” – a szüleim polgári ízlésének köszönhetően.
Polgárnak lenni. Emelkedni – a saját erődből, tehetségednek és kitartó munkádnak köszönhetően. Ötről eljutni a hatra és tovább. Feljebb. Mert nincs felső határ.
Ezt hoztam otthonról, ez munkál bennem ma is. Bár mostanában nagyon keveset teszek érte. Megzavar, hogy „kegydíjasként” (én így hívom) visszakaptam az életemet és túlságosan szétszórom magam. Változtatni kell az időbeosztásomon. Új napirendet, új irodalmi munkatervet kell kidolgoznom és betartanom. Mert nincs felső határ…

----------
Most pedig, látszólag a fentiektől függetlenül, Kukorelly Endre citoyen gondolkodását kifejező cikkrészletből idézek. Látszólag semmi közünk nincs és nem is lehet egymáshoz, de mégis van. Az Andrássy út, ahol anyám, és a Szondi utca, ahol Kukorelly Endre felnőtt, párhuzamosak egymással.
És a párhuzamosok találkoznak a végtelenben.
Írom mindezt a státuszirigység és a nemtelen osztálygyűlölet ellen, mert Kukorelly is részben ez ellen fogalmazta meg az alábbi gondolatokat a mai politikai klímát idézve, miközben a helyzet „fokozódik”.
--------

„( … ) itt a frusztráció dédelgetve van, ápolva és (alig) eltakarva, kompenzálása így nyíltan bosszúálló jellegű. Ehhez mintegy kötelezően jár, szorosan hozzátartozik a cinizmusnak az a fajtája, ami sokaknál megkönnyíti a ressentiment gyakorlatba fordítását; hogy tehát a sértettségemet nem kezelem, uralom, hanem szabadjára engedem. Valami ilyesmi. A sértettség mézízű. Benntartom, finom, bizonyos mértékig hasznos fájdalom, csak-azért-is munkára inspirál, ám ha túlteng és átcsap, már gyűlöletté kristályosodik. Nem gondolom, hogy bárkit valamifajta eleve gonoszság működtet, a gyűlölet azonban gonosszá tesz. A cinizmus is kompenzatórikus, de a sértődöttségnek ez a stádiuma már nem méz. Száraz valami, hiányzik belőle a fájdalom édessége. Akin pedig nem a cinizmus segít, hanem a vakhit, azzal nyugtatja magát, hogy jót tesz azzal, ha kiiktatja a rosszat a világából. Tudjuk, senki frusztrációja nem alaptalan, ugyan kit nem ért soha bántás, lenézés, kicsoda nem érezte, hogy átnéznek rajta! Tisztázzuk: a sértettség okozta fájdalommal, nyilván mert bennem is működik, empatikus vagyok, és a nyíltan vállalt cinizmust, mert belőlem olykor bosszantóan hiányzik, némi elismeréssel figyelem. De rossz tanácsadók. A legrosszabbak.”
( … )
„Nem marad más, mint megőrizni a nyugalmunkat. Tehát magad, uram, ha közszolgád nincs! Tessék, szabad a pálya, ki-ki tegye, amit tud! Valaki a lázadás szót használta – ugyan! Ötszáz forintjai és öt percei mindenkinek vannak, adjuk össze! Ne ógj-mógj, ne mutogass fölfelé, ne várd a megoldást, ne várj semmit – csinálj valamit! Ez a kegyelmi pillanat egyszeriben megteremtheti azt, ami a diktatúra megszűnése óta a legfájóbb hiány, a polgári ethoszt. Ha ez sem, akkor mi?”

183. [tulajdonos]: VALAHOGY ÍGY...2024-02-04 01:13
A KÉPEN egy zalai kisfaluból származó parasztlányt látunk. Édesanyámat, Huszár Irént és Mamit.
Új osztálygyűlölőimnek mondom, hogy anyám nem tehetett arról, hogy három éves korában örökbe adták gyermektelen nagynénjének, Huszár Zsófiának, vagyis Maminak, aki Budapesten, Andrássy úti három szobás lakásában úri nőt szeretett volna belőle nevelni.
Ha már ő nem nevelődhetett annak. Hanem csak úri cselédnek, akit tizenhárom éves korában ejtett teherbe a kastély erőszakos ura. Ugyanabban a zalai faluban, ahol később anyám született.

Etfjdxs-WYAYm-SG3

15.

My mother attended Italian kindergarten and German school, later danced group
ribbon at the opening of the Stadium.
She couldn't do the dishes to protect her hands.Then their stores have been
nationalized.
Her foster father fled to Canada, my mother into marriage.

---

Édesanyám olasz óvodába, német iskolába, később csoportos szalagot táncolt
a Népstadion megnyitóján.
Nem volt szabad mosogatnia, hogy így óvja kezét.
Majd államosították az üzleteiket.
Nevelőapja Kanadába menekült, anyám a házasságba.

---

A küret tette meddővé Mamit. (Aki a meghalsz, nagyi! című versemben szerepel. S aki valójában anyám mostohaanyja volt.) Anyámnak tényleg tilos volt mosogatnia, hogy vigyázzon a kezére, és nem tanulhatott meg főzni sem. Csak fiatalasszony korában, az anyósától. Viszont olasz óvodába és német birodalmi iskolába járatták, s 14 éves korában csoportos szalagtáncot kellett lejtenie a Népstadion megnyitóján, mert kiválasztották és kötelezték rá. Tornatanárnője egyik olimpikon volt.
Tizenhét évesen ismerkedett meg apámmal. Aki villanyszerelő tanulóként került a fővárosba Hajdúnánásról, ahol kamasz korában olyan jól focizott, hogy az ifi meccs után be kellett állnia a felnőtt csapatba is, mert nem nélkülözhették.
Ettől lett később szívnagyobbodása.
Pesten is úgy kapott állást, hogy „befocizta magát” az egyik gyári csapatba. Sajnos 20 éves korában egy izzó vasreszelék a szemébe pattant amikor a gyorsvágót kezelő munkatársának segített. A szemét megmentették, de a térlátása leromlott. A focizásról le kellett mondania. Helyette sztahanovista villanyszerelő lett, akit a május 1-jei ünnepségen a nagy tribünnél tüntettek ki, s később olyan magas beosztásokat kapott, mintha elektromérnöki végzettsége lenne. Így került később Irakba, ahol gyárak létesítésében vett részt.

Emubpkm-W4-AAl-QE2

16.

When I was six, my father electrified factories in in Baghdad.
And when the U.S. later bombed these, and people lost their livelihoods and began the migration, it hurt me in particular.
How strange: I open a family photo album - and I enter the World History.

------

Hatéves koromban apám gyárakat villamosított Bagdadban.
És amikor az Egyesült Államok később lebombázta ezeket, és az emberek elvesztették megélhetésüket, és elkezdték a migrációt, ez nekem különösen fájt.
Milyen furcsa: kinyitok egy családi fotóalbumot – és belépek a világtörténelembe.

---

Apám megdolgozott a fiataal házasként elért polgári nívóért, aminek az emlékét gyerekkora óta hordozta.
Felemelkedni!
Ezt hozta magával Hajdúnánásról. Ahol anyai nagyanyja családja (Pálóczi) a város első három személyautójából kettőt birtokolt.
Csak aztán apám összeomlott.
Szemben anyám nevelőanyjával, aki viszont nem. S faluról jött "Édes Annaként" kezdte meg az életét a fővárosban, egy generációval korábban, minden félretett pénzét összegyűjtve. S végül egy pénztelen, csinos könyvelőhöz ment feleségül, aki tudott franciául meg németül. Az ő pénzéből, de a férje nyelvtudása segítségével kezdtek cipőkészítő vállalkozásba, s végül sikerült két üzletet is nyitniuk a Rákóczi úton. Közel a Keleti pályaudvarhoz. Ami azért volt előnyös, mert az ügyeket intéző vagy bevásárolni Pestre érkező vidékiek könnyen útba ejthették. Néhány évnyi megfeszített munka után az Andrássy útra köktözhettek, de végül vidéki telkük és autójuk is volt már.
Csak gyerekük nem lehetett.
Ezért kellett nekik anyám.
Bátyja, az én igazi zalai nagyapám negyedik gyereke az ötből.
A legszebb.
Aki a kiváló táplálás és a sportos nevelésnek köszönhetően fél fejjel nagyobbra nőt a testvéreinél. És „Karády Katalinos”, dekoratív, pesti nővé érett.
Csak erről nem volt szabad tudnia. Mami módszeresen rombolta az önértékelését.
Mert „Hófehérke – Gonosz mostoha” szindróma fejlődött ki anyám és Mami között.
"Szép vagy szép vagy, de Hófehérke százszopr szebb tenálad!"

Az államosítás során kifosztva és tönkretéve akkor már nagyon rossz egzisztenciális körülmények között éltek. Ráadásul Apus (anyám így hívta) tettlegesen bántalmazta az egyik államosító ügynököt – s úgy dobta ki a cipőüzletből, hogy az úttestre repült, éppen az ott közlekedő villamos elé. Majdnem az életét vesztette.
Apus csak úgy tudta elkerülni a retorziót, hogy a nálunk állomásozó szovjet hadsereg két tisztjét, befolyásos emberét, ismeretlen körülmények közepette befogadták albérlőnek a képen látható nappali szobába. Míg ő a felségével a kisszobába költözött, anyám már addig is a cselédszobából kialakított saját szobájában aludt.
A szovjet tisztek később elköltöztek és a retorzió is elmaradt. A nagy étkezőasztal lapján azonban jól látható felhólyagosodást hagyott „valami” – feltehetően a feldőlt borosüveg leve. És az asztal lábai is ki voltak – ki vannak – lazulva: ez a két gyengéje öröklött bútorunknak mindmáig megmaradt.
Ez ihletett az alábbi sorokra a Vörösalakos váza című szonettemben (nem saját élmény):
„Feldőlt a bor, oda a terítő,
Bortócsában hajad megmerítő.
Eleped a száj, észt veszt a tekintet”


350107384-1577638319397229-1269025887063767640-n

17.

What about me?
Why did the destructions of pre-1956 communism begin to hurt?
Because it ruined my mother's family by nationalizing their shoe stores?
Her foster father beat an communist agent, had to flee to Canada.
My inherited table cries this when it creaks.

---

Mi van velem?
Miért kezdtek fájni az 1956 előtti kommunizmus pusztításai?
Mert anyám családját tönkretette, hogy államosították a cipőboltjaikat?
A nevelőapja megvert egy kommunista ügynököt, Kanadába kellett menekülnie.
Örökölt asztalom ezt sírja el ha recseg.

---

Most nem akarok erről hosszan írni – bár sok a mesélni és megírni valóm, de majd a műben…
Legyen elég annyi, hogy amikor Mami rajtakapta anyámat, hogy apámmal randevúzik és hogy a mozi előtt mindketten cigarettáznak, akkor ököllel úgy megverte anyámat, hogy kék monokli keletkezett a szeme körül. Aki erre hazabuszozott, összeszedte egy-két holmiját és azonnal hazautazott az igazi szüleihez Zalába.
S a nevelőanyjával 15 évig nem találkozott.
Faluról üzent apámnak, hogy ha még fontos neki, akkor érte mehet. Várja!
Apám rohant utána – és megkérte a kezét nagyapámtól. Mivel anyám 17 volt még csak, korengedmény kellett, hogy összeházasodhassanak.


Et-FRKDTXEAcc-Zt-T

18.

My mother slapped me at times. It did not cause any trauma.
I only mention it because the feminist Inquisition constantly condemns men for domestic violence but my father was indulgent and mother Amazon.
She gave quick unexpected slaps as the miss beats the insolent maid.

---

Anyám időnként megpofozott. Nem okozott semmilyen traumát.
Csak azért említem, mert a feminista inkvizíció folyamatosan elítéli a férfiakat a családon belüli erőszakért, de nálunk apám volt az engedékeny s az anyám az Amazon.
Gyors váratlan pofonokat adott, ahogy a kisasszony üti meg a pimasz cselédet.

---

Csak nem volt hova menniük.
Illetve apám védőnői végzettséget szerzett nővére és édesanyja időközben Hajdúnánásról Fonyódra, a Balaton mellé költöztek, ott kapott a nagynéném szolgálati lakást egy polgári villából kényszerleválasztott szoba-konyhában. A két helység nem nyílt egybe, az udvaron kellett körbemenni, ha a konyhából be akartál menni a szobába. Ide vitte anyámat apám, míg maga Budapesten dolgozott. Hétvégeken találkozhattak.
Ide születtem végül. S itt, Fonyódon nőttem fel.

Nagynéném közben elvégezte az orvosi egyetemet is, ahol Czeizel Endre évfolyamtársa volt. (Aki emlékezett rá, egyszer megkérdeztem Czeizelt, mellékesen, amikor interjút készítetem vele örökléstani témában.) Végül Várpalotán kapott újabb szolgálati lakást s oda költöztek nagymamával, és a férjével, aki egyébként annak a villatulajdonosnak legényfia, későbbi keresztapám lett, akinek a villáját laktuk. S aki az életét köszönhette orvostanhallgató menyasszonyának. Egy őszi csónakbaleset után ugyanis órákig kapaszkodtak a csónak peremébe, míg a hullámok ki nem sodorták őket, s TBC-s lett. Majdnem belehalt. Épp akkoriban kezdték forgalomba hozni a penicillin injekciót, de még nem volt általánosan elterjedt. Medikus nagynéném ebben tudott segíteni.
Ezt a fotót is ő készítette, épp a hajóra várunk nagynénémmel és az unokahúgommal.

20664552-10210379548061206-3261231430895607617-n

Nagynéném a harmincadik érettségi találkozón ezzel ment oda rég nem látott osztályfőnéhez, latin-magyar tanárjához.
–    Képzelje tanár úr, orvos lettem!
–    Csak?! Margit, én azt hittem, hogy magából író lesz! Olyanok voltak a dolgozatai!
Végül így maradtunk – mi – ott, abban a „szolgálati” lakásban. De már mint „rokon albérlők”. Később a háziak megengedték, hogy a konyhát és a szobát egybenyissuk.

---

19.

Neomarxists! Such is the real face of communism in a bourgeois environment.
"Hungarian Cuba".
When the state robbed everyone and only the collaborators received extra benefits.
We weren't good enough.
This sad bourgeois villa building at Lake Balaton was finally destroyed.

---

Neomarxisták! Ilyen a kommunizmus igazi arca polgári környezetben.
"Magyar Kuba".
Amikor az állam mindenkit kirabolt és csak a kollaboránsok kaptak juttatásokat.
Mi nem voltunk elég jók.
Ez a szomorú balatoni polgári villaépület végleg elpusztult.


Ev3yafw-Wg-AA5xwk

Ezt a villát ábrázolja ennek a twitteremnek a képe is. Anyámmal apám motorján ülünk. Meglep, hogy szemmel láthatólag jól öltözettek vagyunk. „Pestiesek” – a szüleim polgári ízlésének köszönhetően.
Polgárnak lenni. Emelkedni – a saját erődből, tehetségednek és kitartó munkádnak köszönhetően. Ötről eljutni a hatra és tovább. Feljebb. Mert nincs felső határ.
Ezt hoztam otthonról és ez munkál bennem ma is. Bár mostanában nagyon keveset teszek érte. Megzavar, hogy „kegydíjasként” (én így hívom) visszakaptam az életemet és túlságosan szétszórom magam. Változtatni kell az időbeosztásomon. Új napirendet, új irodalmi munkatervet kell kidolgoznom és betartanom. Mert nincs felső határ…
----------
Most pedig, látszólag a fentiektől függetlenül, Kukorelly Endre citoyen gondolkodását kifejező cikkrészletből idézek. Látszólag semmi közünk nincs és nem is lehet egymáshoz, de mégis van. Az Andrássy út, ahol anyám, és a Szondi utca, ahol Kukorelly Endre felnőtt, párhuzamosak egymással.
És a párhuzamosok találkoznak a végtelenben.
Írom mindezt a státusz irigység és a nemtelen osztálygyűlölet ellen, mert Kukorelly is ez ellen fogalmazta meg az alábbi gondolatokat mostani politikai klímánkat idézve, miközben a helyzet „fokozódik”.
--------
„( … ) itt a frusztráció dédelgetve van, ápolva és (alig) eltakarva, kompenzálása így nyíltan bosszúálló jellegű. Ehhez mintegy kötelezően jár, szorosan hozzátartozik a cinizmusnak az a fajtája, ami sokaknál megkönnyíti a ressentiment gyakorlatba fordítását; hogy tehát a sértettségemet nem kezelem, uralom, hanem szabadjára engedem. Valami ilyesmi. A sértettség mézízű. Benntartom, finom, bizonyos mértékig hasznos fájdalom, csak-azért-is munkára inspirál, ám ha túlteng és átcsap, már gyűlöletté kristályosodik. Nem gondolom, hogy bárkit valamifajta eleve gonoszság működtet, a gyűlölet azonban gonosszá tesz. A cinizmus is kompenzatórikus, de a sértődöttségnek ez a stádiuma már nem méz. Száraz valami, hiányzik belőle a fájdalom édessége. Akin pedig nem a cinizmus segít, hanem a vakhit, azzal nyugtatja magát, hogy jót tesz azzal, ha kiiktatja a rosszat a világából. Tudjuk, senki frusztrációja nem alaptalan, ugyan kit nem ért soha bántás, lenézés, kicsoda nem érezte, hogy átnéznek rajta! Tisztázzuk: a sértettség okozta fájdalommal, nyilván mert bennem is működik, empatikus vagyok, és a nyíltan vállalt cinizmust, mert belőlem olykor bosszantóan hiányzik, némi elismeréssel figyelem. De rossz tanácsadók. A legrosszabbak.”
( … )
„Nem marad más, mint megőrizni a nyugalmunkat. Tehát magad, uram, ha közszolgád nincs! Tessék, szabad a pálya, ki-ki tegye, amit tud! Valaki a lázadás szót használta – ugyan! Ötszáz forintjai és öt percei mindenkinek vannak, adjuk össze! Ne ógj-mógj, ne mutogass fölfelé, ne várd a megoldást, ne várj semmit – csinálj valamit! Ez a kegyelmi pillanat egyszeriben megteremtheti azt, ami a diktatúra megszűnése óta a legfájóbb hiány, a polgári ethoszt. Ha ez sem, akkor mi?”




182. [tulajdonos]: BENNE LESZ A KÖTETBEN2024-01-19 23:53
Pálóczi Antal:

LAKKRETIKÜL

Folyosó. Jobbra másik folyosó. Klasszikus meanderminták a kövezet peremén. Hirtelen fehér köpenyes szembejövők tűnnek fel; elsietnek a fiatal pár mellett. A falakon villanyszerelési munkálat nyoma, vakolatlan csöveivel olyan, mint egy félbeszakadt műtét.
Két zöld köpenyes férfi hordágyat hoz: a fiú és a lány a falhoz simulnak. „Miért van letakarva a beteg arca?” Nézik, amint az udvarra nyíló üveges csapóajtó sokáig leng; közben a köpenyesek elérik a lapos melléképületet. Odáig van ellapátolva a hó. A fiú és a lány látják, amint bemennek… majd az újra táruló ajtó nyílásában megpillantják a halott meztelen testét. A műtősök szótlanul közelednek, akinél a foltos lepedő van, kiköp.
A pár sietni kezd.
A következő emeleten betegek között kell elhaladniuk. A lift előtt tolóágy, rajta kabáttal letakart öregasszony. Sovány arcában fekete szemek: azt kérdezi velük: „Miért?”
Két középkorú asszony egy-egy szatyrot visz; egyikük éppen azt mondja: „…hat kilót fogyott…” mikor leelőzik őket. A magas pizsamás férfi, aki mellett továbbhaladnak, a két nőt figyeli.
Látogatók és fürdőköpenyes betegek a kórterem előtt. Tárva az ajtó.
A fiú keresi szemével a nagymamát, mire az ablak mellett fekvő öregasszony félig felemelkedik. Elfogódva nézi őket. Atlétikusan izmos unokája mellé mindig is egy ilyen légies teremtést képzelt.
A lány arca bemutatkozás után nyúltabb lesz, szemei nagyobbra nyílnak. Mert reggel óta gondolkodott valamin. S míg a fiú leült a kicsi, jó szagú öregasszony mellé, ő az ágy lábához húzódott vissza.
Ekkor látja meg a kezüket. A kieresedés, az ujjformák, a körömágy félholdak nem várt hasonlóságát. A „fiú” kezét: nyolcvanévesen. Ki kellett néznie az ablakon, mert már egész nap arra gondolt, hogy ha ők ketten most tényleg megtalálták egymást, akkor ők fognak meghalni egymásnak.
Lent hosszú, szürke foltot látott; rebbent a szeme, a folt ekkor autóbusztetővé élesedett.
Így nem hallotta, amikor a nagymama megköszöni a karácsonyi ajándékot. A régi fotóról fényképezett, nagy alakúvá laborált képet a balatoni mólóról, amint középkorú asszony két éves kisfiút vezet; a fiúcska másik kézzel kiflit nyújt az előtte ágaskodó fekete kutyának, egy nagyon fiatal nő pedig rászól a kutyára.
– Anyádra rá se vakkantott! Mindig neked udvarolt… Csak… azt nem tudtam mindjárt, ki az idősebb asszony. Kérdezem apádat.
– Reszegi Marika!
– Ugyan! Életében nem járt Fonyódon. Kérdezem nagynénédet is. Ő nem tudja! Nézem tovább, egyszer csak így szólok: „Lányom! Ez a fekete lakkretikül az enyém. De hogy én ilyen karcsú bokájú… szép…?! Miért nem mondtátok soha?”

*

A távolsági busz ülésén a fiú és a lány szótlanul dőltek a hátrabocsátott támlának, s a lány az ablak mellett most csak arra tudott gondolni, hogy olvad. Sokáig nem tűnt fel neki, hogy a fiú állandóan őt nézi. Egyszer azonban oldalra pillantott; s ekkor meglepetten megkérdezte, hogy mi van.
– Szép vagy – szótagolta a fiú.
A lány azt hitte: érti.

lakkret-2


181. [tulajdonos]: BENNE LESZ A KÖTETBEN2024-01-19 23:47
Pálóczi Antal:

LAKKRETIKÜL

Folyosó. Jobbra másik folyosó. Klasszikus meanderminták a kövezet peremén. Hirtelen fehér köpenyes szembejövők tűnnek fel; elsietnek a fiatal pár mellett. A falakon villanyszerelési munkálat nyoma, vakolatlan csöveivel olyan, mint egy félbeszakadt műtét.
Két zöld köpenyes férfi hoz: a fiú és a lány a falhoz simulnak. „Miért van letakarva a beteg arca?” Nézik, amint az udvarra nyíló üveges csapóajtó sokáig leng; közben a köpenyesek elérik a lapos melléképületet. Odáig van ellapátolva a hó. A fiú és a lány látják, amint bemennek… majd az újra táruló ajtó nyílásában megpillantják a halott meztelen testét. A műtősök szótlanul közelednek, akinél a foltos lepedő van, kiköp.
A pár sietni kezd.
A következő emeleten betegek között kell elhaladniuk. A lift előtt tolóágy, rajta kabáttal letakart öregasszony. Sovány arcában fekete szemek: azt kérdezi velük: „Miért?”
Két középkorú asszony egy-egy szatyrot visz; egyikük éppen azt mondja: „…hat kilót fogyott…” mikor leelőzik őket. A magas pizsamás férfi, aki mellett továbbhaladnak, a két nőt figyeli.
Látogatók és fürdőköpenyes betegek a kórterem előtt. Tárva az ajtó.
A fiú keresi szemével a nagymamát, mire az ablak mellett fekvő öregasszony félig felemelkedik. Elfogódva nézi őket. Atlétikusan izmos unokája mellé mindig is egy ilyen légies teremtést képzelt.
A lány arca bemutatkozás után nyúltabb lesz, szemei nagyobbra nyílnak. Mert reggel óta gondolkodott valamin. S míg a fiú leült a kicsi, jó szagú öregasszony mellé, ő az ágy lábához húzódott vissza.
Ekkor látja meg a kezüket. A kieresedés, az ujjformák, a körömágy félholdak nem várt hasonlóságát. A „fiú” kezét: nyolcvanévesen. Ki kellett néznie az ablakon, mert már egész nap arra gondolt, hogy ha ők ketten most tényleg megtalálták egymást, akkor ők fognak meghalni egymásnak.
Lent hosszú, szürke foltot látott; rebbent a szeme, a folt ekkor autóbusztetővé élesedett.
Így nem hallotta, amikor a nagymama megköszöni a karácsonyi ajándékot. A régi fotóról fényképezett, nagy alakúvá laborált képet a balatoni mólóról, amint középkorú asszony két éves kisfiút vezet; a fiúcska másik kézzel kiflit nyújt az előtte ágaskodó fekete kutyának, egy nagyon fiatal nő pedig rászól a kutyára.
–    Anyádra rá se vakkantott! Mindig neked udvarolt… Csak… azt nem tudtam mindjárt, ki az idősebb asszony. Kérdezem apádat.
–    Reszegi Marika!
–    Ugyan! Életében nem járt Fonyódon. Kérdezem nagynénédet is. Ő nem tudja! Nézem tovább, egyszer csak így szólok: „Lányom! Ez a fekete lakkretikül az enyém. De hogy én ilyen karcsú bokájú… szép…?! Miért nem mondtátok soha?”

*

A távolsági busz ülésén a fiú és a lány szótlanul dőltek a hátrabocsátott támlának, s a lány az ablak mellett most csak arra tudott gondolni, hogy olvad. Sokáig nem tűnt fel neki, hogy a fiú állandóan őt nézi. Egyszer azonban oldalra pillantott; s ekkor meglepetten megkérdezte, hogy mi van.
–    Szép vagy – szótagolta a fiú.
A lány azt hitte: érti.


lakkret-2


180. [tulajdonos]: MR. AMERIKA2024-01-19 08:57
Ma ezt a face-emléket dobta ki a rendszer. vastagbetűs magyarázatot írtam hozzá-
Nem a politizélés a lényeg, hanem az, hogy valaha nagyon szerettem rajzolni.
Anyámtól mindig azt kérdezték az írószer boltban, olyan gyalran fordult meg ott, hogy hanyadikba jár a gyereke.
- Még óvodás - mondta.

------

HA VALAKI IDŐKÖZBEN ELFELEJTETTE VOLNA, ANDRÉ GOODFRIEND ("MR. AMERIKA") KÖVETSÉGI MEGBÍZOTTKÉNT DOLGOZOTT NÁLUNK. ELŐTTE Ő VOLT A SZÍRIAI FŐKONZUL, AHOL SIKERTELENÜL PRÓBÁLKOZOTT AZ "ARAB TAVASZ" KIROBBANTÁSÁVAL: SZÍRIÁBÓL SOSEM LETT LÍBIA. UTÀNA NÀLUNK SZERETETT VOLNA "MAGYAR ŐSZT" KIBUHERÁLNI. ELJÁRT ELLENZÉKI TÜNTETÉSRE. SŐT, GYURCSÁNY-SZEÁNSZOKRA, AHOL ÉNEKESKÉNT IS FELLÉPETT. EZT ÁBRÁZOLTAM EZZEL A RAJZOMMAL, DE MA MÁR MAGYARÀZNI KELL

* * *

LA FONTAINE SPINS IN HIS GRAVE /power=hatalom/
(For Colleen Bell Ambassador)
La Fontaine - Who has delegated this vain geek! The raven to sing! The raven to sing!

LA FONTAINE FOROG A SÍRJÁBAN /power=hatalom/
(Colleen Bell nagykövetnek)
La Fontaine - Ki küldte ide ezt a híú pancsert! A hollónak kell énekelni! A hollónak kell énekelni!

10858353-10203848167300769-3242093234086806468-n

179. [tulajdonos]: ÍRÓI KÉRDÉS2024-01-19 01:09
Gyurcsi költői kédést tett fel a naplójában, amire nem várunk választ.
Idézem:

"miért tanul
angolul
törökül
retikül

aki még magyarul se ért"

Én azonban írói kérdésnek tekintem, amire prózával válaszolok.

Angolul londoni unokám miatt (is) meg kell tanulnom.
Törökül Mohács miatt tanulok és mert Bartók kimutatta a régi stílusú zenénk és bizonyos török dallamok hasonlóságát, amiből ő egy 1000 évnél régebbi szoros együttélésre következtetett.
Valószínüleg akkor került több száz mezőgazdasági török szó a magyarba (pl. teve-deve, kos-koc', bika - boga, alma-elma, balta- balta) államalapítási szavakkal együtt (pl. király - král). Még ír-ni szavunk is ótörök.
Ir-mak - így szólt az ótörök változat.
Ez van benne ir-dal (halat bevagdos) szavunkban. Vagyis a rovásírás korszakából való. A törökök már nem használják. Ír-ni - ezt ma így mondják: yaz-mak. Az író is yazior. Azonban a török tanár a nyelvórán mindig megemlíti, kulturális érdekességként.
A török az egyetlen nép, akivel Európában háborúskodván, a haldokló katonák "azonos" szóval (azonos ragozással) hívták az anyjulat.
- Any-ám!
- An-nam!
Ők is Attila leszármazottainak tekintik magukat, ráadásul ők egy t-vel és két l-lel írják. Ahogy kiejtjük.
ATILLA.
Nem a rontott latin verzióval, ahogy mi.

Viszont - retikül - már nem kell megtanulnom, mert úgy már tudok, 1987 óta, amikor ez a novellám (még Szabó Antal néven) a Mozgó világban megjelent. Lásd lentebb a lefotózott címet.

Te nem érted, hogy irodalmi párbajra hívtalak ki, de majd megérted. Mert kénytelen leszel!

----------

420039721-270298452517317-4694125762440627275-n
virtual dice


-----------


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-02-27 13:11       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita talán ma
2024-02-27 12:28   Napló: négysorosok
2024-02-27 12:14   Napló: Bátai Tibor
2024-02-27 11:10   Napló: - haikukutyin -
2024-02-27 02:13   Napló: A HÁRMAK
2024-02-26 21:36   Napló: - haikukutyin -
2024-02-26 17:23   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-02-26 16:50   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-02-26 16:26   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-02-26 16:22   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos