A HÁRMAK: ILYEN

A HÁRMAK bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: A HÁRMAK
Legutóbbi olvasó: 2025-10-22 07:22 Összes olvasás: 21475

190.	[tulajdonos]: ILYEN	2024-02-29 04:20
MEGINT EGY FACEMLÉK Pedig már el is felejtkeztem róla. Viszont így, négy éves rálátással (2020-ban nem tört ki még a 2022-es háború) sokkal fontosabb, mint első megjelenésekor. Mindig bajban voltam ezzel a képversemmel. Tudtam, hogy IGAZ. De azt is tudtam, hogy a felületes szemlélő nem látja be. Képtelen belátni. Képtelen beleérezni. Képtelen felfogni "hogyan is van ez". Hogy mennyire – és milyen észbontóan – igaz, amit kifejezek ebben. (A képvers címe:) A RÚT KISKATONA. (A "tépett szöveg":) Én lőttelek le! (Alatta:) s ezt megtehetnétek velem megint. Sosem tudtam megmagyarázni a "megtehetnétek velem" műveltető szerkezetét. Nem azért, mert művészileg képtelen lettem volna erre, hanem mert a minimalista esztétika nem engedett ennél több rávezetést. Ennyi a "pont elég". Csak reménykedtem mindig, hogy legalább néhányan (mindenek előtt a katonaviselt férfiak) megértik. (Abban reménykedtem, hogy legalább ők majd nem lesznek felületesek. S felületesekkel valójában nincs dolgom. Nekik edukációra van szükségük, nem arra, hogy "helyettük rágjam meg a falatot".) A "jóllakott napközis" álmoralizálók sem értik majd, ezt tudni véltem előre. A parancsot ők nyilván nem hajtanák végre: "Ne ölj". Gondolják kihízott mosollyal. Csakhogy, félő, mégis megtennék. Máshogy. Például amikor nem is tudják, hogy teszik. Mert elkerülhetetlen. Amikor nincs idő gondolkodni... csak az önvédelmi reflex... csak egy rossz mozdulat... Vagy a kimerült idegállapot valamilyen tévesztése... baráti tűz... Háború... háború... háború... ...baleset... Nekem, leszerelt katonaként, mindez világossá vált a hadgyakorlatok "pokol-imitációinak" során. Emlékszem, hogyan álltam egyszer egy vidéki város egyik közlekedési csomópontjában éjjel kettőkor, géppisztolyosan, a páncélsisakomon is fehér álcaruhával a hóesésben.. Bakonyi hadgyakorlatról vonultunk haza egy tűzérségi gépkocsioszloppal. Egy tiszt előreküldött a futárkocsival. Kiszálltam és egyszer csak annak a hangszerboltnak a kirakatában pillantottam meg magam, állig felfegyverkezve, ahol tíz évvel korábban az az elektromos gitár lógott, amit aztán megkaptam a 14. születésnapomra. Pedig nem is kértem. Apám mellettem állt és figyelte az arcomat, ahogyan a gitárra néztem. S neki már ez is elég volt. Láttam, hogy az üzlet azóta cipőkereskedéssé változott, de azt is, hogy a kirakat tükréből milyen ijesztő fegyveres alak néz farkasszemet velem. "Műveltetés". Háború. Megsejteni véltem: milyen. Én kaptam a parancsot, hogy az áthaladó tűzérségi egység menetoszlopát irányítsam. Közben esett a hó.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!