NAPLÓK: A HÁRMAK Legutóbbi olvasó: 2026-10-04 18:56 Összes olvasás: 27791| 195. | [tulajdonos]: Philemon és Baucis | 2024-06-09 18:09 | VÁLASZTÁS - de nem akármilyen. Hanem lényegében egy neomarxista Woke-gender "családtalanító" nyomás elleni küzdelem is. (A háború ellenes attitűdról már írtam a Békemenet-jegyzetemben a személyes oldalamon.)
Ezért írok róla itt, az ezzel szemben innováló Természetes Fiúnevelés a XXI. században oldalon. Amit a "megszüntetve megőrzés" lehetséges jógyakorlatának ismertetésére nyitottam meg. (De áthoztam ide is)
Hogyan kell megőrizni a családot?
Akár Szabó Lőrinc-féle "állandóan másba" (és nem a feleségünkbe) szerelmes stílusban?
Úgy mint Szabó Lőrinc.
Akinek a kisfia, Lóci, "óriás" (értsd: halhatatlan) lett végül édesapja róla írt versében.
A jelenetek egy házasságban című Bergman film sem azzal ért véget, hogy a férj és feleség jól összeverik egymást a válási papírok fölött, majd elválnak. Hanem azzal, hogy sok év múlva, éppen aktuális házastársaikat megcsalva ismét találkoznak egy elhagyatott házban. S az az utolsó szavuk elalvás előtt, hogy: "Köszönöm szépen a szép beszélgetést".
Mintha el sem kellett volna válniuk.
Minek?
Kérdem (kérdeztem) én (hasonló életközepi válság idején). Megsejtve, hogy öregkorunkra, Philemon és Baucisként , mindez nem lesz fontos már.
De hogy mennyire így lett, azt magam sem gondoltam volna.
Erről máskor többet.
(Akit mégis érdekel, keresse ki A PARÁZNABILLEGETŐ című kötet címadó versemet. Nevemre és a címre kiadja a google.)
De most nem erről akarok beszélni.
Hanem a választásról.
A "családtalanító" Woke-ideológia elleni küzdelemről.
Mert én ez ellen (is) szavaztam most.
Tegnap előtt ment nyugdíjba a feleségem (lásd a fotót: aznap így jött haza). Én már négy éve.
Mostantól lehetünk igazi Philemon és Baucis, akik, mivel nem voltak szolgáik, egymást szolgálták.
Jövő héten megyünk Londonba, unokanézőbe (most jön a második).
A Nagy Generáció nyomán, a fiatalság után az öregséggel találkozva, most abból ugyanúgy a legtöbbet szeretnénk kihozni, mint a Nagy Generáció nyomán annak idején a fiatalságból.
De vissza a választáshoz:
Feleségem még utoljára elvállalta, hogy számláló biztos legyen a kerületben.
Hajnali négykor jöttek érte.
Örömet szerettem volna szerezni neki azzal, hogy majd az első szavazó legyek náluk, ezért már reggel hatra bementem. Mégpedig a "fellépő ruhámban" (sötét nadrág, fényes cipő, fehér ing). Mert hálás voltam, amiért hajnalban letakarta a beton-műkő oszlopfőket, amit előző délután öntöttem formában (harminc éves késéssel a kerítés oszlopaink megépítése után, de jobb későn mint soha) és hajnalban verni kezdte az eső, amire nem számítottam. Aludtam mint a bunda.
A nejem viszont indulás előtt letakarta egy fóliával.
Gondoltam "megérdemli", hogy én legyek náluk az első szavazó. (A fellépő inget is ő vasalta ki.)
Nem számítottam rá, de tetszett, hogy egyben velem - első szavazóval - hitelesítették, hogy az összes urna üres.
Alá kellett írnom egy papírt írnom erről. Majd lepecsételték az urnákat!
Ezután szavazhattam csak.
Búcsúzóul rámosolyogtam a feleségemre azzal, hogy "Jó munkát!"
---
Aki még nem szavazott, tegye meg
Hajrá!
 | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
