 | | Pogonyi Pál |
üzenőfala
képtára |
Úgy érzem, ideje néhány szót szólni magamról. 1955. Január 31.-én születtem, Egerben. Azóta is itt élek. Verseket 18 éves korom óta írok. 20 évesen, a katonaságnál, állam és rendszerellenes verseimért rendőrhatósági utolsó figyelmeztetést kaptam, ami azért volt furcsa, mert előtte semmilyen figyelmeztetésbe nem részesültem. De a két vallató- elhárítótiszt biztosított arról, hogy ezután sehol se fog megjelenni versem. Pár évig így is volt, de azért aztán lassan csak meg-megjelentem. Először az egri Népújságban, majd az Ifjúsági Magazinban és a Magyar Ifjúságban. 1984-től ’87-ig tagja voltam az egri Életjel irodalmi körnek, ahol olyan írótársaim-barátaim voltak, (a teljesség igénye nélkül) mint: Karácsondi Imre, Bányász István, Anga Mária. Ebben az időben jelentek meg verseim többek között a miskolci Napjainkban, a Tiszatájban, a Délszigetben, és több közös Antológiában.
Amikor első önálló kötetem összeállt, magánéleti (és mentális) okok miatt abbahagytam az írást, s megszakítottam minden kapcsolatomat az irodalmi élettel. Húsz évig a családomnak és a harcművészetnek éltem.
2003-tól kezdtem újra írni a Fullextra nevű Internetes irodalmi honlapon, annak inspiráló hatására.
A DOKKON OLVASHATÓ, KIEMELT VERSEI
 Az emberfiához
Apám
Lézer
[ A szerzõ további verseiért kattintson ide! ]
A DOKKON OLVASHATÓ PRÓZÁI
|
