"Elvont igazságtartalmak, melyeket ki kell hámozni"

Szakállas Zsolt (1965, Miskolc) költő, festő. Írásait közölték többek között a miskolci Új Bekezdés antológiái, a Magyar Műhely, a Pannon Tükör, a Tiszatáj és a Rost folyóiratok. 2017-ben a miskolci Művészetek Házában volt önálló kiállítása, majd Budapesten az Art 9-Galériában. 2020-ban a Magyar Műhely Galériában, 2022-ben Nyíregyházán, a Pál Gyula Teremben voltak láthatók az alkotásai önálló tárlat keretében. Festményei rendszeresen szerepelnek a Miskolci Téli Tárlaton. 2010-ben jelent meg első önálló kötete, Fotontej címmel. A Dokk.hu állandó szerzője. Szürrealista versvilágáról, írási metódusairól, hitvallásáról Kopriva Nikolett beszélgetett vele. 

Kopriva Nikolett: Egy bemutatkozásodban ezt nyilatkozod: ahhoz, hogy túléljük az élet külső és belső csapásait, egyéni mitológiát kell teremtenünk. Hogyan határoznád meg az egyéni mitológiádat, és hogyan segített téged az évek folyamán?

Szakállas Zsolt: A teremtés Istenadta képességünket jelöli. A külvilági ingerek sokszor csak stresszelnek, és elvonják a belső dimenzióinkról a figyelmet. Pedig bennünk rejlenek az elvont igazságtartalmak is, csak ki kell őket hámozni. Ez felkészültséget igényel, hisz az ősidők tudására, mitológiájára nyúlik vissza. Aki ide meg tud térni, az segítségben részesül, annak a „pályáját” elegyengetik felsőbb hatalmak. A belső tartalomra mondom azt, hogy pálya. Én nem a külvilági tapasztalatokat érlelem magamban, az nem vezet sehová. Hanem a belső forrást engedem átömleni az ereimbe. Ez az én egyéni mitológiám, mely minden „nehéz” élethelyzetben ott virraszt a szívemben.

KN:  Mióta és milyen szerepet tölt be az életedben a költészet?

SzZs: Már harmincöt éve, hogy költeményeket is olvasok. A szürrealista alkotásokat találtam a legizgalmasabb olvasmányoknak. A költészet önkifejezés, mint minden művészeti ág. Számomra a tudatalattim részleges feltárását jelenti, ha írok. Ez ad egyfajta önismeretet. Viszont húzós feladat annak a képességnek a megszerzése, hogy a tudatalattiba vájatokat építsünk ki. Nem adja egykönnyen magát és akkor még nem is említettem a „lelki tisztaságot”, mint determinációs tényezőt.

KN: Verseidben gyakoriak a szokatlan képzettársítások, absztrakt áramlások. Engedj be minket a műhelyedbe!  Hogy születik a vers?

SzZs: Az alkotás előtt elolvasok néhány könyvet, hogy jobban sikerüljön az „öngerjesztés” folyamata. Sokat kávézok, ez segít az agyi asszociációs kéreg aktivitását serkenteni. Ilyenkor elcsendesülök, izolálom az elmém és jöhetnek a belső sugallatok. Természetesen egy vers megírását utómunkálatok is kísérik.

KN: 2010-ben jelent meg első önálló köteted, a Fotontej. Mi az, ami ekkor foglalkoztatott, és hol tartasz jelenleg? 

SzZs: Én a mélyszegénységből jövök. Ezt az időszakot nem tudtam áthidalni, csak kiáradó szeretettel. A munka világába nem tudtam soha beilleszkedni. A Feleségem szerepe a házasságunkban irányadó mérték volt. A Fotontej létrehozásakor rengeteget olvastam, meditáltam és nem mulasztottam el a halandzsának tűnő mondatok összeszedését, majd művé alakítását. Nem is hinné az ember, hogy ezek az apró morzsák valójában csiszolatlan gyémántok… Azonban még a kötetem kiadása előtt belecsöppentem a képzőművészet világába is. Volt egy gimnáziumi magyar tárgyú könyvem, ebben felfedeztem egy Miró képet és órákig nem tudtam betelni vele. Elhatároztam, hogy festő leszek. Fogtam egy vásznat,  kifeszítettem és nemsokára megszületett az első szürrealista képem. Később festés terén a stílusom átalakult absztrakt expresszionistává. A Fotontej kiadását követő időm nagy része pingálásokkal és természetesen írásokkal telt.  Kerestem az utamat és soha nem adtam fel. Tudtam, hogy ezután már nincs lejjebb, csakis jobb korszak jöhet. Így is lett. A műveimben egyre kevesebb hibát ejtettem, fejlődtem. Kezdtem a „fejemben” élni. A Feleségem nagyszerű támogatóm volt akkoriban és most is. Éreztem, hogy a lírai énem kivetül és a kartonokon (akkor még azokra alkottam, nem nagyméretű vásznakra,) érik be. Sorra következtek a kiállításaim.

KN: A szürrealista és dadaista irányvonalak közel állnak hozzád. Hogy jutottál el az önkifejezés ezen formájáig?

SzZs: A Dada beköszönte felizzította a lelkem. Maga volt a káosz megszelídítése és a nagy szentségtörés. A hagyományos versek lassan kezdtek kiesni a pixisemből. Tristan Tzara és Richard Huelsenbeck hatására nem egy dadaista verset írtam, amik később szürrealista alkalmazásba kerültek át… Íme a költők, akiket olvastam és olvasok; kezdődött József Attilával… Művészetemre nagy hatással voltak továbbá: Kassák Lajos, Kálnoky László, Déry Tibor és Károlyi Amy. A szürrealizmus megszilárdított abbéli hitemben, hogy ezt kell gyakorolnom. Minden az automatikus írással kezdődött… Meglepődtem, mennyi minden szunnyad a tudatalattimban. André Breton, Henry Michaux és Philippe Soupault automatikus írásai, valamint Louis Aragon, Benjamin Péret, Raymond Queneau és Hans Arp munkássága szó szerint „felébresztett”. Ekkor hatalmas változáson mentem keresztül a képzőművészet terén is. Stílusom az absztrakt expresszionizmus lett. Kedvenc festőim:: Marcel Duchamp, Max Ernst, René Magritte, Willem de Kooning és Antonió Tapies. Amikor elalvás előtt a szemem lehunytam, rengeteg látomás torlódott össze az elmémben. Ezekből választhattam kedvemre, ha festeni szerettem volna.

KN: Soraid olvasása közben olykor azt érzem, egy elidegenedett, elreménytelenedett valóságot ábrázolsz, helyenként társadalomkritikát is megfogalmazol. Mi az, ami inspirált e sorok megfogalmazásában? Ezzel szemben milyen az ideális valóságod?

SzZs: Nem szenvedésből, nem a világban történt események hatására írok. A politikához nem értek, s csak a véletlen műve, ha társadalomkritikát fogalmazok. A szürrealizmus nem érzelmi alapokon nyugszik. A gondolat csak úgy tündökölhet a maga valóságában, ha az érzelmeket leválasztjuk róla; ezt a törvényt követem azóta is… A szürrealista valóság az én ideális valóságom, ahol boldog és kiteljesedett vagyok. Ez szüntelenül tárgyi vonzatú. Mindig csodálatos melegséggel tölt el, ha sikerül egymástól távol álló szavakat és kifejezéseket szókapcsolatokká egyesíteni.

KN: Ha öt szóval kellene meghatároznod Szakállas Zsoltot, mely szavak lennének ezek?

SzZs: Pontosság, szeretet, odaadás, türelem, játékosság.

KN: Ha egyetlen könyvet vihetnél magaddal egy lakatlan szigetre, melyik lenne az?

SzZs: Henri Michaux: Máshol című könyvét vinném magammal, mert annak szövege egyenesen varázslatos!