| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
|
Tóth János Janus |
| Kitisztuló égbolt |
|
Befalva az összes fény,
az est nagy hasa feszül,
karja közt sötét henyél,
dorombol, majd földre ül.
Nőnek az apró csendek,
mint körgyűrűk a tavon,
parttól partig sietnek,
föld és ég közt szabadon.
Térdeplő reményre száll
és a vállán megpihen
egy apró sóhajmadár,
csőrében tört rekviem.
Hold ébreszt árnyékokat
nyafogva, lustán kelnek,
elhagyják a bokrokat,
megnyúlva menetelnek.
Az idő tenyerében
a pillanat áll lábra,
és ámul csillagfényben,
hisz fönn az ég varázsa.
Fényt önt az égbolt, ragyog,
mint egy locsoló feje,
millió lukból csobog
a mindenség ereje.
|
| |
|
 Hagyjon üzenetet a költőnek!
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listához.
Az e-mailküldési lehetőség megszűnt.
|
|
|
| POFAVIZIT | |
Bártfai Attila Márk
Ha érdekelnek a szerző versei, kattints a képre!
(Új szerzőért a bal felső sarok dokk.hu logójára klikkelj!)
|
|
| Aktuális nagyítás | |
| DOKK RSS | |
|
A DOKK fennállásának 10. évfordulója alkalmából megtartott rendezvénysorozat anyaga a
dokkestek.blogspot.com -on.
|
|
|
