Szalai Endre
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
16.
| 2011.02.08 13:02 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Csak semmi krízis
|
| Válasz erre | Nagyon jó befejezés, de a vers egészét sokkal jobban (és pontosabban) meg lehetne írni. Maga a mű mutat rá a szerző képességeire és a munkamennyiségből fakadó hiányosságaira. Többet kell foglalkozni egy ilyen szöveggel. | 15. 14. 13. 12. 11.
| 2010.10.20 19:17 | Boldogh Dezső - szerki -- meo | Gyárvers
|
| Válasz erre | A többi verse alapján is úgy tűnik viszonylag gyakorlott versíró, jó formaérzék, működő csasztusok, a rutin hibalehetőségeivel. Ez itt tipikus fal-vers, itt-ott jól is hangzik, ámde súlya nincs, odavetett, a költő is beleásít saját szövegébe. | 10.
| 2010.10.19 09:43 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Csak semmi krízis
|
| Válasz erre | Kedves Endre,
már a zebrás versénél (Zárt rendszer) eszemben volt S. Weil egyik gondolata a művészettel kapcsolatban, de akkor úgy döntöttem, hogy nem terhelném önt ezzel. Azt írta, hogy a művészet engagement immobile, mozdulatlan elkötelezettség, egyszerre mozgás és mozdulatlanság.
Nyilvánvalóan ebben benne van a látszat, képzet szituációs feszültsége, a cselekvés szelektált helye és a művészember, - jelen esetben költő rodeni látszólagosan rendezett gondolkodói testtartása.
Úgy érzem, hogy ön túl hamar mozdul bele a képbe. A negatív előhívásakor keletkezett fotón elmosódott jelentéshordozóként találgathatjuk csak az ön költészeti paramétereit.
Vegyes hatású írás ez is. Ritmustartásilag elüt az eddig olvasottaktól, kommunikatív szempontból a dikció a bolhapiac kósza rendezetlenségét vetíti elénk. Az ottani igényes és igénytelen tárgyi jelenlétet, a piacjáró úrinők és az egyszerű(bb) kétkezi munkásnők közötti verbális lehetetlenséget.
Egy soron belüli káoszt, amely a meg nem talált, be nem hangolt ének disszonáncait karistolja.
Ki kellene találnia a hogyant, karaktert adni egyfajta saját mozgásnak, hangnak a szövegszöveten belül, mert így nem ül, áll, fekszik ez a cucc.
Azért szentelek ennyi betűt önnek, mert érzem, ki fog találni egyszer ebből a dzsungelből és megleli azt az atomizált struktúrát, amelybe az ön versírói kvalitása testre szabódik.
Nem a látással szemben viaskodom. Abban ott a töltet. A szövegkezeléssel. Túl kell jutni azon a képzeten, hogy szavak egymásutáni felsorolása önmagába véve vers lehet. | 9. 8. 7.
| 2010.10.18 18:56 | Cservinka Dávid - szerki -- meo | Gyárvers
|
| Válasz erre | Ellényegtelenedik a vers az általánosságokon: "Munkás vagyok a remény-gyárban,/és nap mint nap, csak robotolok.", "Anyám is bánja már, hogy megszült.", "Csak állok itt tehetetlenül./A magam futószalagánál.", "Felmondani semmi esélyem,/már életfogytig dolgozhatok.".
A kérdéses téma érvényes elemzését nem a tényközlésben látom. Pozitív mondandó esetén a lehetséges kiutak kutatását, negatív mondandó esetén a vershelyzetig vezető okok taglalását tartanám korszerű hozzáállásnak. | 6.
| 2010.10.18 18:45 | Cservinka Dávid - szerki -- meo | Férc
|
| Válasz erre | A forma a gondolatok alá rendelt, a vers szavalható, mondható. Biztosan munkált a ritmus, bár néha túlzó, mint a szöveg. Az anakronisztikus pátosz vajon milyen célt szolgál? Nem egyértelmű az üzenet és kiszámítható a szöveg elvarrása. A "Szarba sem veszel" - tőmondat kilóg a szövegkörnyezetből, nem tartom indokoltnak a szövegminőség rombolását. | 5.
| 2010.10.17 13:59 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Zárt rendszer
|
| Válasz erre | Kedves Endre,
a címválasztáson gondolkodom. Hogy helyénvaló-e. Organikus értelmezési szinten a rendszerek nyitottak, egymással kölcsönhatásban lévő elemek, tárgyak, stb... olyan egységéről számolnak be, amelyeknek közös a céljuk. A zárt rendszert perspektivikusan tekintve - az arról beszámoló szem függetlenné válik a környezeti hatástól és ezt a logikai szemiózist követve viszonylag kívülálló marad akire nem vonatkoznak a szabályok, hacsak nem tévedtem el fogalmilag, nem nehéz, hiszen a fizika tantárgya csak szájtáti magasságokban vonzott, lelkileg az evangéliumra, Oscar Wilde-ra, József Attilára és Janis Joplinra voltam hangszerelve. De jussunk át előbb a zebrán. Legyen ez a zárt energiarendszer a megmérettetés tárgya: maga a vers.
És vegyük a kölcsönhatásokat!
"mintha én gázoltam volna el."---Ez az írás csúcspontja. Egy használható alapanyag, lefektetett alapkő, amelyre érdemes lenne felhúzni valamit. A többi sorral alapjáraton nem értek egyet. Vagy képtelen vagyok értelmezni:
"A félelem arcomra vetül,
jelzőtáblákra festett keret."
Vagy túl általános:
"A lépéseim akadoznak,
és minden utcasarok taszít."
"Nem őrködik felettem a város,"
"A zebrák végtelenbe futnak.
Nem várok tőlük megérkezést."
Kissé zavaró a megérkezést-védekezést ragrímpáros, a vakít-taszít és a volna el-tévedek el szavak összecsengetése.
Jómagam sokat próbáltam ezt a tematikát versbe faragni, sőt! Talán a tilalomfákról írt versem valahol az éterben vesztegel, lehetne ebből jót kihozni, most ez itt és most nem igazán sikerült. | 4.
| 2010.10.17 05:46 | Turányi Tamás - szerki -- meo | Zárt rendszer
|
| Válasz erre | Mintha az ellenség, mintha a félelem tárgya csupán az úttest, a zebrák, a gépkocsik, utcasarkok - vagy ha nem "csupán", és, tegyük fel, az agórafóbiáról volna szó (miért is ne?), akkor ennek a dramaturgiája hiányzik. Ez egy festett kerete a félelemnek, valóban, "rövidre zárt" ragrímekkel, ami, ha megtalálnám a versben a spirituszt, itt még rá is erősítene a hatásra, de valahogy kívülrekedt valami ezen a zárt rendszeren, én a hiányát érzékelem végig. | 3.
| 2010.08.31 18:14 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Örökbérlet
|
| Válasz erre | Kedves Endre,
engem kifejezetten zavarnak a sorvégi rímek kiegyensúlyozatlansága. Pontosan fogalmazva: halvány dunsztom sincs, hogy ügyetlenség következtében lettek olyanok, amilyenek, vagy egyáltalán nem tervezte őket.
Bár hangzásilag ez az egyetlen valamirevaló rímpár (hullámokat-munkásvonat), a munkásvonat alkalmazása itt idétlennek tűnik, főleg a kanyarog ige mellett.
A másik két kivehető rím esetében fáj az azonos szófajiság.
Ebből a versből elpárologni látszik a valóság ereje. Mintha egy hungarocell szigetelőanyag lenne a szavak és a gondolati panel között, ezt valószínűleg érzi a vers írója is, mert olybá tűnik, mintha az igazi természetességet szeretné túllicitálni valami magasabb röptű didaktikai áramlat felé, ez az összhatást érvényteleníti az olvasóban. A versben az érzéseket kell elsősorban tetten érni és az élményanyag verbális alkatrészeivel továbbítani azokat az olvasó felé.
Jó a felütés, tetszik. Lehet kiindulási pont és kivetíthetőségi vászondarab. A "Hiába magyarázom, hogy ez közhely" sor mire utal? Mi a közhely? Nem tisztázott, ti.
A nedves szivacs, vagy az örökbérlet?
Túl soknak ítélem meg a hogyozást egy versszakon belül.
"Életünk kanyarog, mint a munkásvonat,
és hidd el, ez most nem éppen leckéztetés."---ez a két sor esetlennek tűnik, a mostohafaterom szokása volt anno az ilyenfajta okoskodás. Nem éppen versnyelvi magaslatokat tükröztet.
A "Tudom, ebből sehogy sem lesz már tananyag,
erre a fakultásra nincsen szemeszter."--- két sor lóg a levegőben, nincsenek kapcsolódási pontjai.
A zárlat rém gyenge. Valami irodalmasított megoldást keresett - gondolom én - de ez annyira inkonzekvens a fenti vizuális vetülettel és szemantikai környezettel, hogy csak egy "ejnyét" írnék ide, szőrösszívű szerkiként, nálam nagyon nem, sajnos. | 2. 1.
| 2010.08.25 13:31 | Deák-Sárosi László - szerki -- meo | Örökbérlet
|
| Válasz erre | Kedves Endre! Sokszor a kevesebb - több. Ez a vers megragadott egy konkrét, szituációt, életérzést, és megfelelő mértékben körül tudta járni. Nálam ez maradandó. Üdvözlettel, DSL. | 0 |
|
