túl az Igazság-zuhatagon

valahogy átverekedtem magam
az Igazság-zuhatagon
hogy itt találjam magamat
a billentyűzet előtt
és lejegyezzem mi történt
azelőtt
hogy ismertelek volna
műhelyekben dolgoztam
azt gondolva
hogy így épül a világ
aztán bejártam a föld alá
hogy verítékemmel áldozzak az isteneknek
és a sötétben tévedhetetlenül megtaláltam mindig
a kiutat bolyongásaim után
hogy eljussak az erdők mélyébe
ismét magamat keresni
és számolatlanul sok órát futottam főleg
a lemenő nap áldásával a fejem felett
és imádkoztam a földanyához
ne változzon semmi soha
de nem nyertem meghallgatást
és utána beszéltem magamról sok
tőlem okosabb embernek
akik meghallgatták véget nem érő
pofázásomat a káoszról
ami akkor bennem volt
és bólogattak megértően
de nem mondtak sokszor semmit
és voltam jobban és rosszabbul
és még most sem tudom merre
hová és meddig
ezért csak írok megváltást keresve
a mondatokban
és szerelmet keresve
nálad kopogok
talán egyszer
beengedsz






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-05-12 09:06:23
Utolsó módosítás ideje: 2025-05-12 09:06:23