Határ Győző
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
38. 37. 36. 35.
| 2009.12.04 19:31 | iphone-user -- B?LCS?DAL
|
| Válasz erre | egy olvasó 2 pontra értértékelte a versedet (max. pont: 10)
| 34.
| 2009.11.30 03:35 | iphone-user -- B?LCS?DAL
|
| Válasz erre | egy olvasó 10 pontra értértékelte a versedet (max. pont: 10)
| 33. 32. 31.
| 2006.12.04 22:26 | + -- ÉS nekrológ
|
| Válasz erre | Határ Gyõzõ
1914-2006
Rendhagyó ember volt, nem lehetett semmilyen skatulyába beleszorítani. Gyomán született, a nyomdász apa és tanítónõ anya egyetlen gyermeke kiskorában családjával Budapestre költözött, Határ Gyõzõ végigjárta az iskoláit, építészmérnökként diplomázott a Mûszaki Egyetemen, hatalmas terveket forgatott a fejében, de soha egyetlen épületére sem került tetõ sehol. Államellenes összeesküvés vádjával 1943-ban leültették, részt vett a sátoraljaújhelyi börtönlázadásban, a nyugat felé telepített börtönbõl megszökött, és a háborús Budapesten bujkált. A felszabadulás után egy darabig az Astoriánál lakott, a Kiskörút és a Rákóczi út keresztezõdésében lévõ modern ház legfelsõ, teraszos lakásában, éppen a nagy óra alatt; mindig vetek oda egy pillantást, ha arra járok, és arra gondolok, hogy otthon van. Most már mindig is otthon lesz. A harmincas évek közepétõl megírt tíz könyvet, ezek közül egy vékony versesfüzet, a Liturgikon és egy vaskos regény, a Heliáne a negyvenes évek vége felé meg is jelent. Vesztére. Indexre kerülve hamar meg kellett tanulnia, hogy az új rendszer jótéteményei neki nem szólnak: 1949-ben tiltott határátlépés kísérlete miatt aztán ismét letartóztatták, így megismerkedhetett a pár éve még hõn óhajtott rend börtöneivel is. Szabadulása után fordítani kezdett - fõ mûve, Lawrence Sterne Tristram Shandyje a magyar mûfordítás-irodalom egyik felülmúlhatatlan csillaga lett, most már örökre abban az eredetileg zöld, utóbb sárgásszürke gerincû, csontossá szikkadt 1956-os Új Magyar Könyvkiadó-változatban. Elmúlt negyvenkét éves, amikor 1956 végén odahagyta szülõhazáját, ifjú feleségével, Prágai Piroskával idegen földön új életet kezdett, 1957 tavaszán Londonban telepedett le, és a BBC Magyar Osztályán, majd a Szabad Európa Rádióban vállalt munkát. Évtizedeken át az õ hangja, ez az éterben el-eltünedezõ, éneklõ beszédhang jelentette a kortárs irodalom legkitartóbb nyugati fogadtatását.
Rendhagyó író volt, nem lehetett õt semmilyen skatulyába beleilleszteni, minden újabb megjelenõ mûve egy-egy tiltakozás volt az ilyen kísérletek ellen, miközben minden mûvében és minden mûfajában - a verstõl a regényen, a filozófiai traktátuson át a színpadi játékokig - ugyanazt a hatalmas, a magyar nyelv csodájára alapozott, zseniális Határ-textíliát szõtte egyre terebélyesebbre. Nem ismert kompromisszumot semmiben: a mûveiért a kiadók nem tolongtak (itthon indexen volt még, vagy megint oda került), túl a hatvanon elkezdte hát kiadni önmagát. Az Aurora Könyvek vaskos darabjai a hetvenes évek vége óta hirdették, hogy Wimbledonban, a londoni kertvárosban, Hongriuscule-ban, "Kis-Magyarországban", ahogy házát vendége, Jean Rousselot egy ízben elnevezte, él egy fantasztikus magyar író. Kikötötte, hogy nem jön haza, amíg a mûvei idehaza otthonra nem találnak. Amíg õ nem volt, a levelei voltak, a könyvküldeményei, a telefonjai, a rádió-hangja. És aztán a nyolcvanas évek utolsó harmadában itthoni kiadóknál elkezdtek megjelenni pompás prózái, a Pepito és Pepita, az Éjszaka minden megnõ, az Anibel (a modern magyar próza egy-egy klasszikus regényváltozata mindegyik), a verseskötete, a misztériumjátékainak a gyûjteménye, szép sorban a többi mûve. 1988, Weöres Sándor temetése után, ahol õ mondta az egyik búcsúztatót, aztán már rendszeres hazalátogatónak számított, jött a barátai, az egykori Újholdasok meg a fiatalok közé, sokak, Ilia Mihály, Kabdebó Lóránt, Lakatos István, Domokos Mátyás, Pete György, mások segítségével, noha választott hazáját már nem cserélte vissza a régire. A hetvenötödik születésnapját Magyarországon ünnepelték meg, Budapesten, Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Szombathelyen. Határ Gyõzõ hazatalált, és még több mint másfél évtizedig lehetett tanúja, hogy szívének kedves fõ mûvei, a Heliáne, a Gólghelóghi, az Õrzõ Könyve, az Özön Közöny és a Köpönyeg sors itthon is egymás után napvilágot látnak.
Rendhagyó módon tartott ki az eredeti értékei mellett, és nem cserélte volna le ezeket semmiképp a tizenöt perces hírnévre. A szabadságvágya volt neki a legfontosabb, és ugyan nem egykönnyen, nem rezignáltan, nem konfliktusok nélkül, de végül beletörõdött, hogy mire a mûveivel hazatalált, Magyarországon megváltozott az irodalom helyzete. De rendíthetetlen maradt, jött minden hívásra, megjelent bárhol, ahol szívesen látták, és sok helyen látták õt szívesen. Kilencvenéves kora körül pontosan ugyanazok az irodalmi értékek vezérelték, mint annak idején a kísérlettel, az újjal, a modernnel, az avantgárddal kacérkodó fiatal embert. Olyan sokszor, olyan nyíltan, olyan szarkasztikusan beszélt a halálról, a saját haláláról is, hogy mindig úgy jutott eszembe, mint aki örök életû lesz. Ötvenévnyi házasság után tíz nappal követte az utolsó években nagybeteg, gyámolításra, ápolásra szoruló feleségét. A modern magyar irodalom egyik nagy korszaka zárul le most a halálával, mert egy nagy korszak egyik utolsó tanúja volt. De a játéknak, a kísérletnek, a szabálytalanságnak, a könnyedségnek, az iróniának az a szelleme, amit olyan senki máshoz nem hasonlíthatóan képviselt, a mûveiben egészen biztosan örök életet fog élni.
Csuhai István | 30.
| 2006.08.24 09:37 | chia -- Bodor Béla - Uralt és szolgált hagyomány
|
| Válasz erre | HATÁR GYÕZÕ
Liturgikon (1948), Hajszálhíd I?II. (1970), Golghelóghi I?IX. (1976, 1989, 2005), Lélekharangjáték (1986), Medvedorombolás (1988), Boldogságról, szenvedésrõl (válogatott versek, 1990), A léleknek rengése (válogatott versek 1933?1988, 1990), Halálfej (1991), Üvegkoporsó (1992), 21 vers (1996), Medaillon Madonna (1997), Válogatott versek ? H. Gy. levelesládája (1998), A Karkasszban (2000), Üveggolyó (2004), Merengõ éjszakák (2004)
részlet Bodor Béla - Uralt és szolgált hagyomány c. vitairatából
Határ Gyõzõ hazai befogadástörténetét meghatározza az a tény, hogy 1956-ban eltávozott Magyarországról. Ez a körülmény furcsa aszimmetriához vezetett: a költõ meglehetõsen jól tájékozódott a magyar irodalom és szellemi élet történéseiben, érzékenyen figyelte a recepció szempontrendszerének alakulását és a nyelv változásait, miközben olvasói szinte kizárólag az emigránsok körébõl kerültek ki.
Határ olvasástörténete ezért aztán bõvelkedik fordulatokban. Az elsõ és legfontosabb 1970, a Hajszálhíd megjelenésének éve. A lírai életmûbõl készült bõséges, kétkötetes válogatás külön kötetben közölte a prózaverseket és külön a rímes, formakövetõ darabokat, vagy, ahogy õ fogalmaz: ?A ?költeményes? költeményt, melyben a rím barbár, ám jól funkcionáló ékszer, és megírásához úgyszólván nem kell más, csak technikai adottság, és az e fölött álló prózaverset, amely attól igazi, hogy bizonyos kegyelmi állapot terméke.? Kétségtelen, hogy a ??költeményes? költemények? gondolatilag kevésbé koncentráltak, viszont ezekben elevenebben vibrál maga a nyelv. Egy olyan poétikai hagyományt jelenítenek meg ezek a darabok, ami magában foglalja a népdalok és a népies mûdalok szövegének poétikáját, a szentimentális ?mesterkedõk?, a klasszicizmus és az avantgárd intonációs gyakorlatát és helyenként még azt az érzelmes-vulgáris jassz- és slágernyelvet is, amelyen az 1956-os forradalom emléke szólt a forradalomról hallgató évtizedekben. Gömöri György minõsítette úgy ezt a nyelvi gazdagságot, hogy Határ a nyelv szellemének vagy démonának a médiuma. Ebben a nyelvben csakugyan mintegy egymást kiegyensúlyozva jelenik meg az éteri és a démoni vonás, az apollói és a dionüszoszi princípium. Tematikusan persze ez evidens, de magát a nyelvet tekintve is így van. Megint csak nyilvánvaló, hogy a szövegben megjelenõ kifejezések, fordulatok és szerkezetek között vannak emelkedettek és vannak alantasak, Határ azonban rendkívüli fantáziával elegyíti ezeket: alantas kifejezésekkel magasztal fel arra érdemes tárgyat és viszont, ami rendkívül izgalmassá, kiszámíthatatlanná teszi költeményeit.
Határ Gyõzõ versei megformáltságukat, intonációjukat, hangulatukat és beszédmódjukat tekintve jórészt viszonylag kevés alaptípusba sorolhatók. Szabadversei, prózaversei/versprózái, melyeket maga a költõ is költészete legértékesebb vonulatának tekint (és ebben mélyen egyetértek vele) egy-egy lírai prózában megszövegezett történetet mondanak el. Alapjuk gyakran álomjelenet, de akad köztük néhány szatirikus hangvételû, közéleti tárgyú, politizáló glossza, apró pamflet, történelmi-filozófiai vízió is. A kötött formában írott darabok többsége szintén szatíra, abból a fajtából, amelynek a gyökerei Gvadányi Józsefhez éppúgy visszavezetnek, mint Janus Pannoniushoz vagy Martialishoz. A klapancia, a gajd, a kabarészám vagy a vakszöveg szintén elõfordul mint mûnem-megjelölés. Ez a vers népdal-, mondóka- vagy éppen kuplé-karakterére utal.
A Határ-költészet kiadástörténetének sajátossága, hogy újabb és újabb gyûjteményekben, válogatásokban jelenik meg a magyar könyvkiadásban. Ez egyfelõl persze abból adódik, hogy Határ szellemi ?hazatérése? idején nyolcvanadik évéhez közeledett, tehát joggal törekedett arra, hogy könyvei költészete egészébõl adjanak keresztmetszetet. Másfelõl viszont egy olyan koncepciót is felismerni vélek ebben a gesztusban, mely nem az egyes költeményeket, hanem a belõlük konstruált nagyszerkezeteket, ciklus- és kötetmûveket tekinti a költészet alapegységének.
Gergely Ágnes és Rákos Sándor kapcsán említettem, hogy munkásságuk ismételt újraszerkesztése egyfajta filozófiai értelemben véve ironikus gesztus is lehetett. Határ Gyõzõnél ez a gyakorlat kevésbé szabad döntés eredménye ? az a körülmény, hogy már az emigrációban is hatvanadik éve környékén állhatott elõször komoly versgyûjteménnyel az olvasók elé, és ez csakugyan testes, a lírai életmû egészébõl válogató összeállítás lehetett, nyilván meghatározta az olvasatok alakulását is. Mindenesetre tény, hogy õ is folyamatosan újraértelmezi lírai életmûvét azáltal, hogy újabb és újabb gyûjteményeket közöl, melyek alapvetõen más lírai narrátor megalkotásával játszanak: A léleknek rengése inkább Weöresre emlékeztetõ, sokhangú lírikusként mutatja, A magyar költészet kincsestára sorozat válogatása provokatív címével és szerkezetével ? H. Gy. levelestára ? afféle életvallomássá szerkeszti a mûegyüttest, A Karkasszban megint csak szerkezetével és címadásával apokaliptikus álomvíziókat állított a középpontba. Vagyis tematikai, attitûdbeli és az irodalomtörténetben elfoglalt pozíció szempontjából tekintve is újra és újra játékba hozza Határ költõi életmûvét, és hogy célzottan vagy sem, azt nem tudom, de ezzel kétségkívül eltérõ olvasatokat generál. Önmagával polemizáló rendszert alkot munkáiból.
Minden tekintetben külön kérdésként kezelendõ nagyszabású drámai-lírai látomása, a Golgheloghi. Ez a misztériumkomédia, jóllehet az irodalomtörténet rokontalannak látja, mondván, hogy a magyar irodalom nem ismer misztériumjátékokat (ami már magában véve sem egészen igaz, de ezt most hagyjuk), elõképek és követõk láncolatába illeszkedik. Tematikusan, világképük némely vonatkozásában és nyelvileg elõzményeinek mondhatók a Tar Lõrinc pokoljárásához hasonló pokol- és világvége-víziók, egyes 18. századi iskoladrámák, sõt Madách Tragédiája is. (Meg persze a világirodalom efféle munkái, melyek közül egy kötetre valót maga Határ fordított és gyûjtött kötetbe Görgõszínpad címmel.) Madách mûvének ideidézése talán problematikusnak látszik, de a maga látomásfüzér-szerkezetével, világvége-hangulatával és Lucifer középpontba állításával (míg az Úr házon kívül tartózkodik, csak a függöny szét- és összehúzása készteti futó aktivitásra) nagyon is közeli rokona Határ remekének. Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább úgy látom, hogy ez a provokatív, az utópiákkal az apokalipszist, a modern történelmi dialektikával a középkori eszkatológiát, a bidermeyer illemtudással a népi kultúra, a vásári komédia, az apacsvilág és a slágerszövegek faragatlanságát és keresett naivitását szembeállító mértéktelen pokoltréfa, ami talán még Hermann Nitsch orgia-misztériumszínházát is emlékezetünkbe idézheti, intenzívebben ápolja a Madách-mû emlékét, mint a sok vacak felújítás és az ezernyi tiszteletkört leíró irodalomtörténeti tanulmányok hekatombája. Ha rokon vállalkozásokat keresünk, Szentkuthy Miklós bolondos bábjátékaira és (afféle ?apollói párdarabként?) a Szent Orpheus breviáriumára gondolhatunk, igaz, a legközelebb a töredékben maradt V. kötet blaszfém Monteverdi-ikonosztázának világa áll a Golgheloghihoz. És persze Weöres Octopusa is hasonló bordán szövõdött. Ha pedig az utódokat szemléljük, elsõsorban az itt egyébként is bõven emlegetett Térey János két nagy munkája, a Paulus és A Nibelung-lakópark látszik kézenfekvõnek. Elõbbinek dantei programja, utóbbinak a mintákat szétíró és lerombolva megújító iróniája adja ehhez az apropót. Meg persze ezer apróság.
A Madách-Határ-Térey láncolat bõvebb ismertetésére itt és most persze sem hely nincs, sem idõ. Azért tartottam fontosnak mégis megemlíteni, mert világosan kitetszik belõle, hogy a kulturális örökség elevenen tartására nem az áhítatos megõrzés, hanem a hagyomány provokációja, a megmerevedett narratívák akár rombolás árán történõ ismételt játékba hozása a legeredményesebb eljárás. Másrészt azért, mert két, a maga idejében (az 1970-es években, illetve 2000 után) a közmegegyezés szerint idejétmúlt, ásatag, az aktuális irodalmiság felõl megszólíthatatlan mamutmû hatása mutatkozik meg utókorukban, olyan daraboké, melyeket ebben a tekintetben az irodalomtörténet jószerével leírt. Mindkét esetben azt látjuk, hogy a költõi kreativitás, az alkotó feltétlen jelenazonossága alkotja az újramûvelés alapját és feltételét. Innen tekintve tehát az irodalomtörténeti kontextust: kritikával kell fogadnunk azt a nézetet, mely szerint az utómodernség és a posztmodernitás szignifikáns elemeit tekintve Határ fáziseltolódásban van korával. Látjuk ugyanis, hogy a legnagyobb mértékig szinkronban van két nagy kortársával, Weöres Sándorral és Szentkuthy Miklóssal, akiknek a munkáiban az övéhez nagyban hasonló jellegzetességek mutatkoznak. Talán az is elképzelhetõ, hogy a hármuk munkásságát feldolgozó irodalomtörténetírás tétovázása is közös okokra vezethetõ vissza. Weöres munkásságának feldolgozásában a szellemtörténeti és leíró irodalomtörténeti megközelítések viszonylag gazdag asszociációs bázisú, sokrétû olvasatok konstitúcióját teszik lehetõvé, de ezek elapadásával nõ a csend az életmû körül, Szentkuthy munkáinak feldolgozása pedig még az elsõ, meglehetõsen széttartó kísérleteknél tart. Ebben a tekintetben Határ sem látszik szerencsésebbnek.
Határ utóbbi köteteiben a korábbiakhoz képest némi változás egyrészt az arányokban mutatkozik: a prózaversek aránya a kötött formájúakhoz képest elenyészõ, míg a korábbi kötetekben általában egyensúlyban volt a két verstípus; és szintén új fejlemény, hogy a betegséget, halálfenyegetést, öregséget tematizáló darabokat a Télikék-ciklus darabjaiként jegyzi a szerzõ. És vannak kivételesen megejtõ, hogy korszerûtlen legyek, ihletett költemények is. A Merengõ éjszakák címadó darabja, mely az öreg házaspár balladája alcímet viseli, megrendítõ remekmû, melyhez fogható a világirodalomban is kevés akad. Szuggesztív ereje, erõs képisége, érzelmes egyszerûsége látszólag szemben áll mindennel, ami Határ líráját jellemzi; ha elolvassuk, mégis azonnal ráismerünk. Az irodalomtörténész széttárja a karját, álmélkodik és lapoz.
Határ vissza-visszatér egy refrénes, balladaszerû formához is, melynek legemlékezetesebb példája talán az 1940-es évekbõl való Oly jó követni emberélet volt, az Életút elsõ kötetének záróverse. A 2004-es kötet címadó darabja is ilyen: ?üveggolyó üveggolyó / márványolásának volna lenni jó / ahogy lapok élek illanak-villannak / csillangónak lenni annak annak / volna lenni jó / LENNI volna jó?? és így tovább. Könnyû kézzel írt dalszöveg, látomások, képek füzére ez. Ének arról, hogy az élet elõbb-utóbb elmúlik. Evidencia, persze. Mi más lenne a költészet. | 29.
| 2006.03.21 14:08 | Lylli -- hozzászólás
|
Válasz erre
Előzmény | Nem, fiú vagyok, de szeretem a fiúkat, szertek szerepelni, mostmár van egy baráti köröm és verseket írok.
| 28.
| 2006.03.21 10:50 | Imogen -- A walesi pártok
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Határ Gyõzõ!
Úgy tudom, Ön írta A walesi pártok címû verset, amelyet hallottam régebben, de azóta sem bukkantam a nyomára. Hol tudnám megtalálni?
Köszönettel:
Imogen | 27.
| 2005.09.15 07:16 | mm -- Túlterjengés
|
Válasz erre
Előzmény |
Kata szerintem most már nyugodj meg.
És olvass verseket.
| 26. 25.
| 2005.09.14 23:21 | másvalaki -- Juj...
|
Válasz erre
Előzmény | Nem veszitek észre, hogy a miskolci Katuska direkt blöfföl veletek(és a magyar nyelvvel)?
Nehogy egy mûvészettörténész így beszélje az édes anyanyelvünket!
Blöff, kérem tisztelettel: blöff! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Handranna | 24.
| 2005.09.14 22:20 | Handranna -- re: A LAJTOS EMBER
|
Válasz erre
Előzmény | Hadd szóljak bele én is, már ooolyan régen nem kötekedtem :)))
Tulajdonképpen most sem, csupán a szenvedélyemnek hódolok.
tehát:
Kedves Kata!
no. 1: miskolci, nem "Miskolci"
no. 2: kémiatanár és nem "kémia tanár"
no. 3: nemcsak és nem "nem csak"
no. 4: hanem és nem "ha nem"
no. 5: dicsérni és nem "dícsérni"
Elnézést, én sem akartam megbántani, "csak egyszerûen szúrta a szememet" | 23.
| 2005.09.14 22:01 | Szabó Kata -- A LAJTOS EMBER
|
Válasz erre
Előzmény | Ez az utolsó hozzászólásom!!!
Szabó Katalin vagyok, Miskolci. Mûvészettörténész.
Korom 62 év, tehát nem vagyok már mai kislány.
Négy gyermekem van és kettõ unokám.
Gyermekeim értelmiségiek.
Nõ vagyok.
A férjem kémia tanár volt, míg nem ment nyugdíjba.
Remélem megnyugszik a lelkiismeretük a vádaskodóknak.
"Az igazi elmés mondás, ami nem csak a hallgatóságot lepi meg, ha nem azt, aki mondta."
Joubert
Szabó Katalin, röviden Kata.
u. i.:
Nem akartam senkit megbántani, csak egyszerûen szúrta a szememet a mondat nélüli vers. A véleményemet kérdezték, de nem ismétlem önmagam, mert felesleges. Nem tudok olyat dícsérni, ami nem tetszik, sajnálom. De ezért nem kellene vádaskodni, mások nevét belekeverni.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Handranna | 22.
| 2005.09.14 12:53 | ifj.Nagy Bálint -- re: A LAJTOS EMBER
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves toto !
Ezt nem tudom hogy honnan veszed, mert én még semilyen álnéven nem reklámoztam a verseimet. 57 évet megéltem, nincs szükségem magam reklámozására. Ide is csak azért tettem fel verseket, mert azt hittem őszinte, nyílt pályatársak közé kerülök. Nem tudom miért pont engemet pécéztél ki és állítasz olyanokat, amilyeneket nekem tulajdonítasz. Továbbra sem haragszom Rád, de légy szíves ne álíts olyat, amihez semmi közöm. Továbbra is barátsággal üdvözöllek: ifj.Nagy Bálint | 21. 20.
| 2005.09.14 10:55 | ifj.Nagy Bálint -- re: A LAJTOS EMBER
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves totó !
Nem szeretem ha az én nevemet belekevered olyanba, amihez semmi közöm. Én saját nevemen írom a verseimet a dokkra és felvállalom minden sorát. Légy szíves legközelebb rám ne hivatkozz. A helyesírási hibáimért amiket a verseimben vétek, azokért vállalom a felelősséget, más hibáiért azonban nem.
Barátsággal: ifj. Nagy Bálint | | A fenti posztra érkezett válaszok: toto | 19.
| 2005.09.14 10:23 | Katacabogár -- Magyarat tolláról
|
Válasz erre
Előzmény |
eGYET értek EZZEL a kata GYerekkel.
Kis betű itt nagy ott vagy fordítva vagy úgy sem, sehol a nevelő szándék, célzat, az egyik vers hosszú a másik rövid, hol erről szól hol arról, belehet tojni.
Kiadják a verseket könyvben, miért? ha ezt nem szeretné a Kata?
Miért nem kérdezték meg előtte?
Miért nem ő lektorált?
Előrébb lennénk, és az irodalom is.
Képzeljük el ha a sok Határ Győző megszálla a magyar nyelvet.
El sem tudom képzelni Parti Nagy Lajossal ha közösen írnának egy verset, a Kedves Katánk mennyi időn után kapna szívinfartust.
Kata csak jótanácsként jótanácsolgat jó szívvel.
Szívén viseli hogy minden rendben legyen.
Valami akár kétszer is leír.
Valamit kétszer is leír.
Figyeljünk oda rá.
| 18.
| 2005.09.14 09:47 | toto -- re: A LAJTOS EMBER
|
Válasz erre
Előzmény | Te Szabó Kata, nem véletlenül ifjabb Nagy Bálint vagy? A helyesírási hibák, a fogalmazási mód mind erre vall.
Egy fantommal meg csak lehet tegeződni, nem?
A lajt, meg a lajtorja két különböző dolog, drága. (Ha egyáltalán nő vagy.)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: ifj.Nagy Bálint | 17.
| 2005.09.14 09:09 | Luzsicza -- re
|
Válasz erre
Előzmény | mindÍg... A költõ meg írjon helyesen. Minél többet beszélsz, Katám, annál többet árulsz el magadról. Nem biztos, hogy jól jársz ám vele :-) Avagy csak provokálsz - eddig erre is gondoltam, most már végképp nem.
Beszûkült a te világod, sajnos. Vagy jobb lesz majd eztán, vagy így maradsz, mindegy. Arról, amiket írsz, tán lehetne vitát nyitni - de ahogyan írod, azt mutatja, nem veled. Leperegne. Így tartalmilag nem szólok hozzá, meg azt hiszem, jobb, ha ezentúl sehogyan. | 16.
| 2005.09.14 02:29 | Majom -- re: A LAJTOS EMBER
|
Válasz erre
Előzmény | Kata, olyan buta vagy, hogy sose jössz rá. Szórakoztató. Halálra szórakoztat. "Legalább a kezdésnél nagybetûvel kell kezdeni". Beszarok. Elmúltál már 13 éves, csepp lányom? | 15.
| 2005.09.13 23:13 | Szabó Kata -- A LAJTOS EMBER
|
Válasz erre
Előzmény | Tudtommal itt, senkivel sem tegezõdtem le. A nevem vállalom, és az álruhába öltözött "kígyókhoz" nem ereszkedem le.
A versrõl meg annyit, nem olvastam volna el, de sajnos mindíg ez a vers tárúl elém, ha a "dokk"-ra fellépek.
Kitartok a mellett, hogy egy versnek nevelõ hatása van, és egy költõnek illik helyesen írni. - legalább a kezdésnél nagy betûvel kell kezdeni.
A tartalomról meg annyit, a lajtorjás emberek nem ilyenek, szerencsére.
Mégegyszer hansúlyozom, nem olvastam volna el, nem mondtam volna el a véleményemet, ha nem kérték volna azzal, hogy rangsoroljam a verset tetszési sorrendben.
Nyilván minden embernek más az ízlése, más tetszik neki, de nem értem miért adnak be úgymond bizonyos költõk verseit, holott engem más versei érdekelnek.
Gondolom az olvasottság miatt. Növeljék a statisztikai számot.
De akkor hol marad a szabad választási lehetõség?
Elgondolkodtató.......................
Tévedni emberi dolog, tiszteletben tartom a költõket.
Én csak a véleményemet írtam le, és ezt nem fogom megváltoztatni.
Sajnálom azt, aki másként látja. De az az õ világa. Tükörbe kell nézni néha.
Kata
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Majom, toto | 14. 0 25 |
|
