Barabás Szilvia
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
170.
2017.07.30 11:09 | joel.akatos -- Láttalak ma
|
Válasz erre | A zárlat (szentencia? - F.T.) nagyon frappáns, de nem önmagában, hanem a fölvezetés után üt igazán. A címen tényleg lehet, hogy lehetne változtatni, de az mindig nehéz. | 169. 168. 167. 166.
2017.07.08 19:12 | Filip Tamás - szerki -- meo | Láttalak ma
|
Válasz erre | Kedves Szilvia!
Pontos és átélhető ez a vers. Lehet azt mondani, hogy nem vállal sokat, ami talán igaz is, de a szembesülés azzal, hogy az az ember, aki szeretett, már mást szeret, nem is olyan egyszerű dolog. Rendben, nem keverem össze az életet meg az irodalmat, de akkor is.
A szentencia a végén pedig nemessége ellenére is kemény: ez már egy másik ember. Aki önmagától vonta meg egy autentikusabb lét lehetőségét.
Üdvözlettel, Filip T. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Barabás Szilvia, Barna Ágota | 165.
2017.06.17 22:08 | Barabás Szilvia -- re: Minden álmom
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Johanna!
Köszönöm, hogy kiemelted versemet azáltal, hogy egyik kedvencednek nevezted. Jó érzés tudni, hogy ez a vers ilyen hatással volt rád. Remek címet találni legalább olyan nehéz, mint magát a verset jól megírni.Néha sikerül, néha pedig nem és a versnek kell megragadnia is és foglyul ejtenie is az olvasót.
Szilvi | 164.
2017.06.17 09:35 | johanna -- Minden álmom
|
Válasz erre | Egyik kedvencem a dokkról. Többször visszatérek hozzá, ma reggel is elolvastam. A cím viszont nem sejteti az alatta olvasható nagyszerű verset. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Barabás Szilvia | 163.
2017.02.21 08:34 | Nyírfalvi Károly - szerki -- meo | Száraz morzsák (jav.)
|
Válasz erre | Kedves Szilvia! az új első és a régi második rész úgy vélem nem erősíti, hanem kioltja egymást, külön-külön önálló szövegként nálam működnének. Az öreg bőröndig tartó részt kellene most megtartani, talán kevésbé prózaian megfogalmazni, tényszerűbben, de kevesebb kommenttel, kevésbé önsajnálkozó módon, és egész pöpec szöveg lenne. Hiszen minden felhasználható újra, még a száraz morzsák is. Köszönettel: Nyírfalvi Károly | 162.
2017.02.21 00:23 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Száraz morzsák (jav.)
|
Válasz erre | Szilvia, kicsit durva leszek. Volt egy nagyon jó verse, sejtetett titkokkal. Itt meglehetősen unalmas eszközök felvonultatásával (költészet nulla, rongyosra koptatott magányklisék) éreztetni akar valamit, ami után vállvonogatva (és kicsit sajnálkozva) továbblépek. Az a kedves, első változatban feltett költői kép bennem hatott. A mostani kiegészítéssel lényegtelen magánnyafogás lett.
Bízzon az érzéseiben!
Tisztelettel Sándor | 161.
2017.01.27 22:12 | Vincze S. -- Ön-bizalomhiány
|
Válasz erre | Ha magaddal vinnéd, akkor nem lenne, ami visszahúz. Te a bőrönd nélkül is maradni akarsz. Lehet, hogy ez egy olyan csavar, amire te se gondoltál? | 160.
2017.01.27 16:46 | Barabás Szilvia -- re: Ön-bizalomhiány
|
Válasz erre Előzmény | Kedves hozzászólók!
Egyedül weinberger vette észre a csavart :)
A "nem őt viszem", azt jelenti, hogy egy másikat, egy semleges, csak utazásra szolgáló táskát, bőröndöt viszek, soha, véletlenül sem ezt. Szándékom szerint így biztosítva van a hazatérés (legalább is induláskor, így gondolom) Az öreg bőrönd valódi szerepe és értéke azonban "két"séges ebben a versben.. Vissza húzó erő, ha távol vagyok , de akkor sem hagynám el végleg ezt a helyet, ha ő velem lenne. Mi van?? Akkor itt valami más is van a háttérben!!!! Nem adok tippeket, ez már az olvasó élettapasztalata, belegondolása szerint sok minden lehet. Annyit megsúgok, hogy a poros galéria nem ok nélkül tér vissza végén:)
Köszönöm Türjei Zolinak is a meot, Teljesen igaza van abban, hogy nem meggyőző így a szöveg, főleg, ha ennyi magyarázatot igényel. Az olvasó nem kap instrukciókat a vers mellé. vagy él a vers vagy nem...
Azt hiszem zavaró volt a "féltés" szó, mert igazából a bőröndöt nem féltem semmitől. Kivettem :)
Egy kis átalakítás után a fentiek fényében, kérem, nézzétek meg így:
Öreg bőröndömben régi leveleket és fényképeket tartok fent, a poros galérián. Gyakran elutazom, de soha nem őt viszem magammal. Talán nem vagyok biztos benne, hogy mindig vissza fogok jönni. Érte, vagy bármi egyéb dolgomért a poros galérián. | 159.
2017.01.26 16:06 | weinberger -- Ön-bizalomhiány
|
Válasz erre | Tartalmas vita alakult ki már mostanáig is a versről. Többen is firtatták a mondandója lényegét, a szerző maga is adott egy kulcscsomót hozzá. Két lábbal a földön járóként megosztom a már az első olvasás során felmerült töprengésemet:
"... soha nem őt viszem magammal." Ez a szórend azt sugallja, hogy helyette egy másik bőrönd kíséri el az utazót (pizsama, fogkefe,...), a dolgok logikus rendje szerint.
És jön a lehetséges magyarázat: miért is nem az az emlékbőrönd jön velem? Mert "... nem vagyok biztos benne, hogy mindig vissza fogok jönni érte". Ebből az következik, hogy ha biztos volnék abban, hogy mindig visszajövök (érte), akkor magammal vinném. Csakhogy a "magammal" és "érte" logikailag kizárja egymást. Mármost ilyen logikai csavart a szerző csak szándékosan vihet bele a szövegbe; ezt tehát nem hibának, hanem erénynek tartom. Nagyjából a "ki borotválja a borbélyt" ismert paradoxonra emlékeztet.
Remélem, érthető a vélt levezetésem, és persze nem vagyok mentes a tévedés esélyétől. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Barabás Szilvia | 158.
2017.01.26 14:41 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Ön-bizalomhiány
|
Válasz erre | Kedves Szilvia!
Isten ments, hogy az Ön-bizalomhiányod növesszem, de érzésem szerint ez nem tartozik az erős szövegeid közé. Igazából többszöri olvasás után sem győzött meg. Végig táncolt az ellaposodás és a kiemelkedés határán, de úgy érzem alul maradt. Mintha minden sorral hívna beljebb, hogy ott mutasson valamit, aztán mégsem. Ettől függetlenül, egyelőre egyedül vagyok a véleményemmel, de nálam múlik. Továbbra is várom verseid, üdvözlettel:
TZ | 157.
2017.01.13 17:18 | Nyírfalvi Károly - szerki -- re: meo | Ön-bizalomhiány
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Szilvia! Értem a problémát, nem kell elfogadnod, de kérlek gondold át, ez így a redundancia elvének használatával adta , tehát magad is eljuthatsz ide, s az teljesen a te versed lesz. Várom tehát türelemmel az újabb változatot. Üdvözlettel. | 156. 155.
2017.01.13 16:36 | Barabás Szilvia -- re: meo | Ön-bizalomhiány
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Nyírfalvi Karcsi!
Jót tette a versnek a tömörítés, tetszik is.
Most csak az a problémám, hogy ezt így nem én írtam. Mit kezdjek, kezdhetek vele?
Végeleges elbírálás előtt, szeretnék időt kérni, hogy esetleg kiegészítve, magamból újra valamit hozzátéve, legalább egy kis apróságot, rászolgáljak ezekre a sorokra.
Köszönöm Szilvia | | A fenti posztra érkezett válaszok: Nyírfalvi Károly - szerki | 154.
2017.01.12 18:55 | Nyírfalvi Károly - szerki -- meo | Ön-bizalomhiány
|
Válasz erre | Kedves Szilvia! A tartalma nagyon megkapó, tetszik a vacilálás, a kifejtése nekem kicsit prózainak tűnik, kicsit fecsegőnek, egy marad szavazat mellett hadd javasoljak egy takarékosabb, ám talán a vers formai tömörségének elvéhez talán jobban közelítő változatot. Íme: Öreg bőröndben régi levelek, fényképek a poros galérián. Gyakran utazom, de soha nem viszem magammal. Egyszer talán nem jövök vissza semmiféle holmiért a poros galérián.
Köszönettel: Nyírfalvi Károly | | A fenti posztra érkezett válaszok: Barabás Szilvia | 153.
2017.01.11 15:12 | Esgé -- Ön-bizalomhiány
|
Válasz erre | "Talán nem vagyok biztos benne, hogy mindig vissza fogok jönni érte, vagy bármi egyéb dolgomért a poros galérián. "
Nekem némi nyelvi stilisztikai hiba villan be a befejező sorban kedves Szilvia. "Visszajönni...a poros galérián" Értelmezni persze lehet, hogy az az "egyéb dolog" a galérián van, mert gondolom, ezt akarta kifejezni, de szerintem nem tökéletes.
Így megítélésem szerint nyelvtanilag is helyesebb lenne:
"Talán nem vagyok biztos benne, hogy mindig vissza fogok jönni érte, vagy bármi egyéb dolgomért, amit itt hagytam egykor a poros galérián. " | | A fenti posztra érkezett válaszok: Barabás Szilvia | 152. 151. 150.
2017.01.10 23:39 | Vincze S. -- re: meo | Ön-bizalomhiány
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Szilvia! Tehát az egyik ember azért pakol tele egy bőröndöt, hogy magával vigye, a másik pedig azért, hogy legyen valami, ami otthon tartja. Ha már a dokkon vagyunk, hadd igazodjak a hely szelleméhez: amihez lehorgonyozhatja a hajóját. Az élet indulásra kész állóhajó, de nem az A38. Jó kis vers. Tán egy másik címmel még jobb lenne. | 149. 148.
2017.01.10 22:35 | Barabás Szilvia -- re: meo | Ön-bizalomhiány
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Sándor!
Bőrönd - utazás Fényképek, levelek - múlt, emlékek Bőröndben tartott levelek és fényképek - alap funkciójával ellentétben helyhez kötöttség, visszatartó erő
Jó a megfejtése, nem jönnék vissza, ha egyszer magammal vinném. Miatta, érte, a benne lévő emlékek miatt tértem eddig mindig vissza oda, ahonnan biztos, hogy elvágyok. Mi másért is utazgatnék annyit? De ez nem biztos, hogy mindig így lesz ... Innen jött a cím: Saját magában nem bízik a költői én - bizalom hiány, ön-bizalom hiány, de nem önbizalom hiány!
Köszönöm, hogy próbálta megfejteni és segíteni másoknak is velem együtt :)
Szilvia | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vincze S., Czékmány Sándor - szerki | 147.
2017.01.10 07:18 | Tóth Csilla - szerki -- meo | Ön-bizalomhiány
|
Válasz erre | Nekem ez a ragaszkodás-elválás, új-régi, nekiindulás-visszatorpanás, a visszanyúlás a régi felé mindig megnyugtató indok, hogy ne kezdjünk bele újba, ha egyébként sincs elég bátorságunk hozzá vagy bizodalmunk másokban...ezek az én projekcióim, ilyenek jutottak eszembe, az utóbbi indokolná a címet is. Nem, Sándor? Illetve Szilvia? A vége mintha a kelleténél jobban elsimulna, mintha elvenné a karakterét a versnek. Poros galérián, poros galérián...Hmm, nem tudom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Barabás Szilvia | 146.
2017.01.09 23:08 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | Ön-bizalomhiány
|
Válasz erre | Kedves Szilvia!
"Öreg bőröndömben régi leveleket és fényképeket tartok fent, a poros galérián."
__egy öreg bőrönd tele emléknyomokkal, amikhez ritkán nyúlok (porosak) "Gyakran elutazom, de féltésből soha nem őt viszem magammal."
¬¬__mármint a régi levelekkel, fényképekkel megpakolt poros bőröndöt. Féltem (mitől? elhagyom, elnyüstölöm, ellopják stb?)
"Talán nem vagyok biztos benne, hogy mindig vissza fogok jönni érte,"
__vagy ezért?! a sorrendi-logika ezt kívánná ugyan, de az olvasó itt megtorpan, és tanácstalanul körbenéz valamiféle kapaszkodót keresve: azért nem viszem magammal, mert kétségeim vannak? a benne lévő csak akkor érték, ha itt marad, amiért folyton vissza kell jönnöm, mert ha magammal vinném, értéktelen kacattá válna?
"vagy bármi egyéb dolgomért a poros galérián."
__és ehhez a cím! Át tudnám írni? Kizárt:-)) Kérek azért egy megerősítést (esetleg más megközelítő értelmezést, ha kaphatnék, megköszönöm)
Sándor | | A fenti posztra érkezett válaszok: Barabás Szilvia | 0 25 50 75 100 125 150 |
|