kopár vásznon dereng a tél
nyitott ablakomnál
a kétség ujjait rázza
a hideg sötétemből
gyermekkorom
mindenféle alakú
állatai bújnak elő
szobám falait kusza
árnyak karcolják tele
és fülem mögött
csak halk hangok nedves szavak
folynak és írom amíg
be nem telik
mára ez a rongyos füzet
