DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38659 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Tóth Gabriella: gyász
Tóth Gabriella: körök
Tóth Gabriella: bohócságok stb.
Tóth Gabriella: én így
Filip Tamás: Akiket szerettem
Vasi Ferenc Zoltán: Az életerő misztériuma
Vasi Ferenc Zoltán: Az égi ménes alászáll
Vasi Ferenc Zoltán: Amikor
Egry Artúr: Portugál gálya
Valyon László: " Az ünnepnap azért kápráztat el.."
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 1 órája
Pálóczi Antal 7 órája
Karaffa Gyula 14 órája
Tóth Gabriella 18 órája
Bátai Tibor 1 napja
Filip Tamás 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
Bájer Máté 4 napja
Szücsi Csaba 5 napja
Vasi Ferenc Zoltán 6 napja
Dezső Márton 6 napja
Vezsenyi Ildikó 7 napja
Ötvös Németh Edit 13 napja
Pataki Lili 15 napja
Egry Artúr 16 napja
Gyurcsi - Zalán György 20 napja
Kiss-Péterffy Márta 20 napja
Sági Ferenc Dénes 21 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
nélküled 4 órája
Készül az album 10 órája
Tiszta víz II. 14 órája
Polgári perem peremtörténete 14 órája
- haikukutyin - 17 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
az univerzum szélén 2 napja
A fény nem publikus 2 napja
Minimal Planet 3 napja
Játék backstage 3 napja
Szuszogó szavak 3 napja
Zúzmara 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-02-21 22:52 Összes olvasás: 110793

Korábbi hozzászólások:  
1416. [tulajdonos]: Bereményi Géza 9.2024-02-20 19:47
F. M. Dosztojevszkij és az Ördög
.
Egy hófehér éjszakán Fjodor Mihajlovics
Pétervárott megáll, mögötte senki sincs,
Csak egyvalaki, s mert sejti, hogy ki,

Hátra se nézve szól Fjodor Mihajlovics:
„Szólj ördög, mi dolgod velem? Röviden szót keríts,
Aztán iszkiri! Nem állhatlak ki!”

„Még ifjú író ön, Fjodor Mihajlovics!”
Szól egy hang a hát mögül: „jövője drága kincs,
S a cár ellen itt összeesküszik?

Vészes e társaság, amelynek tagja lett,
Párizst képzel ide Pétervár helyett,
Mind csupa gőg, összeesküvők!

Már holnap reggel ön láncban lesz bizony,
És lakni fogja majd, megjósolhatom,
Nyolc éven át Szibériát!”

„Hohó – nevet föl erre fel Fjodor Mihajlovics –,
Írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs,
Lássuk tehát Szibériát!”

„Még ifjú író ön – szól az ördög ott –,
Jobb hát, ha folytatom még a jóslatot,
Mert lesz egy fanyar, fura kanyar.

Mert jó, mondjuk szenved ott, Fjodor Mihajlovics,
És midőn visszatér, sok akadálya nincs,
A nagy könyveket írhatja meg
(De most figyeljen, bátyuska),
Ám e nagy művekben káromolja majd
Régenvolt társait, kikkel most összetart
S a cár ellen itt összeesküszik.

És Párizs fertő lesz az új eszméivel,
A mért helyett csak a hogyant keresi majd, mivel
Érdekesek az emberek!

Így jut el emberhez az intézmény helyett.”
Szólt a hang és nevetett ott a hát megett:
„Hihihihij, Dosztojevszkij!”

Így maradt végül ott Fjodor Mihajlovics,
Rázva zúgó fejét, gondolata sincs,
„Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Gondolat helyett gondolatmenet?
Ki érti ezt? Hogy itt mi lesz…”
.
.
.

.

1415. [tulajdonos]: Bereményi Géza 8.2024-02-19 18:44
Suhannak, visszaszállnak

Suhannak, visszaszállnak
a legendák most a földre,
látod, azt mondtad pedig,
elenyésznek örökre.

Suhannak, visszaszállnak
lovasok most a vízre,
panasztalan idő jön
csúfos fejeinkre.

Bársonyos mancsokon jön,
nesz nélkül közeledik
hajlékony ragadozónk,
bujkálásból most érkezik.

Állj ki a házad elé,
próbáknak ideje ez itt,
megméretsz, életben vagy-e még,
vagy halott voltál ezideig.

Ezúttal nesztelen jön,
szépen behúzva körmeit,
bársonyos mancsokon jön,
ezúttal behúzva körmeit,
szép selymes ragadozónk.
Próbáknak ideje ez itt.
Ha nem hallod, akkor is jön,
ha nem jönne, akkor is jön.
.
.
.

.

1414. [tulajdonos]: Bereményi Géza 7.2024-02-18 21:44
Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza
.
Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza,
majd a csőbe belénéz a legnagyobb magyar.
Vajon mit lát a csőben? A csőben sötét van,
miként benne sötét lesz, ravaszt ha meghúzza.

Így szól Széchenyi István: – Meghúzom, meghúzom,
aztán piff-puff, és nincs már a legnagyobb magyar.
– Állj meg, Széchenyi István, ne húzd meg, ne húzd meg!
Téged néz az utókor, mi lesz, ha meghúzod?

– Minő hang a sötétből, ki szólít, ki szól itt?
Engem senki se nézzen, ravaszt ha meghúzom!
– No de Széchenyi István, diákok tanulják
majdan tőled a példát, velőd ha loccsantod.

– Pardon kérném, ez itten intimus magánügy,
meg sem halhat privátim a legnagyobb magyar?
– Ne, ne, Széchenyi István, ne tedd meg, ne húzd meg,
ne kend rá az utódra deprimált véred!

– Nektek ott lesz a Lánchíd, járhattok, kelhettek,
emez itt magánvégzet, mindjárt meghúzom.
– Ne, ne, Széchenyi István, az utódok, utódok,
már-már loccsant velődben őket forgasd meg!

– Már-már loccsant velőmben forogtak utódok,
forogtak épp elégszer, na most meghúzom!

– Ajaj, Széchenyi István, nehéz lesz tanulni
nekünk tőled a példát, most, hogy ezt meghúztad.
.
.
.

.

1413. [tulajdonos]: Bereményi Géza 6.2024-02-17 18:35
Jelenidő tangó

Látod, elmúlt sok tavasz,
nem is gondoltam rád,
sok-sok év úgy elszaladt,
más lett már a világ.

De most egy váratlan napon,
helyszín: Károlyi-kert,
nekem támadt a te szagod,
mit a szél kikevert.

Na ettől hirtelen rám tört az idő,
ami nélküled szállt,
a sok nélküled idő,
ami közénk beállt.

Nélküled már
hidegháború nincs,
s kelet–nyugati helyett
észak–déli lett
a konfliktus,
mit az emberiség
úgy fog föl, mint egy szegény
s gazdag közti háborút.

Egy bankrablás
manapság látod, mit ér
ahhoz képest, szívem,
ami egy bankalapítás.
Vagy a parlament
manapság ha összeül,
minden állampolgár
féltheti a gyermekét.

Orromba becsapta a szél
a te régi szagod,
és fölrémlett az idő,
ami nélküled folyt.

Látod, elmúlt sok tavasz,
nem is gondoltam rád,
sok-sok év úgy elszaladt,
ilyen lett a világ.

De egy váratlan napon,
helyszín: Károlyi-kert,
nekem támadt a te szagod,
mit a szél kikevert.

Remélem, nem érzem soha
többé az illatod,
amit pajkosan a szél
orromba becsapott.

Mivel emlékbe rondít
ez a jelen idő.
És a szemembe kancsít
ez a felejthető.

1412. [tulajdonos]: Bereményi Géza 5.2024-02-16 22:58
A paraszt

Kar:
Mutasd, mutasd az arcodat,
no mondd meg szépen, hogy ki vagy,
na halljuk, hogy ki vagy?
Miért hogy rejted arcodat,
miért nem tudjuk, hogy ki vagy,
te rejtélyes alak?

Alak:
Nevemet én nem is tudom,
csak itten táncolok,
valaki mondja meg, jó urak,
hogy én ki is vagyok.
Magamról annyit mondhatok,
azonkívül, hogy táncolok, túrok, földet
túrok.

Kar:
A földet túrja s táncol ez,
már rémlik is, hogy ez ki lesz,
e rejtélyes alak.
Egy pillanat, s eszembe jut,
megvan a név, megvan, fiúk,
ez a magyar paraszt.

Alak:
Lehet az is, nem is tudom,
csak itten megvagyok,
köszönöm szépen, jó urak,
hogy névhez is jutok.
Nevem is van és táncolok,
azonkívül földet túrok.
Na jó, paraszt vagyok.

Kar:
No lám, bevallja, s táncol is,
színvalló bűnös, kis hamis,
paraszt, magyar paraszt.
Hittétek volna, kedvesim,
hogy el nem emészti őt a kín,
e bűnös bamba faszt.

Alak:
Kegyelem nékem, nem is tudom,
nem is tudom, mi lesz,
a földet túrom, gányolom,
kivégez plusz a stressz,
plusz tízévenként rám mutat
egy újabb kéz, és szól a hang:
bűnös vagy, mert paraszt.

Kar:
Már azt hittük, nem létezik,
de lám táncol és túr ez itt,
e gaz magyar paraszt.
Földműves ő és táncoló,
még létező, mint látható,
és gaz, mint látjuk azt.

Alak:
Etetem őket, plusz a tánc,
plusz én vagyok magyar,
plusz még utálnak némileg,
csak tudnám, mért a baj,
de végre megvan a nevem,
eddig nem mondta senki sem,
nevem: magyar paraszt.
.
.
.

.
.


1411. [tulajdonos]: Bereményi Géza 4.2024-02-16 13:39
Polka

Így járják most a lengyelek,
a csehek tápászkodnak,
magyarok hetykén ugranak,
hóráznak románok.
Kavarog bőszen kocsmagőz,
Julcsa meg Mariska,
márványban Habsburg nagybajusz,
megrepedt a kripta.
Szaporán, szaporán, lengyelek,
bőszebben, románok,
magyarok, ugrani, ugrani még,
szidják az anyátok.
Kóló, kujavják, nagybotos,
kisbotos és a vesszős,
cigányoknak meg a rókatánc,
vigadós és kesergős.
Ukránok, ruszinok és zsidók,
vendek plusz a szászok,
zsidózzák egymást nagyhevest
bulgárok, albánok.
Járják a csizmák, bocskorok,
porzik a, porzik a padló,
ablakon betolva szép fejét
bámul egy fehér ló.
Hogy járják most a lengyelek,
a ló csak ámul-bámul,
különös ló ez: ért csehül,
szerbül és románul.
Sörényén alvad a régi vér,
szügy meg csüd piszokban,
kantárja díszes, de az orosz
ökle nyoma ott van.
Szlovén az istráng, török a nyereg,
horvát a zablája,
lengyel a kengyel,
de az orosz szoktatta kantárra.
Járják a csizmák, bocskorok,
porzik a, porzik a padló,
látván ezt megnyitja szép fejét,
így szól a fehér ló:
Táncosok, táncosok, jó urak,
állok szolgálatra,
véget ér lassan majd a bál,
ki ül a hátamra?
Hajnal, a hajnal, a pitymallat
fényében várok fehéren,
pattanjon hátamra az, ki bír,
szálljon innen vélem.
Porzik a padló, nyerít a ló,
ez a bál készületlen,
hajnali fényben, ha szól a kakas,
ki ül majd fent a nyeregben?
Kiben lesz erő, az az erő,
felhágni, fel a nyeregbe,
románok-rácok, cseh-magyarok,
kivel is szálljak mennybe?
Itt van a hajnal, táncosok,
tűhajnal szúr a szembe,
elvinne titeket, szállna a ló,
ki bír majd fel a nyeregbe?
Hova is, hova is, táncosok,
kérném a célját az útnak,
köztetek egy is mondja meg,
és az égbe juthat
.
.
.

1410. [tulajdonos]: Bereményi Géza 3.2024-02-15 21:07
Illegalitás

Ott én elszúrtam, pont 88-ban,
Hogy elvettem feleségül Marit,
Pont 88-ban, március hóban,
Midőn a politika szakít.

S a komcsik pártja megy új irányba,
S velük a Mari apja, aki
A régi gárda kemény titánja,
És pont az ő lánya volt Mari.

Március hóba ütött az óra,
Elvettem épphogy ezt a Marit,
S még aznap este majd hanyatt esve
Hallom, az após pártja szakít.

Mondok apósnak:
Te aztán jó vagy,
Marha nagy politikus, öreg,
Az ember nősül,
Hozzád megy vőül,
S bánja rögtön meg?

Ha előbb mondod,
Hogy ti lekoptok,
Hiába Marin a nagy didi,
Popó hiába,
ha komcsi lánya,
Frász, aki elveszi!

Sírt ott az árva, Hogy így-úgy a lánya,
De én csak: rosseb aki megesz,
Majd medvebőrre ketten ledőlve
Megittunk whiskyt, három rekeszt.

S ottan ledűlve, kissé enyhülve
Rászólok: tudod, hogy mit, öreg,
Mit előbb mondtam, azt csak kínomban
Mondtam a Marit illetőleg.

A whiskyd is jó, a lányod is jó,
S azért, mert a pártod most szakít,
S hogy én elszúrtam pont 88-ban,
Nem balhézok itt.

Mennek az évek, jönnek az évek,
Azért a komcsik pártja kemény,
Vonuljunk máma illegalitásba,
Hátha van remény.

Ugrott apósom, nagy régi sólyom,
Mindene az illegalitás,
Revolvert rántott és így kiáltott:
De jó kis elvtársam vagy, Balázs!

Bár én elszúrtam, hogy 88-ban
Egy komcsi házba mentem vejül,
Azért az hőstett, hogy az időknek
Néha az ember szembeszegül.

Az após pisztolyával megyünk
Illegalitásba,
Megtanít, mi a Vörös Segély,
Éj-nap összebújva,
Röplapokat nyomva az ember a jég hátán is megél.
.
.
.


1409. [tulajdonos]: Bereményi Géza 2.2024-02-15 17:00
Télikabát
.
Rajtam maradt télikabát,
forró lettél, nagy, lomha takaró.
Kigombollak, télikabát,
vitorlázzunk szélben, mint a hajó.
Nyomj a földhöz, télikabát,
el ne szálljak, érzem a hajlamot.
Mit szólsz hozzá, télikabát,
megértük az új tavaszot.

A fák mind túlöltöztek,
lányok mind levetkőztek,
autók meg összetörik maguk.
A szél meg fúj, az őrült,
télen mi énbelém gyűlt,
a szél most szétfújja, árasztja szanaszét.
Lányok meg szét az utcán,
járnak mint Isten ujján,
záródik fényesen a marok.
A szél csak fúj, az őrült,
és aki túl elszédült,
a szél most szétfújja a városban szanaszét.
Én talpig télikabátban,
nagy, nehéz boldogságban,
a lányok meg túlvetkőzték maguk.

Rajtam maradt télikabát,
még nem tudtam reggel, hogy ilyen ez.
Kigombollak, télikabát,
szélben csapdoss, nagy lomhán ijedezz.
Túlvetkőztek, télikabát,
túlvetkőztek, érzik a hajlamot.
Na mit szólsz hozzá, télikabát,
megértük az új tavaszot.

A szél meg rá az őrült,
könnyű az új cipőjük,
vékony a rájuk tapadt ruha.
Ringnak az Isten ujján,
szóról szóra megtanulnám,
sorra a lábuk, a combjuk, a fenekük.
Ez évben harisnyájuk,
feketén feszül rájuk,
és átlátszik, átlátszik, átlátszik az egész.
A bőrön vékony pántok,
húzódnak: ostor, átok,
és minden átlátszik, átlátszik remekül.
A szél meg fúj, az őrült,
és jár a túlvetkőzült,
üdvözült, levetkőzött,
a széltől jól legyőzött, kivetkőzött tömeg.

Rajtam maradt télikabát,
mit is mondjak, élünk, és fúj a szél.
Kigombollak, télikabát,
nem gyilkolt meg hát minket ez a tél.
Nem gyilkolt meg, télikabát,
pedig akart, és mégse sikerült.
Mit szólsz hozzá, télikabát,
gyilkos tél volt, lám, mégsem sikerült.
Mit szólsz hozzá, télikabát,
még ennek a télnek sem sikerült.
.
.
.




1408. [tulajdonos]: Bereményi Géza 1.2024-02-14 14:10
Jóslat
.
Hetven vagy hatvan, most 76 van.
Arctalan év ez, mondd meg Irénnek.
Mondd meg Irénnek: a nyolcvanas évek
sapkát viselnek. Írd meg Irénnek.
Tíz van belőlük, lassú a léptük.
Sapkát viselnek, árnyékban jönnek.
Jól le van húzva mind a tíz sapka,
homlok takarva, tíz orr takarva.
Tíz száj takarva, tíz áll takarva.
Szem eltakarva, tíz darab sapka.
Tíz fehér bottal útütögetve.
Nem sebbel-lobbal, körbekerengve.
Meg-megbotolva, bottal kopogva.
Írd meg Irénnek, mondd meg Irénnek,
A Nyolcvanas Évek, mondd meg Irénnek,
a semmibe néznek. Semmit se kérnek.
Semmit se félnek. Bújj ide, kérlek!

Tíz fehér bot van bent a szememben.
Útütögetve. Nézd, mivé lettem.
Útütögetve. Tíz fehér bottal.

Itt van az új zaj. Itt van az új zaj.
Tíz fehér bot jön útra zuhogva.
Mondd meg Irénnek: tízfős a banda.
Mondd meg Irénnek: semmit se félek.
Mondd meg Irénnek: már semmit se félek.
Mondd meg Irénnek: én már semmit se félek.
Mondd meg Irénnek, hogy várom őket.
Mondd meg Irénnek: én itt várom őket.

1407. [tulajdonos]: Baka István 70.2024-02-14 13:57
Mozart-mambo
.
1964 karácsonya
előtt elkértem a gimnáziumból
egy Mambo magnót, – nagy kincs volt, de arra
hivatkoztam, hogy barátommal (ő ma
színházi rendező Zalában) az
április negyediki ünnepi
műsort mondjuk rá, – ám a célom az volt,
hogy Mozart „nagy" g-moll szimfóniáját
vegyem fel rá a rádióból (persze,
középhullámról – URH nem volt még);
így hát a mikrofont a Népszuper
hangszórójához tettem, s hogy a ház
zajai ne zavarják, letakartam
pokróccal a magnót s a rádiót.
A felvételt még így is zörejek
– bár éteriek – kísérték: orosz
hírek, arab müezzin gajdolása;
mégis az első GÉ-MOLL volt, melyet
birtokolhattam, mint egy könyvet, mint egy
leánymosolyt a nagyszünetből, mint azt
az izzadt kézfogást… Elég is ennyi
kamaszkorom (tizenhat éves múltam)
ártatlan-fülleteg titkaiból!
Mozart, igen, s leginkább mollban írott
művei, azok feleltek meg ekkor
ízlésemnek – a Buddha-súlyú bálvány:
Beethoven lottyadt körte lett, amint
a Mozart-Rekviemet és a d-moll
zongoraversenyt és, pesze, a g-moll
szimfóniát megismerhettem – bár a
varázs félóra, – elhangzott, s az éter
elnyelte újra… Magnóról s lemez-
játszóról nem is álmodhattam én
(ezért van mostan három is – ha egy
elromlik, zene nélkül ne maradjak
fél percre sem)… S ím: hatvannégy telén,
dobkályhás, kis szobámban, fel s alá-
járkálva hallgathattam éjjel és
nappal az édes ajkú elmúlás
zenéjét, a parókás-parfümös
haláltánc-menüettet, a dacos don-
giovannis „No! no!”-dobbantásokat s a
nő- s halálszagú, de végleg a
semmibe hulló ifjúság panasz-
szavát, – mit érthettem belőle akkor,
s mit éreznek ma jobban? Szinte semmit…
A magnószalag többször elszakadt,
rosszul fűztem be vagy csak elnyüvődött
a használattól – nem tudom; hiába
ragasztgattam, – végül a tiszti klubból
(ott színpadoztunk) loptam másikat,
míg falazott barátom, – erre mondtuk
rá azt a műsort: Váczi, Garai
és Györe Imre ünnepi, hazug
verssorait (mi hittünk mindegyikben),
s nem őriztem meg azt az összeszabdalt –
ragasztott, hígító-hullámosított
szalagot, amely több volt, mint az első
ölelkezés, mi elvakít s kilobban, –
viszony volt – folyton ismételhető
szeretkezések biztonsága, mintha
nem is a szűz Pamínával, magával
az Éj Királynőjével éltem volna
egy hétig, fülledt ágyasházban, és
azért maradtam élve iszonyú-szép
ölelkezéseink után is, mert a
Párkák szalagja elszakadt a Mambón.

(1991)


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-02-21 21:25   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2024-02-21 19:28       ÚJ bírálandokk-VERS: Farkas György cím nélkül (6)
2024-02-21 18:49   Napló: nélküled
2024-02-21 16:59   Új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2024-02-21 15:03   új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2024-02-21 14:58   Új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2024-02-21 11:53   Napló: Készül az album
2024-02-21 08:34   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2024-02-21 08:28   Napló: Tiszta víz II.
2024-02-21 08:15   Napló: Polgári perem peremtörténete