DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38776 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
Albert Zsolt: Téli könyvek
Tóth János Janus: Születésnapodra
Tóth János Janus: űrsisak ispánokkal
Tóth János Janus: Májusi csend
Valyon László: Ballada a legszebbről
Kiss-Teleki Rita: így egész
FRISS FÓRUMOK

Tóth János Janus 43 perce
Serfőző Attila 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Pataki Lili 2 napja
Karaffa Gyula 3 napja
Farkas György 3 napja
Bátai Tibor 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 5 napja
Kiss-Teleki Rita 6 napja
Debreczeny GYörgy 6 napja
Albert Zsolt 7 napja
Cservinka Dávid 8 napja
Csurgay Kristóf 8 napja
Markovics Anita 8 napja
Filip Tamás 9 napja
Vasi Ferenc Zoltán 9 napja
Vadas Tibor 9 napja
Vezsenyi Ildikó 11 napja
Valyon László 14 napja
FRISS NAPLÓK

 Janus naplója 1 órája
Hetedíziglen 1 órája
A vádlottak padján 2 órája
fiaiéi 4 órája
Bátai Tibor 18 órája
az univerzum szélén 18 órája
hexameter2 3 napja
törmelék 3 napja
Minimal Planet 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Jószándékú párbeszélgetés 4 napja
nélküled 4 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 4 napja
négysorosok 5 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-05-30 10:52 Összes olvasás: 116354

Korábbi hozzászólások:  
1507. [tulajdonos]: Bereményi Géza 90.2024-05-29 17:32
A képzelet szálfái közt
.
A képzelet szálfái közt,
a tények bozótjában
kicsike gyermek elszalad,
a gyermek elszalad.

Ülnek a hűvös csillagon,
valakik, s nézik ezt.
Tények és képzelet között
a gyermek hogy szalad.

Ülnek a hűvös csillagon,
nézik a hűvös istenek,
kicsike gyermek elszalad,
képzelet szálfái közt.

Meg a tények bozótjában
fut el a kisgyerek
nézik a hűvös istenek:
élnek az emberek.

Ülnek a hűvös csillagon
valakik, s nézik ezt,
látják, hogy állok mostan itt
s mondok egy éneket.

A képzelet szálfái közt,
s a tények bozótjában,
kicsike gyermek elszalad,
nézik az istenek.

Látják, hogy éppen állok itt,
s mondok egy éneket.
Valahol hűvös csillagon
ülnek az istenek,
néznek,néznek, néznek vak
szemekkel

Meztelen gyermek elszalad
tények tüskéi közt
szanaszét tépi rajt a bőrt,
nézik az istenek
.
.
.

.

1506. [tulajdonos]: Bereményi Géza 89.2024-05-28 17:23
A pénztárosnő dala
.
Elvágyódva innen,
jegyet adni másnak,
e kínt sose hittem,
mélyén egy pénztárnak,
mert higgye el, kín ez,
csak adni, csak adni, csak adni,
miközben senki sem ad nekem jegyet,
jegyet mindig másnak,
kínját egy pénztárnak.

És a nő zokogva leborult a jegytömbök közé.
És Vizi nézte, és azt mondta:
- Zátonyra futott élet.
Mi dolgom ezzel?
Nekem ezzel már semmi dolgom.
És megint lépett arrébb.
És ahogy mozdult, hangokat hallott,
felkapta a fejét, és mondta, hogy:
- Na persze, a márványterem,
a Keleti pályaudvar étterme, hangok bentről.
Nos, hát engem ezek a hangok nagyon is érdekelnek!
- mondta, és már át is lépte a küszöböt.
És a következő látvány tárult elé:
rengeteg ember, cigarettafüst, zaj, ricsaj, hodály,
s egy dobogón egy dizőz állt, aranyruhában.
Mögötte szalonzenekar. A vonók mind készenlétben,
az ég felé meredtek, s a Vizi nézte ezt a képet,
és mondta:
- Istenem, ha egyszer én énekelhetnék az embereknek.
És a torka elszorult,
és a gondolatok összetorlódtak a fejében,
és ugyanekkor a dizőz intett a zenekarnak,
a vonók megrándultak a húrokon,
felcsendült a zene, sírtak a hegedűk,
és a dizőz énekelt, hogy:
.
.
.

.

1505. [tulajdonos]: Bereményi Géza 88.2024-05-27 11:09
A fiú dala
.
Mennék szórakozni,
magam jól érezni,
valami tágasnak,
magam átengedni.
hahó....

Mennék a világnak,
akármit csinálnak,
abban majd részt venni,
magam át engedni
hahó...

Húszmillió forint,
és befogod pofádat,
szétk*rjuk a csajod,
úgy fogsz élni, ahogy mi,
hahó...

Ahogy van, úgy van jól,
fontos, hogy érezzem,
ennek a tágasnak
magam át engedjem.
hahó...

Fogadj be, fogadj be,
világom fogadj be,
akármilyen is vagy,
részemről szerencse
hahó...

Menj vissza anyádba,
teneked be vagyunk zárva
eredj, ahol szopatnak,
úgy fogsz élni, ahogy mi,
hahó...

A világ olyan, mint
lennie kell neki,
úgy tágas ahogyan,
önmagát engedi
hahó...

A jövő én vagyok,
a jövő az enyém,
ki is kívánná más
az életet, mint én?
hahó...

Szétk*rjuk anyádat,
telinyomjuk pofádat
ez az élet az élet,
leesszük rólad a szépet,
hahó...

Szórakozni mennék,
csakis szórakozni,
ennek az életnek
tágasnak kell lenni,
hahó...

Neki a világnak,
akármit csinálnak,
abban most részt venni,
magam át engedni
hahó...

Krokodilfogakból
van a derekunk szíja,
és gyíknak bőréből
szemünknek a fénye,
hahó...

A világ olyan, mint
lennie kell neki,
úgy tágas ahogyan,
önmagát engedi
hahó...

Megyek a világnak,
akármit csinálnak,
abban kell részt venni,
magam át engedni
hahó...

Fogadj be, világom,
ahogy vagy, csinálom,
fogadj be, fogadj be,
részemről szerencse,
hahó...

Fogadj be, világom,
ahogy vagy, csinálom,
fogadj be, fogadj be,
részemről szerencse,
hahó...
.
.
.

.

1504. [tulajdonos]: Bereményi Géza 88.2024-05-25 22:35
Tíz év múlva
.
Egy mosókonyhában
jól kitaláltam
én azt, hogy mi lesz,
azt, hogy majd mi lesz?
Lent párás háztetők,
tíz évvel ezelőtt.

Egy mosókonyhában
- szükséglakásban -
éjszaka volt, sötét,
utcáról kaptam a fényt,
de én tisztán láttam ott,
minden megvilágosodott.

Mgamat hallottam itt,
hallottam ezt, a mostani dal hangjait,
és attól féltem: nehogy majd ez legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
És attól féltem: nehogy majd így legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!

Egy mosókonyhában
bár kitaláltam
és azt, hogy mi lesz,
a jövőt kértem én,
hogy bármit is akar,
ne, ne ez legyen a dal.

Egy mosókonyhából
neki a világnak,
mindegy az, hogy mi lesz,
az, hogy majd mi lesz,
csak ne ez a dal legyen.
Túl, túl az éveken.

Magamat láttam tíz év múlva itt,
hallottam ezt, a mostani dal hangjait,
és attól féltem, nehogy majd ez legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
És attól féltem: nehogy majd így legyen,
csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!
.
.
.

.



1503. [tulajdonos]: Bereményi Géza 87.2024-05-23 17:57
Világnézeti klub
.
Egy világnézeti klub
tág teret nyit ki és nyújt,
számos aktíva fújja és szívja
komolyan a cigarettát.

Fordítsuk, hű, de remek,
fordítsuk, hű, de remek,
feje tetejéről a talpára Hegelt,
passzolj még egy cigarettát.

Kérlek titeket, most szóljon az, akinek kóla kell,
máma a büfés néni előbb indul el, jó, srácok?

Kapd el a klubvezetőt,
nem árt, ha megkéred őt,
kételyeidre frappírozott választ
ha valaki adhat, csak ő.

Egy világnézeti klub
tág teret nyújtani tud
a vitakészség alakulásához,
plusz még itt a sikerélmény.

Hű, srácok, Erdős Ági most beteg,
kár, mert ha köztünk volna, főzhetett volna egy
jó kis kávét! Mindenkinek!
.
.
.

.

1502. [tulajdonos]: Bereményi Géza 86.2024-05-21 21:57
Desiré és a múlt
.
Desiré egy nap azt a megbízást kapta,
hogy – mivel nagyapjának elméje megzavarva–
őrizze nagyapját, míg moziba megy nagyanyja.
S Desiré kettesben maradt nagyapjával.

(Desirének nagyapját légnyomás nyomta meg
és ettől a légnyomástól lett ilyen beteg.)

Desiré kitette az asztalra magnóját,
és a Don-kanyarról faggatta nagyapját,
e szavakat mondta szegény elmehúnytnak:
„Nagyapám, szerintem te az élő múlt vagy.

Szerintem az egész olyan, mint egy jelkép,
itt ülünk: te múltként, én pedig jelenként.
Mondj hát a magnóba minden fájó élményt,
mert engem érdekel, hogy veled mi történt.”

E szavakkal odanyújtotta a mikrofont,
amit aztán a nagyapja rögtön bekapott.

Azóta Desiré őriz egy felvételt,
amin a nagyapja emészt épp egy ételt,
zubogás, csobogás, egyéb belső hangok,
szerencse, hogy nagyapja gyomra épp nem pangott.

„E hangok itt a múlt hieroglifái,
a megfejtésükben nem szabad megállni”
– gondolja Desiré, mikor azt hallgatja,
mit emészt belsőleg talányos nagyapja.

Úgy gondolom, követhetjük útján Desirét,
nyújtsa kezét egymás felé minden nemzedék.
.
.
.

.

1501. [tulajdonos]: Bereményi Géza 85.2024-05-21 00:19
Születtem Magyarországon
.
Egyszer Antoine és Desiré álltak egy vendéglőben. Odajött hozzájuk egy amolyan rossz alak. Idős volt meg lecsúszott. Azt mondta nekik: „Uraim. Ki tudja? Ki lát az emberekbe? Ezt hallgassák meg. Az én sorsomat:
.
Születtem Magyarországon, 90 éves vagyok.
Fejemben összekeveredtek
a féldecik s kormányzatok,
neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is,
harcoltam két háborúban,
túléltem, az istenbe is.
Elhagytam, kérném, vagy 39 asszonyt,
s vagy kétannyi elhagyott.
Tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet,
és mégis itt vagyok.

Fejemben egy verkli jár,
mely verkli így muzsikál,
túléltem mindeneket, féldecis rezsimeket.
Egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő,
tönkrement lábain,
de áll önök előtt.

Fiamból idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat,
és elnézve az unokámat, látom,
hogy gyönge alak.
Hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul,
kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?

És ahogy magukat nézem,
egyik sem betonkemény,
elszállnak az első szélre,
mi lesz így, kérdezem én.

Fejemben egy verkli jár,
mely verkli így muzsikál,
túléltem mindeneket,
kormányt és féldeciket.
Egy magyar túlélő,
címzetes, vitézlő,
tönkrement lábain,
de áll önök előtt!”
.
.
.

.

1500. [tulajdonos]: Bereményi Géza 84.2024-05-18 22:44
Krakkói gyors
.
Lám, az expressz pompás vidéken vágtat, robog velünk,
úgy, mint régen, újra Krakkóba szól a vonatjegyünk.
Habzó cseh sört iszunk az étkezőkocsiban,
nézz ki, a hajnali tájnak hangulata van.
NDK fülbevalód szórja fényeit, váltsunk át koronára 65 złotyt.

Pompás hajnalban fürge szerelvény vágtat, robog velünk,
osztrák öngyújtóm lángja fellobban, Krakkó felé megyünk.
Szemedben tükröződik az étkezőkocsi,
sörfoltos abroszunkon 65 zloty,
ablak üvegében látom régi arcomat, Plovdiv cigarettám végén fénylő parazsat.

Nézz ki, hajnal van és a mezőkön sok-sok emlék kering,
ott áll Wanda, és nézd csak, Stefan is, épp a kezével int.
Gondolj a galambokra Krakkó főterén,
fénykép készül Forte filmre, rajta te meg én.
Tölts hát a poharamba és nézz rám megint,
lám csak, hát voltak nekünk szép élményeink.

Nyúlj át az abrosz fölött, lássam gyűrűdet,
azt a szemkápráztató követ,
tavaly előtt Dubrovnikban vettem még neked,
lám csak, ugye voltak nekünk élményeink…
lám csak, azért voltak nekünk élményeink.
.
.
.

.

1499. [tulajdonos]: Bereményi Géza 83.2024-05-17 20:20
Antoine mulat
.
Úgy alkonyattájt, még mielőtt szétmegy minden,
S körvonalból kivetkőznek minden tárgyak,
Hetek után elhagyni jó az üres szobát,
Egyetlen dobbantás, gyerünk a városba, rohadt világ!

Utcán láthat nyitott kabátban, ki sír utánam,
Félthet engem, ahogy futok ott nyitott kabátban,
Elém ha áll, én akkor is: gyerünk tovább!
Megszerzem magamnak, ha belepusztulok, az éjszakát!

Ki látott engem, mit tud rólam, úgy elbújtam,
Mit gondoltam üres szobámban egymagamban,
Most jó kedvem lesz, jó kedvem lesz, akkor is jó kedvem lesz.
Valaki elpusztul, talán az én leszek, de jó kedvem lesz!

Befele mész, menj hát bele, be a sötétbe!
Vége nem lesz, hiába tudod, hogy mi a vége.
Menj hát, fiú, így biztatom kabátomat,
Hetek után az üres szobából, ha kiszalad.

„Befele mész, be a sötétbe, éjszaka van.”
„A legjobb barátod vagyok, fizess, ha van!”
„Micsoda világos, a szememet szúrja, szúrja, mit látok ott.”
„Fizess, fizetek neked egy konyakot!”
„Rég láttalak, szeretsz-e még, mert én szeretlek tégedet!”
„Rajta fiú, tudom, hogy ügyes vagy, ugorj át engemet!”
„Régóta nézlek, te nem vagy idevaló.”
„De jó, de jó, de jó.”
„Mi van a tükörben? Nézz oda, mert én nem merek!”
„Valami bárány, valami bárány, ha nem tévedek!”
„Túl jó, nem gondolod?”
„De, túl jó.”
„Na most hajó vagy bárány?”
„Nem bárány, hajó.”
„Befele mész, be a sötétbe, éjszaka van.”
„Mi van? Mi van? Mi van? Mi van?”
„Mi van? Mi van? Mi van? Mi van?”
„A legjobb barátod vagyok… ha van!”
„Micsoda világos, nekem szúrja a szememet, mit látok ott?”
„Fizess, fizetek neked egy konyakot!”

Kívánom másnak, hogy felébredjen üres szobámban,
Keresztben jégeső bombázza szét azt, amit láttam.
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el.
Ágyamban felülve levetem a kabátomat.
.
.
.

.

1498. [tulajdonos]: Bereményi Géza 82.2024-05-16 21:55
A túlélő dala
.
......................................Cseh Tamás emlékében
.
Amióta elmentél, éppen január van,
Én itt vagyok betűzve az éppen-januárban,
Amióta elmentél, csupa kicsi most van,
Fel és alá loholok rácsokmenti mostban.

Loholok és lihegek, nem több vagyok ennél,
Sorrácsok közt iszkoló, mióta elmentél.
Amióta elmentél, bágyadt kenyérharc van,
Vadászcsapat vagyunk mind szikár barlangrajzban.

Míg mielőtt elmentél, az igazság veszély volt,
Mára már észrevétlen, kicsike szégyenfolt.
Nem és nem megyek én el, ezt még végignézem,
Amíg nincsen ez a vész egész végig készen.
.
Ajánlás
.
Jó Január Hercege, én ezt azért írtam,
értesülése legyen
annak, aki kint van.

Jó Január Hercege, ezt azért is írtam,
megnyugvása hogy legyen
annak, ami bent van
.
.
.

.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-05-30 11:16   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-05-30 10:59   Új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-05-30 10:38   Napló: Janus naplója
2024-05-30 10:26   Napló: Hetedíziglen
2024-05-30 08:59   Napló: A vádlottak padján
2024-05-30 08:23   Kedvencek lista: l
2024-05-30 08:21   Kedvencek lista: l
2024-05-30 08:20   Kedvencek lista: l
2024-05-30 08:19   Kedvencek lista: l
2024-05-30 08:15   Kedvencek lista: l