DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38733 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

P. Ábri Judit: Hála a szerelemért
Tóth János Janus: Hervadó kokárda
Tóth János Janus: Nyárvég
Tóth Gabriella: Puff neki
Tóth Gabriella: Ritka fillér
Tóth Gabriella: vacak
Tóth Gabriella: közöny
Filip Tamás: Leltárhiány
Filip Tamás: Pálma
Filip Tamás: Állásinterjú
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 14 perce
Csurgay Kristóf 18 órája
Serfőző Attila 20 órája
Mórotz Krisztina 21 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
P. Ábri Judit 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Busznyák Imre 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Tóth János Janus 2 napja
Farkas György 2 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Vasi Ferenc Zoltán 6 napja
Egry Artúr 8 napja
Gyors & Gyilkos 8 napja
Pálóczi Antal 10 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
Bátai Tibor 10 órája
nélküled 12 órája
Minimal Planet 17 órája
A vádlottak padján 21 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
Gyurcsi 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Janus naplója 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 5 napja
mix 5 napja
Ötvös Németh Edit naplója 9 napja
négysorosok 9 napja
Zúzmara 10 napja
Bara 10 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 09:02 Összes olvasás: 114533

Korábbi hozzászólások:  
1479. [tulajdonos]: Bereményi Géza 65.2024-04-26 22:12
Telente vasárnap
.
Telente vasárnap az összes albérlet ragyog,
ülnek a szobában a lakók,
hozzájuk felszökött lányokkal isszák a teát,
kinéznek s azt mondják: tél van most tehát.

Telente vasárnap az összes főbérlő ragyog,
s azt mondja: főbérlő vagyok.
Az összes OTP és posta vasárnap bezár,
mindegyik számlánk befizetve már.

Az összes részeges vasárnap egy percre megáll,
s azt mondja: tél van most tehát.
Apám is megáll a tükörnél, s azt mondja megint:
Na tessék, elkoptak fehér ingeink.

Telente vasárnap én az ágyban maradok,
fel nem kelek, fel nem kelek,
csak vagyok, vagyok,
és ki nem néznék a téli utcára.

Fekszem az ágyamban, s visszafelé számolom
az éveket, az éveket,
s minden pereg,
oda megy vissza, ahonnan előjött.

Minden megy vissza egy távoli falrepedésbe,
húzódik régi helyére,
mennek az albérlők, teával forró vizükben,
főbérlők, főbérletükben.

Telente vasárnap a városban valami meghal,
nemcsak hogy meghal, de MEGHAL,
hallom, hogy elmegy, a hó ropog,
s nem veszik észre,
elsétál hózáporba és halálos télbe.

Telente vasárnap az egész városban csend van,
és felfal mindent egy nagy fal.
Ágyamnál megáll egy férfi és azt mondja megint:
Na tessék, elkoptak fehér ingeink.
.
.
.

.

1478. [tulajdonos]: Bereményi Géza 64.2024-04-24 18:40
A 424-es
.
Szikrák a szélben.
Szikrák szállnak.
Ó, az én papám fűtő,
ó, az én papám fűt,
süvít a fekete mozdony,
mert az én papám fűti.
Kemény a munkája,
kemény a munkája,
erős az én jó papám.
Ó, van nekem fénykép,
kinéz tolatás közben,
előre, sohase hátra,
barátja állomásfőnök.
Barátja állomásfőnök,
van néki takaros háza,
a háznál takaros kert van,
a kertben nyílik a zsálya.
Ott áll a tisztaszobában
a díszegyenruhája.
Előre, sohase hátra,
de jó, hogy nem vagyok árva.

Nem minden vonat jár
széles vágányon,
el ne feledjétek azt, hogy vannak köztünk,
el ne feledjétek, vannak e világon
keskenyvágányú vasutasok is.
.
.
.

.

1477. [tulajdonos]: Bereményi Géza 63.2024-04-23 19:17
A Dodó néni
.
A Dodó néni mindig azt kérdi,
ülve egy felhőn, s horgol keze,
amit a holtak kérdezni szoktak,
hogy hogy lehet élni őnélküle?

„Nézd, Dodó néni – én így válaszolok –,
hiányzol, kérlek, de azért csak megvagyok.
Élünk csak, élünk, csöndeskén, ahogy lehet,
fizetéstől megy fizetésig a menet.”

A Dodó néni erre azt kérdi:
„Hogy lehet élni semmitlenül?”
Erre én tényleg gyors visszakérdek:
„Te hogyan éltél, tán remekül?”

Erre jön az, mit Dodó néni szokott
mondani, hogy ők még voltak birtokosok,
aztán vették el csak összes mindenük,
amijük csak volt, az égbe csak később tűnt.

„Na, Dodó néni, ha már így kérdi,
maguk engedték – leszek dühös –,
a magamfajta legalább nincs kirabolva,
miként ki voltak gazdag ükök.

Térjünk már észhez, tőlem mit vehetnek el,
mikor nincs semmim, ami itt ezeknek kell?
Kereken szólva: kirabolták maguk,
ámde nem engem. Maguknak volt birtokuk.”

Most egyetértünk, két semmivé tűnt
birtokosfajta, ahogy szokott.
Ám Dodó néni újra csak kérdi,
mit szólok hozzá, hogy senki vagyok?

De már őrjöngök: „Tűnjön már a francba el,
engem a birtok, értse meg, nem érdekel,
akik elvették, azoknak elvenni kell,
megérdemelték, dögöljenek benne meg!”

Aztán azt kérdi: „Hogyhogy a Béni
a temetési képen nincs ott?
Családi átok, meg sem hívtátok
a szegény Bénit, rossz rokonok!”

„Családi gyászról Béni hogy maradhat el?
Hát úgy, Dodó néni, hogy épp őt temettük el.”
Most némán horgol, végre hát kimehetek
én a konyhába levinni a szemetet.

Éppen lehajlok, s hallom a hangot,
amint azt mondja, hogy: „Picikém,
látom, te jól vagy a lenti pokolban,
de sosem kérded, hogy vagyok én.

Túlvilág téged hogyhogy nem érdekel,
a Bénivel együtt én hová tűnhettem el?”
(Nem fogok válaszolni neki!)
Megyek a lépcsőn, a nehéz ládát viszem,
közben ő egyre: „Hallod a hangom, szívem?”
(Sose fogok válaszolni neked. Kész!

Az életben. Kész!)
Jövök a gangon, s a hangot hallom,
még mindig mondja: „Szívem, szívem!”
Makacsul, némán leülök aztán,
és végre csönd lesz nagyhirtelen.
És végre csönd lesz nagyhirtelen.
Örökös csönd lesz nagyhirtelen.
.
.
.

.

1476. [tulajdonos]: Bereményi Géza 62.2024-04-21 21:08
Népdal a szerelemről
.
A szerelem olyan, mint a betegség,
Nem akkor jön, amikor te szeretnéd,
Jól meggyötör, azután meg elhagyja,
Belegyöngülsz két vagy három hónapra.

A szerelmet olyan nehéz cipelni,
Belefájdulsz, mégse szabad letenni,
Ráfizethetsz, mégse megy el a kedved,
Rosszat akar, mégis meg kell szeretned.
.Ki kevésbé szeret, az az erősebb,
Nagyon szeretsz, akkor bizony legyőztek,
Ha nem szeretsz, bármit rendelsz, megadják,
A szerelem olyan, mint a királyság.

Nyisd ki babám az ajtót és eressz ki,
A szerelmet nem bírom már viselni,
Énfelettem teneked van hatalmad,
Mert én nálad sokkal jobban akarlak.
.
.
.

1475. [tulajdonos]: Bereményi Géza 61.2024-04-20 19:54
Helga
.
Mellettem Helga álmodik,
haja a párnán szétfolyik,
és hozzá horkol egy kicsit,
remélem, álma jólesik.
.
Mellettem Helga álmodik,
jó lenne tudni azt, hogy mit,
jó lenne álmába benyitni most,
hogy itt vagyok, Helga, itt vagyok.
.
Mellettem Helga álmodik,
a lelke éppen nincsen itt,
találgatom, hogy merre jár,
tán kitárt karral égre száll.

Talán a Földnek vak szívében,
vagy egy képtárban van most Bécsben,
folyosók zagyva tengerében
bolyongva épp sietve jár.

Bőr alatt vibrál szemgolyó,
Helgával menni lenne jó,
könyöklök, nézem, hallgatok,
forognak néma hajnalok.

Most visszahívni nem szabad,
álmában tán most épp szalad,
meztelen testét bámulom,
rándul a lába a paplanon.

Játszom, hogy Helgát álmodok,
ha már álmában nem vagyok,
álmomban Helga meztelen,
könyöklők s nézem egy reggelen.

Most Helga mellett álmodok,
azt, hogy álmában ott vagyok,
azt, hogy két álomból egy legyen,
játszom egy néma reggelen.

Együtt a Földnek vak szívében,
majd egy képtárban együtt Bécsben,
folyosók zagyva tengerében
keresünk épp kijáratot.

Most Helga mellett álmodok,
azt, hogy álmában ott vagyok,
azt, hogy két álomból egy legyen,
játszom egy néma reggelen.
.
.
.

.

1474. [tulajdonos]: Bereményi Géza 60.2024-04-19 23:53
Az ólomkatona
.
Ahogy ötéves fiú koromban
elástam egy katonát,
ólomból volt a kabátja
meg a fegyvere, és kiszínezve a szeme,
ahogy elástam őt akkor titokban,
súlyos kényszer alatt,
s hallgattam róla örökké,
mert olyan jó volt, hogy a kertben kint van egy titok,
ahogy ő várt ott lent a föld alatt,
s így lett ő csak az enyém,
hordozlak tégedet magamban,
és olyan jó, hogy rám van bízva egy titok,
ahogy elástam őt akkoriban titokban,
súlyos nagy kényszer alatt,
téged ugyanúgy titkollak,
hogy vagy nekem, meg nem tudhatod még te sem.

Ahogy múltkor is történt például,
kérdezték, ismerlek-e,
még az ellenkezőjét se mondtam,
csak a kabátomat fölakasztottam,
és bementem abba a szobába,
ahol ott álltál többek között,
a szemem csak átfutott terajtad,
és úgy köszöntem, hogy te voltál többek között.

Nem is kell terád gondolnom,
megvagy, úgy vagy az enyém,
hogy megőrizlek egy titokban,
és fogalmad sincs, hogy egy titokban itt vagy nekem.
Tied az életed, neked van,
benne nevetve beszélsz,
ott állsz többek között gyanútlan,
és nem tudod, hogy a kertben kint van egy titok,
ahogy neked sincs róla fogalmad,
ugyanúgy én sem tudom,
miért élek nagy kényszerben,
hogy valamim legyen, ami mindörökre az enyém.

Mert semmi sem marad az emberé,
se mosolya, sem vagyona,
végül elveszti mindenét,
de a föld alatt ott áll egy ólomkatona.
Nem is kell terád gondolnom,
megvagy, így vagy az enyém,
megőrizve egy titokban,
énnekem, és nem tudsz róla még te sem,
ahogy ő áll ott lent a föld alatt,
és örökre csakis az enyém,
hordozlak tégedet magamban,
és olyan jó, hogy rám van bízva egy titok,
ahogy egy katona áll ott lent a föld alatt,
s így csakis az enyém,
hordozlak tégedet magamban,
és olyan jó, hogy rám van bízva egy titok.

1473. [tulajdonos]: Bereményi Géza 59.2024-04-18 10:51
Tíz kicsi bűnjel
.
– Minden utcasarkon csak terólad hallok,
Azt beszélik, van néhány gyereked.
És még azt is hallom, minden utcasarkon,
Nős vagy, és az asszony nagyon szeret.
És azt mondják, hogy érte te is odavagy,
Márpedig a múlt éjszaka egész másnak mutattad magad.
Elmúlt az az éjszaka,
De tíz ujjad tűznyoma,
Apró bíbor bűnjelek,
Tanúk rá, hogy létezett.

– Minden utcasarkon csak terólad hallok,
Hogy körbehordasz apró bűnjeleket.
És még azt is hallom, hogy az tíz kicsi ujjnyom,
És hogy éjjel pont én voltam veled. S ami főképp meglep, hogy ezért odavagy,
Márpedig te előzőleg zárkózottnak mutattad magad.
Kiáltozva emlegetsz
Tíz kis bíbor bűnjelet,
S felléptél már mérgesen
Vagy száz nyilvános helyen.

Másként kéne, lármát csapsz, így iszony a viszony.
Másként kéne, másképpen, ez iszony, nem viszony.

– Én ezentúl vallom, minden háztömbsarkon,
Hadd tudja az egész lakótelep.
Mától én a blúzom vállamról lehúzom,
Hadd lássák az összes bűnjeledet.
És teszem én ezt addig, míg egy éjszaka
Vállam fehér bőrére majd újra rásüt tíz ujjad nyoma.
Új és újabb bűnnyomok,
Erre bizton számítok,
Mit feltárhatok,
Vagy száz nyilvános helyen.

– Gallérom felhajtom minden háztömbsarkon,
Mert rám bámul mind a lakótelep.
Hátam mögött hallom, minden háztömbsarkon,
Itt megy az, kit egy nő nagyon szeret.
Csak azért, mert éjjel ittam valamit,
És valaki magányos volt, hát gondoltam, segítek kicsit.
Az sem jó, ha emleget,
Az sem jó, ha elfelejt,
Az sem jó, ha nincs nekem,
Senkin sehol bűnjelem.

Másképp kéne, másképpen nem tudom, nem is tudom.
.
.
.

.

1472. [tulajdonos]: Bereményi Géza 58.2024-04-16 19:11
Nagy utazás
.
Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?

Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Mivé legyek most nélküled?
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?

Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
Induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerint!

Nagy lesz az út, de mi ugye mégse várunk?
A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.
Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.

Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk.
.
.


.

1471. [tulajdonos]: Bereményi Géza 57.2024-04-15 00:21
Balogh Ádám
.
Jó reggelt, Balogh Ádám, bársonysüveges!
Jó reggelt, hű Borbála, táncban az ügyes!
Sárga karmazsin,
díszes baldachin,
gyöngyös kaláris,
galambom fiskális,
bársony tafota,
tedd ide-oda!
Ez ám legény!

Te vagy a vitéz legény, pajtás, Tyukodi!
Bercsényi, Bezerédi, Bottyán, Thököly!
Ulászló, Hunyadi,
galambom Apafi,
Őz Pál és Jurisics,
Koppány és Dugovics,
bársony tafota,
tedd ide-oda!
Ez ám legény!

Így tedd rá, úgy tedd rá, mindig csak tedd rá!
Szól a csimpolya is, duda-duda-dínom-dánom!
Keszke-keszkenő, pompás az idő!
Ellopták a lovam, megverem a csizmám szárát!

Jó reggelt, Corvin Mátyás, szavahihető!
Jó reggelt, Szép Zsuzsanna, pompás az idő!
Vacsista-yatapi!
Pezsuta-vicsasta!
Hu mayukan epe sni!
Mazakan, mazakan!
Sungma-kiscsima!
Ink-ka-sa-ba-pe-sa-wa!
Heyoka Hi!

Szép estét, Rózsa Sándor, itt az alkalom!
Zöld Marci, Patkó Bandi, váltott lovakon!
Pákozd és Sukoró,
cifra mogyoró,
száz aranycsikó,
hej!
.
.
.

.

1470. [tulajdonos]: 2. (Az) Erőművész(nek)2024-04-13 23:31
.
Forrás:
.

.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-04-18 08:29 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-04-27 08:54   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2024-04-27 06:38   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2024-04-26 23:02   Napló: Hetedíziglen
2024-04-26 22:46   Napló: Hetedíziglen
2024-04-26 22:12   Napló: Bátai Tibor
2024-04-26 20:26   Napló: nélküled
2024-04-26 15:58   Napló: Minimal Planet
2024-04-26 14:55   új fórumbejegyzés: Csurgay Kristóf
2024-04-26 14:23   új fórumbejegyzés: Csurgay Kristóf
2024-04-26 12:37   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila