NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-11-20 01:55 Összes olvasás: 156440| 2033. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 84. | 2025-11-19 23:22 | Körforgás
.
Én tudom hogy elvetél
··········minden fájdalom
április ha orgonál
··········a domboldalon
Mint halálra-szánt bika
··········virággal-födött
fehér virág-ködökben
··········fut a bódult föld
nem iszom bort a szagok
··········részeg hajnalán
szívem féreg vagy madár
··········vígad ostobán
················ó a fák
················ó a fák
gőzt és habot zokogó
··········rnyurga trombiták
fújják tüzes kerubok
··········rforog a világ
száguldunk a félelmetes
··········rboldogság iránt
. | |
| 2032. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 81. | 2025-11-18 23:00 | Kelj fel
.
Ha az ég tüzes ökle
ébreszt nem-emberi gyönyörökre,
s álmaid fényes hordája
még ott él füleidben dübörögve:
Kelj fel, kenyérkeresetre.
Elzuhant, mámoros emlékekre
fütyülj, fütyülj az édenkertre,
tigrisfoggal nevess az emberekre.
Nyírd le fekete frizurádat,
hagyd ott a babádat, a babádat,
kopjon le arcodról a kölni,
tömött bábun tanulj meg öldökölni.
Rettentő fényben éltem,
szózat volt lassú lélegzésem.
Fut világgá, világgá
számban összegyűjtött édességem.
. | |
| 2031. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 80. | 2025-11-17 22:06 | Jaj
.
Jaj, szegény vagy, szegény én is,
jaj, szeressük egymást mégis!
Jobban bízom én magamban
mint a véren-vett vagyonban.
. | |
| 2030. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 79.hs8z | 2025-11-16 22:21 | Mit akartam
.
Mit akartam én itt magammal,
gyöngéd bohóckodásaimmal.
Sok pénzt kellett volna keresni.
Olykor megpróbáltam szeretni.
S volt szívemre-szoritott késem:
a kockázat volt fényűzésem.
. | |
| 2029. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 78. | 2025-11-15 23:20 | Június
.
Kéjnek, robotnak
mennydörgő palotája,
méhektől roskadó hársfa!
Megszimatolja az élet
az ő tornyait,
s hódolni hadakat,
súlyos arany-rajokat
odaparancsol.
Meg se moccanunk:
eljön hozzánk az élet,
meg se moccanunk:
eljön hozzánk a halál,
sorsunk betelik
erős illattal,
muzsikával – férgekkel.
Kéjnek, robotnak
mennydörgő palotája,
méhektől roskadó hársfa!
. | |
| 2028. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 77. | 2025-11-14 22:19 | Páva a tűzfalon
.Csodálatossá formált az élet,
az én nagyuram.
Mert mint a kő s mint az élettelen rög,
úgy születtem én csakugyan.
Mert az anyaméhből kijövet
nem vágytam vala sírni.
Úgy kellett felnőttre-méretezett
pofonokkal életre-bírni.
És fölvette a faragó-fejszét a sors,
illesztette vállaimra,
s ami addig volt hold-szerü kő:
csupa tűz lett és szikra,
csupa inda, buja halál és élet,
csupa tündöklés, vétek,
és az én lelkem a Mindenség lelke,
és az én tagjaim mint a tiétek.
. | |
| 2027. | [tulajdonos]: Széci Maqrgit 76. | 2025-11-13 23:17 | Tersánszky köszöntése
.
Seregestől futamodom:
új vágyaim hajszolt vadak,
zimankóban ereszkedünk
örökzöld bokraid közé.
Egy nagy, pogány templomkertbe –
színes üveg a templomablak
s ropog az öreg orgona
karácsony éjszakán.
Ki-bejárnak a népek ott,
zsebükben a dohány, meleg bor,
jó kis nőkkel koccintanak
a Jézus egészségire.
Apám, ez se a jóvilág,
de szegények öröme: édes.
Legalább sírós vígságában
hagyják békében a szegényt.
Táncos lábodnál kushadok –
kinek volt szíve mami engem?
Most ordasaimat elűzik
a citerák pengései.
. | |
| 2026. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 75. | 2025-11-13 00:18 | Utolsó évszak
.
Kezemben kék citerával
··········állok, soványan,
lobogó szalagjaim lohadnak,
··········tűnnek kopottnak.
Kövülő, súlyos muzsikám:
··········kő-bástyám, imám
füstölgő várost rejteget,
··········koravén kerteket.
Szellős-kabátos vándorok
··········fázósan járnak ott,
hajolnak olykor lángért:
··········alvadt virágért,
s elpereg a piros lélek,
··········oldódik, réved…
Ködben a hajó tútol:
··········messzire tévedt…
. | |
| 2025. | [tulajdonos]: Re: Möszjő | 2025-11-12 01:19 | | Kedves István, akkor most bejegyzése olvastán (újabb) köszönet helyett örülök (még prdig nagyon). -:) | |
| 2024. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 74. | 2025-11-12 01:11 | Ó, szomorúság földjei
.
Ó, szomorúság földjei,
vérben, füstben, nehéz aranyban,
maradtok-e örökre rajtam,
tagadtalak-e végső bajban?
Fekete űrben földgolyó,
haldoklók lázas látomása,
rettenetes hogy elvadult –
rettentőbb kihullni belőle.
Érc-kezeim homokká törve,
elprédált lét, úgy fogtalak,
s tudtam: rózsákat ölelek
elfájdult színetek alatt
ó, szomorúság földjei,
vérben, füstben, nehéz aranyban.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
