DOKK


 
2847 szerző 39394 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Falcsik Mari
  Hová lettek nagyapám gépei?
Új maradandokkok

Varga Árpád: Két haiku
Gerle Kiss Éva: Miatyánkközepe
Tímea Lantos: Hazugság
Bátai Tibor: Tükröz(őd)ések
Szakállas Zsolt: Málék, tépdesni őket muszáj
Bátai Tibor: Legközelebb [ez egy ilyen nap]
Bátai Tibor: A pillanat teljessége
Bátai Tibor: egymásbaforgás
Szakállas Zsolt: MEDÚZA
Bátai Tibor: Megvár, és eléd jön
FRISS FÓRUMOK

Ligeti Éva 2 órája
Szakállas Zsolt 2 órája
Albert Zsolt 2 órája
Tamási József 2 órája
Debreczeny György 15 órája
Tóth Gabriella 15 órája
Kosztolányi Mária 22 órája
Varga Árpád 1 napja
Péter Béla 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Bara Anna 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Szőke Imre 1 napja
Burai Katalin 2 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Serfőző Attila 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Mórotz Krisztina 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 13 órája
Hetedíziglen 16 órája
útinapló 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Maxim Lloyd Rebis 1 napja
nélküled 1 napja
Baltazar 1 napja
A nyúl ürege 1 napja
Janus naplója 3 napja
Lángoló Könyvtár 3 napja
Zúzmara 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
Gyurcsi 9 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2025-10-22 11:58 Összes olvasás: 152454

Korábbi hozzászólások:  
2000. [tulajdonos]: Szécsi Margit 54.2025-10-21 22:58
Ordas
.
Foggal, villogóval, ki dús:
tépi a létet, mind övé,
mit vaksi vonzás, vak nyomás,
kerengés sajtolt együvé.
S hogy értelmetlen éhezés
tanított ölni, nem titok:
bolond volt, aki engemet
a földre rászabaditott.
.
Ettem szerelmet, gondokat,
vágyat, lobbantót, leverőt,
görögtüzet, villámcsapást,
csillagokat és temetőt,
zokogó-nehéz muzsikát,
táncot: forgósat, édeset,
szíveket, pöffedt bűntanyát –
így lettem mindig éhesebb.
.

1999. [tulajdonos]: Szécsi Margit 53.2025-10-20 22:46
Nevettek engem sokért
.
Nevettek engem sokért:
bolond ékességekért,
nyakamba Tejútnak fűzött
olcsó üveggyöngysorért.

Kincset: fekete földet
óh ember, minek gyűjtesz,
amikor engem: bárány-
felhőt, melledre tűzhetsz.

Fejedet égre-szegve
nem akarsz vándorolni,
elhagynak majd a mezők,
így fogsz te szétomolni.
.

1998. [tulajdonos]: Szécsi Margit 52.2025-10-19 23:07
Intelem
.
Szép szilaj halandó,
istenekre valló,
milyen rettenettől
s mivé bűvölődöl?

Szíved a hatalmad,
orvosként kihallgat
félelmet a dacból,
s dacból diadalmat.
.

1997. [tulajdonos]: Szécsi Margit 51.2025-10-18 23:54
Becsüljetek meg
.
Ne rakjatok rám rendjelet,
kaján koszorút, kerteket.
Becsüljetek meg egy kicsit,
mielőtt végképp elmegyek.

A fák veresben ringanak,
karjaim ágak, izzanak,
akasszatok rám hűs ruhát,
egy simogatást legalább.

Ó, sírni vagy nevetni kell,
de áhítattal tűrni el,
ha a pokoltornác alól
egy-egy lélek fölénekel.
.

1996. [tulajdonos]: Szécsi Msrgit 50.2025-10-17 23:54
Fej vagy írás
.
Mint gázláng, lila az ég,
az utak már feketék, –
a gyerekek mint a mák
a széles Balkán-uccát
belepik, betemetik.

Közöttük lengetegen
nagylányok suhognak el,
a hangjuk mélyhegedű,
a hajuk remegefü,
s áraszt vad kölniszagot.

Meggyleves illatozik,
verejték harmatozik,
mikor szél kerekedik
minden elkeveredik –
szagoktól gyorsul a vér.

Gyilkos árammal táplált
angyalok: uccalámpák,
körükben minden fehér,
csillog a zsiroskenyér,
nikkelpénz villog, csörög –

A csüggedt alvónak e
pénzcsörgés arany-zene.
Kimosott inge libeg
mint az élő test hideg
fölébredt kísértete.
.

1995. [tulajdonos]: Szécsi Margit 49.2025-10-16 23:00
Hazatérés
.
Pengő, jégszínű műutak,
jégkék traverzek, fémrudak,
hideg, vas-szagú képletek
várnak a nyári éj alatt.

Üdvözlégy, földi tisztaság,
te boldogtalan boldogság,
s kinek tengődni nem elég:
üdvözlégy, léten-inneni lét!

A harmatos vas fölsajog,
a tégla könnyesen ragyog,
a tengő lélek otthona
kúszik lábamhoz, mint haza.
.

1994. [tulajdonos]: Szécsi Margit 48.2025-10-15 23:09
Apály
.
Itt az iszapos folyamágy,
itthagyott, moszatos gyöngyházak,
végképp bezárult paloták,
kelyhükből kirohadt az élet,
csak a tündöklő falak őrzik
a végső tündér lebegést
s a fölséges víz moraját –
hajók és hullák országútján
mulandó lábbal ballagok.
.

1993. [tulajdonos]: Szécsi Margit 47.2025-10-15 00:26
Kié legyen az élet
.
·····················································A kettőből kinőtt két kápolna-virág
·····················································az oltár tetejin összekapcsolódtak.
·······················································································Kádár Kata
.
Éjben, zuhogó-üstökü éjben
egyszerre fölijed az ember,
s míg áldja a sorsot a döbbenetért,
érzi, megtelik fönséges szerelemmel.
Mert rohan az idő, rátipor,
recseg a tüdő, meginog a gerinc, elborul a lélek.
Lerombolt szerveim sikonganak, vadulnak,
érzékeim roppanva kimúlnak.
Mégis imádlak, élet.

Játszom a mennyben, –
tüzes kehelyben.
Nagy hitek előtt alázkodtam,
mégis megcsaltak engem,
fiatalságomat megforgatták
górcsőben, vizsgáló szennyben –

de föld, idő, tér és ember
mégis szeretett engem.
Játszik a szív,
szólna, de mit?
Kinek szájával
szólnak a sóval-izzadó földek,
s ismét a villogó zöldek,
gázlángok, narancs-ibolya lángok,
külvárosi, szürkült virágok
szólnak belőlem –
szeretve vagyok az időben.

Ilyen megáldott szerelemben
mért kell nekem hulláktól leveretnem?
Mért kell –
végül is, mért kell vezekelnem?
Idegen vagyok-e én, idegen-e,
aki nem érzi vissza gyerek-talpa alá
az itthoni kövezetet,
maga alá a villamos-ütközőt,
aki rubint-kórót nem itt szakított –
mért vagyok én itt kitaszított?
Tündöklő augusztus-éjeken nem én szerettem-e
sziporkázó töltés mellett, dupla csillaghullásban?
Ki evett itt gyöngykásás krumplit,
bánatot harapva hozzá?
Kicsoda bűvölne engem itt rosszá?
Hát amit az én édesemnek adok,
ki mondja a mézre, hogy méreg?
Kié legyen az élet?

Íme, fölkelek,
íme, sóhajtva elmegyek.
Idegen jóléttől borzadok,
halálig szegényes jegykendőt hordozok.
Kongóban megfagyok,
Alpeseken könnyekké olvadok.
Jaj, jeges a gitárok húrja Braziliában,
szomorúak a csodák minden világban,
fanyar-izűek a latin Vénusz ligetei, erdei, –
jaj, de szomorú Sátán jött engemet megkísérteni.

Fölvitt a Sátán az öröm csúcsaira – nem bírt velem,
nem mondtam se igent, se nemet,
megtartott az én képzeletem.
Füleim mellett zendült bűvös
lélekharang,
tulipán-harang,
arról álmodok,
oldalt fülelek, bár megveretek
majd belehalok,
– a föld az istené, a ló az ebeké –
az én jegyesemhez hajtanak a bajok.

Ne méltass figyelemre, én nem átkozódom,
én már meghaltam.
Temetve vagyok az én jegyesemmel közeli
sírhantban.
Az ő sírja cifra-virágos,
megölték, s teszik mintha élne.
Az én sírom mind e zajos világ,
halott vagyok már élve.
Én tudom, az én szerelmesem, az élet
még megölel engem,
havas húsából csoda-virág kisajdul,
s álmomat: virágot, megölel engem.
Én halott leszek, én nem érzem az öröm kéjét,
nem érzem a gyalázat kínját: –
ölelkezünk, de szerelmünket
még a halálban, ott is leszakítják.
.

1992. [tulajdonos]: Szécsi Margit 46.2025-10-13 23:21
Madár sikolt

Madár sikolt a lombokon,
zizegő ébenkordonon,
mint akit látomás vadít,
villantja éles szárnyait.

Ki ő, ki ő – kiált, kiált,
valaki, őrült, erre járt,
a Hold havára mocskított,
véremből valaki ivott –

Ki ő, ki ez a fenevad
hogy megtagadjam magamat,
hogy emberségem sátora
bomoljon s fusson tábora?
.

1991. [tulajdonos]: Szécsi Margit 45.2025-10-12 23:33
A nádas igézése
.
Hínarával, sarával
nem jön utánam,
elküldött a világra
s visszakivánom,
gőztükrében forognék –
szép fehér holdban!
A mocsári házban én
királynő voltam.

Volt fiatal szerető
s parókás vénlány,
s boszorkányos barátnő,
s vagány és bárány,
bezizegett a mocsár,
a hold berémlett,
két orcámra színezüst
talpakkal lépett.

Nyúlketrecek zörögtek,
róka vonított,
vakond-halmok mozdultak,
tündöklő sírok,
hallottuk, hogy a vonat
sikongva elmegy,
s álmodtunk egy világot
– milyen volt? mindegy!

Veres levél-késekkel
fölkel a nádas,
mint a tiszta hideg éj,
már csont-száraz,
veszni innen indultam,
s nevemben győztök
arany nádi-jogarasok,
fellengzősök.
.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-10-22 10:39       ÚJ bírálandokk-VERS: Tamási József októberi hajnal
2025-10-22 10:11   új fórumbejegyzés: Ligeti Éva
2025-10-22 10:08   Új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-10-22 10:03   Új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2025-10-22 09:51   Új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-10-22 09:37   Új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2025-10-21 23:06       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus Míg a világ réved
2025-10-21 22:58   Napló: Bátai Tibor
2025-10-21 21:38       ÚJ bírálandokk-VERS: Mórotz Krisztina próza / Szamárhúzta időkordé
2025-10-21 20:48   új fórumbejegyzés: Debreczeny György