DOKK


 
2847 szerző 39373 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Csapó Angéla
  őszül
Új maradandokkok

Bátai Tibor: Azonosítás
Kovács Mikó Edina: Lomtalanítás
Tamási József: kutyám szemei
Filip Tamás: Villámnál fényesebb jelenlét
Tímea Lantos: Kép a vitrinen
Bátai Tibor: Platónról több ülésben [a teljes ciklus]
Bátai Tibor: Rögtönzések egy dilemmára
Szakállas Zsolt: duzzanat.
Filip Tamás: Május felé
Tímea Lantos: Kontúr
FRISS FÓRUMOK

Busznyák Imre 1 perce
Gerle Kiss Éva 17 perce
Karaffa Gyula 1 órája
Szilasi Katalin 1 órája
Pálóczi Antal 3 órája
Hodász András 12 órája
Ligeti Éva 13 órája
Tóth Gabriella 14 órája
Bátai Tibor 14 órája
Tamási József 15 órája
Tímea Lantos 15 órája
Serfőző Attila 21 órája
Vezsenyi Ildikó 23 órája
Szakállas Zsolt 1 napja
Péter Béla 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Hepp Béla/aLéb 2 napja
Bara Anna 3 napja
Varga Árpád 4 napja
Mórotz Krisztina 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Maxim Lloyd Rebis 1 órája
A nyúl ürege 1 órája
Bátai Tibor 11 órája
nélküled 12 órája
Baltazar 16 órája
Zúzmara 1 napja
Lángoló Könyvtár 1 napja
Janus naplója 2 napja
Hetedíziglen 3 napja
Gyurcsi 3 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 5 napja
útinapló 6 napja
mix 6 napja
az univerzum szélén 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2025-10-16 10:20 Összes olvasás: 151687

Korábbi hozzászólások:  
1994. [tulajdonos]: Szécsi Margit 48.2025-10-15 23:09
Apály
.
Itt az iszapos folyamágy,
itthagyott, moszatos gyöngyházak,
végképp bezárult paloták,
kelyhükből kirohadt az élet,
csak a tündöklő falak őrzik
a végső tündér lebegést
s a fölséges víz moraját –
hajók és hullák országútján
mulandó lábbal ballagok.
.

1993. [tulajdonos]: Szécsi Margit 47.2025-10-15 00:26
Kié legyen az élet
.
·····················································A kettőből kinőtt két kápolna-virág
·····················································az oltár tetejin összekapcsolódtak.
·······················································································Kádár Kata
.
Éjben, zuhogó-üstökü éjben
egyszerre fölijed az ember,
s míg áldja a sorsot a döbbenetért,
érzi, megtelik fönséges szerelemmel.
Mert rohan az idő, rátipor,
recseg a tüdő, meginog a gerinc, elborul a lélek.
Lerombolt szerveim sikonganak, vadulnak,
érzékeim roppanva kimúlnak.
Mégis imádlak, élet.

Játszom a mennyben, –
tüzes kehelyben.
Nagy hitek előtt alázkodtam,
mégis megcsaltak engem,
fiatalságomat megforgatták
górcsőben, vizsgáló szennyben –

de föld, idő, tér és ember
mégis szeretett engem.
Játszik a szív,
szólna, de mit?
Kinek szájával
szólnak a sóval-izzadó földek,
s ismét a villogó zöldek,
gázlángok, narancs-ibolya lángok,
külvárosi, szürkült virágok
szólnak belőlem –
szeretve vagyok az időben.

Ilyen megáldott szerelemben
mért kell nekem hulláktól leveretnem?
Mért kell –
végül is, mért kell vezekelnem?
Idegen vagyok-e én, idegen-e,
aki nem érzi vissza gyerek-talpa alá
az itthoni kövezetet,
maga alá a villamos-ütközőt,
aki rubint-kórót nem itt szakított –
mért vagyok én itt kitaszított?
Tündöklő augusztus-éjeken nem én szerettem-e
sziporkázó töltés mellett, dupla csillaghullásban?
Ki evett itt gyöngykásás krumplit,
bánatot harapva hozzá?
Kicsoda bűvölne engem itt rosszá?
Hát amit az én édesemnek adok,
ki mondja a mézre, hogy méreg?
Kié legyen az élet?

Íme, fölkelek,
íme, sóhajtva elmegyek.
Idegen jóléttől borzadok,
halálig szegényes jegykendőt hordozok.
Kongóban megfagyok,
Alpeseken könnyekké olvadok.
Jaj, jeges a gitárok húrja Braziliában,
szomorúak a csodák minden világban,
fanyar-izűek a latin Vénusz ligetei, erdei, –
jaj, de szomorú Sátán jött engemet megkísérteni.

Fölvitt a Sátán az öröm csúcsaira – nem bírt velem,
nem mondtam se igent, se nemet,
megtartott az én képzeletem.
Füleim mellett zendült bűvös
lélekharang,
tulipán-harang,
arról álmodok,
oldalt fülelek, bár megveretek
majd belehalok,
– a föld az istené, a ló az ebeké –
az én jegyesemhez hajtanak a bajok.

Ne méltass figyelemre, én nem átkozódom,
én már meghaltam.
Temetve vagyok az én jegyesemmel közeli
sírhantban.
Az ő sírja cifra-virágos,
megölték, s teszik mintha élne.
Az én sírom mind e zajos világ,
halott vagyok már élve.
Én tudom, az én szerelmesem, az élet
még megölel engem,
havas húsából csoda-virág kisajdul,
s álmomat: virágot, megölel engem.
Én halott leszek, én nem érzem az öröm kéjét,
nem érzem a gyalázat kínját: –
ölelkezünk, de szerelmünket
még a halálban, ott is leszakítják.
.

1992. [tulajdonos]: Szécsi Margit 46.2025-10-13 23:21
Madár sikolt

Madár sikolt a lombokon,
zizegő ébenkordonon,
mint akit látomás vadít,
villantja éles szárnyait.

Ki ő, ki ő – kiált, kiált,
valaki, őrült, erre járt,
a Hold havára mocskított,
véremből valaki ivott –

Ki ő, ki ez a fenevad
hogy megtagadjam magamat,
hogy emberségem sátora
bomoljon s fusson tábora?
.

1991. [tulajdonos]: Szécsi Margit 45.2025-10-12 23:33
A nádas igézése
.
Hínarával, sarával
nem jön utánam,
elküldött a világra
s visszakivánom,
gőztükrében forognék –
szép fehér holdban!
A mocsári házban én
királynő voltam.

Volt fiatal szerető
s parókás vénlány,
s boszorkányos barátnő,
s vagány és bárány,
bezizegett a mocsár,
a hold berémlett,
két orcámra színezüst
talpakkal lépett.

Nyúlketrecek zörögtek,
róka vonított,
vakond-halmok mozdultak,
tündöklő sírok,
hallottuk, hogy a vonat
sikongva elmegy,
s álmodtunk egy világot
– milyen volt? mindegy!

Veres levél-késekkel
fölkel a nádas,
mint a tiszta hideg éj,
már csont-száraz,
veszni innen indultam,
s nevemben győztök
arany nádi-jogarasok,
fellengzősök.
.

1990. [tulajdonos]: Szécsi Margit 44.2025-10-12 01:13
Nyár, napfény
.
A boldogság súlyos aranyban,
vértesen vonúl,
megcsörren a kukorica tőle,
haja fodorúl.

Lég sínein, mennyei úton
fehér géprajok,
dorombol vakító mellük,
árnyuk is ragyog

Ily sugárzó lesz-e a végső
látomás? s a rét?
Vagy nem látom forró fényét
csak rettenetét?
.

1989. [tulajdonos]: Szécsi Margit 43.2025-10-10 23:48
Tavasz
.
Pesten az emeleten
fészkel a nappali hold,
önmagát nézegeti,
valaki belékarolt –

Vigyázz, vigyázz, rád is
eljön a veszedelem:
rádnézhet a szerelem
gyöngéden s félelmesen.
.

1988. [tulajdonos]: Szécsi Margit 42.2025-10-09 23:15
Rózsaág
.
Ó lefülledt ég alatt
szunnyadó világ!
Hogy kapirgál szíveden
a vadrózsaág!

Súlyos kőnek hűvösén,
vasnak vánkosán
reng a lét – a rózsaág
sírdogál csupán.
.

1987. [tulajdonos]: Szécsi Margit 41.2025-10-08 23:59
Végrendelet

Ki porból lettem s porrá válok,
halálra gyógyszert nem találok.
Síromra kérek szép virágot,
életet, s mindent eltestálok.

Szívemet kössék rongylabdába,
játszó kicsikék vigalmára.
Nem fáj kedvesek rúgására,
beröpül majd a boldogságba.

Hamvamat lábbal-hordott pornak,
szőnyeg-poroló jóasszonynak
ajánlom – vígabb hajnalokon
lebegő, piros porsátornak.
.

1986. [tulajdonos]: Szécsi Margit 492025-10-08 01:31
Este a Mátrában
.
Tücsökhegedű, álmatag,
szól a sötétkék fák alatt.
Világos ablakomra jár
s koppan a tündér vagy bogár.

Amit belémvert ostoba
erők faragott ostora,
kiűzi tündér üzenet,
kitárom néki szivemet.

Világ szívére helyezem
csókomat, s szádra, kedvesem.
Piruló, hűvös bort igyál!
A borzalom, nézd, szundikál.
.

1985. [tulajdonos]: Szécsi Margit 48.2025-10-05 23:44
Emlék a jövendőről
.
Tükre az én gumicsizmám,
mészből ezüst érmet vet rám,
világít helybeli eleganciámon.
Márványos kavicsa a virágom.

Ő a szilárd e visszás földön,
s régi dolgaimnak nem lesz börtön:
üveggolyóm is mennyé tárul,
belőle örök szívárvány hull,

Egy kiskutya, bújócska-társam
keres a fényben, hő-omlásban,
a teljes nyárban, lét medrében,
szívárvány alatt üget szerényen.
.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-10-16 10:30   új fórumbejegyzés: Busznyák Imre
2025-10-16 10:14   új fórumbejegyzés: Gerle Kiss Éva
2025-10-16 09:12   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2025-10-16 08:59   új fórumbejegyzés: Gerle Kiss Éva
2025-10-16 08:55   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-10-16 08:54   Napló: Maxim Lloyd Rebis
2025-10-16 08:54   Napló: A nyúl ürege
2025-10-16 07:27   Új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2025-10-16 06:51       ÚJ bírálandokk-VERS: Pálóczi Antal PRÓZA KOPASZ VÉNUSZ
2025-10-15 23:09   Napló: Bátai Tibor