NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2026-05-31 11:20 Összes olvasás: 84901| 1061. | [tulajdonos]: | 2026-05-24 12:59 | megvan valakinek Havasi Jácinttól az a dalszöveg lejegyezve valahol, amelyik azzal indít, hogy
Az "Egy PVC ajtó
állta az utamat,
én a behajtó
betörtem egy perc alatt" - nótájára? nagyon kéne. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1060. | d'Art H. Vader: Középpont | 2026-05-24 09:38 | Anakin tudta, itt, a szélén áll. Mindig lenézett. Lába előtt, ott az ismert univerzum. Aztán felnézett. És meglátta.
Az ismert univerzum a kétszeresére tágult. | |
| 1059. | [tulajdonos]: | 2026-05-24 08:11 | Nyóc-óra-kettő
Nyóc-óra-tizennégy
Nyóc-óra-húszvalahány
Nyóc-óra-kettő
Nyóc-óra-tizennégy
Nyóc-óra-húszvalahány
A hét-óra vége
ötvenkilenc van
a másodperc-
mutató bekattan
húzd már fel
végre-valahára
hogy eljöjjön
a nyóc-óra határa
Nyóc-óra-kettő
Nyóc-óra-tizennégy
Nyóc-óra-húszvalahány
Nyóc-óra-kettő
Nyóc-óra-tizennégy
Nyóc-óra-húszvalahány
...
| |
| 1058. | [tulajdonos]: | 2026-05-24 07:34 | | ünnepekkor megroggyannak a nézettségi statisztikák. a felelős marketinges megvonja a vállát és rezignáltan gyónja meg a Pornhub igazgatójának, hogy az emberek ilyenkor inkább templomba mennek. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1057. | csd: | 2026-05-23 20:14 | | viszont elképzelhetetlenül rossz lehet egy olyan világban élni, ahol a jóindulatot és az emberi közeledést kapásból támadásnak veszed. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1056. | csd: re | 2026-05-23 20:08 | | nokomment komment: Antal, nem jelentetem meg a hozzászólásod, mert bűzlik a rosszindulattól. Annyit kell megjegyeznem, hogy semmilyen rossz szándékom nem volt az ajánlással, egész egyszerűen annyi történt, hogy amikor eljutottam nemi szőrzetről szóló részhez, akkor beugrott, hogy néha - szőrmentén - egyetértünk, ezért végül neked ajánlottam a verset. viszont ne aggódj, többet soha nem jutsz eszembe. | |
| 1055. | [tulajdonos]: | 2026-05-23 12:09 | napszúrás
- Pálóczi Antalnak -
kizöldülő rozmaring,
nem kell a rozmárnak ing,
nem szégyenlős és nem divat
a rozmárok közt a komisz
testszégyenítősdi.
meglepően ósd-idea
rozmár fejlettséggel, de a
z emberek közt dívik.
egymás elől bújó,
szemlesütő gépek,
nem ragadja meg fantázi-
ájukat a lényeg,
titkolják a hájukat,
s nem mondják meg,
hány lyukat tömött be
az orvos, s sokuknak
bozontos nemiszervük is
ciki (olyan, mint egy jó cigi).
minden szégyen, minden titok,
hogy pisilek és kakilok,
ha kérded, letagadom,
nekem nincsen olyanom,
nem használom, sose láttam,
amúgy minden beretváltan
vár a másik nemre.
(hazudik a szende szűz,
a napsütés szembetűz,
kizöldül a rozmaring,
s végül ránkrohad az ing)
| |
| 1054. | [tulajdonos]: | 2026-05-22 06:58 | | Justinas Marcinkevičius verse | |
| 1053. | [tulajdonos]: | 2026-05-22 06:58 | LIEPSNOJANTIS KRŪMAS
Stoviu sumišęs – kaip Mozė – prie liepsnojančio
krūmo. Virpa raudonos lapų liepsnelės. Ruduo.
Dar nėra pašaukimo. Vis dar nėra tikrumo,
kad, sudavus lazda į uolą, ištrykš gyvybingas vanduo.
Reikia tikėti. Reikia labai tikėti,
kad, ranką iškėlus, iš dangaus imtų krist mana.
Už kiekvieną stebuklą reikia savim užmokėti –
savo gyvenimu, meile, širdim ir daina.
Kai atgal pažiūriu, tai ir nedidelis džiaugsmas
atrodo tartum stebuklas, kuriuo tikėti imu.
Gal ir visas gyvenimas – vienintelis, vienas, didžiausias
mano stebuklas, nepaprastas paprastumu.
Štai ir dabar, prie liepsnojančio krūmo sustojęs,
supratau netikėtai, jog viskas yra liepsna.
Tad ištiesiau ranką. Ir stebuklas pasikartojo:
ėmė krist pirmas sniegas. Baltas, švarus kaip mana.
-
Az égő csipkebokor
Zavartan állok - mint Mózes - a csipkebokor
előtt. Levelek lángja vörös remegés. Ősz van.
Késik az elhívatás. Még az sem bizonyosság,
hogy a sziklához csapott bot nyomán majd élő víz tör elő.
Muszáj most hinni. Muszáj igazán hinni,
hogy kitárt karjaimba manna hullik az égből.
Minden egyes csodáért önmagunkkal kell fizetni -
életünkkel, szerelmünkkel, szívvel és dallal.
Mikor visszatekintek, még egy kisebb öröm is
olyan, akár egy csoda, amelyben hinni kezdek.
Talán az egész élet - az egy és egyetlen, a legnagyobb
csodám, rendkívüli hétköznapiságában.
Itt és most, az égő csipkebokor előtt állva
értettem meg hirtelen, hogy minden lángban ég.
Kitártam karjaim és megismétlődött a csoda:
hullani kezdett a hó. Fehéren, tisztán, mint a manna. | |
| 1052. | [tulajdonos]: | 2026-05-19 20:45 | | nem fütyül.. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
