NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2020-12-03 07:22 Összes olvasás: 8770| 113. | [tulajdonos]: | 2020-11-30 22:06 | | https://music.youtube.com/watch?v=CCU0LXBt0bQ&feature=share | |
| 112. | [tulajdonos]: | 2020-11-19 09:35 | | azt mondják, hosszú a hajam, le kéne vágni. meg hogy üres a tekintetem. hm. de ha odabent nincs semmi, miből nő a haj? | |
| 111. | [tulajdonos]: | 2020-11-11 21:38 | | iszom a kisüzemi búzasört, kellemes. nézem a címkéjét, közhelyesen trendi, két hipsterre fazonírozott szerzetes a győzelem jelét mutatja, "kivillanó, széles mosollyal", hiszen isten vedelő szolgájának lenni egyszerű, önfeledt foglalkozás. hiába jó valami, az önmagában még (már) nem elég. jól is kell, hogy mutasson. na de mindegy, várom, hogy elzsibbasszon az alkohol. kitűnő szer, ha az a cél, hogy az ember belemerüljön az emlékezés, meg az önmarcangolás fájdalmába az űr sivársága helyett. meggémberedett mazochisták mannája. önsajnáló ökrök öregcimborája. illúziómérgezés. sebre só. levegő a gyomorban. arcmosás a csöves-hugyos porban. | |
| 110. | [tulajdonos]: | 2020-11-10 08:52 | ifik -- köpte ki magából a szót Tonik, ahogy a teniszezőket nézte. már 30 éve dolgozott félállásban labdaszedőként a Rómain, ami afféle kegyeleti cím volt, a munkája abból állt, hogy rendben tartotta a pályák környékét, ősszel lombsepert, télen havat lapátolt, tavasszal-nyáron füvet nyírt és természetesen összeszedegette a túlbuzgó ifik magasröptű labdáit, amik a pályán kívül végezték útjukat. ezen kívül munkaköri leírásába tartozott még a "csikkek tárolására kihelyezett edények" ürítése, ezt gyűlölte a legjobban.
egy boldogabb életben viszont nyomdai szedőként dolgozott, de amikor ezt az ipart is utolérte a digitális átállás, úgy érezte, neki ehhez már nincs elég karaktere, vette a kalapját. akkor még volt feleség, gyerek, kocsi, miegymás, de ahogy az lenni szokott, a biztonság apadása elvitte az asszonyt egy fiatal újságíróval, a gyerek külföldre menekült, a Lada meg egyszerűen szétrohadt a semmittevő álldogálásban. nem volt vele hova menni, Tonik Csillaghegyen lakott, a pályákhoz gyalog járt, egészségügyi megfontolásból, illetve, ahogy később kiderült, az autóvezetés számára nem is lehetett többé biztonságos, ugyanis a válás után nem sokkal kezdődtek a rohamok. kezdetben, a könnyebb esetekben csak annyit érzett, mintha apró áramütés érné valahol az agytörzse közelében, később viszont jött az elkerülhetetlen eszméletvesztés, rángás, stb. az egyik ilyen alkalommal jegyezte meg vihogva valamelyik pinaszájú kis teniszficsúr, látva az arctalan udvaros vergődéseit, hogy úgy habzik a szája, mint a meleg tonic, akkor ragadt rá a név és azóta gyűlöl minden fiatal sportolót, aki megfordul a pályán, függetlenül attól, hogy kifiaborja az illető, az ő szemében tehetségtelen léhűtő mindahány.
ifik -- köpi maga elé a szót Tonik és boldogan figyeli, ha az ütők szögtéves pahhogása nyomán egy labda a pályán kívül landol. a meccs után azonnal a labda után ered, keze mohón kutat az avarkupacban, akár egy éhes sündisznó, s ha megtalálja, hazaviszi, egy átalakított és kiélezett szedővassal kettévágja és mindig nagyon nekikeseredik, mert nem gurul elő gesztenye a zöld héjak hasadékából. | |
| 109. | [tulajdonos]: | 2020-11-09 16:28 | | van egy külön polcom, azon vagyok tartva; az új és szebb lakásba tévedésből átköltöztetett szobanövény, amely igazán nem illik ehhez a megfontoltan berendezett környezethez, kiszívott, poros földben, az átültetés koszoló kényelmetlenségéből kivontan, csúnyán, gondozást nem igényel, napfénytől elzárva tárolandó; többé oxigént sem termelek, funkcióvesztett előzőélet-maradvány, kínos csöndben kapjuk le róla tekintetünket-függelék. pár év múlva, ha a tulajdonos elfelejti már a viselkedés zavaros növényekhez fűződő fémízű viszonyát és véletlenül a polcra tekint, elégedetten biccent: amott egy használható cserép, benne avassárga föld és kiszáradt bogártetemek maradványai. | |
| 108. | [tulajdonos]: | 2020-11-08 11:48 | | nem először kapom meg azt életemben, hogy úgy nézek ki, mint Bartók. egészen pontosan így, hogy úgy nézek ki a fejemből, ahogy Bartók is kinézett a fejéből, a korabeli fényképek tanúsága szerint. nem tudom, melyikünk számára lehetne ez inkább ciki, számomra, mert hiába e külcsíni egyezőség, a zsenialitás hibádzik, vagy B. számára, hogy egy idiótához hasonlítják. ami talán egyezik, hogy B. szerintem nem kívánt idióta lenni, ahogy én se zseni, bár még az is megeshet, hogy valóban hasonlóan bámulunk ki a világra az elrekesztettségből, meglepetten, kérdően, vagy valamit közlendő módon. a szabadság, és a szabad alkotás utáni vágyunk mindenképpen azonos, olyannyira, hogy megkockáztatom, a kettő közé egyenlőség jelet ő is odabiggyesztett, akár egy szignót, vagy hitvallást. a szabad alkotás természetesen egy elég tágan értelmezhető és értelmezendő állapot, rengeteg feltétel szükséges a meglétéhez, gyakorlatilag az önmegvalósítást jelenti, ami viszont az önmegismerést, vagy azt a helyzetet írja körül, amiben az ember mindenféle zavaró tényező nélkül képes önmagára figyelni és azt tenni, ami számára valóban érdek(es). az én esetemben ez praktikusan annyi, mint folyton, kényszeresen befelé menekülni, a kényszeresség fogalma viszont a legtávolabb áll a felszabadultságétól, habár, mivel ez alkati rend(ellenesség) és jellemző, azt is állíthatom, hogy szabad vagyok, mivel a természetemnek megfelelően cselekszem. na és pont ezért vagyok én idióta, mert bármikor képes vagyok, sőt, talán szándékomban is áll megkérdőjelezni a saját kijelentéseimet, akár a szabadságról vitatkozom magammal, akár bármi másról, a lényeg végül is, úgy tűnik az, hogy soha semminek ne érjek a végére. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 107. | uni: | 2020-11-07 10:09 | | *felismerni a problémát | |
| 106. | [tulajdonos]: | 2020-11-07 10:08 | | /// a jelenség érzékenységére tekintettel elég sokat gondolkodtam azon, hogy mit kéne, ha egyáltalán, válaszolni. csupán arra jutottam, hogy az lenne az illúzió zavar, ha az agresszort szembesíthetnénk azokkal a felszín alatt dolgozó erőkkel, amelyek erre a sajátos működésre késztetik, ha betüremkedne egy pillanatra a valóság. ez viszont nem az én feladatom, kinek-kinek a maga keresztje felismerni és eldönteni, hogy alámerészkedik-e a nyúl üregébe, vagy sem. engem csak azért zavar ez a tomboló önbabérkoszorúzás, mert másokat is elránt és megtapos. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 104. | ézis: váo | 2020-11-05 15:48 | kedves univerzum!
hogy rövid legyek és tömör
az alábbi bejegyzés a novemberről bszott jó (bocsánat)
csak akartam h tudd (márha nem tudnád) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
