NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2023-12-02 15:31 Összes olvasás: 38886| 417. | [tulajdonos]: EGY KÖTETKÍSÉRLETET MEGÉR | 2023-11-09 08:40 | EZ A TWITTER-POÉMA fontos nekem.
Az Ajándék a hercegnek című kötet ilyenekből áll majd.
Nem haiku, csak "kisrövid" (mert a twitter komment ablakába csak 270 karakter fér el).
Mindig fotóval, mert "képmondás" akar lenni.
Azonban a fotó (vagy montázs) nem képillusztráció, s a szöveg nem képaláírás.
"Együtthatók".
Ez nem azt jelenti, hogy lemondok a szavak mágikus erejéről, de óvodás angol
dadogással a lehető legszűkebb közlésre szorítkozom.
A gyermekrajz is ilyen.
"Szűk körű".
Mégis az összes modern festő az úgynevezett "gyermekkori látását" szeretné visszakapni. Mert tudja, hogy az a legművészibb, a "többi" pedig "visszalépés" ebből.
Én is erre törekszem a "twitter-poémákban".
Egy kötet-kísérletet megér.
Aztán jöhetnek megint a magyar hosszú versek.
--------------
9.
But how could that have happened? Has I gained 60 pounds in thirty years?
Maybe Kirke turned me into a pig or else cursed away?
It's much simplier!
Death is Retiarius! He threw a net at you: it's the obesity! Don't you understand
the Latin word? I'll explain later!
---
9.
De hát hogy történhetett ez? 30 kilót híztál harminc év alatt?
Talán Kirké változtatott disznóvá, vagy más átkozott el?
Sokkal egyszerűbb!
A Halál Retiarius! Ő dobta rád a hálót: ez az elhízás! Nem érted
a latin szót? Később majd elmagyarázom.
-------
Ezt a problematikát egyik korai versemben már megírtam. (Lásd lentebb.)
Újraközlését most Vajdics Anikónak ajánlom. Akivel – időben szinte ugyanazokban a hetekben – ugyanolyan fogászati "beavatkozáson" estünk át. (Csak nem tudott róla, mitől voltam a Bátai est utáni nyitott versfelolvasáson "pösze".)
S az alsó képen (a gyengébbek kedvéért) bemutatom a retiariust is – a hálós gladiátort.
Aki nekem a Halál metaforájaként sejlett föl.
Mint "mindig igazságos lándzsás".
(Igaz, hogy lándzsa helyett szigonya van, de az "nem jött ki" a szövegritmusban.)
------------
FEÁLLVA ORVOSI SZÉKBŐL
1.
ó Halál, te mindig
igazságos lándzsás!
ma kiütötted a fogam, mert
már nem érdemeltem meg!
szúrj csak! borítsd ránk
hálócsapdád, mit felhízott
változásnak érzünk,
hiszen a nekibuzdulásra kiengedsz
mintha győzhetnénk!
2.
hellén szerkesztőnél makedón fiú.
vitatkoznak. egy kultúrérvet
az ifjú nem győz követni.
ám a szerkesztőt ekkor köhögés
rázza meg és ez megcáfol
mindent!
--------------
 | |
| 416. | [tulajdonos]: EGY KÖTETKÍSÉRLETET MEGÉR | 2023-11-09 08:30 | EZ A TWITTER-POÉMA fontos nekem.
Az Ajándék a hercegnek című kötet ilyenekből áll majd.
Nem haiku, csak "kisrövid" (mert a twitter komment ablakába csak 270 karakter fér el).
Mindig fotóval, mert "képmondás" akar lenni.
Azonban a fotó (vagy montázs) nem képillusztráció, s a szöveg nem képaláírás.
"Együtthatók".
Ez nem azt jelenti, hogy lemondok a szavak mágikus erejéről, de óvodás angol dadogással a lehető legszűkebb közlésre szorítkozom.
A gyermekrajz is ilyen.
"Szűk körű".
Mégis az összes modern festő az úgynevezett "gyermekkori látását" szeretné visszakapni. Mert tudja, hogy az a legművészibb, a "többi" pedig "visszalépés" ebből.
Én is erre törekszem a "twitter-poémákban".
Egy kötet-kísérletet megér.
Aztán jöhetnek megint a magyar hosszú versek.
9.
But how could that have happened? Has I gained 60 pounds in thirty years? Maybe Kirke turned me into a pig or else cursed away? It's much simplier!
Death is Retiarius! He threw a net at you: it's the obesity! Don't you understand the Latin word? I'll explain later!
---
9.
De hát hogy történhetett ez meg? 30 kilót híztál harminc év alatt? Talán Kirké változtatott disznóvá, vagy más átkozott el?
Sokkal egyszerűbb!
A Halál Retiarius! Ő dobta rád a hálót: ez az elhízás! Nem érted a latin szót? Később majd elmagyarázom.
-------
Ezt a problematikát egyik korai versemben már megírtam. (Lásd lentebb.)
Újraközlését most Vajdics Anikónak ajánlom. Akivel – időben szinte ugyanazokban a hetekben – ugyanolyan fogászati "beavatkozáson" estünk át. (Csak nem tudott róla, mitől voltam a Bátai est utáni nyitott versfelolvasáson "pösze".)
S az alsó képen (a gyengébbek kedvéért) bemutatom a retiariust is – a hálós gladiátort.
Aki nekem a Halál metaforájaként sejlett föl.
Mint "mindig igazságos lándzsás".
(Igaz, hogy lándzsa helyett szigonya van, de az "nem jött ki" a szövegritmusban.)
------------
FEÁLLVA ORVOSI SZÉKBŐL
1.
ó Halál, te mindig
igazságos lándzsás!
ma kiütötted a fogam, mert
már nem érdemeltem meg!
szúrj csak! borítsd ránk
hálócsapdád, mit felhízott
változásnak érzünk,
hiszen a nekibuzdulásra kiengedsz
mintha győzhetnénk!
2.
hellén szerkesztőnél makedón fiú.
vitatkoznak. egy kultúrérvet
az ifjú nem győz követni.
ám a szerkesztőt ekkor köhögés
rázza meg és ez megcáfol
mindent!
-------------
facebook status image generator
| |
| 415. | [tulajdonos]: PRÓZA - SZERETEM A GROTESZKET | 2023-10-19 00:41 | 
PUTTÓK
Óvodások kettős sorban óvónőjükkel a fonyódi hajókikötőben.
Mi vagyunk azok.
A füves trupp mellett az óvónő megengedi, hogy játsszunk.
"Nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva.
Nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz.
Nyuszi hopp! Nyuszi hopp!
Máris egyet elkapott."
Hi-hi-hi-hi...
Tapsikolva menekülünk, miközben a magas fűből előugrik a nyúl és elkapja egyikünket.
Aztán az óvónő megint körbe rendezi a csoportot és kezdődhet előről a dal.
Hány éves lehet?
Kilencven? Kilencven kettő?
Ráncos öreg arca még eleven.
Ugyanazzal a szigorral kommandíroz bennünket, mint 65 évvel ezelőtt.
Mindannyian fehér napozóban vagyunk.
Ez egy kantáros kisnadrág volt a mi időnkben, alul buggyosan, a comboknál már szabad volt a lábunk.
Milyen kis puttó mindegyikünk! Csak az óvónőnk szikár, mint egy múmia.
Mi, fiúk és lányok, pocakosan és elformátlanodva menekülünk a magas, csupaszőr nyuszi elől, amelyiknek vámpírfoga van.
Végül, akik megmaradtunk, kettes sorban sétálunk tovább.
Én megállok kicsit.
– Toncsika! Azonnal gyere! – de én elképedve mutatok a gőzös felé: akkor engedi ki a hűtővizet.
– Pisil a hajó! | |
| 414. | [tulajdonos]: PRÓZA - SZERETEM A GROTESZKET | 2023-10-18 23:34 |
PUTTÓK
Óvodások kettős sorban óvónőjükkel a fonyódi hajókikötőben.
A füves trupp mellett az óvónő megengedi nekik, hogy játsszanak.
Nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva.
Nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz.
Nyuszi hopp! Nyuszi hopp!
Máris egyet elkapott.
Hi-hi-hi-hi...
Tapsikolva menekülünk, miközben a mags fűből előugrik a nyúl és elkapja egyiküket.
Aztán az óvónő megint körbe rendezi őket és kezdődhet a dal előről.
Hány éves lehet az óvónő?
Kilencven? Kilencven kettő?
Ráncos öreg arca még eleven.
Ugyanazzal a szigorú határozottsággal kommandíroz bennünket, mint 65 évvel ezelőtt.
Mindannyian fehér napozóban vagyunk.
Ez egy kantáros kisnadrág volt a mi időnkben, alul buggyosan, a comboknál már szabad volt a lábunk.
Milyen kis puttó mindegyikünk! Csak az óvónőnk szikár, mint egy múmia.
Mi, fiúk és lányok, pocakosan és elformátlanodva menekülünk a magas, csupaszőr nyuszi elől, amelyiknek vámpírfoga van.
Végül, akik megmaradtunk, kettes sorban sétálunk tovább.
Én lmegállok kicsit.
– Toncsika! Azonnal gyere! – de én elképedve mutatok a gőzös felé: akkor engedi ki a hűtővizet.
– Pisil a hajó!
| |
| 413. | [tulajdonos]: KORR | 2023-10-16 07:14 | | az óvónő megint körbe rendez minket | |
| 412. | [tulajdonos]: EZ LETT VOLNA AZ | 2023-10-16 06:21 | A Gyurcsinak küldött hajós fotó valamiért nem hívható elő a facebook "történetből" a lent megadott linkkel.
Ez lett volna az.
Orvos nagynénémmel és unokahúgommal én vagyok rajta hatévesen, Badacsony hajóállomásán.
A háttérben a fonyódi kettős hegy.
Mint két női mell. Napozás közben a köldök felől nézve.
És egy szerintem gyönyörű hajó. Abban az évtizedekkel ezelőtti korszakban, amikor még mindenki - na jó, majdnem mindenki - sovány.
Ha figyelmesen megnézzük, a hajóharang is látszik a fedélzetén.
Fölötte távol, jól megfigyelhető a baloldali hegy lejtője. Körülbelül azon a ponton van a telkünk, ahová még ebben a földi életben szeretnék egy kislakást építeni.
Egyelőre a bozótot kell kiirtanom. Karizmokat és hátat megfeszítő minden napos szent fáradalommal.
Majd meglátjuk mi lesz...
De a hajó..., a hajók..., azok fontosak!
Ha valakinek hajós élményanyaga van – Gyurcsi a saját elmondása szerint hajótiszti iskolát
végzett és a tengereket járta – az Magyarországon, a "szárazlábú pásztornép" honában, olyat tehetne le az asztalra, ami (ha jól írja meg) akár még fenn is maradhat.
Ugye, ugye?
Mennyire kár osztálygyűlöletet fingó nosztalgó prolinak, vagy pályatársaiban "városi urakat" lehányó műparasztnak lenni előre mutató írói ambíciók helyett?
És íme, így kell azonnal és önzetlenül valakinek az irodalmi esélyeire tekinteni és a javát akarni (mindannyiunk javára), ahogyan ez nekem most annyira természetes.
--------------------------------------
Nagynéném 30. érettségi találkozójára, akkor először, eljött régen látott osztályfőnöke, latin-
magyar szakos tanára.
– Képzelje Tanár úr, orvos lettem!
– Csak?! Margit, én azt hittem, hogy magából író lesz. Olyanok voltak a dolgozat
---------------------------------------
Ez pedig ma jutott eszembe a hajóról, reggelizés közben.
Óvodások mennek kettős sorban óvónőjükkel a fonyódi hajókikötőben. Éppen a füves trupp mellett haladnak el és az óvónő megengedi nekik, hogy egy kicsit játsszanak.
A betanított dalt játszatja el velük.
– Nyuszi ül a fűben, szépen szundikálva.
Nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz.
Nyuszi hopp! Nyuszi hopp!
Máris egyet elkapott.
hi-hi-hi-hi... tapsikolva menekülünk, miközben a mags fűből tényleg előugrik a nyúl, egy magas, csupaszőr alak, és elkapja egyiküket.
Aztán az óvónő megint körbe rendezi őket és kezdődhet a dal előről.
Hány éves lehet az óvónő?
Kilencven? Kilencven kettő?
Ráncos öreg arca még eleven. És ugyanazzal a szigorú határozottsággal kommandíroz bennünket, mint 65 évvel ezelőtt.
Mindannyian fehér napozóban vagyunk.
Ez egy kantáros kisnadrág volt a mi időnkben, alul buggyosan, a comboknál már szabad volt a lábunk.
Milyen kis puttó mindegyikünk! Csak az óvónőnk szikár, mint egy múmia.
Mi, fiúk és lányok, pocakosan és elformátlanodva menekülünk a nyuszi elől, amelyiknek (most venni észre) vámpírfoga van.
Végül, akik megmaradtunk, kettes sorban sétálunk tovább.
Én lemaradok kissé...
– Toncsika! Azonnal gyere a többiekkel! -– de én elképedve mutatok a kikötött gőzös felé, amely akkor engedi ki a hűtővizet.
– Pisil a hajó! | |
| 411. | [tulajdonos]: UNDOR | 2023-10-15 20:55 | Csakhogy akkoriban, Gyurcsi, éppen benne voltam egy török dal lefordításában, pontosabban magyar szöveggel történő eléneklésében.
Fel akartam tenni a youtube-ra.
"Sok éve már meghalt az én apám.
Sok éve már meghalt az én apám.
Tegnap reggel....
Tegnap reggel élt még édesanyám,
Élt még édesanyám.
Édesanyám,
Édesanyám."
Ezt akartam készre írni, megtanulni, begyakorolni - és előadni a Gyurcsi vacsorán.
Ha már Dokk estnek merted nevezni.
Forró lelkesedéssel, ötletgazdagon, szorgosan foglalkoztam vele, ahogy kell...
Örültem, hogy dokkereknek adhatom elő.
Hogy a ti érzékeny visszajelzéseitek alapján majd tökéletesíthetem még.
Mert a verseknél is nagyon jó az értő közönség visszajelzése.
Azonnal észre lehet venni, ha a földet kell nézniük, meg az is, amikor szó fönnakad, hang bennszakad, lehelet megszegik...
Ez az igazi.
És akkor jöttél te az otrombaságoddal és ennek a dalnak: - annyi...
Az a felület egyszerűen megsérült bennem.
Azóta sincs kész még ez a dal.
Még egyszer előjött a kötetbemutatómon, Köves István hallotta tőlem, de csak mint félkész művet.
Valamiért nem tudtam foglalkozni vele. Fájt volna.
Ilyen, egy művészeti alkotócsoportban nem lehetséges.
Itt csak a másik produkciójának a létrejöttét szabad óhajtani, támogatni, segíteni.
Minden más tilos.
Majd valahogy megcsinálom mégis.
Egyszer.
----
Ezzel szemben én sosem zavartalak meg a fejlődésben, sőt, a hajós prózád megírására bátorítottalak és bátorítalak, mert abban olyat hozhatnál létre, ami teljesen váratlan és újszerű.
S ezt én mondom neked, akit a hajók különösen érzékenyen érintenek.
https://www.facebook.com/stories/151712792790994/?source=profile_highlight | |
| 410. | [tulajdonos]: KÜZDENI A DOKK TAHÓSÁG ELLEN! | 2023-10-15 13:24 | Gyurcsi akkora paraszt (pedig a tengerésztisztin állítólag hajóegészségtanból is szigorlatozott), hogy "állatsághoz" hasonlította élménypedagógiai oktatásomat.
Ugyanis anaplómban megírtam, hogy négykézláb tartottam történelem órát a földre helyezett óriás térkép előtt, az intézeti srácaimnak, mert így tudtam bemutatni a napoleoni háborúk színhelyeit.
A bölcsészkar előtt pedig - tényleg - sertéshízlaldában dolgoztam üzemmérnökként. (Agrár diplomám is van.)
Minderről ezt ejakulálta Dokkra. (Nyilván sekély kéjt érezvén közben.)
"a disznóktól eltanulta
átadta sok gyereknek
négykézláb az iskolában
így már nem is eretnek
ha marhákra ügyelt volna
most legelne a réten
a sok gyerek - és ötletem
számtalan van e téren"
Ennyit értett meg az élménypedagógiámból.
Nem bírván felfoghatni, hogy ez olyan volt nálam, mint amikor Öveges professzor rikkant, hirtelen leguggol majd a levőbe ugrik kísérlet közben. Színészies gesztusokat tesz - mert pukkan, változik, felfénylik a vizsgált jelenség.
A kísérlet sikerül - és ő zengzetes hangon fejezi ki elragadtatottságát.
Magával ragadva mindannyiunkat.
Ez az élmény-pedagógia.
Csak így lehet színvonalasan oktatni - csak így szabadna.
Szétszórt cigány gyerekek számára mindenképp.
És én éppen ezt csináltam.
Négykézláb a nappali kövezetén a 2X3 méteres merev hátú nagytérkép előtt. Amit nem lehetett fölakasztani, ezért a földre állítottam. De ha nem ereszkedem négykézlábra, akkor magyarázat közben eltakartam volna.
Mit gondoltok, kinevetett-e valaki?
Vajon veszítettem-e nevelőtanári tekintélyemből?
Éppen ellenkezőleg.
A srácok tátott szájjal, elragadtatottan figyelték a produkciómat.
És mindent el tudtak képzelni. A kis alacsony, mitugrász tisztecskét, Napoleont. Amint egyre nagyobb sikerket ér el, világhírű, rettegett hadvezér lesz - majd úgy győz Oroszországban, hogy vereséget szenved. És gyalog kell hazavánszorogniuk a gyalogosainak, sántikálva, 3000 kilométeren keresztül.
Hiszen már a Batthyány tér nevének eredetét is úgy magyaráztam el, hogy fél térdre ereszkedtem, egyik karomat kitárva, s azt kiáltva: "Éljen a haza!" Ezek voltak a tér névadójának, Magyarország első miniszterelnökének utolsó szavai a kivégzésekor. (Hozzátéve: akkor Batthyány volt az "Orbán Viktor". Ha simán azt mondom a cigány srácoknak MINISZTER ELNÖK, az semmit nem mondott volna nekik, de így rögtön megértették. S ez pártszimpátiától teljesen független. Ha Gyurcsány lett volna hatalmon, Gyurcsányt mondtam volna).
Az élménypedagógia lényege: - ne (csak) TUDJA - a gyerek amit tanítunk, hanem MEGÉLJE!
Akkor nem felejti el.
Költői szempontból pedig kifejezetten előnyös, ha az ember a disznóólat belülről is ismeri.
Már József Attila megírta, hogy
"E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szüljön meg az anyád!
Egyszer szüljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!"
--------------
Engem elborzaszt Gyurcsi nívótlansága.
Emlékszem, amikor pár évvel ezelőtt lerasszistázott, hogy ne kelljen meghívnia a Dokk estnek nevezett veresegyházi kerti partijára. Azon ment a vita, hogy amennyiben ő ezt Dokk estnek meri nevezni, akkor legyen Dokk-felolvasás.
Vagy ne nevezzük Dokk-estnek.
Hiszen anélkül csak "vacsorapárti összejövetel".
A Vacsora párt Mikszáth egyik karcolatának címe, amely arról szól, hogy korabeli nobiliások összejönnek és nem csinálnak semmi mást, csak esznek.
„És nem maradt itt ebben a szobában miutánunk semmi egyéb, hiába voltunk derék emberek, okos emberek, nevezetes emberek, csak a megsárgult plafon. Az a kis sárgaság fogja megmutatni, hogy ide jártunk és szivaroztunk. De egyszer azt is bemeszelik, és akkor nem marad semmi.”
Én nem tudtam, nem tudok - és nem is akarok - elképzelni olyan Dokk-estet, ahol nincsen versfelolvasás.
Ezért aznap mégis elautóztam Veresegyházra és a város határában VERS-EGYHÁZ műsort rögtönöztem. Vagyis - mégis - volt ott felovasás. De még énekprodukció is.
Én így küzdök a Dokk-tahóság ellen.
 | |
| 409. | [tulajdonos]: KORR 2. | 2023-10-15 09:18 | Kifelejtettem belőle egy sort, pedig én írtam.
(Pont azt, amit Fürim sehogy sem tudott elképzelni és kritizálta:
"fel-felporzanak az ostorok".
Pedig a terelő ostorok rojtos vége a sáros állathátakon, vagy utána a levegőben de tényleg "felporzik".)
Felhőként szakadozik a pára.
Fel-felporzanak az ostorok.
Féreugró, szökkenő, megtorpanó
megiramodó lábak.
Fülek, fülek, fülek...
Torlódó marjaik, vagy a kitörni akarók
riadt értelmes szemei.
Vizelők sugarában
szivárvány." | |
| 408. | [tulajdonos]: KORR | 2023-10-15 09:10 | | Jónás Tamás | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
