NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2019-01-16 11:36 Összes olvasás: 36125| 694. | [tulajdonos]: beszámoló | 2019-01-15 07:40 | Káprázatosan okos és celebszépségű feleségemnek ritkán mutatom meg a verseimet.
Pedig tetszenek neki. Éppen az a bajom, hogy mindegyik.
Emlékszem, azok is tetszettek, amiket szerelmünk hajnalán - lassan fél évszázada - írtam, pedig azokat már én is csak derűvel tudom olvasni, most se vagyok egy költőóriás, de "korai korszakom" termékei a Dörmögő Dömötör színvonalát se érték el.
Tehát nyugodtan leszögezhetem, nem a verseimet szereti, hanem engem.
Pedig egyébként rendkívül igényes. Ezt meg onnan tudom, hogy amikor mások verseit mutatom neki, akkor a jó verseket kedveli, a rosszakat meg nem. Nyugi, nem az én minősítésem szerint jók vagy rosszak ezek a versek, de akadnak olyan kritikusok, akiknek értékítéletében feltétlenül megbízom. Viszont, ha már szerintem is rossz egy vers, akkor azzal érdemes inkább a konyhai szemétvödör alját kibélelni, hogy ne ragadjon bele az almacsutka. Nálam ugyanis a "rossz" minősítést még megelőzi a "nem értem".
Nejem még ebben a kategóriában is számos olyat talál, ami kifejezetten tetszik neki, én csak pislogok, hogy mi van, aztán megnézem a kritikákat, és ott meg dicsérik.
Szóval, nejem minősítését is mérvadónak tekintem, amennyiben nem az én verseimről van szó.
Én az elismerten jó költemények kétharmadát nem értem. Ez nem jelenti azt, hogy elutasítom őket, rengeteg olyan verset kedvelek, melyeket csak alig-alig tudom értelmezni, de hangulata, sodrása, a közben ébredő gondolatok, a képek, amiket látni vélek, bőven kárpótolnak azért, mert nem alakul ki bennem egy egyszerűen megfogalmazható mondanivaló.
A verseket - különösen a hosszabbakat - nehezen olvasom. Persze, vannak olyan költemények, ahol az elolvasott gondolatok felébresztik a vágyat, az érdeklődést a következő iránt, az meg hívja az azt követőt, nem is lehet abbahagyni, bármilyen hosszú, mint a sós mogyoró, amíg el nem fogy, véget nem ér, nem lesz kerek a vers.
Aztán hallgatok egy profit, aki szaval.
Érdekes, ha olvasok egy verset, esetleg van olyan rész benne, amit nem értek vagy nem érzem tökéletesnek, az zavar.
Ugyanez egy igazi előadót hallgatva kisimul, a helyére kerül. És utána már olvasni is jó, hiszen mondjuk Kállai Ferenc hangját hallom közben, ő átsegít zökkenőmentesen azokon a buckákon, amik előtte megakasztottak.
Jordán Tamás előadói estje, amit a Jútyúbon néztem végig, napok óta kitölti gondolataimat, néhány napja kerestem rá, amikor Filip Tamás beszámolóját olvastam a Gödörbeli élményeiről.
Másnap reggel alig vártam, hogy nejem (az állandó jelzők mint már az elején) végezzen a reggelivel, a tornával, az ebéd előkészítésével, nyaggattam, hogy jöjjön a TV-hez, mondtam, hogy csak negyed óra, becsaptam, mert több, mint egy órát tart, de tudtam, hogy nem fog felállni közben.
Sőt, amikor véget ért, és a Jútyúb automatikusan behívta a következőt, szintén József-versek jöttek, azokat is Jordán adta elő, akkor is maradt. Jó, egy kicsit később ebédeltünk.
Én ezeket a verseket már szinte mindet olvastam. Sokat tanultam is, szerettem, József Attila versei azok közé tartoztak, melyeket érteni is véltem. Viszont igazán most értettem meg.
Nem vagyok alkalmas arra, hogy elmenjek egy előadásra, hiszen nem tudok egy órát sem egyhuzamban ülni, de a számítógép végre lehetővé teszi, hogy kis megszakításokat be tudjak iktatni.
Viszont azt is megértem ezek után, hogy valaki többször is jegyet váltson ugyanarra az előadásra, tudom, sántít az analógia, de nincs olyan Beatles-szám, amit ne hallgattam volna meg legalább százszor.
Biztos vagyok abban is, hogy Filip Tamás József Attila verseit már szinte mind olvasta, és velem ellentétben, nem csupán iskolai évzárókon hallotta szavalni. Szerintem kívülről is tud sokat, hiszen egy igazi költő agya sokkal jobban rezonál a költészetre, mint az enyém.
És ezért nem értem.
Elmondta naplójában, hogy elment partnerével a Gödörbe egy előadói estre, de az est címét kivéve egy szót sem írt magáról az előadásról. Szerencsém, hogy legalább a címét megírta, hiszen ezzel keltette fel a kíváncsiságomat, és ajándékozott meg egy életre szóló élménnyel.
Viszont panaszkodott a körülményekre, a szervezési hiányosságokra, a tömegre, de főként arra, hogy - az előadás élményét fokozandó - fülhallgatót csak egy igazolvány zálogba adásával adták oda.
Sőt, beszámolója végén csodálkozásának adott hangot, hogy egy ilyen helyet, ahol így visszaélhetnek a személyes adatokkal, még nem zártak be.
Az adatvédelmi törvényt számos lehetőség van megsérteni.
Lehet számítógépeket feltörve lelopni a kényes adatokat. Lehet kicsalni különféle trükkökkel, de biztosan van még rengeteg lehetőség, van, aki hozzáfér kérdőívekhez, nyilvántartásokhoz. Létező probléma, van, ahol még azt is tudják, hogy kire szavaztam. Vagy, hogy kire fogok.
Viszont úgy is lehet valaki törvénysértő, hogy belemegy - látszólag sértettként - a szabálysértésbe.
Partnerré válik.
Ilyen az orgazda, ilyen, amikor megvesztegetnek valakit, vagy amikor nem kérünk számlát, vagy amikor pénzt adunk az orvosnak.
Gyanítom, hogy a Gödörben a tapasztalatok vezérelték a szervezőket, hogy így járjanak el. Ha zálog nélkül adnák ki a fülhallgatókat, gondolhatja valaki, hogy mind visszakerül hozzájuk?
Jó, nem egy nagy érték, de a TAO átalakításával biztosan meg kell gondolniuk minden fillér költséget.
A napokban olvastam, hogy ketten béreltek kerékpárt valahol, vagy letétbe helyeztek volna húsz-húszezer forintot, vagy egy igazolványt inkább. Ők az igazolvány mellett döntöttek.
Nejem (jelzők mint fent) gyakran jár a veresi uszodába. Ott elfogadnak órát, bármilyen értéktárgyat, olyat, amiért biztosan visszamenne. Uszodába ritkán visz az ember értéket, marad az igazolvány.
Balatonon vizibicikli. Szőnyegtisztító. Légkalapács. Ezeknek a bérlése személyes tapasztalat. Mondjuk, a vízibicikli az nem személyes, de ismerősi körben volt.
Lépjünk tovább! Milyen megoldást találhattak volna még a Gödörbeli szervezők?
Mondjuk, letétbe kérik a fülhallgató árát.
Na, érdekes lenne, amikor a nézők visszakérik a pénzt.
Tovább tartana a kicsekkolás, kinek van aprója, nem tudok visszaadni, ott aztán lenne tumultus.
Ha órát, vagy bármilyen értéktárgyat adnának zálogul, na ezt el sem lehet ép ésszel képzelni. Fiatalabb koromban volt, hogy a ruhatárban is elkeveredett a dzsekim, pedig számot is tűztek rá, de a tumultusban mégis előfordul ilyen.
Viszont egy névre szóló igazolvány, amit ABC-be lehet szedni.
Nem feltétlenül személyi, bármilyen, csak névre szóljon. Ezt onnan tudom, hogy Tamás elmondta, partnere két igazolványát adták le, és ugye két személyije neki sem lehetett. Mondjuk, jogosítvány? Csak az a lényeg, hogy az illetőnek fontos legyen visszamennie érte.
Na, személyes és kényes adatok.
Maradjunk a személyinél.
Hány helyen adjuk meg szinte naponta nevünket, SZIG-számunkat? Minden meghatalmazáson, adásvételin, aláírásgyűjtő lapon, vásárlási tranzakción kérik. Az, hogy hol lakunk, mi a telszámunk, ímélcímünk, családi állapotunk stb. nincs rajta. Egy telefonkönyvben több adat van rólunk.
Ezek mind lehetnek egy megfontolás tárgyai, és biztosan akad néhány ember, akik értelmes vitákat folytathatnának róluk.
Viszont bennem az egész ügy kapcsán érdekes tanulságok fogalmazódnak meg.
Egy irodalmi portálon az egyik tulajdonos volt olyan szerencsés, hogy részt vehetett egy olyan előadáson, ahol az ország egyik legjobb színésze egy olyan költő estjét produkálta, akiről egy díjat neveztek el.
Ez a tulajdonos pont ennek a díjnak a birtokosa, hiszen önön költészetével kiérdemelte azt.
Ír egy beszámolót az estről, és egy szóval nem méltatva magát az előadást, inkább a helyszín bezáratását vizionálja.
Korunk kultúrpolitikája.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 693. | Vezsenyi Ildikó: Nem hagyom szó nélkül! | 2019-01-13 22:11 | Csodálatos dolgot írtál, Gyuri, Zúzmara naplójába.
Idézlek: El vagy? Gabikám! Nem ez a lényeg! Az a vers, ha meg akar íródni, az nem lesz meg nélküled!
Nagyon szép gondolat. A gyermekre is, már a születése előtt gondolni kell, várni, s megteremteni a feltételeket.
Egy anya is el van éppen a gyerek nélkül, csak a gyermek nincs meg, anya nélkül.
| |
| 692. | [tulajdonos]: József Attila | 2019-01-13 22:00 | Tamás naplójában felcsigázott, rákerestem a jútyúbon, sajnos csak egy 91-es, szombathelyi előadás felvételét találtam meg, így azt néztem végig.
Letaglózó, megrendítő, és mégis felszabadító érzés volt. Most lett vége.
Meg tudom érteni, hogy egymást taposták az emberek, hogy bejussanak.
Köszönöm Tamás, hogy - ha szőrmentén is - felhívtad a figyelmet rá! | |
| 691. | [tulajdonos]: Kétszámjegyű | 2019-01-12 15:54 | Most olvasom az Origón, hogy 2019-ben is több, mint 10 %-kal emelkednek a bérek.
Parragh László arról beszélt, hogy a munkaerőhiány hat a keresetek dinamikus emelkedésére.
Én a bérek növekedésének őszintén örülök, hiszen barátaim zöme bérből és fizetésből él. Mindazonáltal elrémiszt a tudat, hogy a nyugdíjasok - köztük én is, és persze az asszonyom - egyre messzebb kerülünk az aktív keresőktől.
A nyugdíjakat a svájci indexálás megszűntetése óta csak az előzetesen kalkulált inflációval emelik. Ez az idén 2,7%, akkor is, ha tudjuk, hogy igaziból magasabb, ráadásul a "nyugdíjas kosár" az átlagosnál jobban drágul.
Viszont Parragh László okos ember, érdemes tanulni tőle!
Mit is mond? A munkaerőhiány a megfejtés.
És tényleg! A jelenlegi nyugdíjrendszer a katasztrófa felé vezet bennünket, hiszen sok a nyugdíjas, kevés a befizető.
Adózót belátható időn belül csinálni nem tudunk - én már hosszabb távon sem -, beengedni meg ugye nem akarunk.
A nyugdíjasok létszámát kell csökkentenünk!
Vannak lehetőségeink. Itt van például a tiltás. Láthatóan sikerült megoldanunk a hajléktalankérdést is, alig látni a köztereken ezekből a megélhetési koldusokból.
Be kell tiltani a kisnyugdíjasokat! Különösen, hogy nem tudják bizonyítani, hogy Szíriában vagy bárhol külföldön üldöztetésben lennének, tehát ők nyilvánvalóan megélhetési kisnyugdíjasok. Vigyázni kell velük, képesek elvenni a magyarok munkaerőhiányát, de az is lehet, hogy megerőszakolják különösen türelmes, megértő az és erre alig váró feleségeiket, élettársaikat.
Nem jó, a tiltás túl sok tiltakozást szül, találjunk ki valami olyat, amit a lakosság jobb szívvel fogad!
Megvan! Pozitív diszkrimináció!
Engedélyezzünk a nyugdíjasoknak olyat, ami másoknak tilos!
Nekik legyen szabad a METRO területén a biztonsági sávon belül is tartózkodni!
Jó, ez Pesten működik, de vidéken?
Mondjuk, a tüdőszűrés bizonyos koron túl levőknek kötelező. El kellene törölni. Ha emiatt, vagy akármi okán egyszer bekerül egy kórházba, már sínen vagyunk.
Apropó, sín, a nyugdíjasok átmehetnek a vasúti jelző pirosán is. A fürgébbje a félsorompót is le tudja kezelni, igazán nem túl nagy teher az a kis kacsázás.
Vannak olyan utak is, melyeken a kezdeti lépéseket már megtettük. Például a kéményeket már nem ellenőrzik kötelezően. A nyugdíjasoknak meg kell engedni, hogy a kommunális szemetet akár kályha nélkül, mondjuk a konyha kövén közvetlenül is elégethessék.
Ne kelljen beoltatni a kutyáikat!
Ha egy kutya nem csupán éhes, de mondjuk veszett is, az képes egy délután komplett családok kimenekítésére a nyugdíjrendszer alól!
Járhassanak majd kirándulni Bélapátiba, ahol közvetlenül megtekinthetnék az atomtemetőben a különböző hulladékokat. Sőt, kedvezményes, buszos kirándulásokat is lehetne oda szervezni, a szervezőknek külön nyereséget jelentene, hogy a visszaútról nem kéne gondoskodniuk. Viszont külön pénzért, az egyébként meddő visszfuvarban elhozhatnák az előző turnus tetemeit.Ez az akkumulátorokat kímélné, hiszen világítanának egész hazaúton.
Vidéken kevesebb a zebra, igaz, hogy a ledfényben alig látszanak, az jó. És ahol nincs?
Kéne egy zebrát ábrázoló kitűző, hordhatnék ezt akár a kabát alatt is, feljogosítaná őket az úttesten való áthaladásra, bárhol. Mehetnének akár hosszában is.
Ők bemehetnének a Fradi-szektorba lila ruhában is.
Sőt, részt vehetnek a Békemeneten kockás fejkendőben, egy O1G kitűzővel vagy transzparenssel.
Ezek csak lehetőségek, de be kell, hogy valljam, a jelenleg már érvényben levő szabályok is meghozzák hosszú távon a kívánt eredményt.
Az aktív keresőktől való egyre gyorsuló leszakadás, a kevésbé tehetősek számára rendelkezésre álló egészségügyi ellátás, sorolhatnám.
És akkor térjünk vissza az eredeti kérdéshez!
Amikor elérjük a kívánt eredményt, vagyis fellép a nyugdíjashiány, megnyílik a lehetőség a nyugdíjak akár kétszámjegyű emelésére is.
Illetve, ha a kisnyugdíjasak már kikerülnek a számtanpéldából, az átlagnyugdíjak automatikusan emelkednek, tehát a kérdés további teendőket nem igényel.
| |
| 690. | [tulajdonos]: elmarad | 2019-01-11 19:06 | Káprázatosan okos és celebszépségű nejem szombatonként piacnapot tart.
Ilyenkor az a szokás, hogy reggel szépen elindul, megveszi az egész hétre kalkulált zöldséget, gyümölcsöt, és amikor szatyrai a bikáját verdesik, telefonál.
Én addigra üzembe helyezem negyedévszázados Marutimat, többnyire úgy kezdődik, hogy töltőre teszem, hiszen egy hideg éjszaka után nem indul, eztán kicsomagolom a hóból, majd a telefonhívásra elindulok, és felveszem a megadott helyen.
Most ez elmarad. Nem jött meg a nyugdíj,
Egyébként is nehéz hónap volt, hiszen a decemberi hónap nyugdíja a szokásosnál előbb került leutalásra.
Mindegy, ez a piac kimarad. Majd a zöldségeseknél megvesszük azt, amit kell. Körülbelül annyival drágábban, mint amennyivel az idén emelik nejem nyugdíját. Kiszámoltam, havi 1620,-Ft emelésre számíthat.
Mondjuk, ez egy havi emelés, egy hét alatt megy majd el.
Egyébként kicsit kevesebb, mint 5 kg krumpli áráról beszélünk. | |
| 689. | [tulajdonos]: Megjegyzés | [tulajdonos]: + 18 | 2019-01-11 09:43 | Nincs még moderálva a vers?!
Igaz, semmi politika nincs benne, és senkiről nem állítottam benne olyat, ami rá nézve hátrányosabbat tartalmazott volna, mint amilyen.
Szóval, elolvastam a Nudista strandon címűt.
Ennél gusztustalanabb írást még nem olvastam, és írójától tudom, hogy vagy tíz éve tölti ki gondolatainak egy jó részét a téma.
Lányos apa (is) vagyok. A fiam kisbabakorában még hajóztam, de azt pont azért hagytam abba, hogy nem maradjak ki lányom neveléséből.
A mi családunkban otthon természetes volt a meztelenség. No nem úgy, hogy meztelenül járkáltunk otthon, de átöltözés vagy tisztálkodás közben egyikünk sem érezte feszélyezve magát, ha a másik is ott volt.
És most jön a furcsaság (?)
Nem tudom, hogy a lányom mikor kezdett szőrösödni. Meg, hogy hány éves korában hány centis volt a szőre.
Érdekes, hogy feljegyzések őrzik, hogy hány kiló vagy milyen magas volt, mellettük pontos dátum. Egy fiókban ott vannak a fogai, az első levágott tincse, az első kis babacipő. Az első önálló rajza (füstöcske) lefóliázva.
Hát milyen szülő vagyok én, hogy a fanszőrzetéről semmi sincs?
Lépjünk tovább!
A nudista srand.
Oda azok járnak, akik természetesnek veszik a meztelenséget. Nem gerjednek egymásra, sok család idősebb tagjai is már ilyen nevelést kaptak. Így nőttek fel.
És akkor becsusszan közéjük egy kakukk, aki lopva méricskéli a nők (jobb esetben csak a nők) fanszőrzetét, időnként csukott szemmel "rápróbál", hogy gerjed-e már, és táblázatba szedi, hogy az ott önfeledten játszadozó gyereklányok közül kit próbálna már fel, az hány éves lehet, és ahhoz hány centis szőrzet kapcsolódik.
Hány gyanútlan, idegen gyermeket kellett szemügyre vennie ahhoz a magabiztossághoz, amivel ezt a förtelem-táblázatot összeállította?
Megmondta egyébként, nála a tizennégy éves kor a határ, és erkölcsileg fel is mentette magát, hiszen Júlia is ennyi volt.
Vehetett volna régebbről is példát, az ősember ennyi idős korában már nagymama is lehetett talán.
A 14 év, úgy tudom, a jog szerint a gyermekkor határa. De azért van ám a száraz jogon kívül sok olyan szempont, amit egy civilizált ember figyelembe vesz, már amennyiben igényt tart a civilizált-jelzőre.
Most jutott eszembe, nagyobbik unokám most van a tizennegyedikben, áprilisban tölti.
Nem tudom, szőrös-e. Viszont negyvennégy éves, százkilós, mostanában ketrecharcos fiam biztosan az. A lelke igencsak beszőrösödne, ha a kérdéses verset elolvastatnám vele, és megmutatnám, ki az írója.
| |
| 688. | [tulajdonos]: + 18 | 2019-01-11 09:04 | Ma reggel olvastam egy hivatkozott verset.
Ez inspirálta az alábbi irományt, amelytől teljes szívemből elzárkózom, ízléstelen, sőt ízlésromboló, perverzióra hajaz, és javaslom a moderátornak, sőt követelem, hogy moderálja le!
Az elején hivatkozott vers még rengeteg gondolatot ébresztett, azokat le is fogom írni, de egy külön írásban. Ben akarom, hogy az az írás is áldozatul essen a moderációnak.
Lássuk tehát!
El akarták venni tőlem
kamaszkori emlékemet!
* * * * * *
Leskelődő szemeimtől
még egy kulcslyuk sem védte meg,
ha egy nő a zuhany alatt
önfeledten mosta magát,
én kilestem. És a pinát
sűrű bozont lepte. Nahát!
Ha egy lány az iskolában
lehajolt a radírjáért,
alánéztem. Puncijára
kis bugyija éppen ráért.
Láttam, hogy kis bajuszkája
kikandikált szára mellett.
Bakfis volt csak. Blúza feszült,
alig növesztett még mellet.
De Vénusz kőtorzóján is
szőrt látott a kanos kamasz,
nagy a szobor, hónaljszőre
biztos lehet vagy félarasz.
* * * * *
Csak az a szép, ami szőrös!
Csubakkára verem gyíkom,
órákig elmuzsikálnék
egy húszcentis, szőrös sípon!
* * * * *
Jött a divat. Csupasz pinák,
tar hónaljak. Romlás, fertő!
És egy lányka? Meddig tilos?
Miről tudom meg, ha felnő?
Eddig tudtam, másfél centi,
vagy négy évig tilos dugni,
vagy ragasszunk lyukparókát!
Fésüld széjjel lassan, úgy ni!
De ha meglett nő is csupasz,
megszűnt számomra a mérce.
Egyforma lett az öreg tyúk.
a kiscsibe és a jérce.
Vagy megtartóztatom magam,
legalábbis a nők terén,
vagy legyűröm ellenszenvem,
a csupaszt is megbaszom én!
Ha véletlen sorra kerül
néhány bakfis vagy lánygyerek,
megmondom a tárgyaláson,
félrevezettek a jelek.
Aztán jön a felolvasás.
Az ügyész oly szépen mondja.
Hogy a végén katarzis lesz?
Az a legkisebbik gondja,
Viszont nálam a katarzis
egy jó orgazmussal felér.
Jó pár évig menyasszonyom
egy szőrös talp... vagy egy tenyér.
| |
| 687. | [tulajdonos]: maiku ma3 | 2019-01-10 13:14 | tanulni tanul-
ni tanulni tanulni
ma nagyon fontos
habár ezt Lenin
háromszor is elmondta
de négyszer csak én
| |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
